XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)
2000. március / 3. szám
2000. március Az 1848-as szabadságharc hőse volt Josefstadti börtöncella XIII.kerület, Angyalföld Dunyov István- •' utca 2:1 mm. ;iYQV 184« ISTVÁN 1889 M HONVéOTlSZm stsEotsi «ö'mcŐAK A2 OLASZ H$ ? FEtSZ AMö!~ÁS,~ m &nívth~~r> ft u inna,'.'' FQ Li TATO* KcPVíSEL' .......... Ö SSZEFOÖASANA''! HARCSA J.r,iCí>£Í.,=l . a >e?ervíi£MiOT,0Z! Dunyov István (1816- 1889) a XVIII. században a Temes megyei Vingára telepített bolgárok leszármazottja. Apja csak bolgár és román nyelven beszélt. O már szerb, román, német, angol, spanyol, portugál, francia nyelveken is megtanult a magyaron és a szülői házban elsajátított bolgáron kívül. Jogi diplomája megszerzése után szülőföldjén lett ügyvéd, fenntartva a kapcsolatot a Vasvári Pál köré csoportosult fiatalokkal, Vidats Jánossal életreszóló barátságot kötött. 1948-as szabadságharcban mint nemzetőr, majd honvédtisztként vett részt. 1849-ben sebesülése miatt hordágyon vitték a világosi fegyverletételhez. Dunyov hatni » tudott a tömegekre, szónoklatai, szervező- készsége miatt először halálra, majd 10 év várfogságra ítélték. Josefstadban raboskodott más honvédekkel együtt. Cellatársai közé tartozott a neves tudós, régész, kutató Römer Flóris. Szegénysége miatt csak a rabkosztot fogyaszthatta, ami napi 10 krajcámyi ételből, kenyérből állt. Amikor 30 forint adományt kapott Aradról, büszkén visszautasította. Nem törte meg a fogság, büntetése letöltése után Olaszországba szökött, Garibaldi táborába. „Az ellenség mindig ugyanaz itt, mely odahaza rabigába hajtja nemzetünket.” „Ha meggyöngítjük itten: annál kevesebb lesz teendőnk vele odahaza.” - vallotta később. Bátran küzdött, amikor 1860. október 1-jén Voltur- nónál bal lábát veszti. Sebesülten sem hagyta el a csatateret, ezért Garibaldi ezredessé léptette elő és alakulatát róla nevezte el. „Olyan ember számára, mint ön, minden dicséret kevés” - mondja neki elismerően. Szavai beleégtek Dunyov István leikébe. Hűségesen követte Garibaldit balsorsában is. (Más emigránsok, például Türr István ezt nem tették.) Fennmaradt leveleiben „legkedvesebb tábornok” (1862) és „szeretett tábornok” (1871) megszólítással fordul hozzá. Mint Kossuth, ő is visszautasította a kiegyezést. Nem követte hazautazó József öcs- csét. Amikor idehaza képviselőnek jelölték, udvarias levélben visszautasította. Olasz katonai nyugdíjból éldegélt családjával. Tudományos tevékenységet folytatott, és lefordította Boccardo földrajz és kereskedelem-történeti könyvét magyarra, és cikkeket írt. 1889-ben bekövetkezett halálakor Pistoiában olasz katonai tiszteletadással temették el. Egyaránt volt hőse a magyarságnak, az olasz egység- mozgalomnak és a bánáti román és bolgár nemzetiségnek. 1969-ben az angyalföldi Tünde utca megkapta Dunyov István nevét. Itt szerény emléktábla hirdeti hősi emlékét. Róbert Péter Vörösingesek. Dunyov István (egykori honvéd huszárszázados) és Achille Majocchi garibaldista ezredesek. Áz ülő Dunyov István a volturnói csatában (1860. okt. 1.) vesztette el a lábát. Azonosulás a mássággal TOLERANCIAHÉT A BERZSENYIBEN Amikor jó néhány évvel ezelőtt a Berzsenyi Gimnázium - kortársaiktól látszólag semmiben sem különböző - diákjai úgy határoztak: egy egész hetet szentelnek a másságnak, még nem gondolták, hogy ezzel hagyományt teremtenek. Az ötnapos programsorozat kezdetben az értelmi- és mozgássérültek, a vallási különbözőség, illetve a szexuális másság problémáira kívánta felhívni a figyelmet. Az esemény idei szervezői, a humán tagozatos 11 /a osztály azonban úgy gondolta: a másság ennél jóval tágabb fogalom, amelybe az átlagtól bármilyen szempontból eltérő, önhibájukon kívül a társadalomból kirekesztett, megbélyegzett és el nem fogadott életet élő emberek is beletartoznak. Az immár hagyománnyá vált „Azonossági Hét” elnevezést hallva többen talán kérdőn vonják fel szemöldöküket, ám hogy e névválasztásnál mi sem lehetett volna megfelelőbb, arra a két főszervezőtől: Róbert Júliától és Herman Zitától kapom meg a választ.- A másság számunkra azt jelenti: valamivel vagy valakivel nem azonos. Mi azt szeretnénk, ha a résztvevők legalább egy rövid időre megpróbálnának azonosulni azokkal, akik valamilyen szempontból az átlagostól eltérő élethelyzetben élnek. Az azonosság fogalmán mi egyben azt is értjük, hogy egyetértünk vagy együttérzünk; elfogadjuk világnézetüket: azonosulni tudunk velük. Mintha nem is tizenéves fiatalok szájából hallottam volna e bölcs mondatokat - ámulok el, s ami még meglepőbb: nemcsak a szervezés és lebonyolítás, de maga az ötlet, a kezdeményezés is teljes egészében a diákok érettségét dicséri.- Milyen segítséget, támogatást kaptak a diákok a szervezésben tanáraiktól, az iskolától? - kérdezem Vajnai Viktóriát, a 11/a osztályfőnök-helyettesét.- Talán csodálkozni fog, de mi kezdettől fogva arra törekedtünk, hogy a tanárok minél kevésbé vegyenek részt. Igyekeztünk háttérbe szorulni, nem beleszólni. Véleményem szerint ugyanis, az önállóságra és nyíltságra való képességnek nem felülről jövő parancsként kell működnie. Egy perc alatt meggyőződhetek magam is: a jóérzés, a tolerancia itt valóban nem kényszerből valósul meg; bizonyíték erre az esemény iránti óriási érdeklődés. Az idei öt nap most kicsitől-nagyig egy emberként mozgatja az iskola valamennyi tanulóját. A hét- főtől-péntekig, február 21-25- ig tartó beszélgetésekre, vetítésekre meghívott előadók, vendégek - különleges iskolák vezetői, pszichológusok, értelmi- és mozgássérült diákok, sportolók, leszokott drogfogyasztók - sokszor késő estébe nyúlóan állták készségesen a nyitott, érdeklődő diákság kérdésözönét. Az eseménydús napokat megkoronázó táncházat vagy kézművesfoglalkozást pedig az érintettek: látás- és hallássérültek, értelmi fogyatékosok bevonása tette - úgy a vendég, mint a vendéglátók számára színessé és emlékezetessé. A Berzsenyiben egyébként - megtudtam - a mindennapok sem mások; az átlagtól való eltérése miatt egyetlen diák sem érezhet semmiféle megkülönböztetést, az Azonossági Hét elmúltával sem. Ez egy olyan hely, ahol még a legkisebbeknek is hasonló jogaik és esélyeik vannak... úgy az iskolai életben, mint a menzasorban. Joó Hajnalka Évfordulós előkészületek a számítástechnikai iskolában 2000. szeptember 1-jén a 20. tanév kezdődik iskolánkban. Ezt az eseményt méltóképpen kívánjuk megünnepelni. Az iskola diáksága, tanári kara a szülőkkel együtt külön rendezvénysorozatot kíván összeállítani és lebonyolítani az évforduló alkalmából. Többek között iskolatörténeti kiállítást rendezünk, valamint emlékkönyv kiadását tervezzük. Ehhez a munkához kérjük minden volt „gyöngyösis” diák segítségét! Kérjük, hogy 2000. április 30-ig juttassák el hozzánk mindazokat a tárgyi emlékeket (fotók, kiadványok, jelvények, naplók stb.), amelyeket szívesen átadnának iskolatörténeti gyűjteményünk részére. Természetesen a rendezvénysorozat végén ezeket a tárgyi emlékeket visszaadjuk tulajdonosának. Segítségüket előre is nagyon köszönjük. Iskolánk címe: Számítástechnikai Általános Iskola 1138 Budapest, Gyöngyösi sétány 7. Telefon: 340-2556. Lévai Sándor igazgató Új szociális foglalkoztató A munkanélküliség a megélhetési gondok mellett óriási pszichés terhet jelent az embereknek. A csökkent munkaképességűek igencsak keservesen élik meg ezt az állapotot. Matkó Miklós bal lábát négy évvel ezelőtt több sikertelen műtét után combtőből amputálták. Akkor a negyvennyolc éves férfi küzdött életéért, azért a létért, amely számára csak megaláztatást és kínlódást hozott. A cukrász alapszakmájú Miklós, aki hajnalban kelt és késő délutánig dolgozott, évekig a négy fal között töltötte napjait. Bedolgozással, telefonügyelet vállalásával próbálkozott, persze olykor ráfizetéssel. Néhány hete azonban visz- szatért az életkedve, ugyanis munkát kapott. Igaz, most nem cukrászda vagy pékség beüzemeltetésével kell törődnie, hanem a sajátjához hasonló sorsú emberek foglalkoztatásának irányításával. A Habilitás Szociális Szolgáltató Kft. megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatására alakult a XIII. Kerületi Önkormányzat Szociális Osztályának támogatásával, azzal a céllal, hogy a csökkent munkaképességűek emberi méltóságú boldogulását segítse. A foglalkoztatás ez év márciusától a Szabolcs utca 1. szám alatt kialakított telephelyen történik. A kezdeményezők olyan megbízókat keresnek, akik a dolgozók számára egyszerű, betanítható munkát adnak alkalmilag vagy állandó jelleggel. Vállalnak mindenféle manuális feladatot, a csomagolási, szortírozási, összeállítási, egyszerű műanyag hegesztési munkától, egészen a számító- gépes adatrögzítésig. Minden felajánlott lehetőséget szívesen vesznek. Információ Matkó Miklósnál a 236-0246 telefonszámon. A polgármester válaszol Tisztelt Polgármester Úr! Nem vagyok angyalföldi bennszülött, mindössze 15 éve lakom a kerületben. Figyelmesen végigolvastam a Hírnök januári különszámát. Örömmel konstatáltam, hogy pártelkötelezettségtől függetlenül minden önkormányzati képviselő a kerület helyzetének jobbítását tartja a fő feladatának. Nagyon szép eredményei vannak e törekvéseknek. A Szent István park játszótere bárhol a világon megállná a helyét. Megújult a Béke téri játszótér is, még ha nem is az előbb említett színvonalon. Ezen túlmenően számos más beruházás is az önkormányzatot dicséri. Az, hogy semmi sem fenékig tejfel, és a bírálat is kijár, bizonyítja a Béke tér Szegedi úti részének elhanyagoltsága. Ezt a 80-100 méteres szakaszt a Lehel út-Béke út felújításakor kihagyták. A ki tudja mikori kockakövek eltöredeztek, sok helyen 4-5 hiányzik. Főleg a síkos időben életveszélyes rajtuk közlekedni, nemcsak autóval, hanem gyalog is. Azt hiszem, a Szegedi úti lakótelep lakóinak nevében leírhatom, hogy az önkormányzatnak intézkedni kellene e rövid útszakasznak a felújításáról. Dr. Bárdos Pál Szegedi út Tisztelt Uram! Közútjaink állapotát figyelemmel kísérve megállapíthatjuk, hogy az a „megfelelő” és a „jó” jelzővel minősíthető, ami körülbelül a fővárosi átlag színvonalat jelenti. Nincs okunk tehát nagyon panaszkodni, de azért öröm könnyeket sem kell hullatnunk. Észre kell venni, hogy az átlagos minősítés elkendőz olyan útfelületeket, amelyek, még ha kis számban is, sürgős javításra szorulnának (pl. Szegedi út, Hegedűs Gyula utca, Lehel utca). Talán sokan nem tudják, ezért elmondom, hogy a kerületünk közigazgatási területén belül található közterületi utak és járdák egy része a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában és/vagy kezelésében van. Ez azt jelenti, hogy például a Váci út, a Lehet utca, a Róbert Károly körút vagy a Dózsa György út teljes szélességben (faltól—falig) olyan közterület, amelynek a kezelése, fenntartása, illetve a fejlesztése fővárosi feladat és kötelezettség (esetenként felelősség), amelynek keretében remélhetőleg még ebben az évben megkezdődik és be is fejeződik a Lehel utca még hátralévő útpálya rekonstrukciója. Mivel az útépítés meglehetősen sok pénzt igénylő munka, ezért a beruházónak, fejlesztőnek, legyen az a XIII. kerületi önkormányzat vagy a fővárosi, nagyon meg kell gondolnia, hogy hol költi el a költségvetési keretet. Ennek tükrében már elfogadható, hogy mindenki csak a saját feladatába tartozó útépítéseket akaija pénzügyileg finanszírozni, kiváltképp azóta, mióta a központi forráselosztásból kevesebb jut az önkormányzatoknak. Konkrét utak esetében ez azt jelenti, hogy a Szegedi úti vagy a Radnóti Miklós utcai nagykockakő-burkolat, szakmailag egyébként indokolt átépítése a Fővárosi Közgyűlés döntésétől függ. Ilyen esetben nincs más lehetőségünk, mint hogy különböző fórumokon „lobbyzzunk” a helyi érdekekért. Tisztelettel: Dr. Tóth József Pedagógiai Napok, tizedszer Február 14-én, hétfőn a délelőtti óvodai konferenciával - Minőségbiztosítás az óvodákban címmel - kezdődött a XIII. kerületi Pedagógiai Napok rendezvények sora, ám az ünnepélyes nyitást évek óta a zenetanárok esti hangversenye jelenti. A Hollán Ernő utcai hangversenyteremben Holopné Schramek Kornélia alpolgármester 18 órakor nyitotta meg a tizedik alkalommal szervezett rendezvényt. A program kiemelkedő rendezvényén, a dr. Tóth József polgármester védnökségével szervezett Közoktatási Konferencián az iskolafejlesztést célzó előadások hangzottak el neves előadóktól és szakértőktől. Többek között a „Kerettantervek általános kérdései”, a „Kompetenciaváltozások a nevelésben” és a „Változó és örök egyensúlya a pedagógus munkájában” című előadások, amelyek, hasonlóan az elmúlt évekhez, a kerületen kívüli pedagógusok érdeklődését is felkeltették. A rendezvénysorozat alatt a kerületi pedagógus munka- közösségek bemutató foglalkozásokat tartanak, záróeseményeként pedig az Iskolapszichológusok Örszágos Találkozóját tartják, ahol a téma iránt érdeklődő pedagógusok és pszichológusok a modellértékű XIII. kerületi tapasztalatokat cserélnek, illetve szakterületük legaktuálisabb kérdéseit vitatják meg. Az új parkolási rendszer bevezetésének tapasztalatai Az üzemelés első két hónapja kedvező képet mutat. A várakozási övezet területén megnőtt a szabad parkolóhelyek száma, a parkolóhelyet keresőknek már nem kell több kört leírni ahhoz, hogy meg tudjanak állni. Az autósok nagy része megváltja parkolójegyét, mert örül annak, hogy talál szabályos parkolóhelyet, ezért jelentősen csökkent a szabálytalanul várakozó gépkocsik száma. Az övezeten belül több mint harminc, mozgássérültek számára kijelölt parkolóhely található, ahol a parkolási igazolvánnyal rendelkező mozgássérültek ingyen és korlátlan ideig várakozhatnak autójukkal. Sajnos addig, míg ez az igazolvány az okmányoktól a mai korban elvárható biztonsági követelményeket nem elégíti ki, a mozgássérültek számára adott kedvezményeket nem lehet növelni. A parkolási rendszer bevezetésével egyidejűleg jelentősen megnőtt az Újpesti rakparton kijelölt ingyenes P+Gy (parkolj és gyalogolj) parkolóhelyek száma. Aki hosszabb időt szeretne az övezetben eltölteni, a Margit híd alatti területen és az alsó rakpart járdáján akár egész nap ingyen várakozhat gépkocsijával. Bármely, a rendszer működésével kapcsolatos észrevételüket várjuk ügyfélszolgálati irodánkban, cím: 1136 Budapest, Hegedűs Gyula utca 20/B (nyitva tartás hétfőtől péntekig 9—17 óra között), a 320-2319-es telefonon, a 342- 0775-ös telefaxon vagy a lev- elek@bop.hu elektronikus postafiókon. Novák Péter ügy vezető igazgató Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft.
