XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. október / 11. szám

Folytatjuk bizottsági elnökeinket megszólaltató sorozatunkat Jogi Bizottság HERBOLY LÁSZLÓ: Munkánkhoz a törvények adják a keretet- Az önkormányzatok tevé­kenységét átszövi a jog. Kettős értelemben is, lévén az önkor­mányzatok jogalkalmazók, egyszersmind jogalkotók. A képviselők előtt, jelképesen szólva, mindig nyitva kell áll­niuk a törvénykönyveknek. Erre a célra hozták létre a Jo­gi Bizottságot, az ő munkájuk alfája és ómegája a hatályos jogszabályok teljes gyűjtemé­nye. Elnök úr, nehéz búvár­kodniuk, még pontosabban ki­igazodniuk a paragrafusok ir­datlan halmazában?- Bizony nem könnyű, s nemcsak a jogszabályok mennyisége miatt, hanem amiatt is, hogy sok közöttük az elavult, sőt az egymásnak ellentmondó. A mi munkánk legalább két fázisból áll, mie­lőtt az elénk terjesztett témák­hoz, előterjesztésekhez, ame­lyeket rendszerint a jegyzőtől és a Polgármesteri Hivatal Jo­gi Osztályától kapunk, kiala­kítanánk az állásfoglalásun­kat. Áll ez a tárgyra vonatko­zó jogszabályok vizsgálatá­ból, amit a bizottság jogi képzettségű tagjai végeznek el: alaposan átrágnak mindent előzetesen, hogy olyan szak- véleményeket tegyenek a bi­zottság asztalára, amelyekben jószeréivel minden szóba jö­hető jogszabály benne van. Tehát az üléseinken - és ez a második fázis - nem történhet meg, hogy a bizottság jogot nem végzett tagjai olyan gon­dolatokat forgathassanak a fe­jükben, amelyek jogszabály- ellenesek és megtámadhatók.- Nem tekintik ezt vereség­nek?- Semmiképpen sem, hi­szen akkor ebben az egész képviselő-testületnek is osz­toznia kellene, mivel ők is megszavazták ezeket a rende­leteket. Meg aztán nem is kell nekünk elfogadnunk minden észrevételt, még ha az említett hivatalnak módjában áll is észrevételi határozatának a bí­róság, illetve az Alkotmánybí­róság előtti érvényesítése. Nem biztos, hogy nem ne­künk lesz igazunk. Mi min­denképp a lakosság, a válasz­tóink érdekében cselekszünk, amikor a nyugalmuk és az egészségük védelmét állítjuk szembe egy rendelettel, mi­közben elismerjük, hogy a Közigazgatási Hivatalnak vi­szont kötelessége az érvény­ben lévő jogszabályokat vé­delmeznie.- Tudtommal mindezekkel együtt a Fővárosi Közigazga­tási Hivatal a kerületek közül előkelő helyre állítja a XIII. kerületet a törvényesség be­tartásának mutatóit illetően.- Ennyire előírásosan men­nének a dolgok?- No nem egészen. Az ülé­seken, most már együttesen, a szakvéleményekhez hozzá­tesszük, képviselői megbíza­tásunknak megfelelően, az ál­lampolgári szempontokat, le­gyen az akár emeszpés, akár miépes, mert ha a pártjainkról nem is feledkezhetünk meg, nekünk minden ügyben, ami elénk kerül, egyetértésre kell jutnunk. Ez pedig olykor ter­mészetesen vitában születik meg.- Mi a vita tárgya, ha egy­szer a törvényben már megta­lálták a választ?- Az' kétségtelen, hogy minden állásfoglalásunk csak a jog talaján jöhet létre, s ne­künk csakis a.törvény diktál­hat. De nem zárhatjuk ki a személyes, saját felfogásunk­ra alapuló problémáinkat, amelyeket mindnyájan el­mondunk az üléseinken. Eze­ket összevetjük a már feltárt jogi lehetőségekkel. Persze mindenképpen ezeknek a le­hetőségeknek a határain belül kell maradnunk. Igaz, nem egyszer nagyon is e határok szélein sétálgatunk. Az ilyen esetek jellemző példái az ut­cai alkoholfogyasztás korláto­zására vagy az anyagtöltő ál­lomások létesítésének szabá­lyozására hozott rendeleteink voltak, amikor is ellentétbe kerültünk a Fővárosi Köz- igazgatási Hivatal jogértelme­zésével. Időnként ez is előfor­dulhat. Van, amikor vállal­nunk kell a kockázatot, hogy a Közigazgatási Hivatal él a tör­vényességi észrevételezési jo­gával.