XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)
2000. január / Különszám
Dr. Tóth József MSZP polgármester Legelső megállapításom, hogy a XIII. kerület megtartotta azt a dinamikus fejlődését, ami az előző években jellemezte. Ehhez hozzájárult az alapozó munka után a tudatos kerületfejlesztés. Az elmúlt év első felében a részterületek koncepcióit fogalmaztuk meg, tehát a tervszerű kijelölését annak, hogy a következő négy esztendőben milyen irányt vegyünk a különböző feladataink megoldásában. Ezt egy középtávú fejlesztési tervbe fektettük le, amit lakossági fórumokon is megvitattunk, tehát ami azokon elhangzott, az a négyéves ciklus végén, de már közben is számonkérhető tőlem és a képviselő-testület egészétől is, mert ez nem egy párt, hanem a képviselő-testület programja. Mi ezzel is a jövő építéséhez szeretnénk feltételeket teremteni, mert vallom, hogy aki a jövőt építi, annak a kezében van a település. Az alapellátásból adódó feladatainkat 1999-ben is színvonalasan láttuk el. Mit értek ez alatt? Azt, hogy az oktatási, az egészségügyi és szociális kötelezettségeinket jól teljesítjük. Bizonyítja ezt, hogy mind a lakossági fórumokon, mind az állampolgárokkal való személyes találkozókon, mind a fogadóórákon megjelent lakótársaink részéről az alapellátással kapcsolatban hangzik el a legkevesebb kifogás. Lakásügyekről viszont sok panaszos szó esik minden egyes lakossági fórumon. Elmondhatom, hogy ebben a választási ciklusban már számottevő növekedés fog bekövetkezni a lakásépítkezésben. Ma a kerületben folyamatban van 433 lakás építése, s ezekből többet már át is adtak. Az új lakások építésében csak kisebb szerepe van az önkormányzatnak, mert többségük vállalkozási alapon történik, de egy nagy, az építkezésben elakadt területen a kerületi vagyonkezelő részvénytársaság részvételével megindult a lakásépítkezés. Ez a Te- ve-Petneházy-Pap Károly-Gömb utca által határolt területen van, ahol ez év őszén remélhetőleg 120 lakás már elkészül. Nagy eredménynek tartom, hogy saját forrásból a Pap Károly utcai tömbrehabilitáció keretében első ütemben már 30 lakást átadtunk. Ez nagy előrelépés lesz a lakásgazdálkodásunkban. Ezenkívül módosítottuk a társasházak felújításának kamatmentes támogatását és ezt a 30-40 éve épült szövetkezeti házakra is kiterjesztettük. Nagy eredménynek tartom, hogy a munkanélküliségi ráta 1,7%-os a kerületünkben. Ez azért fontos,mert az itt lakók képzettségének struktúrája sokkal kötöttebb,mint a többi kerületé és ezért sokkal nehezebb az átképzés. Kedvező jelenség, hogy a tudatos kerületfejlesztés is hozzájárult ahhoz, hogy a lakásárak mintegy 30-40%-kal, a telekárak pedig mintegy 20-30%-kal mentek fel nálunk az utóbbi fél esztendőben. Voltak kisebb horderejű sikereink is az elmúlt évben. Ilyen a parkolási társulás bevezetése, a nemzetközi minőségi tanúsítvány megszerzése, ennek részeként az újabb ügyfélszolgálati irodák megnyitása és működtetése, a civil szervezetek mind jobb bekapcsolása a kerület vérkeringésébe, és nem csak a Szociális Kerekasztal formájában, hanem már a kulturális, sport és egyéb területeken is. Mindtöbben vállalnak át feladatokat a lakosság érdekében folytatott harmonikusabb és eredményesebb együttműködés jegyében. Vannak természetesen gondjaink is, s ezek átvezetnek a második kérdéshez. Nem dúskálhatunk a pénzben, forrásokban nem vagyunk túl jól eleresztve. Alapelvünk mégis az, hogy az alapellátáshoz, a kerület működtetéséhez teremtsük meg a forrásokat, hozzáteszem, vagyonfelélés nélkül, amit az önkormányzati működésünk nagy értékének tartok. Ehhez nagy, bár olykor fájó lépéseket tettünk iskola- és pvodabezárásokkal és ösz- szevonásokkal. Szociális területen bővítettük az ellátást, de ez soha sem lesz egy statikus állapot, hiszen a lakosság összetételének és a lakosság igényeinek változásaival párhuzamosan változik. Sajnos nem tudunk elég pénzt fordítani a lakásrehabilitációkra, a lakóház felújításokra. Becslésünk szerint 40-50 milliárd forint kellene ehhez, de saját forrásból ezt nem tudjuk megvalósítani. Fejlesztésre is többet fordítanánk, de a kényszer visz rá minket, hogy egy elfogadott intézményállapot felmérés után szakaszosan újítsuk fel a bölcsődéinket, óvodáinkat. Bölcsődéinket európai szintre emeltük, óvodáinkat és most már a százéves iskoláinkat is úgy újítottuk fel, hogy hazai, sőt nemzetközi viszonylatban is be tudjuk mutatni, nem kell szégyellnünk őket. Jó volna, ha a rekonstrukcióik egy ütemben valósulnának meg, de hát a kényszer nagy úr. A Lehel úti Általános Iskola felújítására szakaszosan most már több mint félmilliárdot fordítottunk; ott több mint 30%-ban cigánygyerekek tanulnak és a folyosók falain Munkácsy és Lotz reprodukciókat látnak. Én ezt azért kezelem kiemelten, mert a nevelés részének tartom. Ha több forrásunk lenne, több pénzt kellene fordítanunk a parkok és a zöldterületek felújítására és karbantartására is. Az én munkámat és a képviselőtársaim munkáját is majd 2002-ben a lakosság fogja minősíteni a voksaival. Én az utcán járva érzem a lakosság bizalmát, támogatását, nem fordulnak el az utcán, amikor meglátnak, és bizalommal fordulnak kérdéseikkel és kéréseikkel hozzám. Rátérnék ezután a Lehel piac ügyére, amelynek három szereplője van: az önkormányzat, a lakosság és a kereskedők. Az ön- kormányzat szeretné egy újabb színvonalas intézménnyel gazdagítani a kerületet, amely szabályozott és törvényes módon működik. Ezért egy negyven éve megoldatlan ügyhöz nyúlt hozzá 1998-ban, de nem vállalta, teljesen jogosan, hogy egy, már a következő ciklusra megválasztott önkormányzat végrehajtására váró ügyben döntsön. Ézért azt a következő évben helyére lépő képviselő- testületre testálta át, de keretfeltételeket szabott: miszerint a felépülő csarnok piac maradjon, 700 m2-nél ne legyen nagyobb egy üzlethelyiség és a csarnok az önkormányzat százszázalékos tulajdonában maradjon. Ennek alapján kezdődött meg a tervezés a képviselő-testület döntésének megfelelően. Ha egy önkormányzat, egy kerület színvonalasan akar működni, akkor színvonalas intézményekkel is kell rendelkeznie. Ha bölcsődéit, óvodáit, iskoláit, egészségügyi intéz.- ményeit színvonalassá igyekszik fejleszteni, akkor a piacával sem cselekedhet másképp. A lakosság, s nem csak a kerületünkben élők, szívesen vásároltak a Lehel piacon, de az árstruktúráját vizsgálva az elmúlt két esztendőben jelentősen kiegyenlítődtek a fővárosi piacok közötti eltolódások, úgy hogy ma már nem lehet egyértelműen kimondani, amit korábban kimondták, hogy az őstermelők révén a Lehel a legolcsóbb piac. Ma már van olyan áruféleség, amelyik megőrizte az olcsóságát, de van olyan árucikk, amelyik más piacon olcsóbb, ilyen például a tojás. A lakosság érdeke az, hogy olcsón, jó körülmények között vásárolhasson. Az önkormányzat nem akarja a kereskedőket az infláció mértékénél nagyobb bérleti díj emeléssel terhelni, ezért 1999 decemberében meghatározta, hogy 2002. december 31-ig mennyi lesz a bérleti díj a piacon. Ez közgazdaságilag az önkormányzat felelőssége és kockázati tényezője, és nem a piac egyéb szereplőié. Azzal is az önkormányzat vállal kockázatot, hogy az új piacra való átköltözés esetén 25% kedvezményt ad a jelenlegi bérlőknek. A kereskedőkről szólva: van egy körük, az őstermelők, akikkel nem vagyunk szerződéses jogviszonyban, nekik egy napi vagy havi árusítási lehetőségük van, ezt mi az új piacon is szeretnénk a számukra biztosítani, sőt ha kell, újabbaknak a befogadására is területet szánnánk. Mindenképpen preferáljuk az élelmiszer jelleget, s nem az egyéb kiegészítő árukét. Az állandó bérlő árusok részére is egyességet ajánlottunk, hogy mind a lakosság, mind a kereskedők érdekében egy ideiglenes piacot működtetünk, így volt ez a Nagyvásárcsarnok átépítésénél is. Szeretnénk, ha 2001-ben megvalósulna az új piac. Mi a három említett szereplő között harmóniára törekszünk, és a kereskedők, ennek is a bérlői köre és az önkormányzat megbízásából dolgozó Lehel Csarnok Beruházó Kft. között korrekt egyeztetést kívánunk. Én a magam részéről megállapodáspárti vagyok, de köt a képviselő-testület döntése, amelynek a lényege, hogy a piacot be kell zárni, az ideiglenes piacot meg kell nyitni, és ennek minden körülmények között érvényt kell szerezni. A legnagyobb felelősséggel kijelenthetem, hogy külső beruházót a piac építésébe nem kívánunk bevonni. Először az volt a vita tárgya, hogy az önkormányzatnak nem lesz forrása rá, de aztán világossá tettük, hogy a szükséges 3 milliárd forint rendelkezésünkre áll. Azt is kijelenthetem, hogy - és ez egy újabb híresztelés tárgya volt - senkivel nem tárgyalunk annak ügyében, hogy más létesítmény, nevezetesen a West End City Center parkolóháza legyen itt, sőt úgy gondoljuk, hogy lakossági érdekeket szolgálhat, mivel az őrzött parkoló ma kincs a fővárosban, hogy a piac parkolóját üzemidőn túl a lakosság kedvezményesen igénybe veheti. Bevalljuk, hogy az önkormányzatnak folyó bevételhez kell jutnia, s ezért egy befektetési terepnek is tekinti ezt az építkezést. De a más célra való kiárusítás vádja nélkülöz minden alapot. A képviselő-testület szinte egyhangúlag igent mondott az új csarnok piacra, s ez egyezik a vásárlóközönség óhajával, de legfőképpen az érdekével, tehát a Lehel Csarnok mindenképpen fel fog épülni.
