XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)
2000. január / 1. szám
A bakaruhától a tábornoki tölgyfalombokig EGY TÁBORNOK VALLOMÁSA SIKERES PÁLYAFUTÁSÁRÓL, KÜLÖNLEGES HIVATÁSÁRÓL Ha gyermekkorunkban valaki megkérdezte, mi leszel, ha nagy leszel, sokunk ajkáról szólt harsányan a válasz: katona! Persze az idő múlásával módosultak pályaválasztási elképzeléseink, de azért maradtak olyanok, akik felnőttként is kitartottak egykori elhatározásuk mellett, hivatásul a haza fegyveres szolgálatát választották. Ezek egyike Domine János dandártábornok, a magyar honvédség volt logisztikai főigazgatója. Már „bakaruhában” ráérzett, hogy a hivatásos katonapályára született, és ha a szerencse is mellé szegődik, a tarsolyában hordhatja a marsallbotot, s majdan a tábornoki tölgyfalomb díszítheti egyenruháját. Szolgálati és lakhelye huszonegy esztendeje Angyalföld, így sokan jó szomszédként, barátként is tisztelik. Domine János tábornokkal negyedszázada találkoztam először. Mint ember azóta sem változott, megőrizte karakterét, nyílt, céltudatos katonás mentalitását. Igaz, az idő múlását már ő is a külsején hordozza. Arcának barázdái szaporodtak, mélyebbek lettek. A nagy felelősséget, szakértelmet igénylő több évtizedes katonai szolgálat okozta fáradtság nyomot hagyott rajta. Bár elöljárói nem kezdeményezték szolgálati nyugállományba helyezését, ő mégis úgy gondolta, hogy 1999. december 31-ig szolgál. Nem csinál titkot belőle, egészségesen szeretné a nyugdíjas éveit megélni, s minden idejét a családja körében tölteni. Életútja, pályafutása számos tanulsággal szolgál. Ezekről beszélgettünk munkahelyén, a Honvédelmi Minisztérium egyik irodájában.- Mikor érlelődött meg önben a hivatásos katonai szolgálat választása?- Ahogy visszaemlékszem, már 5-6 éves koromban érdeklődtem a katonaság iránt. De a gyerekkori ábrándok később sem merültek feledésbe, és az egyenruha vonzalma, az igazi katonaélet romantikája együttesen határozták meg, hogy a hivatásos tiszti pályát választottam. 18 esztendős sem voltam, amikor érettségi után, 1962-ben a hadseregbe bevonultam.- Tehát még az Egyesített Tiszti Iskola előtt „belekóstolt'” a kiskatonákat próbára tevő intenzív kiképzésbe?- Valóban, tíz hónapig az aszódi lövészezrednél sorkatonaként szolgáltam. Akkoriban a csapatszolgálat a tiszti iskolára jutás követelménye volt. Kétségtelenül nem volt könnyű elviselni az első hetek alapos fizikai, pszichikai terheléseit. De ahogy mondják, minden rosszban jó is van, ott tanultam meg, hogyan kell bánni a fegyverekkel, mit jelent a katonai szolgálat, a korábban természetesnek tűnő dolgok nélkülözése, a szigorú napirend szerinti élet. Több mint harmincöt esztendő elteltével visszagondolva a pályakezdésre, ha ért is „bakaruhában” néhány kellemetlenség, idővel minden megszépült.- A tiszti iskolán bizonyára egészen más légkör fogadta, ott már a pálya küszöbén érezhette magát?- Az Üllői úti intézetben magas szintű oktató-, nevelőmunka folyt. Felkészült tanárok, kiképzők támogatásával megismertük, mire vállalkoztunk, hogyan érhetjük el céljainkat.- Az Egyesített Tiszti Iskolán hadtáp szakon végzett. Ez azt jelentette, hogy tisztként a katonai szervezetek, alakulatok gazdálkodásának, a személyi állomány ellátásának szervezése, szakmai munkájának elvégzése várt önre?