XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. május / 5. szám

S XIU KERÜLETI • • Hírnök 1999. május ) Lehel Csarnok: megkezdődött az elöreszámlálás A Lehel Csarnok Kft. levele a piacon dolgozó kereskedőkhöz Tisztelt Cím! Tájékoztatjuk Önöket, hogy a XIII. Kerületi Önkormányzat Kép- viselő-testülete 1999. március 11-én ellenszavazat nélkül döntött a Lehel téri piac rekonstrukciójáról. A döntést hosszas és körültekintő mérlegelés előzte meg, hiszen egy nagy múltú piac sorsának, arculatának több évtizedre történő megalkotása volt a feladat. A képviselő-testület határozott a rekonstrukcióval kapcsolatos főbb kérdésekről, miszerint: • Az építkezés tervezett időtartamára (2000. január-2001. már­cius között) biztosítja a kereskedők működésének feltételeit, egy, a Lehel tér közelében felépítendő, ideiglenes piacon a jelenleginél kedvezőbb anyagi feltételek vállalása mellett. • Az új csarnok beruházásának költségeit az önkormányzat tel­jes egészében biztosítja. • A rekonstrukcióval kapcsolatos előkészítő és lebonyolítási munkálatokat a tulajdonában lévő Lehel Csarnok Kft.-re bízza. • A képviselő-testület nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a be­ruházás előkészítése, tervezése során biztosítsa a kereskedők, illet­ve a vásárló közönség észrevételeinek, javaslatainak megismerését, a folyamatos párbeszéd fenntartását, a hasznosítható ötletek meg­valósítását. Tudjuk, hogy a piac rekonstrukciójával kapcsolatban különböző híresztelések aggodalmat ébresztettek az érintettekben. A kft. vezetése rendkívül fontosnak tartja, hogy a vélt vagy va­lós gondjaikat az Önnel, Önökkel lefolytatott megbeszélések során kölcsönösen elfogadható módon rendezzük. Mi nem kívánunk a sajtón keresztül üzenni, hanem e levélen keresztül biztosítani kí­vánjuk arról, hogy korrekt, egymás érdekeit szem előtt tartó tárgya­lások útján kívánjuk a megállapodásokat előkészíteni, az új szerző­déseket, megkötni. Munkatársaink a közeljövőben megkeresik Önt annak reményé­ben, hogy megismerjük elképzeléseit, terveit, tisztázzuk a jövőbeni együttműködés feltételeit és nem utolsó sorban, eloszlassuk aggo­dalmait. Bízunk együttműködésünk sikerében. Tisztelettel: Kuruc László ügyvezető igazgató A Hírnök szerkesztősége fontosnak tartja, hogy a Lehel Csarnok beruházás egész menetével kapcsolatos minden olyan dokumentu­mot, amely olvasói jobb' informáltságát szolgálja, a lap hasábjain - a kibocsátók egyetértésével - közreadja. Az itt közölt levél a Lehel Csarnok Kft. és a Lehel piacon dolgozó valamennyi kereskedő kö­zötti remélhetőleg konstruktív párbeszéd prológusa. A levelek ki­küldésével egyidőben személyesen is felkerestük a Lehel út 4/C szám alatti újonnan megnyílt irodájában Kuruc Lászlót, a kft. ügyvezető igazgatóját, hogy munkaterületének további kezdeti ten­nivalóiról kérdezzük.- Nagy megtiszteltetésnek érzem - kezdte nyilatkozatát -, hogy a lakosság széles körét érintő beruházás irányítását vé­gezhetem. Ennek a szervezeti formája a Lehel Csarnok Kft., amely 100%-os önkormányzati tulajdonban van. Megbízatá­sunk annak a szervezetnek a ki­alakításával kezdődött, amely ezt a beruházást le fogja bonyo­lítani. Sikerült megoldani mun­katársaim kiválasztását, akik legalább annyira magukénak érzik jövőbeni feladatukat, mint én. Első dolgunk az volt, hogy beleástuk magunkat a Lehel pi­ac korábbi sorsával kapcsolatos azon korabeli dokumentumok­ba, amelyek a birtokunkba ju­tottak. I- Jókora iratkupacok lehet­nek. Mit tudnak belőlük kiol­vasni?- Sok mindent, aminek a munkánkban majd nyilván a hasznát vesszük. Mi most min­denekelőtt megtesszük azokat az első lépéseket, amelyeket a XIII. kerületi önkormányzati képviselő-testület március 11-i döntése előír. Szeretném hang­súlyozni, hogy számunkra tár­gyalási alapként csakis ez a döntés a mérvadó. Vonatkozik ez elsősorban arra a kérdésre, hogy kié a Lehel piac és kié lesz a Lehel Csarnok. Szá­munkra vitathatatlan, hogy ez a piac az önkormányzat tulajdo­na, s azt az önkormányzat 100%-ban a saját tulajdonában akarja tartani. Minden tárgyalá­sunkon ennek az alapelvnek kell érvényre jutni. I- Kereskedői érdekcsoportok ennek az ellenkezőjét hangoz­tatják.- Az eddigi sajtónyilatkoza­tokat áttanulmányozva magam is tapasztaltam hasonlókat. Meglepetés erejével hatott rám az az információ, miszerint a kereskedők kvázi ellentervet készíttettek, azt a látszatot kelt­ve, hogy nekik van koncepció­juk, az önkormányzatnak vi­szont nincs. Azon túlmenően, hogy ha valaki tervet készíttet egy más tulajdonában lévő te­lekre, rendkívüli önbizalomra van szüksége, én ezt az egészet úgy próbálom felfogni hogy, a kereskedők ezen a módon is se­gíteni kívánják az önkormány­zatot a jelenlegi állapotok fel­számolásában. Arról pedig, hogy kinek van vagy nincs kon­cepciója a Lehel piac jövőbeni sorsát illetően, a képviselő- testület márciusi döntése min­denkiben eloszlathatta a kéte­lyeket. I- Azt is mondják a kereskedők képviselői, hogy az előirány­zott 3 milliárd forintból nem jön ki a létesítmény. Igaz ez?- A kereskedőkkel folytatott tárgyalások mellett a második fontos feladat, amellyel az ön- kormányzat megbízta a Lehel Csarnok Kft.-t, hogy rövid időn belül ki kell alakítanunk az ide­iglenes piac terveit, elhelyezke­dését és költségvetését és el kell készítenünk a piacbezárást kö­vető költözés feltételeit. De ez­zel párhuzamosan el kell indíta­ni a leendő csarnok tervezési munkálatait is és három hóna­pon belül az engedélyezési terv birtokában elkészíteni a beru­házási célokmányt. Addig arról beszélni, hogy az önkormány­zat által megszavazott 3 milli­árd elegendő-e a beruházás le­bonyolítására vagy sem, telje­sen felesleges. Azok a tervek, amelyek pillanatnyilag a birto­kunkban vannak, még nagyon sok egyeztetésre várnak, neve­zetesen a kereskedők képvise­lőivel, a lakossággal és azokkal a szakmai fórumokkal, amelyek a terveket majd szintén elfogad­ják. Tehát arról a kérdésről, hogy mi mennyi, mi mire elég, pillanatnyilag nem kívánok senkivel sem vitába bocsátkoz­ni. Nekünk a tervezési munká­kat, konzultációkat, minden ténykedésünket úgy kell irányí­tanunk hogy van egy meghatá­rozott keret, ami rendelkezésre áll. Ezen belül van mozgáste­rünk, ezen kívül nincs.-Az imént említette a kereske­dők jogalap nélküli ellenter­vét. Nyilván ennek egyes ele­mei a tárgyalásokon szóba jönnek. Azonkívül az is tény, hogy egyes piaci felépítmé­nyek ma már egyes kereske­dők magántulajdonát képezik. Hogyan illeszthető egybe mindezekből egy elfogadható, sőt ideális összkép?- Az természetesen elfogad­ható, hogy a kereskedők is sze­retnék a javaslataikkal a saját szempontjaikat és érdekeiket megjeleníteni a tervezésben. Az önkormányzat ezt, amennyire lehetőség van rá, figyelembe veszi. A tárgyalások még hátra vannak, tehát egyáltalán nincs elvetve, hogy a használható ele­mek beépüljenek a tervbe. Tud­juk, hogy a piacon a tulajdonvi­szonyok bizonyos értelemben rendezetlenek. Egy tény azon­ban támadhatatlan: maga a piac földterülete a földhivatali be­jegyzés szerint 100%-ban az önkormányzat tulajdonában van, arra semmiféle idegen tu­lajdon nincs bejegyezve. Vi­szont bérleti szerződésekből tudjuk, hogy van a piacon 17 cég, amelyeknek a felépítmé­nyük magántulajdonukban van, de az alattuk lévő földterületet ők is bérlik. Ezeknek a pontos négyzetméter területét is ismer­jük. Teljesen nyilvánvalónak tartom, hogy a felépítmény-tu­lajdonosokkal a piac további sorsának intézésekor más tár­gyalássorozatot kell lefolytat­nunk, mint azokkal, akik még a helyiséget is bérlik. I- Ebből arra következtetek, hogy sok lesz az egyedi megál­lapodás.- Már most olyan együttmű­ködési szerződéseket, megálla­podásokat készítünk elő, ame­lyek a kereskedők érdekvédel­mi képviseletének, a LEPKE- nek messzemenő beleszólási jogosultságot nyújtanak. Meg­ítélésem szerint nagyon korrekt partneri együttműködés felté­teleit fektethetjük le így. Ezek közül példaként említhetem: mi azt szeretnénk, hogy az ideigle­nes piacon a kereskedőkkel va­ló egyeztetések útján a LEPKE döntse el, melyik kereskedő a piac melyik részében fog helyet foglalni, végtére is ők tudják ezt legjobban. I- Szavaiból az a törekvés ve­hető ki, hogy önkormányzat és piacosok kerüljenek végül is közös hullámhosszra.- Valóban ezt szeretnénk. De aki most nyilatkozik, nem egy­forma helyzetből teszi. Az ön- kormányzat minden nyilatkoza­ta mögött nagyon komoly fele­lősségvállalási és felelősségvi­selési kötelezettség áll fenn, míg ugyanez nem terheli a ke­reskedőket. Ők most még a sa­ját érzelmeik által a saját érde­keiket védve fogalmazhatják meg a felvetéseiket. Az önkor­mányzat nincs ebben a helyzet­ben. Az önkormányzatnak első­sorban ki kell elégítenie a la­kosság ellátási igényeit, s azzal, amit elhatározott, úgy ítélem meg, ebbe az irányba halad. Ki kell alakítania Budapest köz­pontjában egy mintaszerű köz- élelmezési központot, egy olyan góc helyén, amelynek megszüntetése tudomásom sze­rint közóhaj.- Némely kereskedő szájából olyan aggodalom is megszó­lal, miszerint nincs arra ga­rancia, hogy az új csarnokba minden kiköltöztetett kereske­dőt visszafogadnak.- Ez nevetséges aggály. Erre az önkormányzati határozat a garancia, amely kimondja, hogy felépítik az új Lehel csar­nokot, tehát a mostani piacot nem megszüntetik, hanem jobb és korszerűbb formában mű­ködtetni akarják. Mindenkit megnyugtathatok, nincs sem­miféle terv arra nézve, hogy milyen szempontok szerint tör­ténjék a kereskedők kiválasztá­sa: mindenki, aki befér, a csar­nokban elhelyezést nyerhet. Egyetlen határ a terület nagysá­ga, márpedig az új csarnokban a jelenlegi eladótér duplája fog megépülni. I- Van még egy ellenérv: elve­szíti a Lehel piac az olcsósá­gát.- Erre konkrét tapasztalattal válaszolhatok. Körülnéztem a Fény utcai piacon, ahol többek­től hallottam, hogy jószerivel ugyanolyan árakon -árulnak, mint mielőtt megépült a csar­nok. De erre a témára, vagyis az árképzés titkaira, még visszaté­rünk. I- Mikor lesznek látható jelei a csarnoképítkezésnek?- Hamarosan próbafúrásokat fogunk végezni a tervezett léte­sítmény pontos alapozási feltét­eleinek meghatározásához. Igyekszünk ezt a legkisebb kör­nyezeti ártalommal elvégezni. Természetesen feltérképezzük a piacot, pontosan berajzoljuk az árusítóhelyeket, a pavilonokat, s a többi objektumokat és sze­retnénk a felépítmények korrekt műszaki értékbecslését elvé­gezni a későbbi viták elkerülése érdekében. Ezzel startolunk - mondta befejezésül Kuruc László. Sas György Aláírásokkal sem forgatható vissza az idő kereke A minap hétvégi bevásárló körutam során a Lehel piacon az el­adók egy kérdőív aláírására bíztattak. Meg akartak győzni, adjam a nevem ahhoz, hogy vagy a jelenlegi állapotok megmaradjanak, vagy az ő átalakítási terveikhez csatlakozzam támogatólag. Azt prognosztizálták, ha felépül az önkormányzat által alkalmasnak mi­nősített terv, az árak jelentősen megemelkednek, és mi, vásárlók megnézhetjük magunkat. Néhány pillanatig tűnődtem, igazuk lehet? Vajon miért ragasz­kodnak a korszerűtlen, a környezetet elcsúfító bódékhoz, a köz- egészségügyet, a köztisztaságot veszélyeztető állapotokhoz? Több évtized alatt felhalmozódott kellemetlen tapasztalataim arra intet­tek, nem hagyhatom magam behálózni. Elhatároztam, lesz ami lesz, nem írok alá semmit, legfeljebb nem szolgálnak ki. Biztos vagyok benne, valamennyiünknek, akik a Lehel piacon vásárolunk, ezt kell tennünk: egységesen kiállni a csarnok megépí­téséért, mielőbb átélni megnyitásának örömét. Belátom, sérülnek majd vélt kereskedői érdekek, hiszen akkor nem lehet majd a bérelt eladó teret önkényesen megnagyobbítani, a hatóságok elől a sok tisztázatlan eredetű árut elrejteni. Az adózás alól is nehezebb lesz kibújni. És végre csökken a túlzsúfoltság, a zsebeseknek „hadat” lehet üzenni. Nem csöpög az esővíz és a hóié a nyakunkba, a víztócsákat sem kell kerülgetni. Az árak, ha átmenetileg emelkednek is, idővel bizonyára konszolidálódnak, akár annak idején a Fővám téri Nagy­csarnokban. A piac törvényei szerint a kereslet-kínálat határozza meg, ki mennyiért tudja eladni vagy megvenni a terméket. A környéken lakók végre fellélegezhetnek, megszűnik a kora hajnali rakodás zaja. Ismét gazdagodik Angyalföld, szebb lesz egy forgalmas csomópont, és harmonikusan illeszkedik a Váci úti Nyu­gati Centerhez. Nem rosszabbul, ellenkezőleg, jól járunk, ha az alá­írásra felajánlott kérdőíveket elutasítjuk. (kardos) Hét hónapig temetetlenül T emetni fájdalmas kötelesség. De kötelesség. Nincs kibúvó. Holtunkban mind egyformák vagyunk. Abban azonban már különbözünk - mindig is különbözni fogunk -, hogy kiknek is a halottai vagyunk, s hogy kik és hogyan temetnek el. Vannak, akiket tömeges részvét kíséretében, fényes külsőségek mellett. Vannak, akiket csendben, szűk családi körben, a nyil­vánosság teljes kizárásával, talán mert ez volt az elhunyt végakara­ta. Aztán egyes gyászjelentésekben olvashatjuk azt is, hogy ilyen meg ilyen intézmény vagy vállalat az eltávozottat a saját halottjá­nak tekinti. A legszomorúbb, ha egy embert senki sem tekint a saját halott­jának, ha már senki sem siratja meg. Az ilyen embert a legegysze­rűbb és legrészvétlenebb köztemetés illeti meg. De ez is kötelesség. Az állam hatósági kötelessége. Akinek nem akadt eltemettetője Halott nem maradhat temetetlen. Csak a végtisztesség megadásában lehetnek nagy különbségek. De juthat-e egy halott részéül végtiszteletlenség vagy éppen végtisztességtelenség is? Tavaly augusztusban újlipótvárosi lakása előtt a ház folyosóján hirtelen halált halt egy özvegyasszony, aki már a felnőtt fiát is eltemette. Ahogyan ilyenkor szokás, a halottszállítók elszállították az asszonyt a köztemető halottasházába. Az elhaltnak két hátramaradottja volt, a menye és a kiskorú unokája. Nevezhetjük úgy is: az örökösei. Másik lakásban laktak ugyan, ám a menyt nem a gyász fájdalma foglalta le, hanem ő foglalt le a hagyatékból mindent, amihez hozzájuthatott. A temetés gondolata viszont nem foglalkoztatta. Elmúlt a nyár, az ősz, a tél. A halott temetetlen hibemálódott a hullaházban. Hogyan történhetett ez meg? Megesik, hogy valaki nem a legforróbb érzelmi szálakkal kötődik az anyósához. De meg nem tagadhatja legalább a gyermeke nagymamájának kijáró végtisztességet. A temetkezési intézettől nyert értesülésünk szerint, ha lakásról visznek el egy halottat, ahol nem találnak hozzátartozót, várnak két hetet, és ha akkor sem jelentkezik senki náluk a temetés ügyében, erről értesítik a lakhely szerint illetékes önkormányzatot, s kérik, hogy rendeljék el a köztemetést. így került az ügy a XIII. Kerületi Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályához, amelynek sikerült felkutatnia a hozzátartozókat. A rejtőzködő menyt az osztályvezető tájékoztatta, hogy köztemetés elrendelésének helye nincs, s közölte a hölggyel, a temetést meg kell rendelnie a végtisztesség megadása mellett. A meny azonban különböző ürügyekkel kitért e kötelezettsége elől. Elvesztett papírokra hivatkozott, amelyeket nem tudott beszerezni, és így tovább. Mind a hivatalban, mind a temetőben értetlenül álltak e halogató magatartás előtt. Végül is a szociális osztály vezetője kénytelen volt megrendelni a legolcsóbb közköltségen történő hamvasztást. Egyben kilátásba helyezte, hogy az elhunyt közeli hozzátartozója, a menye mint örökös, vagyis az unoka törvényes képviselője ellen is, felelőtlensége miatt, mivel a temetés intézése ügyében az önkor­mányzattal együttműködni nem volt hajlandó, a halotthűtés, a köztemetés és járulékos költségei megfizetése céljából pert indít. Erre a lépésre végül nem került sor, mert az elhunyt barátnője, akinek őszintén fájt az általa szeretett asszony elvesztése és hiánya, s aki már régóta, szintén hiába, kapacitálta az érzéketlen nőt anyósa méltó eltemettetésére, most már csaknem erőszakkal rávette őt erre. A mulasztás következtében sok pénzt kellett a menynek kifizetnie, de a halott végre elnyerte örök békéjét és nyugalmát. Mindez hét hónapba telt. Mégis: köszönet az igaz barátnőnek. Lám, a holtak türelmesebbek az élőknél. De emberséges, erköl- csös-e visszaélni a türelmükkel? (s) Az özvegy a fiút, az örökség a helyét találta meg A z egyik napon az önkormányzat Népességnyilvántartási Cso­portjának irodájában megcsörrent a telefon. A kagylót Dózsa Károlyné vette fel. A vonal másik végénél lévő hölgy elmondta ne­ki, hogy meghalt a férje, akinek az előző házasságában egy fia szü­letett. A férje soha nem tartotta a kapcsolatot a fiával, de utolsó aka­ratával megtette őt örököséül. Az özvegy arra kérte a Népességnyil­vántartási Csoport munkatársát, hogy segítsen neki megkeresni az elveszett fiút. Sajnos nem sikerült őt megtalálni a kerületi lakosok között, de a tisztviselő eligazította az özvegyasszonyt. E telefonbeszélgetés után néhány nappal az ügyfél ismét felhív­ta az önkormányzatot és köszönetét mondott a kolléganőnek, aki út­ba igazította őt. Megtalálta a fiút, aki mozgássérült és már az ötve­nes éveiben jár. Az örökség éppen jókor jött a fiúnak, mert a család­ja nemrégiben elhagyta őt, és a lakásából is kitették. Az özvegy né­hány nap alatt segített a fiúnak lakást és munkát keresni. Együtt si­került megoldaniuk a gondokat, és az asszony így teljesítette férje utolsó akaratát is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom