XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. október / 11. szám

/ XIII- KERÜLETI „Nekem olyasmi sikerült, amiről nem is álmodtam” LÁTOGATÓBAN HORVÁTH ESZTERNÉL Énekművész - kivált, ha kö­zepes - általában zokon veszi, ha hangsúlyosan dicsérik kül­ső megjelenését, szépségét. Mivel azonban kerületünkben lakó vendéglátóm, Horváth Eszter Pécsett, Szegeden, Miskolcon, a budapesti Ope­raházban, egyebütt Európá­ban, Ausztráliában a zene re­mekműveiben, az operairoda­lom kimagasló szerepeiben sokszor bizonyította ezekhez mérhető adottságait - megen­gedhető hozzáfűzni: egyik legszebb énekesnőnk említett adottságaival látványban is gazdagította tehetségéből fa­kadó élményeinket. Igazi dí­va, igazi Tosca. (Egyébként a meggyőző külső mindinkább követelmény századvégi ope­rajátszásunkban.) Napjainkban immár tanítja az éneklést, s vele szerves egységben a színpadi maga­tartást, megjelenést is, amely­ben jártasságát - más kiváló­ságokhoz hasonlóan - ope­rett-primadonnaként is sok­szor bizonyította. Hogyan is kezdődött mind­ez? Nem a gyakoribb módon, amikor a fiatal leányt (fiút) művészközeg, zene veszi kö­rül otthon, adottsága korán többeknek feltűnik. Ellenke­zően. Látótávolságban mű­vész nincs a családban. A nem éppen módos szülőknek, a ne­velésében hangsúlyos szere­pet játszó nagymamának, mi több, önmagának sem tűnt fel semmi. Ami viszont mégis­csak művészhajlamra utalt: a zárkózott kislány nyolcéves korától mindig szavalt. Az Ár­pád Gimnázium tanulójaként aztán egy szavalóversenyen a döntőben az iskolatárs, Sinkó László a két lehetséges közül a kötelezőből Arany János balladáját, a Tetemrehívást választotta, Eszter szabadon József Attila Kései siratóját. A kötelező kategóriát Sinkó nyerte, a szabadot Eszter. Amúgy, lévén jó tanuló, orvos akart lenni. Ilyenkor jön a véletlen. Ki­tűnő zenei hallással rendel­kezvén az érettségi bankett al­kalmából rendezett műsorban elénekelte a francia királykis­asszony dalát a János vitéz­ből. Mit gondolnak, a giccses karrirertörténetek analógiájá­ra ki nyitott be véletlenül a te­rembe? Történetesen Varga Károly, a rádió zenei osztályá­ról. - Ki ön és hol tanul? - kérdezte meg a dal lecsengése után. - Horváth Eszternek hívnak és sehol nem tanulok - jött a válasz. - A rádióban minden lehetséges alkalom­mal hallgatom Gyurkovics Máriát és Osváth Júliát. Hal­lás után igyekszem utánozni amit és ahogyan énekelnek. Varga Károly elvitte Rév­hegyi Olga nénihez, aki azt mondta: - Jó hang, érdemes képezni. - Vargánál és Szeke­res Ferencnél szolfézst, zene­elméletet, Olga néninél éneket tanult. Húszévesen jelentke­zett a Zeneakadémiára. - És felvettek - zárja le az epizódot a művésznő, még megtoldva annyival, hogy Olga néni ak­koriban még kincset érő kaka­ót is vitt be az Akadémiára felfedezettjének, aki ott már Molnár Imre, Hoór Tempis Erzsébet, majd Sipos Jenő ta­nítványa volt. Beethoven Leonórájának lelke szólalt meg felvétele után az ifjú hallgatónőben: „Itt állok tettrekészen...” Mit sem sejtve még, hogy temér­dek tanulás után, jóval később milyen megrendítő erővel énekli majd a beethoveni asszonyt a szegedi szabadté­ren azon az előadáson, ame­lyen Rocco, a jólelkű börtönőr Gregor József lesz. Végzős vizsgáján története­sen jelen volt Gyurkovics Má­ria. Két lányra mutatott rá a végzősök közül: - Ebből a kettőből Valaki lesz. - Az egyik a fiatalon elhunyt Dunszt Mária volt, a másik Horváth Eszter, aki tőle leste el kezdő énekhangjait. Roppant tanulási vágy és képesség kellett ehhez a „va- lakiséghez” önmagában azon­ban ez sem lett volna elég nagy terjedelmű hangskála, színgazdagság, zenei memó­ria, stílusérzék és játék-intelli­gencia nélkül. Az évek folya­mán Millöcker: Laurájától (Koldusdiák) Wagner: Frická- jáig (A walkür), Offenbach: Szép Helénájától Mozart: Donna Annájáig (Don Gio­vanni) stb. más-más „súlycso­portba”, hangfajhoz tartozó főszerepeket, oratórium-szó­lamokat (Bach: H-moll Mise, Haydn: A teremtés, Mozart: Requiem, Kodály: Budavári Te Deum stb.) énekelt. Ahány város, annyi díj - Pécs nívódí­ja, Szeged: Juhász Gyula-díj, Budapest: Liszt-díj. Rengeteg országot járt be, negyven ope­ra főszerepét énekelte, alakí­totta. Már felsőfokú tanulmá­nyai előtt olyan fajsúlyú áriát rögzített hallás után, mint Didó búcsúja (Purcell: Dido és Aeneas), később a tudásá­Heléna (Boito: Mefistofele) val, hallásával, szigorával ren­geteget segítő Vaszy Viktor ja­vaslatára hat hét alatt készült el Richard Strauss „hírhedet- ten” nehéz, nagy igényű Tá- bomagyné szerepével (A ró­zsalovag), Wagner Erzsébetje (Tannhäuser) lényegesen kön­nyebb, azzal két hét alatt „végzett”. Hosszú kihagyás után, megfázva volt bátorsága próba nélkül beugrani Verdi művének Lady Macbeth sze­repébe. Amúgy az a típus, aki itt­hon marad - no persze időle­ges európai, ausztráliai kiruc­canásoktól eltekintve. Lon­donban nem kisebb mene­dzser, mint Lotte Medoc kí­nált neki szerződést az akkori Nyugat-Németországba. Itt­hon beugrással merészelte énekelni Toscát abban az em­lékezetes előadásban, amely­nek Scarpiája korunknak eb­ben elismerten legnagyobbja, Tito Gobbi volt. Az eddigre már rendezőként is becsült olasz sztár azt mondta elisme­rését kiváltó partnerének: — Jöjjön ki, valószínűleg világ­sztárt csinálok Önből. - Mű­vésznőnk szépen megköszön­te - és maradt. Később a,de­lekből énekelni” neves önélet- írója a kiváló katalán Jósé Carreras is nagyon kedves Toscaként - Scarpia: Tito Gobbi (1972) Latabár Kálmán utolsó partnereként 1968. július 10., Margitsziget, Szép Heléna partnerei egyikének minősí­tette. Megkérdeztem: megvaló­sult-e hát a végzős vizsgakon­cert óta minden álma? Na­gyon szépen válaszolt.- Nézze, minden álma a legnagyobbaknak sem valósul meg. Nekem viszont olyasmi is sikerült, amiről hajdan nem is álmodtam. Immár a tanítvá­nyaim sikereinek örülhetek, akad köztük, aki Münchenben Az Éj királynőjét énekli. Ti­zenöt éve immár, hogy taní­tok, eleinte az Országos Szó­rakoztatózenei Központ Stú­diójában és a Vasutas Zeneis­kolában, huzamos ideje itt­hon. Külön szerencsém, hogy művészi és magánlétezésem­ben „életem nagy tévedésé­nek” következményeként egy harmincnyolc éve kötött há­zasság, otthonom biztonsága segített és segít. — Túl az eddigieken, ki­emelne életének számos epi­zódja közül egyet?- Kettőt, de nagyon hason­lítanak. Az első régen történt Békéscsabán, ahol vendég­szerepeltünk. Egy közeli köz­ségből ideruccant néző elő­adás után a következő szöveg­gel lépett hozzám: - Tisztelt művésznő, virággal nem tisz­telhetem meg, ellenben ezt a csekélységet fogadja szeretet­tel. - És egy csomagot adott át. A „csekélység” három kiló csabai kolbász volt. Nem cse­kélység - csak a szívben elte­hető, jégszekrényben nem. A jóval később megesett máso­dik hasonlá esetet is az előbbi helyen tárolom. (Mármint a szívemben.) Utolsó szegedi előadásomra (Traviata) egy idős parasztember jött fel fa­luról. Személyesen nem is­mert, korábban főként rádió­ból hallott, olykor televízió­ban látott. A művészkij árónál várt rám és mindösszesen ennyit mondott: - Ha felmegy is Pestre, legyen szíves az ma­radni, aki itt volt nekünk. - így mondta. Én igyekeztem eleget tenni a kérésének. Sikerült. Ma is tevékeny, szeretetre méltó és szép, mint dívának volt. Toscának! Ahogy legjobban szeretett szerepében énekli, „tisztán élt, híven szeretett, szándék­kal senkinek bajt nem oko­zott.” És ez szerencsére csak a színpadon került estéről estére az életébe. Rajk András Wieder Deutschkurs Német nyelvtanfolyam A XIII. Kerületi Német Ki­sebbségi Önkormányzat eb­ben az évben is indít német nyelvtanfolyamot középhala­dó szinten. A csoport elindítá­sára minimum 6 fő jelentke­zése esetén van lehetőség. Az érdeklődők részére 1999. ok­tóber 12-én kedden 17 órakor megbeszélést tartunk az ön- kormányzat irodájában (XIII., Váci út 70.). Várjuk a jelent­kezőket! Wir erwarten die Interessente! XIII. Kerületi Német Kisebbségi Önkormányzat Deutsche Selbstverwaltung, XIII. Bezirk Méghogy homokból nem lehet várat építeni? így első látásra bizonyára fel sem merül senkiben, hogy ez a kép nem festett. Pedig ecsettel hozzá sem ér­tek. Egyszerű folyami homokból készült és még a tanév során elké­szülő társaival együtt - a remények szerint 2000 májusában - az önkor­mányzat Galéria-folyosóján tekint­hetik meg az érdeklődők. A homokkép-készítés tech­nikáját Giflo Péter a Váci úti Speciális Általános Iskola gyógypedagógus tanára Ausztriában, a rogatsbodeni testvériskolában sajátította el, ahova meghívásra érkezett a nyári szünetben. Most a tanév­kezdés előtti napokban néhány tanártársának adja át tudását, hogy az év során szakköri fog­lalkozás keretében a tanulás­ban akadályozott gyerekekkel is megismertessék és megsze­rettessék ezt a nagy sikerél­ményt nyújtó tevékenységet.- Fontos tudni - mondja a tanár úr -, hogy kontúros ké­pet lehet a legkönyebben ké­szíteni. Először is ki kell vá­lasztani, hogy mit akarunk ki­önteni homokból. Majd vetí­tőfóliára fel kell vinni és kis kézi marógép segítségével nú- tot vágni egy megfelelő mére­tű farostlemezbe. Ezután türe­lemjáték következik, hiszen ragasztót nyomunk a vájatba, és szemenként mustármaggal kitöltjük azt. Másnapra meg is szilárdul. Ez akár a kép nagy­ságától függően többezer kis magocskát is jelenthet. Utána már könnyebb dolgunk van, hiszen „csak” az előre megfe­lelő színűre megszínezett ho­mokkal ki kell tölteni a mus­tármagok közötti részeket egyenletesen szétteríteni, majd ragasztót folyatni a ho­mokszemekre. A kép egy nap múlva már kőkemény lesz és akár fel is kerülhet a helyére. A képkészítést a tanárok vi­szonylag hamar - 3 nap alatt - sajátították el és remélik, hogy a gyerekek körében is legalább ekkora örömet és si­kerélményt fog jelenteni, ha majd megszületnek az első „alkotások”. Széphalmi Ildikó Mérete 170x110 mm és 6 nap alatt napi 15 órai »> munkával készült el Horvát-est és nyelvtanfolyam A XIII. Kerületi Horvát Ki­sebbségi Önkormányzat októ­ber 9-én 18 órai kezdettel Horvát-estet rendez az An­gyalföldi József Attila Műve­lődési Központban (XIII., Jó­zsef Attila tér 4.). A műsorban közreműködik a Horvát Álta­lános Iskola Tamburica tánc­csoportja, illetve a Fáklya Horvát Táncegyüttes. A mű­sor után horvát táncház. A be­lépés díjtalan. A Fővárosi Horvát Önkor­mányzat szervezésében hor­vát nyelvtanfolyam indult ok­tóber 5-én a Horvát Általános Iskola és Gimnáziumban (1144 Budapest, Kántomé sé­tány 1-3., az IKEA mögött) 16 órai kezdettel. A tanfolya­mot hetente egy alkalommal 2 órában tartjuk. Jelentkezni Kovács Bernadett tanárnőnél lehet. ClP Li/llLLUgKLt V'iiwv^etL^ciLi.LuLui óId BANK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom