XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1999. január / 1. szám
A Procter & Gamble saga Két komoly úr a múlt századból: William Procter és James Gamble „Elefántcsont szappan finom kacsók számára Az 1837-es év szép emlékű Magyarországon. Megnyílik a Nemzeti Színház Pesten, közadakozásból. Ki telket adott, ki pénzt, ki munkát, ki drámát írt a megnyitóra. S ez csak egy az újdonságok közül: az osztrák birodalom tagjaként fejlődő, sok nemzetiségből álló Magyarország a reformkor lázában ég. 1837. Az angol birodalomtól fél évszázada megszabadul, sok nemzetiségből, németekből, hollandokból, svédekből, franciákból, spanyolokból, indiánokból, afrikaiakból és persze angolszász fehérekből szerveződött Egyesült Államok éppen egyik gazdasági válságát éli át. A világpolitikában nemigen „jegyzik”. Senkit nem izgat különösebben, hogy sorra zárnak be bankjai, és az ország talán a csőd előtt áll. Amerikában van egy sajátos szemléletmód. Baj esetén nem felelős a lényeg, hanem a megoldás. Két úr a szerény Cincinattiben úgy véli, mosdani és világítani országos csőd esetén is fognak az emberek. Tavasszal William Procter és James Gamble gyertyát meg szappant kezd gyártani és árulni. Ősszel egyesítik vállalataikat. A század végén a cég harmincféle szappant gyárt, és Kanadában is terjeszkedik, továbbá fordulatot jelentő újításként megkezdi a színes reklámképek használatát a lapokban. 1923-ban a rádióban kezdenek reklámozni, egy évvel később külön csoport tanulmányozta, mit szeretnek a vevők és miért. Ez jelentette az alapokat ahhoz, hogy később, a televíziózás kezdeteitől fogva a P&G ott legyen az első hirdetők közt. A vállalat ma is világszerte a legnagyobb hirdetők közé tartozik. Alkoholtilalom van ekkor Amerikában, ám akad azért legális ital: a mindent meggondoló, megfontoló és laboratóriumok sorában kutató Procter & Gamble cég elkezd érdeklődni a kávéval való kereskedés iránt. Külön szerződéseket köt fűszeresek százaival és ezreivel. 1948 után megjelenik a Közös Piac orszá gainak boltjaiban, és a háztartási vegyi áruk meg az élelmiszerek után kozmetikumokat is kezd gyártani. Mire véget érnek a nyolcvanas évek, és eljön a rendszerváltás évtizede Magyarországon, a televíziós csatornákon hazánk ban is feltűnnek a Procter & Gamble-reklámok. A kormány kétszer változott, a reklámok lényege alig. Az üzenetük ugyanaz: tisztaság, szépség, egészség, fiatalság, vagy ha az elmúlt akkor legalább fiatalosság. Mi pedig egyre több mosolyszépítő Blend-a-med fogkrémet, családjaink kis hercegeihez illő Pampers babapelenkát, vitamindús Pantene hajsampont, szívdobogtató Max Factor szempillaspirált, takarékosan utántölthető Ariel mosóport, tengerhullámként ébresztő Old Spice dezodort vagy praktikus Always termékeket vásárolunk. És akik már nincsenek abban a korban, azoknak az egyik látszólag apró, valójában létfontosságú problémáját is enyhíti a Blend-a-dent. Vannak a modern világban élő embernek egyszerű, milliók számára kielégíthető, hétköznapi luxusigényei. Egy szappan, ami nem elsősorban illatos, hanem a bőr egészségét biztosítja. Egy betét, amitől nem érzi pelenkás csecsemőnek magát a felnőtt nő. Egy pelenka, aminek köszönhetően jóval több értékes időt tölthet el az édesanya gyermekével. És így tovább. A P & G évente körülbelül tizenöt milliárd forintot forgalmaz Magyar- országon. (Egy kisebb Nemzeti Visszavágás a Birodalomnak: az angliai utakon egy P&G-tulajdonú angol cég reklámautói „száguldanak” a maguk 1930-as módján Színház költsége.) A század tizedik évtizedében eddig több, mint 100 millió dollárt fektetett be itt. A P&G Hungary otthon is érzi magát Magyarországon és a XIII. kerületben, és igyekszik felelős jogi állampolgárként is működni. A novemberi tiszai árvíz károsultjait 8 millió forint értékű Tix mosóporral és Safeguard szappannal segítette, a United Way Segítő Erő Alapítvány és a fővárosi Szociális Depó segítségével pedig többezer kisgyermeknek és rászorultnak tette szebbé az ünnepeket. Oslótól Athénig, Lisszabontól Moszkváig harmincnégy európai országban van leányvállalata, s ezeken kívül hat kutatóközpontja. Ugyanis a nyereség harmadát kutatásra és fejlesztésre költi. Nem csupán azért, mert minden cég sarkában ott fut a konkurencia. Hanem egy világcégnek magával is versenyeznie kell. A világ folyton változik. A király, vevő őfelsége mindig valami jobbat szeretne. A régi nevet, de új illatot. Új árat. Új tubust. Új palackot. Kényelmet, ésszerűséget, tisztaságot, fiatalságot, egészséget. Vagy legalább az illúzióját ezeknek a tulajdonságoknak, amelyek közül a természet egyedül a fiatalságot adja ingyen, ám aztán vissza is veszi. Szerencsére a mai államok és világcégek már nem akarják legyőzni a természetet. Inkább minél inkább alkalmazkodni hozzá. Észak-Amerikában alighanem a legnagyobb az „egy főre jutó természet”, volna mivel pazarolni. Mégis egy amerikai költő és filozófus fedezte fel a természet és az ember harmóniájának értékét: Henry David Thoreau, aki épp 1837-ben kezdte oktatói és lapszerkesztői pályáját. A P&G nem csupán azt kutatja, miként tud minél kevesebb munkatárs és menedzser minél több nyereséget előállítani. Ez minden nagyvállalat laboratóriumainak témája. A világcég világban gondolkozik. A holnapra, a civilizáció káros következményeire, a hulladékok okozta beláthatatlan gondokra is figyel. Egy olyan „utánunk az özönvíz!” szemléletű világban, ahol pár évtizede képzett számítógépes szakemberek mellékesnek ítélték, hogy 1999 után 2000 következik, mert ezzel csökkenthetők voltak kicsit a költségek. Egy több mint másfél évszázados cég tudja, hogy lesz holnap és holnapután is, és ami ma megtakarítás, az pár év múlva százszoros ráfizetés lehet. A világ pedig nagy. A P&G-nek hozzávetőleg 140 országban van képviselete. A világ azonban csaknem kétszáz országot jelent, és számuk olykor szaporodik. Igaz, hogy ebbe minden csendesóceáni szigetállam beleszámít, de ők is jelentenek egy szavazatot az ENSZ-ben. A P&G még „csupán” a világ háromnegyedét hódította meg a maga egészséges és természetbarát módján. Elindulva az első finom szappantól, a növényekből készült főzőzsiradékon, a fogszuvasodást meggátló fogkrémen, a csontritkulás gyógyszerén, a vékony, eldobható pelenkán, az újrahasznosított műanyag csomagoláson át jutottak el az első kalóriamentes étolajig. Úgy tűnik, ami jó a P&G-nek, az jó az emberiségnek is. És talán lesz majd idő, amikor az emberiség túlnyomó többsége engedheti meg magának, hogy bemenjen egy boltba, megóvandó kicsinyei bőrét a kisebesedéstől, és könnyen rághassa meg az apró falatokat, ha már nagyokat harapni nincs is módjában. Ez azonban már nem csak a Pantene és az Ariel gyártóján múlik. John E. Pepper, az igazgatótanács elnöke P&G — Quality through Excellence and Innovation Dr. Klaus Schumann, a P&G Hungary vezérigazgatója