XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. december / 13. szám

Az önkormányzat jelenti A vásárlóknak épül az új Lehel piac A Hírnök szerkesztősége a következő hivatalos közleményt kapta: • A vásárló, a kereskedő és az önkor­mányzat is egyetértett abban, hogy a korszerűtlen piaci állapotok megszün­tetése, a Lehel piac bezárása elkerül­hetetlen. • Helyette az önkormányzat egy mo­dem, korszerű piaci csarnokot épít, ahol a teljes tulajdon megtartásával ga­rantálja, hogy a „Lehel” hagyománya­it, igazi értékeit megőrzi. • Az új piacon mindig tiszta és ellenőr­zötten biztonságos körülmények kö­zött, a jelenleginél is nagyobb kínálat­ból lehet majd vásárolni. • Az átépítés idejére az önkormányzat ideiglenes piacot építtet a Kassák La­jos és Dévai utcákban. A kereskedők közül szinte valamennyien már helyet kértek, hogy árulhassanak, ezért a vá­sárlóközönség továbbra is megtalálja a megszokott árukínálatot. # Az önkormányzat meg van győződve arról, hogy az átépítéssel kapcsolatos elképzelései egyaránt szolgálják a ke­rület lakossága, a szélesebb vásárlókö­zönség és a kereskedők érdekeit, ezért következetesen kitart a konszenzussal meghozott döntése mellett. • Kérjük, ne azokra hallgassanak, akik a tények meghamisításával félrevezetik a vásárlókat és kereskedőket, A PIACOT ÖNÖKNEK ÉPÍTJÜK! Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata „Pannóniások” vendégeskedése Berlinben Megújult a tájékoztatási ‘ koncepció Két éve kezdődött a kapcsolat- felvétel Berlin Spandau kerü­lete és Budapest XIII. kerülete között, melynek gyümölcse­ként az idei tanévben a XIII. kerületi Pannónia Általános Is­kola és a Berlin-spandaui Eichenwald Általános Iskola testvériskolai kapcsolatot ho­zott létre. A spandaui iskola négytagú küldöttséget hívott meg Berlinbe. A XIII. kerületi polgármesteri hivatalt Pataky Tibor, a Pannónia Általános Is­kolát Varsányiné Salgó Julian­na igazgatónő, az alsó tagoza­tot Vígh Katalin német nemze­tiségi osztálytanító, a felső ta­gozatot Pázmándi Anna, német-földrajz-testnevelés szakos tanárnő képviselte. Spandau Berlin nyugati zöld­övezeti részén helyezkedik el. Legfőbb nevezetességeinek megismerése után az a meg­tiszteltetés ért bennünket, hogy részt vehettünk a span­daui parlament részülésén, melyre Spandau testvérváro­sainak polgármesterei (fran­cia, török, amerikai delegáci­ók) is meghívást kaptak. Az Eichenwald Általános Iskola az ottani iskolarend­szernek megfelelően 6 osztá­lyos. Megismertük az iskola felépítését, működését és több óralátogatást tettünk. A span­daui iskola néptánccsoportja is bemutatkozott magyar és német táncokkal. Viszonzásul jövő májusban látjuk vendégül a német test­vériskola delegációját. Pázmándi Anna írásaink további nemzetközi vendégjárásról a 20. oldalon. Hivatali ügyrendváltozás A képviselő-testületi rendelet­ben módosította a polgármes­teri hivatal belső ügyrendjét, a Tulajdonosi Osztályt, mint önálló szervezeti egységet megszüntette; és mivel felada­tai az Építésügyi Osztályhoz kerülnek, ezen egység nevét Építésügyi és Kerületüzemel­tetési Osztályra változtatta. Az osztály vezetője: Mono- ri Gábor, telefon: 452-4115. A felújítási csoport vezető­je: Kozma Éva, telefon: 452- 4164. A felújítási csoport is december 1-jétől a Béke tér 1. szám alatt fogad. A kerületüzemeltetési cso­port vezetője: Érsek Ferenc, telefon: 452-4189. A magasépítési csoport ve­zetője: Csonka Tamás, tele­fon: 452-4110. A mélyépítési csoport ve­zetője: Juhász Csaba, telefon: 452-4191. Ipari tevékenységet folytatók figyelmébe Tájékoztatjuk a telepenge­dély-köteles tevékenységet folytató vállalkozókat (egyéni és társas), hogy a 35/1999. (X. 13.) Korm. rendelet határozza meg a telepengedélyezési el­járásért fizetendő szolgáltatási díjat, melynek mértéke: alap­eljárás 5000 Ft, fellebbezési eljárás 6000 Ft (mely össze­gek az áfát nem tartalmaz­zák). Fontos tudni még, hogy a hagyományos ipari tevékeny­ségeken kívül telepengedély­hez kötött pl. a tárolás, raktá­rozás, a szárazföldi szállítást segítő tevékenység (pl. ga­rázs), csomagolás, mosás­tisztítás is. A XIII. kerületi polgármesteri hivatal ipari­kereskedelmi csoportja A képviselő-testület elfogadta az önkormányzati tájékoztatási feladatait. Első alkalommal tá­jékoztatási koncepcióra 1995. március 28-i ülésén hozott ha­tározatot a testület, a megvaló­sítás tapasztalatait azóta több esetben vizsgálta. Ennek során tartalmában egyre több és mé­lyebb elemzés került a testület elé, amelyek figyelembevétele miatt mára időszerűvé vált a koncepció átdolgozása. A tájékoztatási (kommuni­kációs) koncepció nem is­A XIII. Kerület Közművelő­déséért Közalapítvány az idén, működésének első évé­ben, a kerület közművelődési intézményen, civil szervezetei és alkotóművészei között 1,6 millió forintot osztott szét. Az 1999 tavaszán három kategó­riában meghirdetett közműve­lődési pályázatra 70 pályázó 10,7 millió forintnyi igénye érkezett, a kuratórium döntése által határolt területre elké­szült a szabályozási terv, me­lyet a képviselő-testület vár­hatóan 2000 első negyedé­vében tűz napirendre. A szabályozási terv megte­kinthető 1999. december 10.-2000. január 10. között a polgármesteri hivatal (Béke tér 1.) III. emeleti folyosóján rendezett kiállításon. A terv kivonata az ügyfélszolgálati irodán. métli meg a korábbi előter­jesztésekben szerepelt és el­fogadott elemzéseket, értéke­léseket, ugyanakkor utal és támaszkodik az előzmények­re és körülményekre. Az át­dolgozott koncepció megfo­galmazza a kerületi kommu­nikáció célját, tartalmát; számba veszi annak eszköze­it, módszereit, kijelöli a fej­lesztés irányait és javaslato­kat tesz ezek megvalósítási lehetőségeire; a gyakorlati tennivalókra. alapján 20 pályázó kapott 24- 200 ezer forintos támogatást. A közalapítvány számlájára 500 ezer forint közcélú hoz­zájárulás érkezett, amely a következő, 2000 első negyed­évében meghirdetendő pályá­zaton támogatásként kerül ki­fizetésre. Az idei támogatot­tak listája az önkormányzat ügyfélszolgálatán megtekint­hető. Lakossági fórum 2000. ja­nuár 19-én, szerdán 16.30 órakor a XIII. kerület, Fran- gepán utca 44/A szám alatti tanácsteremben lesz. A szabályozási tervvel kap­csolatban felmerülő kérdések­re a Főépítész Irodán (III. emelet 56.) ügyfélfogadási időben személyesen , illetve a 452-4128-as telefonszámon válaszolnak. A XIII. kerületi kisebbségi önkormányzatok közmeghallgatásai 1999. decemberben Kiket támogat 1999-ben a XIII. Kerület Közművelődéséért Alapítvány? A Lehel utca-Dózsa György út-vasút-Bulcsú utca Újlipótvárosi kéjmámor - 2. rész (AZ EREM MINDKÉT OLDALA) Hajdan volt korcsolyapályák Szimbiózis gör-lat 1. együttélés; két v. több különböző' szervezet kölcsönösen hasznos együttélése 2. két v. több különböző' népnek közös társadalmat alkotó együttélése 3. két v. több jelenség szoros kapcsolata, összefo­nódása De miért is citáltam ide ezt a fogalmat az Ide­gen szavak és kifejezések szótárából? Nagyvárosi életünk, az egyén és az őt körül­vevő és éltető infrastruktúra ezzel a fogalom­mal jellemezhető. Létünk meghatározó elemei, mint az ivóvíz, az élelem, a különböző energi­ák és meg sorolhatnám, nem közvetlen, termé­szetes forrásból jutnak el hozzánk, hanem köz­vetett módon szolgáltatásként, esetenként ipar­ággá fejlődve, hogy képes legyen megfelelni a saját maga által gerjesztett és diktált mennyisé­gi és minőségi igényeknek térben és időben. Szimbiontaként haszonélvezői, egyszersmind tűrni köteles alattvalói vagyunk ennek a kény­szerű állapotnak, így hát a kényelem és a civi- lizálódás igényének oltárán időnként hosz- szabb-rövidebb ideig fel kell áldoznunk olyan dolgokat, mint a pihenéshez való jogunk vagy a közterület zavartalan használatához való jo­gunk, ha egyáltalán van ilyen. Analógiaként mondhatnám, hogy a fogorvost is be kell en­gednünk néha a szánkba, bízva abban, hogy a mi érdekünket szolgálja. Más kérdés az, hogy lehetnek-e elvárásaink mondjuk a kivitelezés szervezésével és minő­ségével kapcsolatban. Természetesen lehetnek, sőt vannak is, azonban miközben ezeket meg­fogalmazzuk, jobban tesszük, ha nem rugasz­kodunk el nagyon a mai magyar valóság gö­röngyös talajától. Az építőipari ágazatban ez például azt is jelenti, hogy kihalt az a kubikos generáció, amely a századelőn segédkezett fel­építeni a várost, és még akkor is tudta, hogy mi a dolga, ha az építésvezető nem volt látóközei­ben. Egymásrautaltságunk okán egyéni és kö­zös érdekünk, hogy a maga területén mindenki tudása legjavát adja. Koromnál fogva ahhoz elég fiatal vagyok, hogy képes legyek kikerülni a különböző köz­műbontások miatt keletkezett gödröket, ahhoz viszont elég öreg, hogy az idősebbek vélemé­nyéből kihalljam a bölcsességet. Ezért semmi­képpen sem akarok vitatkozni Szécsi Évával, kiváltképp azért nem, mert igaza van és mert ahhoz a korosztályhoz és generációhoz tarto­zik, amely számára a fejlődés a szó hagyomá­nyos értékrend szerinti definiálása meglehető­sen nehéz lenne. Tisztelem az időseket, magam is hosszú éle­tű családban nőttem fel és nevelkedtem, így a gondoskodás szívet melengető, csodálatos ér­zését oda-vissza megtapasztaltam. Nem szívesen gondolok abba a jövőbe, ami­kor a figyelmesség, a megértés, a türelem és a többi ma még értelmezhető emberi érték a „fej­lődés” elképesztő gyorsulásában marginalizá­lódik vagy a centrifugális erő hatásaként vég­képp leválik értékrendünkről hátrahagyva a gigabyte mértékegységű új világvallást. Talán nem szükségszerű, talán elkerülhető e borús vízió bekövetkezése, de az biztos, hogy kiábrándulásunk után nem kérhetjük Lucifert, hogy vezessen új utakra, röpítsen új világba, így hát nem marad más nekünk az új évezred­ben, mint a küzdés és a bizakodás. Boldog karácsonyt mindenkinek! Juhász Csaba Abban az Újlipótvárosban, amelyben gyer­mekkoromat töltöttem, voltak telkek és voltak korcsolyapályák. A gyerekek a lakóhelyük­höz közeli pályákon korcsolyáztak. Ez a fiatalabb generációknak oly hihetet­lennek tűnhet, hogy megmagyarázom. Tehát: voltak telkek, amelyeket télen felöntöttek víz­zel, a víz megfagyott, és lett belője korcsolya­pálya. A pálya szélén állt egy kis épület, a melegedő', amely egyúttal pénztár és ruhatár is volt. A szegényebb gyerekek ott csatolták fel korcsolyáikat, a tehetó'sebbek ott húzták fel korcsolyacipőiket. Akadtak, akik ócska korcsolyáikon csak rohangászni akartak, s nem pályáztak Kanzucker Vali babérjaira. O fodros szoknyácskában piruettezett, bógni- zott, „kadéttot” ugrott. Nem korcsolyáztak a Visegrádi utcai úgynevezett (már lebontott) Bagolyvár gyermekei. Ők olyan szegények voltak, hogy kenyérre és cipőre sem telt ne­kik, nemhogy sportolásra, belépőjegyre vagy harminc alkalomra szóló bérletre. (Ki hallott manapság ilyen szegénységről?!) Persze, korcsolyázni csak akkor lehetett, ha fagy ott. De harminc délután vagy délelőtt kitelt egy évadban. A pályákat nem járatták csúcstechnológián. Havazáskor egy ember egy széles lapáttal a pálya szélére tolta a ha­vat. És ez még semmi! Sötétedés után szólt a zene. Az ifjúság a Hófehérke című Walt Dis- ney-film zenéjére keringőzött. Néhány, eroti­kával túlfűtött fiú és lány azonban a pálya szélére húzódott, a hóbuckák mögé csókolóz- ni. Abban az Újlipótvárosban, amelyben ak­kor éltem, a Pozsonyi út és az akkori Sziget utca (ma Radnóti Miklós utca) sarkán volt a legjobb pálya. A Nyugatihoz közeli „túl ki­csi” volt, a mai Jászai Mari tér helyén lévő „messze”. Talán még a mai Fehér Ház mel­letti kutyafuttató helyén is korcsolyapálya volt, de erre nem mernék esküdni. A Műjég­pálya abszurd ötletnek tűnt. Minek odacipel­ni a felszerelést, amikor még egy elemista is tudja, hogy nulla fok alatt megfagy a víz?! Történetem természetesen véget ér 1942-44-gyel. Sokkal később, a ’70-es évek­ben, a ’80-as évek elején a korcsolyapályák már csak írói munkásságom részét képezték. Itthon, majd a rádió párizsi tudósítójaként évről évre rituális kötelességemnek tekintet­tem, hogy megírjam: Párizsban sokfelé lehet megfizethető áron korcsolyázni, Budapesten viszont a Műjégpályán kell órák hosszat sor­ba állni a méregdrága belépőért. Igyekeztem a tőlem telhető szellemességgel elbeszélni, hogy az ötödik X-en túl is tudok „koszorúz­ni” (Boulogne-ban). Megírtam, hogy a fran­cia televízióban láttuk a 68 éves nagymamát, aki 60 évesen tanult meg műkorcsolyázni; a „Hihetetlen, de igaz”, című műsorban ott emelgette őt egy alig ötvenéves tréner. Jegy­zeteimnek óriási visszhangja volt; az embe­rek biztatták, ne hagyjam abba. Korcsolya­pálya nem létesült. Restelkedve idézek egy rádiós jegyzetem­ből: „kommentárral nem lehet te tűt irtani”. Most korszerűsítem: „kommentárral nem le­het korcsolyapályát létesíteni”. Ezt valaki másnak kellene megcsinálnia. Kell ugyebár egy grund vagy egy iskolaudvar vagy egy park valamilyen szeglete, kell egy slag, egy vízcsap és tél. Ez utóbbi már van. Szécsi Éva A Lengyel Kisebbségi Ön- kormányzat 8-án 17 órakor a Bem József Lengyel Kulturá­lis Egyesület V., Nádor utca 34. számú helyiségében (a 15- ös autóbusz megállójánál), a Szlovák Kisebbségi Ön- kormányzat 11-én 16 órakoi az Újvárosháza dísztermében V., Váci utca 62.), a Horvát Kisebbségi Önkor mányzat 13-án 17 órakor í Láng Művelődési Központ­ban (XIII., Rozsnyai utc< 1-3.), a Román Kisebbségi Önkor mányzat 13-án 14 órakor i képviselő-testület irodájábar (XIII., Rozsnyai utca 3.), a Szerb Kisebbségi Önkor­mányzat 20-án 14 órakor ön- kormányzati helyiségében (XIII., Népfürdő utca 17/D. III. 15.) tart közmeghallgatást, amelyre minden érdekeltet és érdeklődőt szeretettel vár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom