XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)
2001-01-11 / 1. szám
— itf* %waíi s&4 nptimtámhfá&Kfáímcíi i mtvvucti Kctdcv ä^drfcstiürt o^'Mjttw^aw^s^iié *$ta® éléiitk wtoi feojeí- 5fttSj«tf«$it'í&re 1 fi. aí^Smp iw mfaégS £>ytöoäi $&sJ*>iw SfifeassaSgMW jK sí ^^öííi«noiauSsS^bs^tsj o%láwtós<9fií' ti pi&MriäS ttétn miattifeürf. BaStfet Stcenée;», ííqitíáawwíoi A Déryné-díj Varga Tamás domborművű bronzplakettje, amelyhez a fenti díszoklevél, Szalai Katalin kódexíró-oklevélgrafikusművész alkotása társul. A grafikusművésznek 2001. február 15-től Bécsben, a Collegium Hungaricumban nyílik kiállítása Déryné 1793. december 24-én, karácsony szentestéjén született, a mostani, 207. születésnapjával is szinte egybeesett a nevével fémjelzett díj átadása, amelyben ezúttal is két kiemelkedő képességű színpadi művésznő részesült. Az idén is megtartotta a XIII. kerületi ön- kormányzat hagyományos karácsonyi színházát a József Attila Színházban. Az ünnepi esten, 2000. december 22-én Shakespeare: A makrancos hölgy című vígjátéka került színre és az eló'adás befejezésekor, az eló'ző két karácsonyi színházhoz hasonlóan, immár hagyo- mányszerűen harmadszor dr. Tóth József polgármester és Holopné Schramek Kornélia alpolgármester átadta a magyar színészet úttörő alakjának. Déryné Széppataki Róza 200. születésnapja tiszteletére alapított Déryné-díjat. LÁSZLÓ MARGIT operajátszásunk nagy értéke 1953 és 1986 között a Magyar Állami Operaház magánénekese volt lírai szoprán szerepkörben. Legemlékezetesebb szerepei Mozart operáihoz fűződnek, de otthonos volt az operairodalom legváltozatosabb alakjainak megformálásában. Rendkívüli muzikalitás, fölényes technikai tudás, kiváló színészi készség jellemezte alakításait. Oratórium- és hangver- senyénekesként is az élvonalban állt. Énekes pedagógiai munkássága is jelentős. Déryné méltó utóda, hiszen a díj névadója az operai szopránszerepek első magyar megszólaltatója volt. László Margit Haydn: Aki hűtlen, pórul jár című vígjátékának Verlina szerepében (Magyar Állami Operaház, 1959) O Fülöp Attila operaénekes, a Magyar Állami Operaház főtitkára is méltatta László Margit művészetét a díjátadáskor © A makrancos hölgy előadásának szünetében Berek Kati meglátogatta a címszereplő Major Melindát. Ezt a szerepet Berek Kati is játszotta 1964-ben a Nemzeti Színházban. Itt tehátkét makrancos Kata ad puszit egymásnak © Berek Kati Marivaux: Két nő között című vígjátékának Lovag szerepében (Nemzeti Színház, 1965) © ... és egy címlapfotó a színházi képes hetilapban Forró-meleg a gesztenye! (No, meg Berek Kati szemepillantása is...) szöveggel (1957) © Tapsol a nézőtér, tapsol a színpad és tapsol a díjátadó polgármester is Berek Katinak © BEREK KATI közel három évtizeden át a Nemzeti Színház vezető színésznője volt. sokoldalú jellemábrázoló képessége hősnői és karakterszerepek egész sorának eljátszására tette hivatottá. Eközben alapítója volt a színházi élet érdekes színfoltjává vált 25. Színháznak. Egyik életeleme a versek tolmácsolása volt igen magas fokon. Déryné nyomdokain is haladt, amikor követte Petőfi útját a hazában. #“ A kiállítás és látogatói Verbanek Ernő: Király Ha egy képzőművészeti társulat fővárosunk egyik legkiemeltebb kiállítótermében, a Vigadó Galériában mutathatja be alkotásait, az önmagában sem kis dolog. Ha mindez ráadásul egy év- ezredzáró-kiállításként valósulhat meg, akkor különösen büszke lehet rá az illető művészcsoport. Erre a dicsőségre legközelebb 999 év múlva pályázhatnak a különböző alkotótestületetek, a második évezred lezártakor azonban kerületünk művészközössége, a KIPE 13 élhetett ezzel a megtisztelő lehetőséggel; évad/évezredzáró kiállításuk „Altamira falaitól a graffitiig” címmel január 14-ig tekinthető meg. A tárlat témáját, gondolatvilágát magától értetődően a jeles forduló határozza meg; a kiállított alkotások összessége méltó szintéziséül, összefoglalásául szolgál az elmúlt évezredek művészetek fejlődésének. Kerületünk képző- és iparművészei ezúttal azon új alkotásaikat gyűjtötték egybe, amelyeken kultúránk szellemi lenyomatainak, vagyis a jeleknek a legkülönbözőbb megjelenési formáit követhetjük nyomon az őskori barlangrajzoktól a napjainkban népszerű, mindent ellepő és mindent beborító falfirkákig. Hogy miért voltak fontosak a jelek már évezredekkel ezelőtt és miért fontosak ma? Mert - ahogy azt az egyesület elnöke, Szathmáry József megfogalmazta - voltaképpen a gondolatok sajátos, többnyire a lényegre szorítkozó képi megjelenései ezek: olyan titkos, rejtett szellemi kódok, amelyek - többek között - egymás gondolatainak megismerésére kiváló lehetőséget nyújtanak. A jeleket létrehozó szándék az évezredek elteltével persze alapvetően ugyanaz maradt; indulat vezérelte romboló, rondító akarat, avagy teremtő, esztétikai cél. Az évezred utolsó Vigadó Galéria-beli kiállítását a különböző műfajok, technikák és az alkotógenerációk sokfélesége teszi még inkább színessé és szintetizáló érvényűvé; a grafikától a festményen, mozaikon, textilen át a szoborig hagyományos és formabontó kompozíciók, realista és szürreális, konkrét és absztrakt alkotások tanúskodnak a hasonló gondolat mentén születő, ám különböző alkotói szándékok és szemléletmódok felől. Az alkotások némelyike, mint a földgolyó töredéknyi darabkáján álló Utolsó emberpár, a Bekövetkezett jóslat vagy a Barlang mélye bennünk van nem túl derülátó jövőképet vetítenek elénk; a kiállítás anyagán végigtekintve azonban egyvalamit illetően optimisták lehetünk: a művészetben, művészeinkben van, lesz erő, tartalék a következő évezredben is. (joó) Marosits István: Az utolsó emberpár Gink Judit: SI. beauty < 4 I 4 W—1IfWlliPWWfWMIMyM fii WBbSB&MBBKBKBb ív ív í»1í> h/ { nt hm < m S L* 111* m1 r m.' f * IL* L* SbwBBBBSMv. ■HhaiÉvMn fi 207. születésnap tiszteletére LÁszló Margit és Derek K&ti lopott Déruné-bíiM