- így van. Ercsibe kerültem a pontonoshíd-ezredhez az élelmezési szolgálat vezetőjének. Nem tagadom, gyakorlati tapasztalatok hiányában komoly kihívást jelentett több mint ezer ember mindennapi élelmezésének megszervezése. A katonai sajátosságok miatt nem úgy működött, mint egy üzemi étkezde. Az egység sokat járt gyakorlatra, tábori viszonyok között történt a nyersanyagok beszerzése, tárolása, feldolgozása, a megfelelő szintű étkeztetés biztosítása. A katonák hangulata, közérzete sokszor attól függött, hogyan dolgozik az élelmezési szolgálat. Tehát állandóan szem előtt voltunk, élesben tevékenykedtünk. Azt hiszem, első beosztásomban elöljáróimnak nem okoztam csalódást, és akikről gondoskodtam, azok is elégedettek lehettek.- Nem gondolja, hogy a csapatnál végzett sikeres munkájának köszönhette, hogy fiatalon került a Honvédelmi Minisztériumba ?- Ez lehetséges. 1970-ben helyeztek a hadtápfőnökségre. Akkoriban elvétve fordult elő, hogy egy főhadnagy a minisztériumban kapjon beosztást. Az idősebbek néztek is rám, meg kíváncsiskodtak, mire leszek képes. Nem törődtem aggodalmaikkal, csak az a feladat érdekelt, amit rám bíztak.- Hogyan tudta képességeit megmutatni, a kételkedőkkel magát elfogadtatni?- A hadseregben akkor indult a gépi adatfeldolgozás és nyilvántartás. A kezdetleges masinák, számítógépek rendkívüli módon felkeltették az érdeklődésemet. Többen viszont húzódoztak az új technikától. Sok próbálkozással, tanulással sikerült eligazodnom a rejtelmeikben, s végül azt a feladatot is elvégezni, amiért a gépeket rendszerbe állították. Öt esztendő telt el így, miközben kellő áttekintést szereztem az egész MN hadtáp működéséről, a koalíciós haderőkhöz kapcsolódásáról. Ez kellő alapul szolgált, hogy 1975-ben beiskolázzanak a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára. Azt is kiválóan végeztem el, ugyanúgy, mint a tiszti iskolát.- Hol folytatta utána, gondolom, méltányolták a kitűnő diplomát, a magas elméleti felkészültséget?- Visszakerültem a HM-be, és a hadtápfőnökségen végigjártam minden létező beosztást. 1996-ban neveztek ki dandártábornoknak, 1997-től voltam a Magyar Honvédség logisztikai főigazgatója.- A manapság elterjedt logisztikai elnevezés mögött mi rejlik?- Tartalmában a korábban hadtápnak nevezett tevékenységi kört jelenti. E katonai logisztikai szervezetek feladata a honvédség személyi állományának anyagi eszközökkel való ellátása. Főigazgatóságom irányította - a szak- szolgálatokon keresztül - az egész honvédség ruházati, élelmezési anyagokkal, üzemanyaggal történő ellátását, az egészségügyi szolgálatot és a katonai szállítást is. A munka nehezét az utóbbi időben az okozta, hogy egyre kevesebb pénzből kellett a feladatokat megoldani, ami az ellátás színvonalának rovására ment.- Katonai szolgálata alatt két szövetségi rendszer, a Varsói Szerződés, majd a NATO elvárásai szerint kellett gondolkodnia, cselekednie. Ön számára ez a fordulat vagy minőségi változás jelentett-e nehézséget, vívódást?- A rendszerváltást érzelmileg nehezen éltem át. Végül is üdvözöltem a demokratikus kibontakozást. A korábbi katonai szövetségi rendszer felbomlása után fontosnak tartottam egy erős katonai szövetséghez tartozásunkat. Amikor megismertem, hogy a NATO-tagság honvédségünk fejlődésére milyen hatással lesz, támogattam csatlakozásunkat. Teljes meggyőződéssel azon munkálkodtam, hogy főigazgatóságom is megfeleljen az új követelményeknek és feladatoknak.- Harminchét esztendő után a haza fegyveres szolgálatában, elégedett-e, így képzelte-e el katonai pályafutását, karrierjét?- Elégedett vagyok. Szinte mindent elértem, amire egy katonaember vágyakozhat.- Ön 2000. január l-jétől nyugdíjas. Ez életmódváltozással jár, hogyan készült ezekre az esztendőkre ?- Sokat nem készültem, lelkileg rá tudtam hangolódni, mert mindig tudatában voltam, hogy katonaként meddig számítanak szolgálataimra. Nyolcadik éve vagyok egy vidéki telek tulajdonosa, sok a tennivaló a családi házas portán. Vágyódom az azzal járó foglalatosságra. Biztos vagyok abban, hogy teljes lesz úgy is az életem. Feleségemmel, Irénkével elhatároztuk, hogy megválunk a fővárostól. A lányom a jövőben is kerületi lakos lesz. A katonai hivatást a fiam viszi tovább. A kerület közélete mindig érdekelt, a Hírnök rendszeres olvasója vagyok. A lányomat kérni fogom, hogy a jövőben vidéki otthonomba is küldjön egy példányt, mert azt a helyet, azokat az embereket nem akarom elfelejteni, ahol huszonegy évig éltem, és akikkel együtt szolgáltam. Kardos Bálint Hogy fel ne lobbanjon a pusztító láng « VIZAFOGÓI TŰZOLTÓ-TAPASZTALATOK Az utóbbi idők legnagyobb tűzvésze pusztított decemberben a Budapest Sportcsarnokban. Ilyenkor arra is gondolunk, hogy egy cigaretta vagy egy elektromos hiba miatt leéghet a lakásunk is. De csak akkor ijedünk meg igazán, ha már megvan a baj. Ezért fontos a megelőzés, ezért ellenőrzik a tűzoltók a szabályok betartását. Legutóbb a Vizafogó lakótelepet ellenőrizték. Mit tapasztaltak? - kérdem Kovács Tibort, a XIII. kerületi tűzoltóparancsnokot és Varga József tűzmegelőzési osztály- vezetőt. Kérdéseimre ők válaszolnak.- Önmagában semmi nem veszélyes, önmagától nem lesz tűz. Ezt 99%-ban az emberek idézik elő, vagy gondatlanságból vagy szándékosan. Sokszor az oltást is akadályozzák. A tűzoltási utak el vannak torlaszolva gépjárművekkel, üzemképtelen autókkal, és nekünk a beavatkozásunk alkalmával ezeket előbb el kell távolítanunk, csak utána kezdhetjük meg a tényleges tűzoltást. Ez ügyben azt hiszem, egyelőre tehetetlenek vagyunk. Alapvető probléma még, hogy számos lakóépület nem rendelkezik tűzvédelmi házirenddel. A helyes eljárás az, hogy a lakóközösség kidolgozza az épületre vonatkozó tűzvédelmi magatartási szabályokat, mi tilos, mit szabad. Ezt egy lakógyűlés alkalmával - lehetőleg mindenki részvétele mellett - ismertetik, megbeszélik, és utána minden lakó aláírja, hogy tudomásul vette és eszerint fog eljárni. A saját érdekében is. Sokan hétvégén a telkekről hoznak be a házba különféle éghető anyagokat, gázpalackot, és ezt az erkélyen vagy a pincében tárolják. Sok gondot okoz még a beépített tűzvédelmi berendezések használhatatlan állapota, ezalatt a száraz felszálló vezetéket, illetve a füstelvezető berendezést értjük.- Gondoltak-e arra, hogy a lakóknak legyen poroltó készülékük a lakásban ?- Tulajdonképpen nem írja előjogszabály, hogy az embereknek a lakásukban, autóikban tűzoltó készüléket kell tartani. De javaslatunk, tanácsunk, mindenki tartson otthon, hogy saját érdekükben az első mentési vagy oltási tennivalókat el tudják végezni. Meg szeretnénk jegyezni, hogy az elektromos berendezések szabványossági felülvizsgálata nagyon fontos dolog. Tapasztalatokból tudjuk azt, hogy a lakóházi tüzeknél a tűzkeletkezési ok körülbelül 90%-ban elektromos.- A villanyórák sok helyen a lakáson kívül vannak elhelyezve. Ez nem baj?- Nagyobb baj, hogy a lakásokban sokan használnak összekötött vezetékeket, egy hosszabbítóra rákapcsolnak több fogyasztót, az melegszik, nem megfelelőek a konnektorban a szerelések. A közös képviselő feladata, hogy a közös helyiségekben az elektromos szabványossági felülvizsgálatot elvégezzék: a biciklitárolóban, a gyerekkocsitárolóban, a lépcsőházi folyosókon, a lift gépházában is. A lakásokban a lakóknak kötelességük ezt elvégeztetni.- A mostani ellenőrzésük során is tapasztalták, hogy le van zárva az úgynevezett „tizenegyedik emelet”, tehát lehetetlen az egyik házból a másik házba való átjutás. Van-e előírás arra, hogy kiknél kell a kulcsnak lennie, és tűz esetén mit kell tenni?- Általános szabály az ilyen tízemeletes lakóépületnél, hogy ha a felettem lévő szinten van a tűz, akkor lefelé menekülök, ha alattam lévő szinten, akkor felfelé a tetőre, illetve azon keresztül a másik lépcsőházba. Emiatt tehát a lépcsőházi kijárót a tizenegyedik emeleten lezárni nem szabad. Illetve van egy könnyítés: abban az esetben, amennyiben a rácslezárás olyan kulccsal működik, mint a bejárati kapu kulcsa, tehát azt jelenti, hogy valamennyi lakó rendelkezik ezzel a fajta kulccsal, és mindenkor bárki haladéktalanul és akadálytalanul ki tud jutni a tetőre, akkor ezt mi nem tekintjük szabálytalannak. Azonkívül a tűzoltóság beavatkozásának elősegítése céljából létesültek úgynevezett szárazfelszálló vezetékek. Ez nem más, mint alul egy becsatlakozással rendelkező, szabványos csővezeték, amelyről minden szinten leágazás van. Ha tehát valahol az épülétben tűz lenne, a tűzoltóság a gépjárművel alul rácsatlakozik erre a bizonyos száraz felszálló vezetékre, ezt megnyomja vízzel, és azokon az emeletszinteken, ahol oltani szükséges, ott a ház saját tűzoltóeszközével rácsatlakozik és el tudja oltani a tüzet.- Mennyi idő alatt tud a tűzoltóautó kiérni a helyszínre?- Kerületünkben, úgy számoljuk, öt perc alatt szinte mindent el tudunk érni. Természetesen, ha a havas időjárást vesszük figyelembe, vagy a csúcsforgalmat, akkor ez problematikusabb, de általában hat-hét perc alatt akkor is odaérünk.- Országos szinten elég sokat hallani a tűzoltóság hátrányos helyzetéről. A kerületnek van-e panaszra oka a tűzoltósági felszerelések miatt?-Azt hisszük, inkább büszkélkedhetünk. Körülbelül három-négyéves programnak köszönhetően a XIII. kerületi tűzoltóság gépjárműveit lecserélték. Ez azt jelenti, hogy csak újgenerációs, modern gépjárműfecskendőink vannak, egy negyvenkét méter magasból mentő szerrel is. Ez nem minden kerületben van. Ez egy teleszkópos sky-lift gépjármű, amely a tizedik, de akár a tizenharmadik emeletig, azaz negyvenkét méterig biztonsággal fel tud érni és a kosárral vagy esetleg a létrán a lakókat le tudjuk menekíteni. A gépjárműtechnikai beszerzések nagyon sok pénzbe kerültek, több százmillió forintba. Ehhez a kerületi önkormányzat nagyon nagy segítséget nyújtott számunkra.- A téli iskolai szünetben sok gyerek töltötte otthon a szünidőt felügyelet nélkül. Mire hívnák fel Önök leginkább a szülők figyelmét?- Szerencsére most már az iskolai oktatás keretében is foglalkoznak tűzvédelemoktatással a gyerekek számára. Mindenképpen fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nem szerencsés az, ha úgy hagyják ott a gyereket, hogy ő majd gyufával a gáztűzhelyet meggyújtva megmelegíti magának az ennivalót. Sokkal szerencsésebb ilyen célra a mikrohullámú melegítő. Vagy ha lehet, a gyerek várja meg a szülőt. Mindenféle nyílt lánggal való tevékenység a veszély forrásául szolgál, például a gyertya vagy a mécses használata sok esetben vallási, kegyeleti okból, melyet a kutya vagy a cica felboríthat és emiatt keletkezhet tűz - fejezte be tájékoztatását Kovács Tibor és Varga József. Haris Noémi
