XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1999. január / 1. szám
Csepregi Éva énekel és szervez Fényszóró a fogyatékos gyerekekért M ár harmadik éve sikeresen működik a kerületben alapított Fényszóró Kulturális Alapítvány, amely a szellemi fogyatékosok kulturális életével foglalkozik, és a kerület művelődési intézményeiben is ad számukra műsort. December elején a Népstadionban szerveztek jótékonysági előadást, ahová 11 megye intézményeit hívták meg. Az alapítványról és a további programokról beszélgettem a kuratórium két tagjával, Maillingerné Böhm Anikó pedagógussal és Csepregi Éva énekesnővel.- Hogyan találtak egymásra, és miként hozták létre ezt az alapítványt?- Nem alapítvány-ügyben ismertük meg egymást - válaszol Csepregi Éva. - Két évig működtettem egy énekiskolát, ahol fiatal tehetségeket kutattam fel. Egy közös barátunk mutatott be minket egymásnak azzal a célBöhm Anikó lal, hogy Anikó pedagógus, és biztosan jó munkatárs lenne az énekiskolában. Azóta ez az iskola megszűnt, de a barátságunk megmaradt. Engem egyre többet hívtak speciális olimpiákra és fogyatékos gyerekek közé, hogy műsort adjak elő és énekeljek nekik. Az alapítvány tulajdonképpen Anikó ötlete volt, úgy gondolta, hogy mivel ilyen sokat foglalkozom ezzel az üggyel, olyan alapítványt csináljunk, ahol ezt a két dolgot - az éneklést és a sérült gyerekek szórakoztatását - össze lehet fogni.- Megosztják a feladatokat, vagy mindent együtt csinálnak?- Én elsősorban a hivatalos részt intézem - mondja Böhm Anikó. - Éva pedig szervezni és énekeim szokott. Külön végezzük a feladatokat, de mégis egymásra támaszkodunk. Én hiába intézem el a hivatalos ügyeket, Éva nélkül nem menne az egész, hiszen ő ismeri a művészvilágot, és őt ismerik a művészek. Éva példa az énekesek és a művészek előtt, és ha ő hív meg valakit, az biztosan nem mond nemet. így tehát Éva révén jó a kapcsolatunk a művészvilággal.- Mi a célja ennek az alapítványnak?- Az alapítványnak kettős az arculata - válaszol ismét Böhm Anikó -, egyrészt szórakoztató műsorokat szervezünk fogyatékos és egészséges felnőtteknek és gyerekeknek, másrészt ezekkel a műsorokkal adományokat gyűjtünk, és megpályáztatjuk az összeget a különböző fogyatékosokkal foglalkozó intézmények között. Nyugat-Európá- ban más az emberek hozzáállása a fogyatékosokhoz. Ebből a szempontból Magyarország hátrányos helyzetben van, de már itthon is kezd kialakulni a szolidaritás az ilyen emberek iránt.- Vannak-e jövőbeni terveik az alapítvánnyal kapcsolatban ?- Természetesen szeretnénk még nagyobbá és ismertebbé tenni az alapítványunkat - mondja az énekesnő. - Ezenkívül szeretnénk közalapítvány lenni, ezáltal még több pénzt kereshetünk és pályáztathatunk meg az intézmények között.- Az alapítványon kívül mivel foglalkozik ma Csepregi Éva?- Sok fellépésre és koncertre hívnak - felel a művésznő -, ezenkívül rengeteg gyerekműsort szervezek. A gyerekek egy jó ideje igen fontos szerepet töltenek be az életemben, egészen pontosan egy gyerek, a kisfiam, Dávidka, aki jövőre indul általános iskolába. Sok időt töltök vele, játszogatunk, vásárolgatunk, és segít is nekem, ugyanis egyik kedvenc időtöltése a hólapátolás. Ezenkívül két darabban is játszom a Ruttkai Éva Csepregi Éva Színházban, és Ádámmal egy új lemez kiadásán dolgozunk.- Hogyan teltek az ünnepek a családban?- A karácsony nálunk valóban a szeretet ünnepe, ilyenkor az egész család együtt van - kezdi a választ Böhm Anikó.- Mi szeretjük hosszúra nyújtani az ünnepet - folytatja Csepregi Éva -, már december elején feldíszítjük a szobákat, így készülünk az ünnepre. A szent estét családi körben töltöttük, és karácsonykor pedig nagy vendégjárást folytattunk. A szilveszter pedig hangosan ünnepelve telt el. Horváth Mónika Korszerű élelmiszer-áruház épül a régi klub helyén Ingatlanért új idősek klubja karácsonyra Már a megnyitás napján otthonosan érezték magukat az új házban Új idősek klubját adtak át 1998. december 16-án, a Zsinór utca 14-ben, mintegy 21 millió forintos beruházás eredményeként. Az eddigi Jász utcai 50 személyt befogadó faházban működő klubot új, korszerű emeletes téglaház váltotta fel. A beruházó azért a Jász utcai telekért építette fel az új épületet, amelyen az idősek klubja addig állt. Az új klub földszintjét úgy alakították ki, hogy azt a mozgássérültek is használhassák, egyéb szolgáltatásként pedig kondicionálóterem, mosoda, hetente fodrász áll a nyugdíjas klubtagok rendelkezésére. Ezen túl ez a létesítmény végzi a környező terület gondozási ellátását is. A csereügylettel mindenki jól járt, mivel a nyugdíjas gondozó ház lakói az új kőépülettel és nagyobb parkkal gazdagodtak, szebbé és komfortosabbá téve az életkörülményeiket, a kerület, illetve a környéken lakók viszont a közellátást jelentősen javító üzlettel lesznek gazdagabbak, enyhítve a Béke-Tatai út környékének eddigi élelmiszer ellátási gondjait, mert az építtető a telken - a mellette lévő két közös telek igénybevételével - új, korszerű élelmiszer-áruházát épít. Az eddigi 50 férőhelyes, 150 négyzetméteres faházat az ukrajnai árvízkárosultak kapták meg, segítve ezzel súlyos lakhatási gondjaikon. A gazdasági és a lakossági érdek találkozásának eredményeként hat hónap alatt született meg az igényes szolgáltatást nyújtó létesítmény. Mennyivel szebb lett volna, ha ő is megéri Vörös Sári milliója Az ajádékozási ünnepségen Lengyelfi Miklós mond megemlékezést Vörös Sáriról V örös Sári, Zászlórenddel és Életmű-díjjal kitüntetett előadóművész az alapítványából egymillió forintot a XIII. kerületben éló' kisnyugdíjasok között kívánt szétosztani. A kerületi ön- kormányzat a Vörös Sári által felajánlott összeget megtoldotta és így december 10-én 114 rászorulónak adhatták át a József Attila Művelődési Központban ünnepélyes keretek között a karácsonyi ajándékot. Fájdalom, akinek köszönetét kellene érte mondani, december 2-án, 88 éves korában itthagyott bennünket. Vörös Sári nótaelőadóként ismerték és tisztelték itthon is, külföldön is. Összetéveszthetetlen hangjával, varázslatos személyiségével, természetes előadásmódjával elbűvölte nemcsak a nótakedvelőket, hanem azokat is, akik nem rajonganak különösképpen a népies műzene, a magyar nóta műfajáért. Az ő előadásában a más zenéhez szokott fülekben is visszhangra talált a magyar nóta. Visszhangra talált, mert varázslatot teremtett maga körül a színpadon. Képes volt arra, amit Petőfi a Színészdal című versében vall: Csak árny, mit teremt a költő képzelet, Mi adjuk meg neki a lelket, életet. Vörös Sári lelket, életet adott ennek a hányatott sorsú, két évszázados élete során sok viszontagságot megélt, hagyományos magyar dalkincsnek. A nóta műfajában a magyarországi pódiumművészet valamennyi ágának elsői közé tartozott. Az Orosz Júliák, a Honthy Hannák, a Török Erzsébetek művészi rangját és népszerűségét vívta ki úgy, hogy polgári foglalkozását nem adta fel. A Csavarárugyárból ment nyugdíjba művészi pályájának delelőjén. Jó 60 esztendővel ezelőtt Cselényi Józseftől, a ’30-as, ’40- es évek énekes sztárjától, a Nemzeti Színház színművészétől azt kérdezte egy újságíró, hogy mi szükséges a nóták előadásához? Cselényi azt mondta, három dolog kell hozzá: szív, szív és harmadszor is szív. Vörös Sári is ezt vallotta. De mivel ő az Országos Szórakoztatózenei Központ stúdiójában gyakorló énekmester is volt, s tanította a leendő pályatársakat - hozzátette: a szíven kívül nem elhanyagolható a hang sem, az énektechnika sem, no és persze a síuggesztív személyiség, a megnyerő megjelenés sem jelent hátrányt. Vörös Sári rendelkezett mindezzel. Varázslatos énekesnő volt. Más műfajban nevelkedett, de nótázni szándékozó fiatal énekesnőknek azt szoktam tanácsolni, hogy hallgassák Vörös Sári felvételeit. Azokat hallgatva ráérezhet- nek arra, amit sehol sem tanítanak, amióta Sárika visszavonult a Vörös Sári pedagógiai munkától és a nyilvános szerepléstől. Most már örökre... Zeneakadémiai tanulmányai után Ádám Jenő, Vaszy Viktor, Bárdos Lajos volt mestere a világhírre szert tett Palestrina kórusban. Aztán műfajt váltott. Nótaéneklésbe fogott. Az előbb Cselényi József nevét említettem. Tulajdonképpen ő indította el a pályán Sárikát. Cselényinek megtetszett a fiatal leány hangja, előadásmódja és gyakran hívta meg hangversenyeire. Amikor Sárika úgy gondolta, hogy már szerzett némi rutint a nótaéneklésben, jelentkezett a rádióban meghallgatásra. Polgár Tibor, a neves zeneszerző közölte vele, hogy nem felelt meg. Nem sokkal később a Jász utcai háztartási cikkek gyárában, ahol Sárika a könyvelésben dolgozott, megszólalt a telefon. Cselényi hívta, hogy azonnal jönnie kell a Csata utcai hanglemezstúdióba, felvételre. Ez a lemezfelvétel döntő fordulatot hozott életében. Nem csak azért, mert ez volt első hanglemeze, ráadásul mindjárt Cselényivel, hanem azért is, mert ezzel indult el nótaelőadói karrierje. A lemez zenei rendezője Száder István volt, aki a rádió hanglemezosztályát is vezette. A kitűnően sikerült felvétel után megkérdezte Sárikától, miért nem megy meghallgatásra a rádióba?- Már voltam. Nem feleltem meg. Még a rádió környékére sem megyek többé! - mondta.- Akkor sem, ha hívják... ? Néhány nap múlva expresszlevelet kézbesített a postás Sárikának. Rádiófelvételre hívták be. 1939. augusztus 23-a volt aznap. Ettől a naptól kezdve fél évszázadon át - visszavonulásáig - rendszeres vendége volt a rádióstúdióknak, hanglemezgyáraknak, az ország és a világ különböző színpadainak, később a televízióknak is. Pályája töretlenül ívelt egyre feljebb. Abban a szerencsében volt részem, hogy 1957-ben részt vehettem egy turnén Vörös Sárival az akkor még Leningrádnak nevezett Szentpétervártól Moszkván, Tbiliszin át Jerevánig. Mindenütt ismerősként fogadták. A közönség tombolt, amikor megjelent a színpadon, mert a moszkvai rádió szinte naponta sugározta felvételeit. Sehol sem engedték le a színpadról, míg el nem énekelte az akkor odakint legdivatosabb magyar slágert, a Zsuravlit, azaz Dóczy József dalát: Darumadár útnak indul... Emlékét a hanglemezeken, televízió-felvételeken túl mindazok őrzik, akik szeretik a ma- gyamótát - és azok is, akik művészete mellett emberségét is megtapasztalták. Azok is, akik az ő hívására jöttek december 10-én a József Attila Művelődési Központba. De vele már nem találkozhattak... Lengyelfi Miklós A Kárpát (utcá)tól le az (al)Dunáig mindent elfoglalt egyetlen utcanév. Kárpát utca felirat ékeskedik a Gogol utca, a Bessenyei utca, az Ipoly utca egy-egy szakaszának házain. Még cifrább a helyzet a Pozsonyi úton! A 63-as szám után a Kárpát utca 12. következik. Vele szemben, a református templomon, a Pozsonyi út 58- as szám látható, tehát az út egyik oldala Kárpátra változott. .. A Pozsonyi utat harántul lezáró épület pedig a Kárpát utca 54-es számot viseli. Az Újpesti rakparton a 11-es szám után a Szent István park. majd pedig a 17-es szám következik. így van ez már kb. 60 év óta, hiszen akkor határozták el a park létesítését. És ha már az utcaneveknél tartunk! Szép, új táblákat helyeztek el az Újlipótvárosban - helyesírási és értelemzavaró hibával. Pozsony u. olvasható rajtuk, holott két betűből álló, egyszótagú szavakat nem szabad, de nem is érdemes rövidíteni. Különben is: az u. mindenképpen hibás, hiszen útról van szó! Emlékeim szerint az első elemiben, beszéd- és értelem-gyakorlat órán elmagyarázták, mi a különbség az utca és az út között. Legújabb nyelvi betegségeink közé tartozik, hogy Váci u.-t írnak Váci út helyett, holott létezik, ugyebár, Váci utca is. Aztán törheti a fejét (és a lábát...) az a vidéki, aki az u. helyett az útra téved... A cím arra való, hogy én, te, ő, a mentő, a tűzoltó, a gázos, az orvos, a védőnő, gyorsan megtalálja a keresett személyt. Esetleg ezen múlhat egy szívinfarktusos ember élete. Nem lenne érdemes rendet teremteni? Bogárdi Mihály
