XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)

2000-12-14 / 18. szám

f XIII. KERÜLETI • • «TIT n*, m+ *» m>**m 4* **«m m+ *»> «»»*••»*► #► «H» m+ *»• *»»*r«*» **» —•» nÍTlIRN O K*» A mítoszt megőrző, a mesét megtartó bábjáték ♦ Giovannini Kornél Kerületünk lakója, Giovan­nini Kornél bábszínész, ren­dező, színházvezető, irodalmi művek színpadra alkalmazó­ja, tanár, jegyzetíró, bábos mindenes, de leginkább, ahogy önmagát nevezi, báb­játszató - hatvan esztendős. Ebből az alkalomból kértük fel rövid összegezésre, illetve arra, hogy a kerülethez kötő­dő bábos tevékenységéről be­széljen.- Visszatekintve az elmúlt évtizedekre, hogyan látja mű­vészi pályáját?- Könnyű a dolgom, mert egy hónapja volt huszonöt éves a debreceni Vojtina együttes, és az ebből az alka­lomból rendezett ünnepségen visszagondoltam a kezdetek­re, az indulásra. Ennek az együttesnek alapítója és veze­tője voltam, előtte stúdiósként tanultam a szakmai és művé­szeti alapokat. Később a Pécsi Nemzeti Színház Bóbita Báb­színházához kerültem, ját­szottam és rendeztem. 1983- tól vagyok az Állami Báb­színház tagja, amelynek most a neve: Budapest Bábszínház. Derűvel és hálaadással gon­dolok vissza az eddigi mun­kámra, még akkor is, ha a kez­det nehéz volt és voltak olyan emberek is, akik akadályozták a munkánkat. Egyszerűen örömöt leltem és lelek abban, amit csináltam és csinálok. — Több mint tíz esztendeje kerületünk lakója, aki sokat tesz itt a gyerekekért a művé­szete segítségével...- Hadd mondjak egy szemé­lyes esetet, az ügyelőnk meg­kérdezte nemrég, hogy isme­rek-e kerületünkből egy bizo­nyos óvónőt? Igen, válaszol­tam, hiszen annyit játszom itt. Szinte minden óvónőt ismerek, így ők is ismernek engem. Erre a bábszínházi ügyelőnk el­mondta, hogy ő még ilyen szé­pen nem hallott nyilatkozni — ne vegyék szerénytelenségnek - rólam, és hogy mennyire sze­retnek engem az óvodákban a gyerekek és az óvónők. Ez na­gyon jólesett nekem, bevallom, hiszen rengeteget játszom és kiállításaim vannak.- Kérem, minderről beszél­jen kicsit bővebben.- A képviselő-testület Ok­tatatási Kulturális és Sport Bi­zottsága által adott pályázati segítséggel olyan módon tu­dom kialakítani műsoraimat, hogy ingyen játszom az óvo­dákban, valamint kiállításokat tudtam szervezni például a Klub Galériában, a Dagály ut­cai Gyermekházban, a József Attila Művelődési Házban. Ilyenkor bejöhetnek a gyere­kek, végigvezetem őket a ki­állításon. Nemes irodalmat feldolgozó, nemes anyagból készült játékaim, bábjaim vannak, ezekkel játszom ott nekik. Mindez igen sok elő­adást jelent, ugyanakkor szá­mos visszajelzésem is van, amit szeretettel őrzök. Például 1999. október 26-án így írt Locsmándi Alajos igazgató úr: „A művész úr már ötöd­ször látogatott el iskolánkba. Egyénisége és előadókészsé­ge magával ragadja gyerme­keinket, műsora igazán szóra­koztató, pergő ritmusú, fantá­ziadús és élvezetes volt. Őszinte szeretettel várjuk leg­közelebb is.” Ilyen emlékem van a Frim Jakab Értelmi fo­gyatékosok Napközi Otthon­tól kezdve az összes óvodáig, és örömmel újságolom, hogy jövőre is van és lesz felada­tom, most is kaptam egy kis támogatást, a Láng Művelő­dési Házban rendezek febru­árban kiállítást, és ilyenkor, ahogy szoktuk, a környékről odahívjuk, elhívjuk az óvodá­sokat és ott játsszunk nekik.- Mikor volt az első fellépé­se a kerületben?- Erre nehéz egyértelműen válaszolni, hiszen mint az egykori Állami Bábszínház színésze rendszeresen ját­szottam a Lángban, a József Attila Művelődési Házban. Az óvodákban, illetve másutt önálló műsorral 1994-95 óta szerepelek. Ami pedig a kö­zeljövőt illeti — igaz, mire az újság megjelenik, már múlt­nak számít - , szóval fellépek december 5-én a Petneházy utcai óvodában délelőtt 10 órakor a Gazsi kalandja című Mikszáth meséből készült bá­bos-énekes feldolgozással, ezzel szerepelek egy nappal később december 6-án a 101 éves 1-es számú óvodában, az Angyalföldi utcában, ahol én, elnézést a nagyképűségért, tiszteletbeli óvó bácsi vagyok, jelvényem is Ahol a nők életkora nem számít $ Karácsony és új év küszöbén a szépség így távozott Kisgyerekkorom óta csodá­lom az ügyes kezű fodrászo­kat, akik egy olló és egy fésű segítségével csodákra képe­sek annak érdekében, hogy még szebbek, még varázslato­sabbak legyenek a nők, és persze a férfiakról sem feled­kezhetünk meg. De míg a leg­több férfi csak azért megy fodrászhoz, hogy ne lógjon a szemébe a haja, vagy mert az asszony rászólt, hogy már ide­je lenne, addig mi, nők nem csak a praktikus okokat tart­juk szem előtt. Elsősorban tetszeni szeret­nénk másoknak és önmagunk­nak, de jó indok az ünnepnap is, mint most, hiszen közeleg a karácsony, az új év. De sok­szor lelki okai lehetnek: válás, új partner a láthatáron, ezért szeretnénk változtatni. Alig van olyan nő, aki elégedett lenne a hajával. Van, aki gön­dört szeretne, másnak már elege van a megszelídíthetet- len loknikból. Es akkor a fri­zura színéről és fazonjáról még nem is beszéltünk. Ha új életet kezdünk, azt ál­talában egy szépségszalonban kezdjük. Ilyenkor jól jön egy arctisztítás-pakolás, egy kis testmasszázs talpmasszázzsal fűszerezve, egy 5-10 perces szolárium, főleg így tél kezde­tén, aztán jöhet a fodrász, hogy csapzott hajunkat - az életünkkel együtt - helyreiga­zítsa. Mert ilyenkor kicsit csa- csogunk-locsogunk. Kibe­széljük bánatunkat, esetleg örömünket, mert az ügyes ke­zű fodrász mint egy jó pszi­chológus meghallgat, odafi­gyel ránk, válaszol és még az is könnyen előfordulhat, hogy jó tanácsot ad. S végül jöhet a manikűrös, hogy ne kelljen szégyenkeznünk a már félig Diána így érkezett lekopott körömlakk és törede­zett körmeink miatt, ha észre­veszünk a villamoson egy kó­sza tekintetet, ami éppen a ke­zünket figyeli. Minderre rámegy egy dél- előttünk, de megéri, mert az üzlet ajtaján egy teljesen új, átváltozott, jobb kedélyű, ma­gabiztosabb nő lép ki. Persze ehhez a teljes testi-lelki átvál­tozáshoz az kell, hogy mind­ezeket a szolgáltatásokat, ha lehet, egy helyen találjuk meg. Ez év augusztus elsején nyílt a Szent István körút 2. szám alatt a Cleopatra szép­ségszalon, ahol mindezekre lehetősége nyílik a szépülni vágyóknak. Az itt dolgozó csapat csupa fiatalokból áll. Vántus Ándrea fodrász, Wukovics Zsuzsanna kozme­tikus, Várkonyi Gabriella masszőr és Antónia Pentcheva Karaivanova, a manikűrös ke­zei alatt szinte újjá születhet az ember. Mindannyian vállalkozók, igazi főnök nincs. Nagyon jó baráti viszony alakult ki kö­zöttük szinte az első pillanat­tól kezdve. Szabadidejükben is „összejámak” moziba, há­zibulikba, palacsintapartikra. Szolidaritásból együtt is dié­táznak. A szalon nyugodt, kellemes környezetét a belső udvarnak köszönheti.- Én szívesen járok olyan szépségszalonba, ahol az ut­cán járkálok nem bámulhat­nak be a kirakaton át, miköz­ben arcpakolással, csavarok­kal a hajamban üldögélek - jegyzi meg Margó, aki jelen­leg éppen a leírt módon néz ki. De főleg azért kedveli ezt a helyet, mert bár 8-tól 20 órá­ig vannak nyitva, ha úgy adó­dik, Andi, a fodrász hajlandó korábban is elkezdeni a mun­kát, ha a vendégnek sürgősen szüksége van egy új frizurára. Margó egy hat éven át tartó szerelem után, ami egyik nap­ról a másikra megszakadt, 34 évesen döntött úgy, hogy tel­jesen átváltoztatja magát. Úgy gondolta, unalmas külseje mi­att lett vége a kapcsolatának. Kamaszkora óta derékig érő barna haját befonva vi­selte.- A barátaim mindig azzal cuk­koltak, hogy tisztá­ra olyan vagyok, mint Törőcsik Ma­ri a Körhintából - magyarázza moso­lyogva. A szakítás után hirtelen felin­dulásból ült be a fodrászszékbe. Hosszú haját na­gyon rövid „tüsire” vágatta és szőkére festette. Hogy arcbőre visz- szanyerje a szerel­mi háború előtti nyugodt, kisimult állapotát, a kozmetikus Zsuzsi se­gítségét kérte. És hogy teljes legyen a testi-lelki átváltozás, a frissítő, egyórás svéd maszszázsnak sem tudott ellenállni. Szemüvegét kontakt- lencsére cserélte, ez­zel feltette az i-re a pontot. Másnap leg­jobb barátnője szó nélkül elment mel­lette. .. Azóta gyakran megfordul itt. Erzsi néni, igaz, már 80 éves, de nem bírná elviselni, ha ápolatlan lenne a kör­me vagy loncsos-lo- boncos a haja. Havon­ta egyszer eljön ide „ráncba szedetni” ma­gát. Néha még egy arcpakolást is bevál­lal, bár tudja, hogy az ő ráncainak már mindegy, de lelkileg jobban érzi magát utána, felfrissül.- Nem elég, hogy az ember megöregszik, még csúnya is legyen?! - mondja, miközben talpát masszíroztatja, mert ugye az sem árthat. A bolgár származású Antó­nia éppen egy honfitársnőjé­nek jósol francia kártyából, ami igencsak ritka és érdekes eseménynek számít a manikű­rös szakmában. Egyelőre „tö­ri” a magyart, így ha valaki jósoltatni szeretne körömápo­lás után, telefonon le kell egyeztetni, hogy a tolmács időben odaérjen. A 17 éves Ági folyton vál­toztatja a külsejét. Imád fod­rászhoz, kozmetikushoz járni. Azt mondja, miközben beül a székbe, hogy lépést kell tarta­nia a divatfrizurákkal, ha a su­liban nem akar kilógni a sor­ból. Különben is szereti jól érezni magát a bőrében és persze szeret másoknak tet­szeni. Egy-egy ilyen alkalom után sokkal boldogabbnak ér­zi magát. Tudja, hogy előnyé­re változott és ez magabizto­sabbá teszi. Volt már hosszú fekete, rövid szőke, loknis és sima, Charlie és „szél fútta” frizurája. Jelenleg világosbar­na, rövid hajába több színű - kék, zöld, vörös - tincseket szeretne. Most ez a divat, leg­inkább a tinik világában. Vé­ge az unalmas, egyszerű, egy­színű hajviseletnek. A férfiak körében is egyre jobban divatba jön a szépítke­zés, a kozmetikus sokat segít­het, mert a házi kezelés gyak­ran többet árt, mint , használ. ... és a szépítők: Gabi a masszőr, Zsuzsi a kozmetikus és Andi a fodrász

Next

/
Oldalképek
Tartalom