- Az előzőkhöz még hozzá­tenném, hogy ha egy rendele- tünket még nem is léptethet­jük most életbe, azért ez felhí­vást jelenthet egy felsőbb jog­szabály módosítására. De már ezt megelőzően is hatással le­het a lakosságellenes maga­tartások visszaszorítására, már csak amiatt, hogy nyilvá­nosságot kap a mi álláspon­tunk, illetve a képviselő-testü­let jogi fellépése, részben a mi állásfoglalásunk alapján is.- Herboly úr, tudtommal ön nemrégen kóstolt bele a jogi megítélések és megfogalmazá­sok felelős latolgatásába, mi­vel inkább a zenei partitúrák­ban, semmint a paragrafusok között szokott böngészgetni. Nem lepődött meg, amikor a Jogi Bizottság vezetésére kér­ték fel?- Én már akkor meglepőd­tem, amikor bekerültem ön- kormányzati képviselőnek, hi­szen a MIÉP választási listá­járól ketten juthattak be, és azon én a harmadik voltam. Amikor azonban a listavezető Dancsecs György a fővárosi önkormányzati mandátumát választotta, felkerültem a má­sodik helyre. Több évtizedes zenepedagógiai és színházi szakmai múltam alapján meg voltam győződve, hogy a kul­turális bizottságba kerülök be. A bizottsági helyek elosztása­kor azonban úgy alakult, hogy ezt a mostani megbízatást kaptam. Eleinte töprengtem, jó-e ez nekem és az önkor­mányzatnak, aztán arra gon­doltam, hogy a Jogi Bizottság elé sok különböző ügy kerül véleményezésre, tehát széles­körűen tájékozódhatok a kép­viselői munkám javára.- Nem hiányzik önnek a jo­gi végzettség a bizottsági munkában?- Azt gondolom, hogy az ügyek érdemi elbírálása szempontjából nem, mivel ki­tűnő jogászok vesznek részt mellettem a bizottságban. Ilyen dr. Rév Iván, aki az elő­ző ciklusban az akkori Jogi Bizottság vezetőjeként nagy tapasztalatokra tett szert, ilyen dr. Kerényi Ferenc, aki­nek a feje valóságos törvény­tár, s nem utolsósorban ilyen dr. Szűcs Klára, aki elismert szaktekintély az önkormány­zatokkal kapcsolatos jogban. Két nem jogász képviselőtár­sam, Cser Sándor és Kovács Péter is szakmai ismereteivel nagyban hozzájárul, hogy eredményes munkát fejthes­sünk ki a bizottságban.- Beszélgetésünkre is el­hozta magával egy nagy tás­kában a teljes hangszerfelsze­relését...- Ez nálam mindennapos dolog. Trombitaművész va­gyok, a Budapesti Operett Színház muzsikusa és zeneta­nár. Célzott az előbb arra, hogy szívesebben bújom a partitúrák kottafejeit, mint a paragrafusokat. Rájöttem, hogy van a kettő között ha­sonlóság. A partitúra azt a rendet fejezi ki, amelynek egy zenekari műben kell megvaló­sulnia, és ez így szép és he­lyes. A jogszabályok kezelé­sénél és megalkotásánál is va­lami ilyenfajta rendre kell tö­rekedni: együtthangzásra, har­móniára. Tudom, hogy a rend kifejezésnek szoktak más je­lentést is tulajdonítani, én ezt a legjobb értelemben haszná­lom. A jogban a rend megnyi­latkozásának tartom, ha min­den szó és írásjel pontosan a helyére kerül, és azt tapaszta­lom, hogy így tartják ezt a bi­zottságban részt vevő társaim is: olykor egy előterjesztést azzal adunk vissza, hogy a szövegben lévő pontok és vesszők hiánya vagy rendelle­nes használata akadályozza a megértés világosságát.- Most mit lát a fontos fel­adatok közül is, amelyekkel a bizottság foglalkozik, a leg­fontosabbnak?- Az állattartás rendjéről szóló kerületi rendelettervezet véleményezését. Ezt a lakos­sági fórumokon elhangzott vélemények figyelembevéte­lével módosították, és a kép­viselő-testületnek hamarosan a végleges változatot kell a mi állásfoglalásunkkal együtt el­fogadnia. Nem mentem el a lakossági fórumokra, amelye­ken - úgy hallottam - óriási szenvedélyek dúltak, hogy mentes lehessek minden rész­rehajlástól. A kutyatartás fon­tos kérdéssé nőtt. Úgy tudom, külföldön ezt a kérdést sokkal jobban és kulturáltabban tud­ják kezelni. Én nem is annyira az írott jog, mint inkább - egy miépes szájából talán furcsán hangzik - az úgynevezett szo­cialista együttélés íratlan sza­bályainak betartásában látom a konfliktus megoldásának az útját. Persze ugyanilyen szí­vesen látnám, ha a jogkövetés is természetesebb jelenség lenne a társadalom életének, de ez már túlmutat a Jogi Bi­zottság hatáskörén.- Az előző ciklusokban az Egészségügyi és Szociális Bi­zottság volt az, amelyik tár­gyalta, intézte, értékelte a most önök előtt felhalmozódó ügyeket is. Ez a bizottság az új ciklusban kettévált. Jól felfo­gott okait már érintettük, ami­kor az önállóvá vált Egész­ségügyi Bizottság elnökével, dr. Szaláy Péterrel beszélget­tünk e sorozat keretében. A korábbi ügykör másik felét a Szociális Bizottság kapta meg, s az elnöki megbízatással járó nyilván nem csekély gondokat az ön elnöki kezébe tette le a képviselő-testület.- A gondok valóban na­gyok. De talán így közelebb kerülünk az ésszerűbb és igazságosabb megoldások­hoz. Az előző bizottságot oly temérdek kérelem lepte el, hogy ezáltal az érdemi munka sérült meg, és háttérbe szorult a tervező- és irányítómunka.- Mennyi jelenleg a bizott­ság elé kerülő ügyiratok szá­ma?- Nagyon sok. Ebben az évben eddig 17-18 ezer akta fordult meg a kezünkben. Ezeket különböző segélyeket kérelmezők adták be. Eddig 2400 határozatot hoztunk az ügyükben.- És mindezek fedezetéül mennyi pénzzel gazdálkod­nak?- A szociális ágazat ebben az évben nagyjából 850 millió forintos költségvetési összeg­gel rendelkezik, ebből több mint 300 milliót fordít segé­lyezésre. Ez a legproblemati­kusabb szelete az önkormány­zati gazdálkodásnak, mert az igényekhez mérten mindig szűkösnek bizonyul. Nehéz elosztani. Valószínűleg a több­szörösének is lenne helye.- Hányán és kik viselik a gondját a kerületben élő szo­ciálisan rászorult polgártár­sainknak?- A bizottságban heten va­gyunk. A képviselők közül Fejér Józsefné, Oláh József, Tóth Krisztián és én. A testü­leten kívül Újlaki Györgyné, Vajda István és Szloboda Jó­zsef. A Szociális Osztályon a Fáy utcában mintegy 30-35- en dolgoznak, a szociális in­tézményhálózatban 350-en Udrea Magdolna vezetésével. Ez igen értékes szakgárda. Mérhetetlen tudást halmoztak fel eddigi működésükkel az ágazatban.- Mennyit árul el magáról Karácsonyi Zoltán?- Itt töltöttem kamaszko­rom legszebb időszakát, 13 évestől 25 éves koromig lak­tam Angyalföldön. Nős va­gyok, van egy 18 éves fiunk. A Vízműveknél a reklamá­ciókkal foglalkoztam, egy éve projektvezető vagyok ugyan-, ott. Az előző ciklusban a La­kásbizottság tagja voltam.- A Szociális Bizottság mi­lyen elvek alapján tevékenyke­dik?- Az önkormányzat már az előző ciklusban megalkotta szociális koncepcióját, legelő­ször is ezt tekintettük át, és 2002-ig próbáltunk valami­lyen előretekintő programot lefektetni. Hosszasan tépelőd- tünk, mik legyenek azok a pri­oritások, amelyeket fel tudunk vállalni, s amelyek mögé anyagiakat is tudunk helyezni, mi az, ami egyelőre megha­ladja az erőnket, de a jövőre nézve evidenciában kell tarta­nunk, és mi az, amire egyálta­lán nem vállalkozhatunk, mi­vel meghaladja a tehetségün­ket.- Kezdjük a prioritásokkal.- A pénzbeli segélyezési formák kerüljenek a termé­szetbeni segélyezési formák fnögé, mert így biztosabban jutnak el a rászorultakhoz. Felmértük, hogy idősellátó­hálózatunk gyönyörűen ki van építve, vannak jól működő gondozási központjaink, az idősek számára klubjaink, egy láncszem azonban hiányzik: az idősek otthona, ahová az ellátatlan időseket ne csak át­menetileg tudjuk elhelyezni, mint most a Jakab József utcai szép gondozási központunk­ban. Gondolkodunk, tanako­dunk, hol is legyen az idősek otthona és mi legyen a neve. Egyben megállapodtunk: szo­ciális otthon semmi esetre sem. Persze mindent megelőz a kérdés: miből létesítsük. Ha­bár a Nyugatról jött látogató­ink által is megirigyeltek az olyan idős korúakat szolgáló intézményeink, amilyenek a Zsinór vagy a Jász utcaiak, a hálózat további fejlesztésre vár, mivel 30 ezer idős él a ke­rületben, és a számuk egyre nő. Nagy nemzetközi elis­mertséget vívott ki a szellemi­leg sérült gyermekeket és fia­tal felnőtteket gondozó, fog­lalkoztató Frim Jakab Napkö­zi Otthonunk is.