XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)
2000. május / 6. szám
2000. május mm Ehhez hasonló nincs Budapesten KERÜLETÜNK EGYIK ALIG ISMERT ÉRDEKESSÉGE 540 Korán boldog tulajdonosa Horváth József KÖNYVKINCSEK EGY KERÜLETI LAKÁSBAN Az első latin nyelvű nyomtatott Koránnal és a 22x17 milliméteres legkisebbel Nagyon érdekes híd íveli át a téli-kikötő bejáratát. Már akkor megpillanthatjuk, amikor a Duna Plaza déli oldalán elindulunk a rövid Meder utcán, a Duna felé. Körülbelül 3 emeletes toronyba kell felsétálni, hogy elérjük a tetejéről induló, 95 méter hosszú gyalogjárdát, ami átvezet a szigetre, ahol - újabb meglepetés - mindössze kb. egyemelet- nyit kell lelépegetni a lépcsőn. Ehhez hasonló híd nincsen - legalábbis Budapesten. Kerületünk egyik alig ismert érdekessége. Az 1970-es évek elejéig a 2 km hosszú Nép-sziget (más elnevezéssel: Újpesti-sziget, Szúnyog-sziget) déli végén csak kis hajóval lehetett átkelni: nyáron 5.20 és 21 óra között, tavasszal és ősszel pedig csak 6 és 19 óra között. Késő ősztől kora tavaszig a hajó nem közlekedett. Ilyenkor a vállalkozóbbak ladikon keltek át a partra. A szigeten lakó, de a városban dolgozó emberek, iskolába járó gyerekek a sziget északi végében „száraz lábbal” sétálhattak ki Angyalföldre, ugyanis a sziget északi végén 1858-ban hidat építettek, századunk közepén pedig széles töltést létesítettek. Ezen lehet manapság is autóval behajtani a szigetre. Át lehetett (és lehet) menni az északi összekötő vasúti hídon is, de ennek a lépcsői télen igen síkosak voltak, amint ezt a Budapest című magazin 1969/8. számában olvashatjuk. A vasúti híd közelebb van a házakhoz, de még így is kb. 1 km-t kell gyalogolni. Pedig a Nép-szigetnek mindig nagy a forgalma. Voltak, vannak itt lakók, de különösen sokan érkeznek ide hétvégeken és főként nyáron. Az üdülni, sportolni vágyókat igen sok csónakház, klubház várta és várja, bár ezek jó része méltatlanul elhanyagoltan romladozik. A sziget és a pesti part között van az ún. téli kikötő (újpesti kikötő). Ennek mindkét partján hajójavító, hajóépítő üzemek voltak. Ezek az utóbbi években teljesen eltűntek. Télen e kikötőben helyezik el a kisebb hajókat. Esetenként akár 600 úszóegység is menedéket talál a jeges időszakban. Az emeletes hidat elsődlegesen nem a gyalogosoknak építették, hanem egy vízvezetéki főnyomócső átvezetésére. A Káposztásmegyeren lévő vízművektől a Duna vonalában kellett e csövet végigvezetni és ennek a legrövidebb útja a szigeten volt kijelölhető. így elkerülhető volt a Váci út is. Mindössze a kikötő déli végét kellett valahogyan áthidalni, vagy - ahogyan a terv- javaslatban olvasható - esetleg alagúton átvezetni. Végül is a híd mellett döntöttek, ami a gyalogosoknak is kedvező lett. Az építés feltételei között szerepelt, hogy a híd nem szűkítheti be az öböl bejáratát, se széliében, se pedig magasságában (hajóforgalom!). Ezért a két pillér közötti hajózónyílás 62 m, a magas vízálláshoz mért hídmagasság pedig 9,50 m lett. Igen ám, de a magas hídhoz egy hosszú, lejtős feljáratra lett volna szükség, amit a Meder utcában nem lehetett volna megépíteni, már csak azért sem, mert akkoriban (és még a közelmúltban is) itt több gyár működött és az iparvágányokat szabadon kellett hagyni. De nem is lett volna szükség ilyen rámpára, hiszen autóval régóta zavartalanul be lehetett hajtani a sziget északi vége felől. De a szigeti oldalon sem lett volna hely egy kanyarodó, lehajtó úthoz. Elhatározták egy olyan, emeletes gyaloghíd építését, ami a hatalmas főnyomócsövet is megtartja. Az aránylag kicsi hidat tehát tekintélyes súlyra kellett méretezni, hiszen a csaknem száz méter hosszú, másfél méter átmérőjű csőben lévő, mintegy 250 000 liter víz negyedmillió kg-os többletsúlyát is hordoznia kell. A legutóbbi időben a hídpálya két oldalán újabb csöveket helyeztek el a két pillér kiszélesítésével. Ez ugyan esztétikailag nem valami kedvező, de a híd érdekességén mit sem változtat. Említettem, hogy a hosszú feljárati lejtő helyett szokatlan tornyot építettek, aminek a lépcsőházát fent egy előreug- ró tető védi az időjárás viszontagságai ellen. A sziget magasabb, mint a pesti oldal, ezért ott csak egy rövidebb lépcsőre volt szükség. Ez az aszimmetria egyáltalán nem zavaró, sőt, még fokozza a híd érdekességét. Az érdekes hidat 1973. június 30-án helyezték üzembe. Érdemes megnézni és kipróbálni. Mindössze kétperces séta a Duna Plazától! Az adatok és a vázlatok Galántay György A Fővárosi Vízművek Nép-sziget-hídjá- nak tervezése és építése című cikkéből valók (Mélyépítési Tudományos Szemle, 1976/2. szám). Dr. Bogárdi Mihály nnyit mondhatok: nem szeretnék egy pofont kapni tőle, mert alighanem a fal adná a másikat. Ilyesmitől azonban nem kell tartani, kivételesen higgadt, barátságos ember. Csak az életútja rendhagyó - ami pedig örök szenvedélyének a válfaját illeti, nemcsak a XIII. kerületben (ahol őslakos), hanem a főváros mind a huszonhárom kerülete kétmillió lakosa közül az egyetlen. Lényéhez hasonlóan a neve is egyszerű: Horváth József. Édesapja László, Kecskeméten vasúti pályamunkás volt. Édesanyja négy lányt és egy fiút hozott a világra. Ahogy az lenni szokott, a fiú tanult. Méghozzá jól - a valószínűtlen folytatást azonban sejteni sem lehetett. A kecskeméti általános iskola és gimnázium után közgazdasági egyetemet végzett, majd a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat antikvár osztályán dolgozott hét esztendeig. S mivel könyvgyűjtő szenvedélye már Kecskeméten „elkapta”, tovább akart tanulni az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetemen. Mégpedig latin-könyvtáros szakon. Latint azonban munka mellett nem lehetett felvenni. Megszerezte a külön engedélyt. Mindez önmagában nem indokolná, hogy rendkívüli embernek tartsuk. Azzá az elmúlt fél évszázad teszi, amelynek folyamán - mondhatom így - felépítette a maga nemében világviszonylatban kivételes könyvtárát. Arra, hogy lakásának minden szobája faltól-falig és mennyezetig könyv - egy közepes Szabó Ervin könyvtárnyi - több példa van az országban. Tartalomra hasonló nincs másik.- Mielőtt rátérnénk a sokból néhány könyvcsodára, megkérdezem: hogy lehetett őket összegyűjteni?- Középiskolás korom óta minden tartalékpénzemet erre költöttem. Ezt úgy kell érteni: négy-öt évtizeddel ezelőtt öt- ven-hatvan forintért némi hozzáértéssel az engem izgató témakörökben pompás darabokat lehetett megszerezni. Az ilyesmiknek nem volt értékük. Persze, a későbbiekben a hozzáértésem is gyarapodott, több alkalmam is nyílt könyveket vásárolni. A szabadidőmet itthon és külföldön jórészt antikváriumokban, böngészéssel töltöttem. Ehhez persze indokolt hozzáfűzni egyet és mást. Ennek a könyvtárnak a tulajdonosa angol, francia, német és orosz nyelvből államvizsgázott, latin-, görög-, török-, arab-, hé- bemyelv-tudását a beszéd és értés színvonalára fejlesztette. 1968-90 között újságíróként végiglépdelt a hivatás szinte valamennyi grádicsán, riportertől a külföldi tudósítóig, helyettes főszerkesztőig. Munka- és magánúton Afganisztántól Vietnamig, Laosztól Libanonig, Törökországtól Izraelig és tovább, bejárta a fél világot, kiváltképp az ottani antikváriumokat. És hasonló szenvedélyűekkel levelezett, cserélgetett.- Ma már megmondhatom nyíltan - és mondja is -, a lelkem igazából minden beosztásban antikvárius maradt. Munkaidőben és szabadidőmben egyaránt. Ideje immár kiragadni néhány példányt az elképesztő könyvanyagból. A teljesség öt nagy témára osztható: ókori görög és római szerzőktől minden, amit magyarra fordítottak (Arisztotelész, Horatius, Platon, Vergilius stb.). Egy ötméteres falon - legalább egy példányban - szinte minden megvan. Például Lucanus első könyve, amelyet „Posonyban 1776 évben Länderer Mihály betűivel nyomtattak’’. Lehet, hogy már egyetlen példány. (Ezt biztosra sosem lehet állítani.) A következő a magyarországi latin irodalom. Kevesen tudják: az itt 1553-as velencei kiadásban reprezentált Janus Pannoniuson kívül több ezer latinul író működött nálunk és közülük is több kapott helyet ebben a XIII. kerületi lakásban. A harmadik óriási téma az iszlám irodalom. Benne 540 (ötszáznegyven!) darab, méretben, szépségben a Corvinákra emlékeztető színes Korán, az arab nyelv és hit grandiózus rögzítése. Köztük van az 1550-ben Bázelben készült első latin nyelvű, amelyet valaha valahol nyomtattak. Minikönyveket Horváth József nem gyűjt, de Koránból itt van egy mintegy 22x17 milliméteres - nagyítóval jól olvasható. Persze, ha valaki beszél arabusul. Túl ezeken, van itt héber nyelvű Korán (de arab nyelvű Biblia is). Ebből sem sok akad öt földrészen. A következő tömb a Magyarországon megjelent latin és görög iskolakönyvek, szótárak (benne a pápai kollégium tanárának, Márton Istvánnak a műve: ,A Görög Nyelv Első Kezdete" és „A Deák Nyelvnek Első Kezdete” 1795-ből. A könyv - sajátkezű bejegyzése szerint - Ráday Gedeon (Bem hajdani segédtisztje) birtokában volt 1814-ben. Valaha bizonyára a híres péceli Ráday Könyvtár 100 000 művének egyike volt. Az ötödik nagy témának mondható végül a régi magyar irodalom. „A XVIII. századi magyar- országi nyomtatványok bibliográfiáinak ” nemrégiben megjelent pótkötetében tizen- egy olyan különlegesség szerepel, amely itt van a szemünk előtt, a kezünkben. Ha valaki időközben megfeledkezett volna írásom indításáról, mindezek után esetleg egy munkájába belefáradt könyvmolyt vetít maga elé. Nos, inkább egy egészséges, izmos parasztemberre gondoljon, aki általános- és középiskolásként éppúgy rúgta a labdát, mint közülünk a legtöbben. A viszonylag későn kezébe került teniszütőt meg majd csak a halál üti ki a kezéből, mai állapota szerint százévesen. Tíz éve immár, hogy felhagyott az újságírással. Mit gondolnak, mihez fogott? Alighanem sokan eltalálták: a könyv szerelmese, a volt antikvárius - visszapergetve huszonkét röpke évet - antikváriumot nyitott (nem itt, hanem a szomszéd kerületben). De ahogy a berendezést magát, az indító könyvek sokaságát is életén át megszerzett rutinjával, hozzáértésével hozta össze. Otthoni büszkeségei ma is otthon vannak. A régi könyvek e boltjába azok téljenek be - azok is térnek -, akiket a klasszika-filozófia, orientalisztika, történelem, irodalomtörténet, nyelvészet, régiségtan érdekel. Főként hagyatéki könyvekből e témák mindig újra feltöltődnek. Tanárok, diákok, kutatók sok fogas problémára találtak itt választ. De beszélgetni is szívesen fordulnak be e magasrendű „könyvkocsmába”.- Mondhatom, kegyelmi állapotban élem az életemet - toldja meg a mi beszélgetésünket az abszolút könyvmegszállott - itthon és az antikváriumban azzal foglalkozom, amit végtelenül szeretek.- Egyet még! Mi a valószínű jövője ennek a csodagyűjteménynek?- Ugyanaz, ami a legtöbb hasonlóé volt. Egy szellemes gyűjtő elhíresült mondása, hogy a magángyűjtemények két nagy ellensége a feleség és a halál. Esetemben az első állítás nem áll meg, feleségem, gyermekeim anyja már így fogadott el egyszer és mindenkorra. Fiúnk és lányunk jó életúton járnak, de másikon. Gyűjteményem jövendő sorsa így hát az említett szokásos lesz - hiszen az enyém is jórészt más remek gyűjteményekből állt össze azzá, amivé. Amíg élek, jórészt ezekből is gazdagszik. Körforgás ez - meggyőződésem, hogy a gyerekek majd jó kezekbe juttatják, értelmes felhasználásra. Higgadt, bölcs válasz. Nem véletlen, gyökereit a Korán, a Tóra, a Biblia táplálja. Meg a karthágói származású római Publius Terentius Afer is: „Homo sum, nil humani a me alienum puto" - „ember vagyok, semmi emberi nem idegen számomra ”. Rajk András Ódon könyvritkaságoktól roskadoznak a polcok
