XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-03-01 / 4. szám

AZ ÖZVEGY MEG LATHATTA Emléktábla a kapu alatt Tavaly novemberi számunkban ír­tunk a vészkorszakban ezrek életét megmentő és mártírhalált halt Weiss Artúrról, aki 1938-tól fele­ségével és fiával a Pozsonyi út 23. számú lakóházban élt, az üldözöt­teket mentő tevékenységét azon­ban 1944-ben cégének épületében az azóta történelmi hírességűvé vált Vadász utcai, úgynevezett Üvegházban folytatta. Ez egy nagy üvegkereskedés volt, ame­lyet a svájci követség védelme alá helyezett, s amelyben Szálasi ide­jén háromezren húzódtak meg és ahol védlevelek sokaságát állítot­ták ki. Végül Weiss Artúr is a nyilas rémuralom áldozatává vált. Az Üvegház is a pusztítás mar­talékává vált. Emlékét 1945-től emléktábla hir­dette, amelyet az elmúlt évben vertek le és semmisítettek meg. Weiss Artúr özvegye a Pozsonyi úti házban élt, míg 93. életévét betöltötte. Megírtuk az említett novemberi számunkban, hogy férjének emlékét a halála óta eltelt több mint fél század alatt is megőrizte szívében, s a ház kapujában egy Weiss Artúr tiszteletére elhe­lyezett emléktábla gondolata fog­lalkoztatta, s ebben segítőtársa volt két közeli ismerőse: Hídvégi Lász­ló, az Angyalföldért Egyesület ve­zetője és lánya, Hídvégi Kati, aki négy éve a gondozója volt. Szinte három hónap sem telt be­le, és a gondolat megvalósult, az emléktáblát a kiszemelt helyen le­leplezték, az ünnepségen Weiss Artúr megmentettjei közül is töb­ben részt vettek. Az emlékbeszédet Sárközi Sándor, a Magyar Antifa­siszták és Ellenállók Szövetsége XIII. kerületi szervezete nevében mondta. A 93 éves özvegy az ünnepség előtt kórház­ba került, de mentőautóval és hordágyon elhoz­ták a táblaátadásra. Megható volt látni, aho­gyan búcsút vett egykori férjétől és harcostár­sától. Fájdalom, ez lett a végső búcsú, mivel Manci nénit visszavitték a kórházba, ahol más­nap meghalt. Talán már csak ezt a márványtáblát akarta látni. Cölöpözések után az alapépítés folyik Jó ütemben halad a Lehel csarnok megvalósulása Névadásra készülnek a húszéves óvodában Kudarc nélkül az iskolában Folytatás az 1. oldalról ISP A Bulcsú utcai metrólejárat mellett időnként megnyitnak egy kis szakaszt a ki-be közle­kedő teherautók, erőgépek számára; kíváncsian állnak meg ilyenkor az ideiglenes pi­acra menő vagy onnan érkező járókelők, bekukucskálnak, szörnyülködnek a tátongó mélység, a látszólagos össze­visszaság láttán. Mikor lesz itt ebből csarnok?! Molnár Ernő, a Lehel Csar­nok Kft. szervezési igazgatója csak mosolyog a kétkedő ar­cokon, ő biztosan tudja: nincs ok az aggodalomra.- Hogy haladnak a munká­latok, mit láthatnak a beku- kucskálók, milyen szakaszá­ban tart jelenleg az építkezés? - fogom vallatóra.- Nemrég fejeződtek be a cölöpözések; jelenleg az alap­építés folyik. Az eredeti el­képzelésekhez képest azon­ban több dolgot is meg kellett változtatnunk az építési tech­nológiában, mivel a terület tényleges feltárásakor, a mélyépítés során olyan akadá­lyokkal találtuk szemben ma­gunkat, amelyek előre nem voltak láthatók, csak menet közben derült rájuk fény. Olyan szerkezeti elemekbe üt­köztünk ugyanis a földben, amelyeknek az elbontása az előre tervezettnél jóval több időt vett igénybe.- Nyugtasson meg: ugye, nem a sokat emlegetett zsidó temető maradványaira buk­kantak?- Nem, dehogy. Kifejezet­ten földszerkezeti, ásványi jellegű anyagokról volt szó, olyan talajösszetevőkről, amelyek rendkívül kötöttek voltak, napokig kellett az el­bontásukkal foglalkozni. Mindez nyilvánvalóan jelent egy kis eltolódást az eredeti ütemhez képest, valóban ta­pasztalható némi kis lemara­dás, de rnindep esély megvan arra, hogy ezt a lemaradást behozzuk. Ha most azt néz­nénk, hogy „hány centinél tart” az építkezés és „hány centinél kellene tartania”, ak­kor a kettő most nem esne egybe, de amint az magasépí­tési tevékenység megindul, utol tudjuk érni az eredeti üte­met. Egyelőre nincs okunk ar­ra, hogy az átadás kitűzött időpontján módosítsunk. A közműmunkálatok egyébként szintén befejeződtek; sok he­lyütt olyan módosítások, javí­tások is történtek a hálózat­ban, amelyek nem feltétlenül voltak szükségesek, de egy ilyen jelentőségű építkezésnél talán mulasztás lett volna, ha nem fejlesztünk egyidejűleg. Á nagyobb átmérőjű csatorna és korszerűbb hálózat minden bizonnyal nemcsak a csarnok, hanem a környék lakóinak is előnyére, kényelmére fog szolgálni. Az alapozás befe­jeztével azután megkezdődhet a mélyszint fedése, április környékére pedig úgy számo­lunk, hogy maga a teljes szer­kezet állni fog.- Noha az épületből még semmi sem látszik, néhány he­te lezajlott az elárusítóhelyek árverezése. Megfelelt a részt­vevők, a helyiséget bérelni szándékozók száma az elvárá­soknak?- Ez nagyon érdekes volt, az eredmény minket is megle­pett. Körülbelül másfél éve hirdetjük folyamatosan az el­árusítóhelyeket, és amellett a megszorítás mellett, hogy el­sősorban a volt Lehel piaci árusítóknak biztosítunk lehe­tőséget, folyamatosan számí­tottunk a külső érdeklődőkre is. Az első meghirdetéskor kö­rülbelül 60-70 százalékos túl­jelentkezéssel találtuk szembe magunkat mind a terület, mind a tevékenység, mind a létszámarányokat tekintve. Ezeknek az előzetes igények­nek azonban - mint utólag ki­derült - jókora hányada nem volt reális. Az első jelentkezés egyébként puszta szándéknyi­latkozat volt, a végső mérvadó jelentkezésnél azonban (ami már fizetéskötelezettséggel is járt) lecsökkent az igénylők száma, méghozzá drasztiku­san. A körülbelül százhatvan előzetes jelentkező helyett (vállalkozások és magánsze­mélyek vegyesen) mindössze százan váltották ki magára a licitálásra is a pályázati anya­got. De azoknak is, akik kivál­tották, mindössze a fele je­lentkezett csupán magára az árverésre, csak ennyien fizet­ték be a licitdíjat. A legna­gyobb meglepetés az árverés konkrét időpontjában ért min­ket: bebizonyosodott ugyanis, hogy a licitdíjat befizetők kö­zül sem jött el mindenki; vé­gül mindössze huszonhatan foglaltak le helyet, nyertek bérleti jogot a csarnokban.- Nem lehet, hogy az ala­csony arányú részvétel oka a leendő bérleti díjakban kere­sendő?- Nem hiszem. A csarnok üzembe állításáig van még idő; amikorra szerkezetkész lesz az épület, az elárusítóhe­lyeket újra árverésre bocsát­juk. Nem aggódunk: más csarnokok példája azt mutatja, hogy amikor már majdnem kész az épület, akkor jóval kézzel foghatóbb, jóval von­zóbb a lehetőség a kereskedők számára.- Attól sem kell tartanunk, hogy az új, huszonegyedik századi színvonalat képviselő épületben a régi Lehel elvesz­ti legfőbb ismérvét, főváros szerte híres olcsóságát?- A kereskedők nagy része szerencsére hosszú távon gon­dolkodik, a befektetés megté­rülését is csak hosszú távon, nem egy hét alatt akarja meg­valósítani. A hasonló korsze­rűsítések példája azt mutatja, nem kell attól tartanunk, hogy az árak az égbe szöknek és kongani fog, ellehetetlenül a leendő csarnok. Ez egy na­gyon jó kép, ami hosszú-hosz- szú évek alatt a Lehelről ki­alakult; kár lenne feladni ezt az image-t. Arra mindenképp megvan a lehetőség, hogy le­gyenek olyan üzletek és olyan árucikkek, amelyek a minden­napi, sokak által keresett ter­mékek mellett egy vastagabb pénztárca magasabb vásárlói igényeit is kielégítsék. Azt persze már a kereskedőnek magának kell kitapasztalnia, mi az és mennyiért, amivel a vásárlót a maga üzletébe tudja csalogatni. Ami biztos, hogy a vevő itt végre megkapja a nyugodt vásárlás lehetőségét; nem csorog a nyakába az eső, nem fogják fellökni, elsodorni és nem üvöltenek rá, hogy „Hellókocsi-jönakocsi-vi- gyáztam!”- Terveztek-e szupermarke­tet is a csarnokba, vagy csak a hagyományos piaci portékák lesznek megtalálhatók? Gya­korló háziasszonyként mon­dom, nincs utálatosabb dolog három cekker piacon vásárolt holmival elvánszorogni, elbu- szozni-elvillamosozni a kö­zértbe, vagy fordítva: az ABC- s szatyrokkal elmálházni a piacig...- Igen, erre valóban nagy az igény a vásárlók részéről, van is tervünk arra, hogy egy ilyen jelegű, nagyobb üzlet is üzemeljen a csarnokban. Sőt, különböző szolgáltatóegysé­geket is szeretnénk létesíteni, hiszen nekünk is az a legjobb, ha a vevő nem bosszankodik, hanem mindent egy helyen el tud intézni és meg tud vásá­rolni; egyszóval elégedetten tér haza. Joó Hajnalka Fennállásának húszéves év­fordulóját ünnepli idén a He­gedűs Gyula és a Révész utca sarkán található 12. Számú Napközi Otthonos Óvoda. Húszévesen megérett a név­adásra a szűkebb környezeté­ben „Hegedűs oviként” emle­getett intézmény - döntöttek a dolgozók, és mivel ebben az óvodában mindenki ötletét szívesen fogadják, egy leve­lesládát helyeztek el a bejárat közelében. Javaslatot tehet ki­csi és nagy, zsenge korú ifjú és unokáját kísérő nagyszülő egyaránt. Gondban, örömben osztoznak a szülők, vélemé­nyükkel is segítenek abban, hogy minél jobb és kelleme­sebb környezetben tölthessék a nap nagy részét a gyerekek. Felmérési eredmények tájé­koztatják az érkezőt a szülők faliújságján. Jól érezze magát a gyermek, ismerje meg a kö­zösségi élet szabályait és ké­szítsék fel kellőképpen az is­kolára, tudhatok meg az ada­tokból a szülők kívánalmai. Az óvodás korosztály csökke­néséhez képest miért 98 és 110 százalék közötti a feltöl- töttség az intézményben arra is választ adtak a kitöltött kér­dőívek. Néhány szülőt meg­kérdeztem, miért választották éppen a Hegedűs ovit. Szinte egybehangzó válaszok szület­tek: mert ismerős ajánlotta, mert a legjobban tetszett a megnézettek közül. Vajon hogyan élték meg az első iskolanapot azok a gyere­kek, akik a bekeretezett óvo­datablóról mosolyognak ránk?- Kudarc nélkül — válaszol­ja Rozmis Attiláné vezető óvó­nő, a gyerekek Jutka nénije. Ezek a kulcsszavai annak a nevelési programnak, ame­lyek keretében a munkájukat végzik. De mi is a „Kudarc nélkül az iskolában” lényege?- A különbségek enyhítésé­re, a tehetség gondozására, a tanulási zavarok megelőzésé­re választottuk helyi nevelési programunkat. Persze ez nem azt jelenti, hogy a gyerekbe tölcsérrel töltjük a tudást. Sőt, nézetünk szerint nem az isme­retanyag és annak mennyisé­ge a tartós tudás alapja, ha­nem a gyermek képességei­nek úgymond a minősége és a tevékenységek közbeni ta­pasztalatszerzés. Minél töké­letesebben tud tartósan figyel­ni, minél jobban képes a dol­gok között érzékelni az azo­nosságokat, különbségeket, minél jobban észreveszi az ok-okozati összefüggéseket - és még sorolhatnám annál inkább képessé válik az isko­lai életmódra, a tanulásra. Na­gyon fontos, hogy ezen képes­ségek fejlesztése, tevékenység közben elsősorban, a játékon és a mozgáson keresztül tör­ténjenek - mondja a vezetőnő, miközben elindulunk az udva­ri kijárat irányába.- Fedett teraszrész tartozik mindegyik csoporthoz, parko­sított udvar az árnyékos he­lyeken, fakéregzúzalékkal fel­töltve. A mászókák és a hinták alatt gumitéglák védenek a komolyabb sérülésektől. Gaz­dag az udvari játékkínálat: rú- góshinta, kötélmászóka, len- gőhíd, csúszda, libikóka, há­zikó, kosárlabdapalánk, esz­közök, amelyek a mozgásfej­lesztést szolgálják. Az utcáról beszűrődő por és kipufogógáz ellen sövényeket telepítettek a kerítések mentén - meséli a vezetőnő. Nemsokára delet üt az óra. A napnak ez a része a nagy történések időszaka. Lassan befejeződik az udvari hancúro­zás, melegszik az étel, majd egymás mellett felsorakoznak a szivacsfektetők, hogy álomra hajtsák a fejüket a gyerekek.- Zöldborsófőzelék, húspo­gácsa, lekváros piskótatekercs - sorolja az aznapi menüt Horváth Tünde óvónő, miköz­ben Molnárné Marika dadus- sal az asztalterítéshez kezde­nek. Ebből a csoportból hu­szonhatan mennek iskolába. Szárított növényekből ké­szült dekorációk, színes textí­liák, gyermekrajzok, termé­szetfotók teszik hangulatossá a folyosót és a szobákat. Moz­gásfejlesztő játékok, forma- tervezett kisszékek, tetszés szerint variálható, trapéz ala­kú asztalok a termekben. Min­den csoporthoz három-három WC és zuhanyozó tartozik, a foglalkozási helyiségek előtti teret minden csoport a saját igénye szerint hasznosította. Legtöbbjükből kikerültek a bútorok és a gyerekek meg­elégedésére bővült az a hely, amit játékra lehet használni. Kacskaringós út vezet a koc­kákból épített palotába, falak védelmezik a hatalmas erődít­ményt, olyannyira, hogy a jó­kora szőnyeg is szűkösnek bi­zonyul. Mindez természetes az itt „dolgozó” Ugár Mészá­ros Marci, Bihari Bálint és Kiss Szabolcs nagycsoporto­sok számára. Ament Fruzsi mással van elfoglalva, nevezetesen a kö­tényével, amit nem is olyan egyszerű megkötni. Jutka néni siet a segítségére az ötéves kislánynak, aki a naposi fel­adatot látja el a középső cso­portban. Molnár Gabriella óvónő kézmosáshoz kíséri a gyerekeket, Dani Katalin pe­dig hozzáfog az ágyazáshoz. Pénteken néhány gyermek­kel megcsappan a létszám, mert a családok egy része vi­dékre utazik a nagymamához. Ez alól most kivétel az a ve­gyes csoport, ahol Kásáné Su­lyok Ági az egyik óvónő. Ba­bát vár az óvó néni, ezért kis időre elhagyja az intézményt, tájékoztatnak a gyerekek, mi­közben az Ági néni készítette süteményt majszolják. Hetente egyszer, ugyancsak pénteken látogatja meg az óvodát Horváth Dezsőné vé­dőnő. Táskájában vérnyomás­mérővel és hallásvizsgálóval érkezik, hogy elvégezze az aznapra tervezett vizsgálato­kat. Az előjegyzésben 141 gyermek szerepel. Keresztesi Irén fejlesztőpe­dagógus azokkal a gyerme­kekkel foglalkozik, akik vala­miféle lemaradással küszköd­nek. Ezeket fontos még beis­kolázás előtt kiszűrni, amikor heti két-három alkalommal já­tékos módszerekkel igen haté­konyan orvosolhatók a prob­lémák. A foglalkozás helyszí­ne az úgynevezett játszószo­ba, ahol a gyermekek szívesen tartózkodnak, ami érthető, ha megismerjük Irén nénit és rá­pillantunk a polcokra is. Tár­sasjátékok, képes dominók, szám- és mesekártyák, megfi­gyelőképességet fejlesztő puzzle, gyurma, színes lég­gömbök, és ki tudja még, mit rejtenek a dobozik. Vattai Gabriella logopédus ugyan­csak ebben a helyiségben fog­lalkozik az óvodásokkal. Tizenkét óvónő, egy fej­lesztőpedagógus, hat dadus és két dajka látja el a mindenna­pi teendőket az óvodában. A szakmailag felkészült csapat­ból tizenegyen főiskolát és ugyanennyien fejlesztőpeda­gógusi képesítést is szereztek.- Büszke vagyok a nevelő- testület eredményeire, a jó szülői kapcsolatokra, kívá­nom, hogy az óvodánkba járó gyerekek ne csak az általános iskolát kezdjék kudarc nélkül, hanem az életben is megállják a helyüket - összegzi mon­dandóját Rozmis Attiláné. (gajdos) Minden mozgásigényt kielégítenek a korszerű udvari játékok Vattai Gabriella logopédus munka közben

Next

/
Oldalképek
Tartalom