- S mi van az életkor másik oldalán, mivel tudvalévő, hogy a gyerekek száma vi­szontfogy?- Érdekes jelenség, hogy ezzel szemben a bölcsődéink­be adott kicsinyek száma gya­rapszik. Ennek is szociális háttere van. Az anyukák nem várják meg a gyermeknevelési díj lejártát, mert emellé koráb­ban elég volt a dolgozó apa keresete a megélhetéshez, de ehhez most már két kereset kell. A mama tehát dolgozni megy, a babát pedig beadja a bölcsődébe.- Hogyan áll a munkanél­küliek segélyezése?- A Fővárosi Munkaügyi Központ jelentése szerint csökken a kerületben a mun­kanélküliség, most mintegy 1,7%-os. A legutóbbi rendele- tünkben 10 napos közhasznú foglalkoztatásukkal igyek­szünk a helyzetükön segíteni. Nemcsak az ezért járó pénzt becsülik meg, hanem azt is, hogy ez visszavezető út a munka világába. De azok szá­mára, akik nem mutatnak haj­landóságot a munkára, beve­zetünk bizonyos szigorításo­kat. Behívjuk, beszámoltatjuk őket, igyekszünk elérni, hogy segítsenek ők is magukon. Szerződéses szövetségesünk ebben a Maatwerk nevű hol­land munkahivatal, amely - hogy úgy mondjam - testre szabottan segít az elhelyezke­désükben. Két év alatt 500 ember foglalkoztatási gondja­inak megoldását, enyhítését vállalták, most fogjuk együtt megállapítani, hogyan állunk ezzel időarányosan.- Az a hír járja, hogy az Angyalföldi Szociális Egyesü­letet, az ASZE-t megkedvelték azok, akik a boltjaikban vásá­rolnak.- így van. Most egy negye­dik szociális bolt megnyitása foglalkoztat minket olyan helyre, amely eddig kiesett az ellátási hálózatból. A Dévai utca-Szabolcs utca környéké­re gondolunk. Egyébként so­kan tekintenék azt is a segé­lyezésük egyik kielégítő for­májának, ha viszonylag ol­csón minőségi árut tudnának vásárolni ASZE-utalvánnyal. Ebben az esetben mi fizet­nénk be helyettük az egyesü­leti tagdíjat.- Nagy számban élnek a ke­rületben közüzemi tartozások­kal küzdő emberek és csalá­dok. Miként szándékozik a jö­vőben kisegíteni őket nehéz helyzetükből a bizottságuk?- Súlyos gondokat okoz ne­künk is a szociális segélyezés­nek ez a része. Egyre több tár­sasházi lakástulajdonosnak van közösköltség-elmaradása. Különösen a panelházakban nagy a fenntartási költség, van, akiknek a keresetük 30%- a rámegy a lakás rezsijére, s egyre csak növekszik a ki­. egyenlítetlen számlájuk. Az adósságkezelésbe bevontak száma nő, ami az életszínvo­nal romlását mutatja. A bizott­ságunk, ha bizonyos feltéte­leknek megfelelnek, megsza­vaz nekik bizonyos összeget, de sok a szubjektív elem an­nak megállapításánál, hogy kik azok, akik erre valóban rá­szorulnak.- Valami módon mégis csak megállapítják a rászorultsá­got.- Leülünk velük beszélget­ni. De bonyolult feladat né­mely család valódi anyagi számításába kívülről betekin­teni. Van itt egy kolléga az osztályon, akit a képzettsége éppen erre jogosít fel. O ki­kérdezi az ilyen okból hoz­zánk fordulókat, és ha kell, életvezetési tanácsokkal látja el őket, hogyan tudhatnának a kis kasszájukból spórolni. Vannak persze, akik ezt a ma­gánéletükbe való beavatko­zásnak fogják fel és megsér­tődnek. Mindenesetre, ha tar­tozást egyenlítünk ki, azt köz­vetlenül az azt követelő cé­geknek folyósítjuk. Azzal is segítünk takarékosabban élni a kis nyugdíjból nyomorgók­nak, hogy vízórát szereltetünk a lakásukba.- A társadalmi aktivitásra mennyire támaszkodnak?- Van kétszer egymilliós pályázati keretünk, fele rész­ben a civil szervezetek, fele részben az intézményhálóza­tunk pályázhat belőlük kiegé­szítő szociális célokra. Az odaítélésnél nagy vitáink van­nak a bizottságban, mert szí­vünk szerint mindegyik célra adnánk. De ehhez a keret sok­szorosa sem volna elegendő. Szociális Bizottság KARÁCSONYI ZOLTÁN: A természetbeni segélyezést helyezzük előtérbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom