XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)
2001-04-12 / 6. szám
Miért szakadt el egymástól 35 évre anya és fia ? BOLDOG VÉGGEL ZÁRULT O lykor a mozi és a tévé romantikus történeteinek forgatókönyvírói sem tudnának különösebbet és érdekesebbet kitalálni, mint amit néha az élet produkál velünk, köznapi emberekkel. Nem messze a Duna-part- tól, a Párkány utcában él a 60 éves, szerény, csöndes szavú Jekl József. Élete részint saját hibája, részint a sorozatos, úgymond, félreértések miatt érzelmileg kedvezőtlen irányba fordult. Gyerekkorában Budapesten éltek. Tizenévesen vesztette el az édesapját. Fiatal - 30 éves - özvegy édesanyja később újra férjhez ment egy ott élő magyar botanikushoz, akinek 55 éves kora ellenére ő volt az első felesége. A botanikus félj jólelkű ember lévén rendezni akarta az anya és fia közötti kapcsolatot. Levelet írt hát Jekl Józsefnek, melyben felvetette a családegyesítés lehetőségét is. Egykori úszósporttársa éppen kint tartózkodott Svédországban, s ha már ott volt, tett egy baráti látogatást Jekl József édesanyjánál, hogy kifaggassa fia és a közte lévő kapcsolatról. Sőt felajánlotta, hogy a levelet személyesen ő adja majd át Pesten a címzettnek. Hazatérve valóban meglátogatta egykori sporttársát, de a levélről nem szólt semszágra nézve semmiféle veszélyes adatot nem tartalmazott.- „Barátom” pedig tömören és világosan fogalmazva elküldött Svédországba egy levelet az én nevemben, aminek a lényege az volt, hogy anyám hagyjon békén! Az igaz, hogy az „elkallódott” levelek engem politikailag tisztáztak, de ezzel a családi kapcsolatot hosszú évekre tönkretették. Elgondolni is szívszorító, mit érezhet egy anya, amikor többéves hallgatás után fiától ilyen hamis választ kap... - mondja József. - A válasz nélküli hallgatást úgy tekintettem, hogy nincs számomra megbocsátás anyámtól. Tovább múltak az évek. A moszkvai kiküldetésből 1980- ban tértek vissza Budapestre. Józsefnek a szellemi munka miatt nagyon hiányzott a kiadós mozgás, a sport. Ezért 46 évesen elkezdett karatézni. Tizennégy éve - megszakítás nélkül, 60 évesen is - lelkesen űzi ezt a sportot. Shotokan stílusban a Japán Karate Szövetség hivatalos dan-vizsgáján, 57 évesen feketeöves lett. Ami, valljuk be, szép teljesítmény. Miután ’98-ban elvált, új életet, új vállalkozást kezdett. Fia időközben férfivá érett, és mert mindig is hiányzott neki a nagymamái szeretet, a fejébe vette, hogy felkutatja a soha nem látott nagyit. Régi, Pesten élő barátnőjétől sikerült megszereznie a címét, és- Először akadozott a beszélgetésünk, aztán feloldódott a feszültség. Most már hetente hívjuk egymást - teszi hozzá József. Később úgy döntöttek, ideje személyesen is találkozni. József az indulást megelőző napokban lázasan készülődött. Egy barátja vendéglőjében videofelvételt készített a családjáról és felkért egy cigányzenekart, hogy muzsikáljon az édesanyjának. Ezt a felvételt szánta ajándéknak. Busszal indult 2000 nyarán, reggel hétkor. Talán nem meglepő, hogy a többórás utazás alatt Petőfi Sándor verse motoszkált a fejében: „Egész úton hazafelé / azon gondol- kodám...” Másnap este tízkor érkezett meg a göteborgi buszpályaudvarra, ahol anyja férje várta. Amikor beléptek a házba, édesanyja a konyhában állt, lehajtott fejjel. Az eltelt évtizedek nyomot hagytak az egykor nagyon szép nő arcán. József, aki 25 éves volt, amikor utoljára látta az akkor 45 éves anyját, ma az utcán látva őt talán fel sem ismeri, de a hangjára ráismert. Találkozásuk nem volt mégsem megdöbbentő, nem sírtak.- Hajnali négyig beszélgettünk, régi fotókat nézegettünk. Az anya és fia érzés megvolt bennünk, mégis idegennek éreztük egymást. Újra kellett ismerkednünk - mondja József -, aztán ahogy teltek a napok, egyre közelebb keJekl József és édesanyja 1957-ben egy bálon... ...és 35 év múlva édesanyja svédországi otthonában ment és 1956-ban, követve új férjét a külkereskedelmi kiküldetésbe, 4 évre Prágába költöztek. így a 15 éves kamasz József ott folytatta az iskolát. Prágai diákévei végén technikusi végzettséget szerzett. Itt kezdte el a versenytáncot is, amibe annyira beleszeretett, hogy hazatérve is folytatta. Ezenkívül a margitszigeti Sportuszodában Sárosi mester szárnyai alatt is versenyzett, de mindezzel nem elégedett meg. A BVSC-ben szabadfogású birkózásban is jeleskedett, miközben tovább folytatta tanulmányait. Külkereskedelmi főiskolai végzettséget szerzett, három nyelven felsőfokon államvizsgázott.- Ezekből tolmácsvizsgát tettem, a negyedik nyelvet alapfokon beszélem, és megszereztem az idegenvezetői jogosultságot is - mondja. Ilyen mozgalmasan teltek ifjonti évei. Időközben anyja elvált. József 24 évesen, 1964-ben nősült.- Anyámmal és nagyanyámmal együtt lakva generációs problémák, konfliktusok következtében megromlott a kapcsolatunk, ezért a feleségemmel 1965-ben elköltöztünk és az akkori rohanó időben nem vettük észre a kapcsolat nélkül múló éveket - meséli Jekl József. Pár év múlva fia született, Ádám, majd a ‘70-es évek közepén családjával együtt 6 évre külkereskedőként Moszkvába költözött. Édesanyjáról továbbra sem tudott semmit, csak később derült ki, hogy még messzebbre szakadt tőle, ugyanis Svédországban telepedett le. A 45 éves asszony mindent és mindenkit maga mögött hagyva kezdett új életet: megtanult svédül, elhelyezkedett a Volvo cégnél, és ismét férjhez mit. Jekl gyanútlanul fogadta és hosszasan beszélgetett vele, nem sejtve, hogy „barátja” már jó ideje a belügyi nyomozóhatóság beszervezett embere, és az a titkos feladata, hogy különböző emberekről információkat szerezzen, főleg azokról, akiknek közeli rokona él nyugati országban. Mivel Jekl József moszkvai kiküldetésben is dolgozott, és édesanyja Svédországban élt, duplán gyanús volt államvédelmi szempontból. Visszatérve a találkozásukra, barátja neki is felajánlotta, hogy mivel pár nap múlva éppen Svédországba utazik, nyugodtan írjon levelet az anyjának, és mert a posta nem biztonságos, természetesen ő majd kézbesíti. Amit nem tett meg. A valódi levél a BM irattárába került, miután meggyőződtek róla, hogy Magyarorrövid levelezés után kiutazott hozzá Göteborgba. Az immár 28 éves unoka életében először találkozott a nagyival. Ettől kezdve az események felgyorsultak. Jekl József felbátorodva fia megható találkozásán a nagymamával, tollat fogott és levelezés útján tisztázta édesanyjával az 1975- ben eltűnt békülő levelek sorsát, majd úgy gondolta, jó lenne édesanyja hangját is hallani, nem csak a hosszú levelek sorait olvasgatni újra és újra. így hát anyja születésnapján - január 10-én felhívta őt. A kapcsolat hamar létrejött. A vonal másik végén Göteborgban megszólalt egy női hang. Erre József bemutatkozott: „Muki vagyok, a fiad...” Nagy sóhaj hallatszott, majd kis csend után jött a válasz: „Édes fiam, már nem ismerem meg a hangod...” rültünk egymáshoz. Egy hét múlva olyan volt, mintha soha nem váltunk volna el. Egyik reggel anyja elővett egy régóta őrzött kazettát. Operett- és népdalfeldolgozások voltak rajta. Amikor felhangzott a Szeretnék még egyszer húszéves lenni - ez az egyik kedvence -, akkor érzékenyült el igazán.- Karácsonykor is együtt voltunk. Akkor fogadtuk meg, hogy ezentúl évente legalább kétszer találkozunk. Édesanyám 77 éves jelenlegi félje, akit én Guszti bátyámnak szólítok, 85 éves, és a mai napig boldog házasságban élnek, így találtam rá, rájuk... a családomra - teszi hozzá Jekl József. - Ennyi hányattatás után, remélem, most már kegyes lesz hozzánk a sors, és sok szép évet tölthetünk még így együtt! Szoboszlai Éva Rigolyák és levelek Öregszem és egyre rigolyásabb leszek, nem lehet a kedvemre tenni, mondják a jóakaróim, de talán mégsem ezért van, hogy mostanában kifogásaim vannak a levelek ellen. Amit küldenek, azért, amit nem küldenek, azért. Kaptam egy, illetve összesen két levelet a lakásszövetkezettől. Az egyikben „ajánlottan” közölték velem, hogy túlfizetésben vagyon 456 Ft-tal. A következőben pedig azt, hogy az ajánlott levél postaköltségével a számlámat megterhelték. Első rigolya: miért kell azt ajánlott levélben közölni, hogy túlfizetésben vagyok? Ezt megírhatnák sima levélben, vagy levél nélkül, ahogy eddig szokás volt, egy A/8- as lapon, a postaládámba bedobva. írjanak ajánlott levelet annak, akinek elmaradt fizetése van. Terheljék meg annak a számláját az ajánlott vagy tértivevényes költséggel. És főleg szedjék be tőle, különösen akkor, ha milliós gépkocsikra telik neki, csak közös költségre nem. Második rigolya: miért terhelik a számlámra? Egyrészt nem kértem az értesítést, másrészt fizetek én elég közös költséget. Kíváncsi lennék, hogy hány ezer forintot pazarolt a mi „szegény” lakásszövetkezetünk erre az én/mi pénzükből. Tenyérnyi helyen pár ezer levelet kihordani, lett volna rá olcsóbb vállalkozó is, mint a Posta. Munkanélküli, kismama, magát jól bíró nyugdíjas az enyémhez hasonló „értesítést” bedobhatta volna a postaládákba. A közös képviselőről nem is beszélve, akinek a munkaköri leírásában egy évvel ezelőtt még benne volt, mert akkor úgy kaptam meg az egyenlegközlőt postaköltség nélkül. Legfőbb kifogás: ha ilyen pazarlóan intézték ezt, mi történhet a milliókkal, amikor arról kell dönteni? Ez nem rigolya. Érdekes módon a lakásszövetkezetnél sokkal gazdagabb kábeltévés társaság már rájött erre, és a leveleit kézbesítővel juttatja célba, nem a Postát gazdagítja. Harmadik levél, ami azért bosszant, mert nem jött meg. Adóbevallási időszakban az ember gyűjtögeti az igazolásokat, hogy vallhasson. Gyűjtögetné, de nem jön a biz- j tosítótól élet- és nyugdíjbiztosításból kifolyólag. Nem sok, de visszatérítés jár rá, és esetleg másra is, ami január 31. után már visszaigényelhető lenne, ha az igazolások megérkeznének, de nem. Telefon 1: Kérem, nem kaptam meg az adóbevalláshoz szükséges díjigazolást. Válasz: Nincs benne a számítógépben az adóazonosítóm, írjak Sopronba egy levelet az adókártyám fénymásolatával, és akkor meg tudják küldeni az igazolást. Rövid fejszámolás: ez jó esetben tíz nap (és nem is szeretném az adókártyám fénymásolatát megküldeni.) Kérdés: Esetleg egy faxszám, amivel mindezt egy nap alatt le lehet játszani. Válasz: Nincs. Másnap az előző évi díjigazolással a kezemben újabb telefon: Kérdés, válasz ugyanaz. Hiába mondom, hogy itt van a kezemben az előző évi igazolás, amin rajta van az adóazonosító számom. Telefonos operátor válasza: telefaxszám nincs, feljebbvaló telefonja, ahol érdemben meghallgatnák, ami mondok és válaszolnának, nincs. Harmadnap: Fax a biztosítónak. Udvarias levélben megfogalmazva, hogy Sopron kiiktatásával kérem a díjigazolást. „Tudom, hogy a számítógépes rendszerben léteznek problémák, előfordulnak adatvesztések, de akkor miért nem kéri meg az én biztosítóm év közben egy udvarias levélben, adategyeztetés céljából az elvesztett adatokat? Miért nem írtak januárban, hogy „kérem, ön elveszti a kedvezményt, mert nem tudjuk a díjigazolását kiküldeni”? Egy hét szünet: várom a választ, hiába. Úgy látszik, a fax sem gyorsabb Sopronnál. Felhívom a „felsőbb kapcsolatomat”, vagyis azt az ügynököt, aki beszervezett. Szokás szerint nagyon udvarias, és csodák nem csodája, van épkézláb ötlete. Menjek el az ügyfélszolgálati irodába, és ott tudnak intézkedni. Tudtak. Elmentem, vittem az előző évi igazolást, beírták a számítógépbe a hiányzó adatot, megkaptam az igazolást. Legalább öt percbe került. Slusszpoén: A héten kaptam egy levelet az udvarias faxomra, hogy „remélik, meg vagyok elégedve, mert február 15-én postázták számomra az igazolást". Pluszrigolya: Nem vagyok megelégedve, mert ezt nem ők intézték el, hanem én jártam utána. Célzást sem tesznek rá, hogy a rendszert reformálni akarnák, és hogy elnézést, amiért január 31 -éig nem küldték meg azt, ami kötelességük. Szóval, nagyon rigolyás lettem, ahogy öregszem? Jelige: „Szohagy” a Petneházy utcából A magam részéről én már egy hannoveri használt villamossal is beérném I ____________________________________________________I
