XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1999. január / 1. szám
1999. januar Az én utcám: Wahrmann (Vármin) - Victor Hugo utca A Brunner cég munkásai Állok gyermekkorom és elmúlt életem felejthetetlen, elveszett Paradicsomában, a Duna-parton. Hallgatom a Duna mormo- lását. Megcsillannak a habok. Sirályok csaponganak az öreg folyó örökké üde vízillatában. Emlékezem... Kedves, vén Dunám! Neked köszönhetem, hogy most itt állhatok. A te létezésed terelte ide két ember sorsát, hogy itt munkálkodva, gyökeret eresztve alakítói legyenek ennek a tájnak. Messzi múltba kell visszapillantanom. A kiegyezés utáni időkben megindult az ország élete. Hívták, várták a jó szakembereket külföldről. Nagybátyám, Brunner Ferenc ácsmester - később építész - Linzből érkezett ide. A Duna partján a mostani Radnóti Miklós utcai iskola helyén az elsők között alapította meg gőzgépekkel működő famegmunkáló vállalatát. Építkezéseihez a Duna, mely a Pozsonyi út peremén folyt, hozta tutajon, hajón a faanyagot. A cég jelentős középületek ácsolását vállalta, szabaduszodákat, hajótesteket, csónakokat épített, IV. Károly király 1916 decemberében történő koronázásához a dísztribünöket alkották. A cég nagy üzletvitelében szükség volt megbízható, jó szakemberre - így került édesapám, mint építész a vállalathoz. A munka sok volt, a kereset megfelelő - így már nősülésre is gondolhatott. Gyerekkori ismeretségből származó, nagy- rabecsült, budai család szépséges, akkor már tanítónő leányát vette feleségül - édesanyámat. A leánykérés után lakáskeresés következett, a cég közelében. Az akkori, Wahrmann és Pannónia utcában, az egyetlen, újonnan épült házban vett ki lakást. Ez a ház, mai fogalmak szerint is „modern” volt: víz, gáz, villany, lift, kaputelefon „őse” (felcsengetős). Első lakók voltunk! Ifjú anyám - ahogy később elmesélte - és én elképzelem 86 év távlatából - örült új otthonának, de elriasztották a sáros, kövezetlen, gödrös utcák. Egyedül a Lipót körút fényei villogtak a messze távolból. Megszokta és megszerette az állandóan épülő tájat mint a Sziget utcai elemi iskola 48 évig működő tanítónője. A húszas évek végén fellendült az építkezés, létesült a Szent István - akkor Rakovszky- park. Mindenkinek van olyan városrésze, utcája, melyhez sorsával és emlékeivel - míg él - fűződik. Felejthetetlen utcám a valamikori Wahrmann utca. Elnevezését a nemes emlékezetű Wahrmann Mórról kapta, aki a múlt századvég fontos közéleti személyisége, ország- gyűlési és V. kerületi képviselő volt. Malomipari vállalatai a Pozsonyi út közelében születtek, akkori környékünk lelkes fejlesztője, Önzetlen emberbarát volt. Vagyonát a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. Sajnálatos módon, az idők folyamán az utca nevét megváltoztatták, az új névadó Victor Hugo, a világhírű francia író volt. A méltánytalanságot tette jóvá a XIII. kerület önkormányzata. 1994-ben a Pozsonyi út melletti kis területnek a Wahr- mann Mór köz nevet adta. A márványtábla most méltón őrzi emlékét. Kutatásaim során beszélgettem a késői leszármazottal, Wahrmann Magdolnával. A történteket meghatottan, jóleső érzéssel vette tudomásul. A „rejtély es”-nek tűnő „Vármin” szó családi „gyermekszáj” származéka. Egykori, apró gyermekeim így tudták kiejteni. A mindnyájunknak oly kedves utca becéző neve máig is megmaradt használatunkban. Az utca a Váci utat és a Du- na-partot kötötte össze - a Pozsonyi útig haladt. Mindkét végén élénk forgalom zajlott: 16-os, 3-as, 55-ös villamos, lovasszekerek, teherautók, ritkán személyautók. A járda- szegélyeket (mint most a parkoló autók) lovas kocsik népesítették be. Itt pihentek, várakoztak az utcában lévő nyomós közkútból itattak a Lehel piac árusai. Az utca élete a munkába menők, piacra sietők lépéseivel kezdődött, jött a jeges, a szemetes, megjelentek az utcaseprők, a lóhúzta locsolókocsi. Megkezdődött a házakban a porolás. Nagy élmény volt a verklis, dudás, hegedűs, énekes vándorművészek megjelenése és utcai szereplése. Mesteremberek érkeztek: „Drótoznyi, fótoznyi, ablakot csinyáni” ajánlkozás- sal, kőport árultak, és „csontot, rongyot, ócskavasat, ruhát” vettek. Az emberek bizalommal fogadták őket. A nap végén megjelent a lámpagyújtogató. Gázlámpák fénye világította meg a Wahrmann utcát. .. A sötétedő estben csak a „sarki rendőr posztolt” a Visegrádi utca sarkán. Megnyugtató volt az éjszakában csizmái sarkának kopogását hallani... Aludt az utca. Ritka volt a későnjáró. A 10 órás kapuzárás után a házmester engedte be a lakókat. A Wahrmann utca lakói kezdetben zömében a közép- osztály polgárai voltak, akiknek munkahelye a közelben volt - vasutasok, hajósok, kereskedők, tisztviselők, közalkalmazottak, elvétve orvosok, ügyvédek, színészek, művészek. Itt lakott a híres író, színműíró, fordító, Harsányi Zsolt, Róna Emmy, a gyerekkönyvek remekeinek illuszt- rálója. A harmincas években sok ház épült a Wahrmann utcában is. Új városnegyed alakult, óriási haladást jelentett a háztervezés úgynevezett keretes jellege. Szellőssé, egészségesebbé tette a lakóházakat. A háború - sajnos - a mi utcánkban is pusztított. Bombakár érte az úgynevezett „Dohánygyár” környéki házakat, így kárt szenvedett kedves otthonunk is. A háború után újraéledt az utcánk. Építkezés kevés volt, de később, a metró építése jóvoltából sűrűn járt utcává alakult. A sima, aszfaltozott úton gyorsan suhan a 15-ös autóbusz, a 76-os troli, neonfény világítja meg egyirányú utcánkat. „Kulcsos” házak kaputelefonnal létesültek. A lakók összetétele nagyjából azonos maradt az előző éviekkel, de most sok a vállalkozó, menedzser, vendéglátó, kiskereskedő, kisiparos, szolgáltatásban dolgozó. Utcánk sohasem volt igazi „kereskedő” utca, bár most minden lehetőséget felhasználnak kereskedésre, szolgáltatásra. Jó szolgálatot tesznek a régi, alaposan épített pincék, szuterének. Utcánk büszkélkedhet a MTA Számítástechnikai Intézet modem épületével, van divat-, sport-, ékszer- (kettő is), sporthorgász-, állateledel (kettő is!) boltunk. Szolgáltatás: fodrász, aerobic, fitness szalon, autósiskola, kulcskészítő. Végül van négy vendéglőnk: a Leroy Pub-ot érte pár éve fegyveres támadás, és Pókerklubunk is! Ha megpihenni vágyunk, van egy tündéri „névtelen” parányi parkunk, ahol a kis- és nagyobb gyermekek, idősek - kutyák! - kellemes és békés tartózkodását megoldották humánus módon. Lehetne akár „Béke park” is a neve... ... Elnézem szülőim, az ifjú, 86 év előtti „honfoglalók” képét. Mennyi szeretet, összetartozás, a jövőbeni bizalom árad tekintetükből, mely a mai napig elkísér. Elvonul előttem itt élt hozzátartozóim sora, örömeim, bánataim, küzdelmeim - ez mindörökre az utcámhoz fűz... Ahhoz az utcához, ahol mindig süt a nap, mert a napkelte világítja meg, a déli verőfény dédelgeti, a nyugvó nap melengeti ... ...így kezdtem írásomat: Állok gyermekkorom felejthetetlen, elveszett Paradicsomában, a Duna-parton és - emlékezem. Kedves, vén Dunám! Neked köszönhetem, hogy most itt állhatok. Csillog a víz, dúdol a szél. Lassan, önfeledten egy kis papírcsónakot hajtogatok. Lemegyek a legalsó lépcsőre, vigyázva elengedem - üzenetet visz! Kezem megérinti egy hullám. Nézek a távolodó, csepp hajó után... Köszönöm, Duna! JankouJska Radosíauía HOLD-VERSEK A Hold mosolya - egy Világ kapuja A Holdkorong - magasba dobott tányér Az ég szeptői: a csillagok és egyetlen szeme: a Hold A Hold-Vándor hol meghízik hot lefogy Ujjnyi fehér Hold: örök remény jele Ha a Hold kisebb (enne Vajon észreVennénk) A Hold örökkön jó félrevezető HOLNAP Holnap már együtt leszünk. Lopd el, amire Vágyom! Csend el, ami neked kell! Boldogok leszünk, mint az angyalok, de nem ártatlanok. A fiatal költőnő Kard Test Toll című kötetéből (Hungarovox Kiadó) Szabaduszoda a Dunán - ezt is a Brunner cég gyártotta Solymosi Antalné Némi importmosoly Helyszűke — Maradjon nyusodtan a helyén, csak tátsa ki jól a száját! Ezt mind én csináltam? — Micsoda apa masa?! Úgy tesz, mintha nem tudna háromig számolni! Eljegyzési értesítés 1912. augusztus 12. A 86 év előtti „honfoglalók”
