XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)

2000-12-14 / 18. szám

Gondolatok egy sajtótájékoztatóról, avagy meddig tart a képviselői felelősség? Gondolataim közzétételére az a határozott vé­leményem indított, hogy egy nemrég megtar­tott sajtótájékoztató tartalma - amit a megje­lentek részére készített a kerületi önkormány­zat Fidesz-MKDSZ frakciója - magába foglal­ja a szakmai tájékozatlanságot és dilettantiz­must, ezt ötvözi valamilyen torz demokrácia­felfogással és ebből létrehoz egy olyan követ­keztetést, amely nem a magasházról szól, ha­nem a kerületi önkormányzat vélelmezett anti­demokratikus munkastílusáról és a kerület jö­vőjével kapcsolatos érzéketlenségről. Lehetséges persze az is, hogy nem tájékozat­lanság és hozzá nem értés mozgatta a folyama­tokat, hanem az említett írásmű készítői ponto­san tisztában vannak állításaik többségének megalapozatlanságával, de az ügy kapcsán lehe­tőséget találtak arra, hogy már a választásokra készüljenek. Ebben az esetben viszont az eljá­rásra olyan jelzőt jogosult használni, amit a Fi­desz frakcióvezetője országgyűlési képviselői minőségében szenvedélyesen kifogásolt a Parla­mentben elhangzott felszólalásában. Akkor ez bizony nem más, mint átverés, aminek definíci­óját a felszólaló maga adta meg az idézett be­szédében. Idézem: „az átverés azt jelenti, hogy rászed, becsap, megcsal, megtéveszt, félrevezet, megkárosít, jogtalan előnyszerzés végett csalást követ el, ártó szándékkal tönkretesz”. Állításomat a következőkben szeretném té­nyekkel alátámasztani, azután a kerület választó- polgáraira bízni, döntsék el: szakmai és politikai analfabétizmusról van szó vagy átverésről? A sajtótájékoztatóra készített írásmű tanúsá­ga szerint a felvetett kérdések többsége olyan, mintha a világon először Budapest XIII. kerü­letében építenének magasházat. A vélt problé­mákra réges-rég kipróbált megoldások vannak, amelyeket alkalmazni kell. Meggyőződésem, hogy a sajtótájékoztató szervezői ezeket a vála­szokat pontosan olyan jól tudják, mint bárme­lyikünk, de a politikai koncepcióba jobban be­leillik ezeket a lakosságot foglalkoztató, súlyos problémaként feltüntetni, mint világos, meg­győző választ adni rájuk. Árnyékra vetődik az a megállapítás, amely az érintett szakmai szervezetek, kamarák és ci­vil szervezetek véleményének kikérésére hív­ják fel a figyelmet, illetőleg hatástanulmány el­készítését kérik számon. Megint azt kell mon­danom, hogy akik ezt leírták, pontosan tudják (vagy ha nem tudják, egyetlen telefonnal meg­tudhatták volna), hogy a magasház engedélye­zésének eddigi folyamatában a Fővárosi Terv­tanács, 22 szakhatóság, a kerületi tervtanács, a képviselő-testület két szakbizottsága vélemé­nyét kérték ki. Minden szakvélemény pozitív volt. A véleményezésben mintegy 100 szakértő vett részt. (Megjegyzésként: a közpénzeken megvalósuló, a nemzet egyik jelképének szánt Nemzeti Színház terveinek véleményezése is ilyen gondossággal történt?) Más típusú „szakmai” érv az, hogy „néhány nem számottevő európai példán kívül a magas­házépítés Ázsiára jellemző”. Nem tudom, a kedves olvasók jártak-e az utóbbi időben Bécs- ben? Ha igen, láthatták, hogy az elmúlt 3-4 év­ben tucatnyi toronyház épült, többségük maga­sabb, mint amit a kerületben terveznek. Ugyan­ez látható Londonban, Párizsban, Frankfurt­ban, Rotterdamban, Varsóban. Ezek nem szá­mottevőek vagy nem európaiak? Politikai manipulációnak tartom azt az állí­tást, hogy nincsenek az önkormányzatnak el­képzelései. Az igazság az, hogy még az előző ciklusban széles körű lakossági közreműkö­déssel és támogatással elkészült a kerület álta­lános hosszú távú fejlesztési terve. A jelenleg funkcióban lévő képviselő-testület egyik első feladata volt ennek a tervnek időszerűsítése, középtávra vonatkozó feladatainak a meghatá­rozása. Folyamatosan készültek/készülnek a kerületrészek részletes szabályozási tervei. Az való igaz, hogy nincs elfogadott fővárosi vá­rosfejlesztési koncepció, de ettől még a kerüle­ti szabályozás zavartalanul folyik. A két dolgot egybemosni divatos szóval csúsztatás. A FIDESZ-MKDSZ frakciója csúnyán mani­pulál a lezajlott két lakossági fórummal is, ame­lyeken több tucat ember vett részt. A fórumokon elhangzott véleményeket így aposztrofálta: „a két lakossági fórum azt jelzi, hogy a főváros és kerület polgárainak többsége nem támogatja és ellenzi a magas-, illetve toronyépületek felépíté­sét”. Ez enyhén szólva merész általánosítás. A realitásokat inkább megközelíti a Marketing Centrum felmérése, mely szerint az 580 sze­mély 35%-a engedélyezné a torony ház építését a fővárosban, 34%-a szintén, de feltételekkel. Képmutatónak tartom azt, ahogyan a sajtótá­jékoztató szervezői a demokrácia védelmezői­nek szerepkörében tetszelegnek egy olyan ke­rületben, ahol számtalan példa és ezt visszaiga­zoló lakossági vélemény bizonyítja a kerület­vezetés demokratizmusát. Eközben kormányuk cinikusan szegi meg választóinak tett ígéreteit, jogszerű szerződéseket rúg fel, jogerős bírósá­gi ítéleteket vesz semmibe, a közbeszerzési tör­vény semmibevételével juttat milliárdokat tá­mogatóinak, pártállásuk szerint támogatja vagy bünteti az önkormányzatokat. Azt hiszik, hogy a választópolgárok nem fognak erre emlékezni az országban és itt a XIII. kerületben is? Döry Miklós önkormányzati képviselő Új területszabályozás A XIII. kerületi polgármesteri hivatal értesíti a lakosságot, hogy elkészült a Hajdú utca-Fáy utca-Csizmadia utca-Frangepán utca által határolt területre - amely üze­mi jellegű munkahelyi terület - vonatkozó új szabályozás. Az új szabályozási terv a je­Közmeghallgatások A XIII. Kerületi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat de­cember 19-én 18 óra­kor közmeghallgatást tart a Tömöri köz 5. szám alatt. * * * A XIII. Kerületi Ro­mán Kisebbségi Ön- kormányzat decem­ber 28-án 16 órakor a XIV. Akácfa utca 52. szám alatt közmeg­hallgatást tart. lenleg hatályos RRT néhány elemének módosítására (pl. telekhatárok) és az új jogsza­bályokkal való összhang meg­teremtésének biztosítása érde­kében készült. A terv kifüggesztésre került 2000. december 1.-2001. ja­nuár 5. között a polgármesteri hivatal III. emeleti folyosóján, a földszinti ügyfélszolgálaton a tervkivonat került kihelye­zésre 2000. december 1-jétől és jelenleg is látható. Ezzel és bármelyik szabá­lyozási tervvel kapcsolatban érdeklődni lehet a főépítészi irodán személyesen és telefo­non, ügyfélfogadási időben a 452-4128, illetve a 452-4162 telefonszámokon. W vember végén tartotta a MOM művelődési házában a Modem Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜFT) második gó­lyabálját. A Fiastyúk utcában található budapesti tagozat hallgatói kitettek magu­kért. Jól sikerült. Mo­dern rendezvény volt. Napjaink gazdasági főiskolájának gólyabálja ugyanis a következő jegye két viselte magán. A báli ruhá­ba öltözött hölgyek és urak helyett öltönyös urak és kosztümös höl­gyek fogyasztották a étkeket a svédasztalos, pezsgős állófogadá­MÜTF gólya­bál son. Ez már az újkor „hagyomá­nya”. A hangulatot az ilyenkor el­maradhatatlan zenés-táncos mulat­ság fokozta. Igazi, hamisítatlan diszkóban integrálódtak a gó­lyák az iskola életébe. Az est fénypontját a United együttes nagysikerű I koncertje jelentette. Na meg az elmaradhatatlan gólyaeskü, amelyet maga a főigazgató, dr. Kandikó József vezényelt le. Tanár és diák egymásra találásának meghitt pillanatai voltak ezek. Most már akár jöhetnek a vizsgák is. Sz. T. Az élen szalad a Bringó Hintó A Vállalkozók és Munkál­tatók Országos Szövetsége (VOSZ) november 30-án ünnepélyes keretek között adta át az „Év vállalkozója” díjat, amelyet a VOSZ területi szervezetei évente a kiemelkedő teljesítményt nyújtó helyi vállalkozóknak nyújtanak át. 2000-ben Buda­pesten tízen részesültek ebben a kitüntetésben, köztük a Margitszigeten működő Brin­gó Hintó Kft. két tulajdonosa, Szabó László és Lefkovics Péter. Í A XIII. kerület 2000. évi VÁLLALKOZÓI BÁLJA jó hangulatban zajlott le december 2-án 200 vállalkozó részvételével, és ami korántsem mellékes, mintegy egymillió forintos bevételt hozott a XIII. Kerület Gyermekeiért Közalapítvány nemes céljainak javára. [fs«==^===5=^^^^^=^^^=^^====^====^======= Karácsonyi hangversenyeket tartanak a XIII. kerületi iskolák énekkarai december 11-én hétfőn, 15.30-kor a Huba utcai Karmelita templomban és december 12-én, kedden 16 órakor a Béke téri Szent László templomban. „Gondoltam, ahol korábban jó volt élni, jó lesz most is” INTERJÚ BÉKÉS PÁLLAL, A SOKOLDALÚ ÍRÓVAL Békés Pál nemzedékének talán legsokolda­lúbb írója. 1956-ban született Budapesten. A Radnóti Miklós Gimnázium angol-magyar szakán érettségizett. Az Országos Középis­kolai Tanulmányi Verseny harmadik helye­zettjeként került be az ELTE magyar-angol összehasonlító szakára. Az egyetem elvégzé­se után szociológiai kérdező' biztosként, iro­dalom- és angolnyelv-tanárként dolgozott. 1984-1994 között szabadúszó íróként pró­zát, drámát, hangjátékokat, film forgató- könyveket írt, fordított. 1994-2000 között a Magyar Televízióban dolgozott, kezdetben stúdióvezető, később irodalmi és színházi műsorok szerkesztője. 2000 után ismét sza­badúszó. Prózai művei: Darvak, regény 1979., Szere­lem, útközben, regény 1983., A kétbalkezes va­rázsló, meseregény, 1984., Lakótelepi míto­szok, novellák, 1984., Doktor Minorka Vidor nagy napja, meseregény 1985., Borz a sámlin, mesék 1986., Törzsi viszonyok, novellák 1990., Érzékeny utazások Közép-Európán át, regény 1991., A félőlény, meseregény 1991., A női partőrség szeme láttára, három komédia 1992., A bogárnak mindegy, novellák 1993., New-Buda, színjáték 1994., És very very a do­bot a rózsaszín plüsselefánt, novellák 1999., Bélyeggyűjtemény 1999. Színművei: Egy kis térzene 1983., A kétbalkezes varázsló 1984., Szegény Lázár 1984., Pincejáték 1986., A női partőrség szeme láttára 1987., A félőlény 1990., New-Buda 1994., Össztánc 1994., A dzsungel könyve 1996. TÉVÉjáték 2000. For­dította többek között Vladimir Nabokov, Anthony Burgess, John Updike, Sue Townsend és Wody Allen műveit, írt hangjátékot és játék-, illetve tévéfilm-forgatókönyveket.- Ön ötvenhatban született. Hogy látja a sa­ját generációját? - kérdezem Békés Pált.- Szerencsém volt, mert a középiskolában nagy élményt jelentett a Radnóti Gimnázium liberális szelleme. Lukács Sándor, iskolánk igazgatója - egy pedagógiai reform keretében - nemcsak jó hangulatú iskolát csinált, hanem lehetővé tette számunkra a fakultációt, a tantár­gyak szabad választásának lehetőségét is. Új­ságot is szerkesztettünk „Radír” címmel, ami­nek az akkoriban „szigorúan stencilezett” idők­ben más súlya volt, mint amilyen ma lenne. Az egyetemre bekerülve rá kellett jönnöm, hogy mi egy furcsa nemzedék tagjai vagyunk, az „évszázad leglaposabb” évtizedének fiai. A hetvenes években ugyanis lényegében nem tör­tént semmi fontos. Nem voltunk sem a fényes szelek nemzedéke, sem „ötvenhatosok”, sem „hatvannyolcasok”, sem a nyolcvanas évek vé­gének rendszerváltói. Ezek a generációk kap­tak egy történelmi esélyt, amivel vagy éltek vagy sem, de nálunk ez fel sem merült.- Milyen családból származik?- A szüleim számomra etalont jelentenek. Édesapám a Kardiológiai Intézet főorvosa volt, és éppen a napokban, 76 éves korában ment nyugdíjba. Az elmúlt pár évben olyan helyen teljesített szolgálatot, amely a társadalom egyik legkilátástalanabb bugyra - hajléktalano­kat gyógyított. Édesanyám a Gyermekünk cí­mű újság főszerkesztője volt ifjúságom idején. Ez a lap akkoriban értelmiségi menedéknek számított. Ott dolgozott többek között Vekerdi Tamás, Nádas Péter, Horgas Béla is. Gyerekko­romban én is bejártam a szerkesztőségbe, így irodalmi légkörben nőttem fel.- Emiatt kezdett el korán írni?- Huszonéves koromban a kulturális kor­mányzat szakított az addigi gyakorlattal, hogy az első kötetesek harmincévesek, jöjjenek tényleg fiatalok. Ekkor jelent meg Bari Károly és Fábri Péter első kötete. Tinédzserek voltak. Ennek a „kampánynak” a keretében mutatkoz­hattam be én is 23 évesen a Darvak című regé­nyemmel 1979-ben.- Ön ír prózát, drámát, hangjátékot, filmfor­gatókönyvet és sokat fordít. Melyik a kedvenc műfaja?- Igazán a próza, mert ott minden szó, amit elírok, később is úgy marad. A fordításból so­kat tanultam a magyar nyelvről. A színházban élő szerzőként ugyan van beleszólásom abba, hogy hogyan alakuljon annak a darabnak a sor­sa, amit írtam, mégsem enyém a döntés. A filmmel más a helyzet. Méltatlannak tartom azt az állapotot - és nemcsak én, hanem nálam sokkal jelentősebb forgatókönyvírók is -, hogy a plakátokon főcímben szerepelnek a főszerep­lői:, a rendező, az operatőr, és valahol alul, kis­betűvel a forgatókönyvíró. Nem véletlen, hogy az Esőcsináló című Coppola rendezte film for­galmazásához a forgatókönyvíró csak úgy adott engedélyt, hogy a plakátokon ez a cím je­lenjék meg: John Grisham Esőcsinálója.- Önnek az ezredforduló nagyon emlékezetes lesz. Megjelent három kötete... És very very a dobot a rózsaszín plüsselefánt, BALDOR, Bé­lyeggyűjtemény, emellett kitüntették a Soros Al­kotói és a József Attila-díjjal. Lesz-e utóélete ezeknek a műveknek?-A BÁLDOR és a Bélyeggyűjtemény kötet­ben napvilágot látott részei sorozatban jelentek meg a Népszabadságban és az ÉS-ben. Ez a két „sorozat” tovább folytatódik, sőt a Bélyeggyűj­temény újabb darabjai az interneten is olvasha­tók - bélyegformátumban. Számomra ezekben a művekben az a vonzó, hogy „sohasincs” vé­gük. A BÁLDOR - vagyis a gyerekeimről szó­ló sorozat - jelentős része éppen a napokban, karácsonyra jelent meg CD-ROM-on, a Ma­gyar Rádió Ápró-cseprő című műsorából ké­szült multimédia-lemezen. Ez az első találko­zásom ezzel az új médiával.- Ez év november 7-én Debrecenben mutat­ták be legújabb darabját TÉVÉ-játék címmel. A mai színházi életben a szerzőnek nem jelent gondot, hogy egy darabját nem Budapesten, hanem egy vidéki színházban mutatják be?- Sajnos még néha ma is él az a korábbi gya­korlat, hogy ha egy színdarabot vidéken játsza­nak először, az megnehezíti a fővárosi bemuta­tót. Ez egészen másképpen van például Franci­aországban, ahol egy párizsi társulat nem mér­legelve a szerző földrajzi hovatartozását, be­mutatta „A női partőrség szeme láttára” című darabomat.- Ön mindig a kerület lakója volt?- Nem, de életemnek egy szép korszakában, függetlenedésem idején a Hegedűs Gyula utcá­ban éltem, ott volt az első önálló lakásom. Az ablak egy francia udvarra nézett, pontosabban egy madárbogyófára. Amikor elköltöztem, megkértem egy festő barátomat, hogy az új la­kásban a gyerekszoba falára fesse fel ugyanezt a fát. A gyerekeim is ennek az emléknek a lát­ványával nőttek fel. Később ismét visszaköl­töztem a Hegedűs Gyula utcába, néhány házzal arrébb, mint ahol korábban laktam. Úgy gon­doltam, ahol korábban jó volt élni, jó lesz most is. A madárbogyófát ma is gyakran megnézem. Még megvan. Simka Éva Kaiser László Karácsony veled Helgának A karácsony immár veled, ó'sidőktől és mindörökké, az új év is veled immár: a dadogás vált köszöntőkké. A sötétből fények lettek, a zajos napokból ünnepek. Szoríts engem jászolosan, mint ama asszony a kisdedet! Tiéd a jelen, a jövőm, szolgáljanak múltam árnyai - és hódolnak büszkén neked lelkemnek három királyai... j t ‘

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom