XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. január / 1. szám

Egyháztörténeti gyűjtemény a Szent László Kultúrotthonban Beszélgetés Fráter Gedeonról, akit mindenki Gidának hívott Életét leginkább elmuzsikálni vagy eltáncolni lehetne A második házasságkor Marikával és az esküvői csokorral A Jerikó Tanulmányi Inté­zethez tartozó Szent László Kultúrotthon (Szent László utca 135.) 1998. december 14-én állandó egyháztörténeti gyűjteményt nyitott abból az alkalomból, hogy 10 éve kul- túrotthoni szerepre vállalko­zott a közösség. Mintegy 40 m2-es teremben régi, népi ábrázolású fali szentképeket, szobrokat gyűj­töttek össze. Régebbi és újabb egyházi kiadványok is meg- lelhetők a kiállításon. A gyűjteményben található Mindszenty-relikvia, Szent Péter- és Szent Pál-csonterek- lye, Bosco Szent János-erek- lye, Batthyány Strattmann Lászlóról szóló dokumentu­mok. Kincsnek mondható az a téglakő, amely a XV. század­ból való a Margit-szigeti ko­lostorból. A gyűjtemény nép­főiskolái ismeretterjesztő jel­legű is, mert a világegyház történetéből, a magyar egyház kronológiájából is feltár ada­tokat és képeket, fejezeteket. Az állandó kiállítást Kato­na József ny. szalézi főiskolai tanár nyitotta meg, akinek 1946-ból származó kottás fü­zete is a tárlókban volt. A mintegy félszáz fiatal és a középkorosztályú érdeklődő protestáns, katolikus, zsidó zene aláfestésével tanulmá­nyozta az egyháztörténet ér­dekességeit az Angyalföldi Szent László Kultúrotthon­ban. Minden hétfőn 14-16 óra között - csoportoknak beje­lentésre máskor is - megte­kinthető az egyháztörténeti gyűjtemény. Telefon: 349-9198. Várakozó tisztelettel: a gyűjtemény kezelői Itt ülök a régi XIII. kerületi lakásban egy szép, fiatal te­remtéssel, Fráterné Jannovics Máriával. Fráter Gedeonról beszélgetünk. De jó lett volna vele magával, hogy hatvan (!) évi operaházi tagság után sa­ját szemével olvassa: „euró­pai” egyéniségeink, kimagas­ló személyiségeink egyike volt. Nem pusztán nemes származása, az erdélyi „ippi és érkeserűi Fráter” család tagjaként, a tiszteletet paran­csoló protestáns Johannita rend lovagjaként, V. György angol király neje, Mary ki­rályné rokonaként volt nemes. Elsősorban csendesen tündök­lő lénye, embersége révén. Másod-nagybátyja, híres (ugyancsak Johannita-lovag) nótaköltőnk, Fráter Loránd, mondhatni, jósnak bizonyult, amikor a térdén lovagló „Gi- dáról” azt mondta: - A legde­rekabb Fráter te vagy. Egy élet igazolta. Egész, rendhagyó családjának élete olyasféle balett cselekmény­vázlatához kínálna lehetősé­get, amilyen a „Rara avis” (Ritka madár - Alberto Mendez), vagy tán az „Em­lékmű egy halott fiúért” (Rudi van Dantzig). Nemcsak azért említek baletteket, mert a kar­mester Gida (mindenki így hívta, túl a sok baráton) egy sor opera mellett elsősorban balettműveket vezényelt - ha­nem mert szavakkal csak életének tényei közölhetők, tartalmukat, lényegüket in­kább elmuzsikálni vagy né­mán eltáncolni lehetne. A gyermekkorától rendha­gyó tehetséget, zongoristát, később a zeneszerzésben Lajtha László, karmesterként Ferencsik János, orgonában Hammerschlag János tanítvá­nyát, aki már kamaszként a Kálvin téri református temp­lom orgonistája volt, a peru- giai egyetem nyári kurzusán olasz irodalmat és etrusz- kológiát tanult - 19 évesen, ma úgy is mondhatnánk: tiné­dzserként odavették az Opera­házba korrepetitornak. Ahogy maga mondta, „életének leg­boldogabb öt évén át” Sergio Failoni segítője és tolmácsa volt. A „Gördülő Opera” években (még mindig csak 29 évesen) Baján alkalma kínál­kozott beugrani (ha tud!) ve­zényelni egy Pillangókis­asszony-előadásba. Persze hogy vállalta. Siker! Oly­annyira, hogy Tóth Aladár, az igazán nagy igazgatók egyike, és az ifjú Gedeon korábbi ta­nára, Ferencsik János jóvoltá­ból az Operaházban is meg­kapta a művet, majd fokozato­san további hat zenedrámát, illetve vígoperát, ballettet. Hogy végül is ez utóbbi-ma­radt karmesteri működésének a főterülete, annak összetett oka volt. A két legfőbb: Fráter Gedeon szerette a műfajt - és a műfaj művészei szerették őt (az utóbbi megint csak össze­tett okokból ritka). A fiatal, de már „valaki” Lakatos Gabriel­la - egy Diótörő-előadás al­kalmával - egyenesen ragasz­kodott az ő vezényléséhez. A tempókra érthetően érzékeny táncművészek mind örültek, lévén a karmester ritmusérzé­ke és emberszeretete (táncmű- vész-szeretete) _ egyformán magasrendű. Értve ezen: együtt „lélegzett” a táncmű­vészekkel, Bordy Bellától (időben) Pongor Ildikóig, az apa Harangozó Gyulától a fia Harangozó Gyuláig, és a tánc­kar fél évszázad alatt többszáz tagjáig. Az egyénenként vál­tozó árnyalatnyi tempósegíté­seket a táncosok úgy kapták meg, hogy Csajkovszkij, Weiner Leó stb. zenéje, Harald Lander, Eck Imre és a többiek koreográfiája, mi több, a közönség sem szen­vedte meg. A megjelenésében imponá­ló lovag mindemellett ragyo­gó humorral rendelkezett. A szerencsések közé tartozom, aki ezt egy s más turné hotel­szobái „társasági összejövete­lein” élvezhettem. Fiatalkori csínyjei „hírhedtek” voltak. A háborúvég amúgy szörnyű he­teiben az Opera pincéjében műszakiak és művészek soka­sága bújt. Köztük a 63 évesen még fiatal és már világnagy­ság Kodály, aki köztudottan szigorú ember volt. Az ifjú katonaszökevény is itt „tűnt el”. Ahogy mondani szokás: Budán még dörögtek az ágyúk. Sőt, Pesten is. Nagy zeneszerzőnk a körülmények­re tekintettel rendszeresen al­tatót tett maga mellé. Ettől függetlenül egyszer csak el­szunnyadt. Huszonöt éves hő­sünk pedig - helyesen - úgy gondolkodott: humor nélkül ilyen helyzetben sem lehet él­ni. Óvatosan, halkan megszó­lította a lebillent fejű zsenit: - Mester, az altatót elfelejtette bevenni. Ehhez csakugyan johannita-bátorság kellett. De Kodály egyszerűen csak el­mosolyodott - ingatta a fejét és bevette az altatót. Életakarás, derű nélkül nem is lehetett volna végigél­ni Fráter Gedeon, 46 éven át felesége, az Operaház büféje alkalmazottaként megismert Fleischmann Margit (otthon Manyika), és fia, korunk egyik legnagyobb színésze, Márkus László életét. Amint tudjuk, a fiúnak így sem sike­rült „végigélni” - ha ugyan tudható, mely esetben ki élte „végig” az életét. Mennyi a végig? 1985-ben bekövetke­zett tragikus halála után a ket­tőssé zsugorodott család élete megszomorodott. A karmester nem mostohája, hanem édes­apja volt az elképesztő tehet­ségű fiúnak. Az „árván ma­radt” szülők közül Manyika nyolc év után elment, ki tudja, hová, megkeresni a fiát. Az elmagányosult Gedeon szívét persze hogy nem csak szelle­mében, derűjében, hanem bio­lógiájában is megviselte ennyi bánat. Nagy álma, a „még egyszer a pulpituson... Pillan­gó... Giselle” ismeretlen tá­volba dobódott. És itt jön - karmester nyel­ven - egy megindítóan szép „kóda” (zárás). Fráter Gedeon korábban mindig három cso­dát említett fel életéből. A tör­ténelem érettségijét, amelyen (mindig kitűnő tanulóként) a meglehetősen utált történe­lemből egyetlen tételt olvasott el egyszer, a vizsga reggelén. Amit bármikor átnézett, az - ha kotta, ha szöveg - berajzo­lódott az agyába. Az átnézett egyetlen tételt húzta. A másik csoda, ahogyan katonaszöke­vényként megúszta a háborút. A harmadik az első, beugrá- sos Pillangókisasszony-ve­zénylés Baján. A negyedikről akarok be­szélni, amellyel maga bővítet­te ki a sort: hogy miért is ül­tünk együtt egy fiatal egyete­mistával a régi XIII. kerületi lakásban. Két éve, október 16-án történt, hogy egy szép lány csengetett az ajtón, az Egri Esterházy Károly Tanár­képző Főiskola közművelés hallgatója. A sokoldalú érdek­lődésű, több nyelven beszélő lány mellékesen az általa na­gyon nagyra becsült színész, Márkus Éászló életéről rop­pant kép-, inteijú- és kritika­halmazt rendezett össze, könyvnek szánva (máig sem értem, miért nem akad hasznot remélő kiadóra). Tanácsért, ki­egészítésért jött. Másfél órányi beszélgetés után az ugyancsak nagyműveltségű „nagyapa” és „unokája” megszerették egy­mást. Szerelemmel. Mária ha­marosan Marika lett, hivatalo­sabban Fráterné J. Mária. Ge­deon csaknem teljesen vissza­nyerte korábbi testi állapotát. Két együtt töltött év után Spa­nyolországba akartak menni - Marika ezen a nyelven per­fekt. De a halállal ezen a nyel­ven sem lehet szót érteni. Petőfi Bolond Istókja iga­zat mondott a „homlokán ke­vés haj, sok redő öregnek a vi­lág atyjáról”?: „...nincsen, akit elkerülne / Ha ma nem jött, eljön holnap... -/Mig az ember boldog nem volt, / Ad­dig meg nem halhat.” Immár hárman nyugszanak együtt Farkasrét 22-es számú művészparcellája 1. sora 196. sírjában. De Gida lovag bol­dog, derűs két esztendő múl­tán halt meg. A XIII. Kerületi Helytörténeti Klub 1999. január 21-én, 17 órakor tartja következő összejövetelét. Téma: Beszélgetés Ungvári Krisztiánnal, a Budapest ostroma című könyv szerzőjével. Helyszín: Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény, Budapest XIII. kerület, Váci út 50. Minden érdeklődőt szeretettel vár a klub vezetősége! r figyelmébe! k A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) XIII. kerületi tagcsoportja 1999-ben rendszeres adótanácsadást tart. Az első előadás időpontja: 1999. január 25. 17 óra. Helye: Pannónia Klub, Budapest XIII., Pannónia utca 18. Téma: Az adószabályok 1999. évi változása. Az előadás után konzultáció. Előadó: dr. Bognár Péter igazgató, APEH Észak-budapesti Igazgatóság. Mindenkit szeretettel vár a BKIK XIII. kerületi tagcsoportja Á Hogyan előzheti meg vízvezetéke befagyását? A hideg idő beállta előtt és annak időtartama alatt a vízveze­téki berendezéseket a fagy ellen óvni kell, mert ha a hőmérsék­let 0 °C alá süllyed, a szabadban vagy nem kellően hőszigetelt falban lévő vezetékben és berendezésben a víz megfagyhat. A jégdugó megakadályozza a víz áramlását és így a vízellátást. A hőmérséklet további csökkenése esetén a jégdugó kitágul, szétfeszíti a vezetéket és a berendezést. Az ingatlanon belüli, fogyasztói vízellátó-hálózat fagy elleni védelméről az ingatlan tulajdonosának kell gondoskodnia. Az ezzel kapcsolatos feladatok az alábbiak: 1. A nyílászárók épségének folyamatos biztosítása és a meg­felelő fűtésről történő gondoskodás azon helyiségeknél, ahol szabadon szerelt vagy nem kellően hőszigetelt víznyomó veze­tékek, szerelvények vannak. 2. Szükség esetén a vízmérő aknák hőszigetelésének biztosí­tása. 3. Szabadban vagy 0 °C-nál alacsonyabb hőmérsékletű helyi­ségben lévő vezetékeknél és szerelvénynél a hőszigetelés csak késlelteti a víz megfagyását, így tartós védelmet nem nyújt. Az ilyen vezetékeket vízteleníteni kell. Az e célra alkalmas záró és ürítő szerelvények beépítéséről és karbantartásáról időben gon­doskodni kell. Víztelenítéskor az összes kifolyót nyitva kell tar­tani. 4. Amennyiben az ingatlanon több tulajdonos, bérlő vagy más jogcímen használó veszi igénybe a vízellátást, úgy a teljes fo­gyasztói hálózat víztelenítését csak a velük történő egyeztetés után szabad elvégezni, és gondoskodni kell a szükséges vízellá­tásról. Ez történhet az elzárók bizonyos időszakonkénti megnyi­tásával vagy bármely más, arra alkalmas módon. 5. Amennyiben a vízvezetéki hálózatban a víz megfagy, a ki­olvasztást és a szakszerű helyreállítást a lehető legrövidebb időn belül, szakemberrel kell elvégeztetni. Fővárosi Vízművek Rt. Rajk András Könyvet kaptok a helyi önkormányzatok a pénzügyeik segítésére 1998. december 15-én megjelent, és december 16-án a Hotel Aquincumban már be is mutatták a Consulting könyvek második kötetét „A helyi önkormányzatok és pénzügyeik” cím­mel. A mintegy 24 szerző olyan könyvet állított össze, amely hathatós segítséget nyújt a több mint 3000 helyi önkormányzat választott tisztségviselőinek. A bemutatót dr. Kara Pál, a BM önkormányzati helyettes államtitkára nyitotta meg, aki egyébként a kötet előszavát is írta, és méltatta a színvonalasan megírt, még oktatási célokra is fel­használható legújabb kötetet. Az OTP Bank Rt. jóvoltából, a helyi önkormányzatok a kézikönyvnek - mely 549 oldalon át foglalkozik a gazdálkodás szabályozásával, a központi költségvetéssel és kapcsolatával, önkormányzatok bevételi és kiadási szabályozásával, és még sok más aktuális kérdéssel - legalább egy példányát térítés- mentesen kapják meg, ami összesen 5000 példányt jelent. Wolf László, az OTP Bank Rt. vezérigazgató-helyettese, fel­szólalásában arról szólt, hogy a könyv megjelentetése a választások utáni időpontban, jó időzítés volt. A Colsulting Önkormányzati Rt. a jövőben a Consulting könyvek sorozat bővítése érdekében számos, a helyi önkor­mányzatok munkájával kapcsolatos jogi- és gazdasági témákban kíván még kézikönyveket megjelentetni. 1983. Együtt a család: Márkus László, Manyika és Fráter Gedeon

Next

/
Oldalképek
Tartalom