XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. május / 5. szám

1999. május S XIII. KERÜLETI • • Ummm Szalai Katalin, a Váci úton alkotó kodexíró-oklevélgrafikus a XIII. Ke­rületi Napok ’99 rendezvénysorozatának keretében az Újlipótvárosi Klub-Galériában június 1—lí. között a főváros történetét bemutató 23 művészi kódexlapját állítja ki. Egy lap mutatóba a sorozatból, amely bizonyítja, hogy nemcsak ősi krónikákat lehet kódexekben feljegyezni. örr*fea^uíi£ ttÖ£ azí a kejfoijte- Ül m&í&atujt. TRu&aft^trfií feüíon tör^iiujL alkossanak. Pa áör­fcéiuj 2tifcínttíuat . ^u6aj3?íü ásn wjy ítprmxátáfa £zm- fii iß Müítú íSpOÍ' £árr.u^erái(,au£a 'já^i^as^atá^íxi: a jlökjármégtor Í2?£Í az Májúit. eífici foßo^dnttefütn jRáiíj Kárcíg. pótyés- 2±p>tix£ ^íaatntfcrtn^fr J&Mrfji, f&e-r­íoc^jííároüjkti. A fStviro# a ttagyúarc^1 nötofoo j&ak^fcífcüu* - Növi* >Uáia*n, \>itaAÍiáiri, uaíamiíit &üíiuráUjs. ÍHafeiawafe tttálápú« - ittÉgffeUlS ^raK^'jalalokat H jkaitítú&ztoémpfá ttijsoii létre. Az. t. Bitaa^abíjru^ tartó Minify*} n^a'ofcn. eu aíatt^uieiffi^i «a^jtwlßiiiiaÜ ViU^üarWá Üpí»Jt 3iti *£ült a fcottiittttt*’ ty#3 laibalait^a. a fiö-aís a Sjuíjajje^li Aa^yaot^ár^ éji 37 k:teí»ií£% .ftóravbűí ^«rt'ftcsiík az ét<$ iektonrififuÄ. ,?a 1873 ímn. minfajjg 300 000 iafc&tó ífie^Szama a ^».afe&j^űxa eiiríé a 740000- £t Itöí'Ötnjéüíiap^i uu^npta a .tóeiífóímJ-c^ rajtot N t > r Kitűnő szakmák L őrizői A kályhás ) Ungár György: - íme, már lobog a láng a kandallóban **p> Bolsoft cég Nővér utcai székháza a modernizálódó környék egyik új wv Bolváry Endre, cége, a Bolsoft számítógépes oktatótermében A József Attila Színház Pesti Páholy partijain többek közt az a jó, hogy asztal- társaságról asztaltársaságra keveregve ha­tékony fokon gondolkodó és gazdálkodó üzletemberekkel ismerkedhetünk. Egyi­kük bemutat a másikuknak. Az elduruzsolt bemutatkozáskor persze nem mindig érte­ni a tiszteletreméltó hölgyek és urak nevét, segít viszont a felfogás élénkítésében a névjegycsere. Kapom a kezembe, nyújtom az övébe... Olvasom a kartonlapocskáról: Bolváry Endre... Csaknem a világhírű filmrende­zőnek tetszik a ... De igen, mosolyog a kedves úr, Bolváry Géza a nagyapám test­vére volt... Innen felpörög a társalgás.- Netán ön is a filmszakmában műkö­dik? r- Édesapám, Bolváry Ferenc író, újság­író még gyártásvezetőként részt vett Fran­ciaországban, Angliában és itthon a film­gyártásban is. Én azonban ettől a világtól már távolestem.- Valamely még vonzóbb pálya csábí­totta el?- Kalaposinasnak mentem. Szerettem ezt a mesterséget, s amint mondták, nem is lettem rossz kalapos. De külföldön meg­fordulva alkalmam nyílott rácsodálkozni a már fejlődésnek indult számítástechnikára, s attól kezdve minden érdeklődésemmel feléje fordultam. Szenvedélyemmé vált, hogy szakmaként sajátítsam el minden ágabogát.. Ezt tettem a Villamosipari Kuta­tóintézetnél, majd a Hungarotex Vállalat­nál. Mindarra alapozva, amit megtanultam, 1991-ben sikerült saját céget alapítanom, a Bolsoft Számítástechnikai Betéti Társasá­got. Arra szerveződtünk, hogy a munkatár­saink által régebben írt rendszereinket fo­lyamatosan továbbfejlesztve, partnereinket megszabadítsuk az üzemeltetésből szárma­zó gondoktól. Tevékenységünk állandóan bővül. Nem hasonlíthatjuk magunkat köz­ismert, nagy számítástechnikai cégekhez, létszámunk mindössze 11 fő, így kisebb összegből tudjuk fenntartani magunkat. Itt, a XIII. kerületben, a Nővér utcában, ahol felépítettük irodánkat és benne ügyfeleink képzésére a tantermünket, jó vállalkozási körülmények között dolgozunk.- Gondol-e olykor nosztalgiával arra a romantikus, könnyed, érzelmes világra, amely nagybátyja, Bolváry Géza talán hatvannál is több, nagy többségében né­met filmjébcil negyven éven át a közönség­re mosolygott? Itthoni indulása után, már a hangosfilm-korszak kezdetének küszö­Bolváry Géza filmrendezői pályafutásának delelőjén bén az egész világot meghódította a Zwei Herzen im dreiviertel Takt - itt nálunk: Szívek szimfóniája - című zenés filmje, s attól kezdve a film egének nagy nevei kö­zött maradt.- Híres elődömre büszkeséggel gondo­lok. Tudom, mivel tartozom a Bolváry névnek. Szívesen állok a művészet oldalá­ra, ezért váltottam támogatói páholyt ide, a József Attila Színházba is, emellett a Merliner című művészeti lapban a magyar film múltját feldolgozó Volt egyszer egy filmgyár című cikksorozatot, mintegy nagybátyám emlékezetére, szponzorálom. De ha már megismerkedtünk, látogassa­nak meg az irodánkban... (s. gy.) Egy 150 évvel ezelőtti Zsolnay-kályha korhű másolata, Ungár mester kezemunkája, a bemutatóterem egyik ékessége A termet berendező Zsuzsa asszony, Ungár mester és egy elmés térelválasztó kályha, amelynek mindkét oldala más és más mikor azt hallottam, hogy a kályhás mesterség is a kihaló szakmák hosszú sorát szaporítja, cseppet sem csodál­koztam, hiszen látnom kell, hogy maguk a kályhák haltak ki. Sokféle fűtési eljárás van és nem tudom, hányféle módja az otthonmeleg csiholásának, de a dallamosan duruzsoló cserép­kályha, aminek az ember neki­vethette a hátát, már csak a tá­voli nosztalgiák világából de­reng fel valahol a gerincünk tá­ján. Ott, ahol lakom, valamikor évtizedekkel ezelőtt, magunk is kályhával fűtöttünk. Nagy ba­rátságban nem voltam vele, mert nem nagyon fűllött a fo­gam a tűzifa felhordásához a koszos, pókhálós, rideg pincé­ből. Mégis sokáig éreztem - szó szerint - a hűlt helyét a szo­bában, mint akit a szeretője ha­gyott el hűtlenül, akihez oda- búj hatott. o de, ha kályha nincs is - < ^ kályhás van. Pont szemben a Lehel piaccal, annak a háznak a falán, amelyben lakik, van egy csinosan dekorált kis vitrin­kirakata gyönyörűszép színes kályhacsempékkel, miniatűr kis kályhákkal, kandallókkal minta gyanánt. Sokan nézegetik. A mestert Ungár Györgynek hív­ják, s már többször tisztelt meg az invitációval, hogy keressem meg a bemutatótermét a Klau­zál utca 23. első emeleti lakásá­ban, amelyhez örökség útján ju­tott a család. Persze, persze, Ungár úr, hogyne, Zsuzsika asszony... Aztán húzódott, ha­lasztódott a vizit, ugyan mi néz­nivaló lehet a kályhákon, meg különben is, szükségem van ne­kem kályhára? De amikor az újságunkban belekezdtünk az eltűnő szak­mák őrízőinek megkeresésébe, s mint ilyen, a kályhás is szóba került, csak felülkerekedett bennem a kíváncsiság, hogyan őrzi a szakma élő melegét a mai kályhás. Meg felbukkant bennem Kreibich bácsi, az öreg kályhás alakja is Örkény István Az ember melegségre vágyik című novellájából, aki olyan kályhát tudott csinálni hálából az orvosának, hogy az többé nem tudott szabadulni varázs- melegének vonzásától. Ismeri- e vajon az ilyen kályha létreho­zásának titkát Ungár György? mint körülnéztem a bemu­tatótermében, s amint meghallgattam a látnivalókhoz fűzött magyarázatát, úgy érez­tem, mintha ő is rendelkezne valami különleges beavatott- sággal egy különbirodalomba, amely csak látszólag épül cse­répből, téglából, csempéből, sa- mottból, agyagból, színekből, formákból és még annyi min­denből, ami fogható, tapintható, érzékelhető, a lényeg valahol belül van, ezekbe az érdekes, sőt, otthonosságot és barátságot sugárzó építményekbe, amely­nek meghatározó szerepe, je­lentősége lehet az életkedvünk és közérzetünk alakulására. En­nek a forrása pedig ott rejlik a kályhás homloka mögött, az uj- jai hajtásában, a tapasztalatá­ban. Kályhát pedig elő lehet állí­tani típusos gyári úton is, de addig marad életben ez a szak­ma, amíg kályha is annyiféle lesz, ahányféle az ember, és mindegyik rátalál a sajátjára. Kályha, kandalló az emberére, ember pedig a kályhájára, kan­dallójára. zt tanultam meg Ungár György birodalmában, hogy még sokféle praktika, szellemi lelemény, találmány, szabadalom, egyszóval titok rejtezik a kályhák belsejében, ami a gondolkodó kétkezi em­bert örökké kergetőző kíváncsi­sággal vezérli a tűz még máig sem teljesen birtokolt megis­merése és megszelídítése felé. A tisztes ipar mindig kész a megújulásra. S. Gy. Tudom, mivel tartozom... Szívek szimfóniája és a számítógépes programok

Next

/
Oldalképek
Tartalom