XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-01-25 / 2. szám

Hírnök VII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM Egyszerre pusztított tűz és víz a Tisza utcában Hokálék köszönik a helyreállításhoz kapott segítséget S zomorú napként íródott be január 16. a Hokál család emlékezetébe, adta hírül a szerkesztő­ségbe érkezett levél. Egy éve annak, hogy a zord téli délelőttön a Tisza utcai épület egyik harmadik eme­leti lakásában fellob­bantak a lángok. Ket­ten estek áldozatául a tűzesetnek. A lángok továbbterjedését a szomszédos lakások­ba a gyors tűzoltói segítséggel sikerült megfékezni. Miköz­ben a tragédia szín­helyén a forrósággal küszködtek, a máso­dik emeleten lakó Hokálék otthonába zuhatagként érkezett az oltó­víz. A nyugdíjas házaspár la­kásának felújítása közel egy esztendőt vett igénybe. A Tisza utca 7. szám alatti lakóházba érkezőt a bejárat melletti falon egy iskolai táb­lára krétával felírt jókívánság fogadja, a körfolyosós épület lebetonozott udvarán még dí­szeleg a közös fenyőfa. Rend, tisztaság és csend, fogalmazódik meg bennem az első benyomás, ahogy a második emeletre igyek­szem. Hokálné Rózsika ked­vesen fogad, annak ellenére, hogy váratlanul érkezem hozzájuk a kora esti órában. A házigazda Hokál József nemrég kapta meg az inzuli­nos kezelést, állapota a saj­nálatos eset óta rosszabbo­dott, magyarázza a feleség, miközben hellyel kínál a nagyszobában. Előkerül a házi készítésű meggylikőr, amelynek alapanyaga a pomázi kiskert termése. Mi, asszonyok koccintunk az új évre, majd kérésemre Rózsi­ka felidézi az egy évvel ez­előtt történteket. A házaspár a hétfői délelőttön, amikor a Lukács fürdőből otthonukba érkezett, észrevette, hogy a szoba falai szinte izzanak a forróságtól. Pó'ce Imrénével, a ház közös képviselőjével együtt érkeztek a felettük lé­vő harmadik emeleti lakás bejáratához. Az ajtó kinyitá­sa után az addig parázsló tűz lángra lobbant, szénné égett a teljes berendezés, a parket­ta és a több száz könyv. A la­kás bérlői valószínűleg órák­kal azelőtt életüket vesztet­ték. A tűz oltásánál felhasz­nált nagy mennyiségű víz felforrósodva, kátrányosan utat talált magának a máso­dik emeleti lakás irányába. Hokálék eleinte edényekben gyűjtötték a bűzös folyadé­kot, később már bokáig jár­tak a vízben. A ruhák, a sző­nyegek eláztak, a parketta tönkrement. A tél közepén nem volt sem gáz, sem vil­lany. A házaspár kétség- beesett, hiszen a kevéske AZ ONKORMANYZAT LAPJA 2001. JANUAR 25. Megújul a Visegrádi utcai szakrendelő Három szint rekonstrukciója befejeződött Hokál József és felesége most már boldogan mutatja a pusztítások helyét J elentős szakaszához érke­zett a Visegrádi utcai szakrendelő megújítása a XIII. kerületben. A szakaszos felújítás harmadik évében a második emelet készült el. Ezt megelőzően a földszintet és az első emeletet alakították ki újszerűén, a mai követelmé­nyeknek megfelelően. A második emeleten kapott újra helyet a fogászati rende­lő, amely ezentúl magában foglalja a gyermekfogászatot is. A felújítás részeként fogse­bészeti (szájsebészeti) egy­séget is létesítettek, így a ke­rületi lakosoknak ilyen jellegű problémáikkal nem kell más kerületbe átutazniuk. Ugyan­ebben az egységben indul újra a fogszabályozó rendelés is. A felújítás részét képezi, a szintén a második emeleten található nőgyógyászat, és a fül-orr-gége szakrendelés is. Az átépítés költsége közel 70 millió forint volt, a három év alatt összesen csaknem 250 millió forintot fordított az ön- kormányzat a Visegrádi utcai szakrendelőre. Az ünnepélyes átadás 2001. január 15-én volt. Képeinken: O A rendelő' dolgozói az átadási ünnepségen. Jobboldalt Mihala László, az Egészségügyi Szolgálat műszaki vezetője 0 Örömteli kézszorítás az átadáson. Szalay László, az Egészségügyi Szolgálat igazgatóhelyettese; dr. Balogh István, a fogászat főorvos-vezetője; dr. Kosa János, az Egészségügyi Szolgálat igazgató-főorvosa; dr. Tóth József polgármester; Dorogi Gabriella alpol­gármester; dr. Grósz György képviselő 0 A megújult fogászati rendelő és vezetője O űr. Sas Gabriella szemész főorvos bemutatja szemvizsgáló műszerét a polgármesternek Lecsillapodtak a kedélyek a Berzsenyiben Valamennyien emlékeznek még talán a tavalyi év no­vemberének sajnálatos eseményére, amely a közvéle­mény és a sajtó heves felháborodását vonta maga után, s amely során támadások érték kerületünk (és egyben a főváros) egyik legsikeresebb, legnagyobb múltú gimná­ziumát. Mindenszentek napjának hajnalán öt gimnazista fiú le­fűrészelte talapzatáról a Fel­vonulási téren álló, egykor Rákosi Mátyás által lerombol­tatott Regnum Marianum- templom helyén álló emlék­mű fakeresztjét, helyére ötágú vörös csillagot mázoltak. El­fogásukat követően a rongá­lás, csoportosan elkövetett ga­rázdaság és tiltott önkényural­mi jelkép használata miatti el­járás mellett erős jobb- és szélsőjobboldali sajtókam­pány is indult ellenük, amely­nek céltáblája azonban sokkal inkább iskolájuk, illetve az őket tanító tantestület volt. A középiskolák budapesti, illet­ve országos rangsorában is igen előkelő helyen álló, jó hí­rű Berzsenyi Gimnázium he­teken keresztül csak „bolsevik fészekként”, értékrendet nem tisztelő „kereszténység- és magyarságellenes” intéz­ményként szerepelt az üggyel foglalkozó médiumok többsé­gében. Jogtalanul. Jóval az is­kola meghurcoltatása után de­rült ki: az elkövetőket a csíny­tevésen (már amennyiben a tett belefér ebbe a szolid kate­góriába) túlmenően semmifé­le mögöttes cél vagy ideoló­gia nem vezérelte a kereszt le­döntésekor. Most, két hónappal a tör­téntek után, azzal a szándék­kal indultam el a gimnázium­ba, hogy az indulatok lecsil- lapodtával, számos jogtalan támadást követően, megpró­Felkészülés az iskola könyvtá­rában háljam az objektivitás és az igazságosság irányába billen­teni az iskoláról kialakult meglehetősen torz képet, illet­ve felmérjem, mi és mennyi­ben változott meg azóta az is­kola életében. Látszólag semmi: rendben kicsöngetnek; a sorra kivágó­dó ajtókon gyerekek tódulnak ki, percek alatt lármás zsibon­góvá változtatva a nemrég csöndes, kihalt folyosót, aulát. Becsöngetéskor csapzott diá­kok loholnak tornafelszerelés­sel, tanárok sietnek naplóval a hónuk alatt. A látottakat az igazgatóval, Somogyi László­val folytatott beszélgetés egé­szíti ki: nemcsak látszólag nem változott semmi; tudato­san törekedtek arra, hogy az esemény ne befolyásolja az is­kola megszokott életét. (Folytatás a 2. oldalon ) Felhívás kerületi díszpolgár-jelölésre Tisztelt állampolgárok! Budapest Főváros XIII. Kerü­leti Önkormányzatának Kép- viselő-testülete 29/1996. (XI. 8.) Ö. K. számú rendelete ér­telmében „Budapest Főváros XIII. kerülete díszpolgára” címre a képviselő-testület is­mét várja az állampolgárok javaslatait. A díszpolgári címre java­solhatók azok a magyar, ille­tőleg külföldi állampolgárok - elhunyt személyek is az el­halálozást követő 3 naptári éven belül -, akik életútjuk során kimagasló munkássá­gukkal hozzájárultak a XIII. kerület fejlődéséhez, továbbá azon személyek, akik szakmai tevékenységükkel vagy a ke­rület nemzetközi kapcsolatai­nak, illetve az együttműködés más formájának fejlesztésé­ben kiemelkedő tevékenysé­gükkel öregbítették a kerület hírnevét, tekintélyét. A polgármesterhez címzett írásos javaslatokat a javasolt személy nevének, munkahe­lyének, beosztásának és a ja­vaslat indoklásának feltünte­tésével a polgármesteri hivatal szervezési osztályára (Buda­pest XIII., Béke tér 1. I. 16.) lehet eljuttatni 2001. február 26-ig. Az adományozásról a kép­viselő-testület dönt. Dr. Tóth József polgármester A gimi aulájába visszatért a megszokott élet A TARTALOMBÓL: Ú) vezető a gyámhivatal élén 2. oldal Szup Menyus folytatja a színészkedést 5. oldal Férfimezőnyben indul Nóra 4-5. oldal Lujzi néni: közlegény vagy tábornok? 5. oldal nyugdíjból lakásbiztosításra már nem futotta, a leégett házrész pedig az önkormány­zat tulajdona volt. Ki segít rajtuk, mi lesz velük, hol hajtják álomra fejüket? - kö­vették egymást a kínzó kér­dések. Lányuk és annak csa­ládja éppen Hévízen töltötte az éves szabadságát. A le­égett lakással szomszédos otthonba aznap hozták haza az újszülött babát. A nagy füst miatt a fiatal szülőknek is menniük kellett. János bá­csi egészségi állapota rosz- szabbodott, őt az egyik ked­ves szomszéd befogadta. Király András, az Angyal- föld-Újlipótváros-Vizafogó Vagyonkezelő Rt. vagyon­értékesítési igazgatója első­ként érkezett a helyszínre a történtek után. Nem csak az oltás gyors megszervezésé­ben és a kár felmérésében se­gített, a helyreállítási munká­latok elvégzését intézte, ha­nem emberileg is mellettük állt, meséli Rózsika néni, mi­közben félje igenlően bólo­gat. Közel fél év kellett ah­hoz, hogy a megrepedt mennyezeten lefolyt oltóvíz okozta nedvesség a lakásban megszűnjön. Ezután kezdőd­tek meg a helyreállítási mun­kálatok, a parkettát felcsi­szolták, lelakkozták, a be­piszkolódott falakat kijaví­tották és újrafestették. A sző­nyegeket maga Rózsika mos­ta át néhányszor, mert még­sem hagyhatta, hogy helyette még azt is megtegyék. Visz- szaállt a régi kerékvágásba az élet Hokáléknál, helyükre kerültek a bútorok, a szek­rény tetején ugyanúgy sora­koznak a befőttek, mint egy évvel ezelőtt. Ismét tervez­getnek, beszélgetnek, örül­nek az otthonuknak. Még egy teendőjük van, amit min­denképpen nyilvánosság előtt szeretnének elmondani: köszönik a tűzoltók, a rend­őrök és személyesen Király Andrásnak és munkatársai­nak a segítségét. (gajdos)

Next

/
Oldalképek
Tartalom