XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. augusztus / 9. szám

■w* S XIII KERÜLETI • • I__I rn -v t /^v ír Jó hangulat volt a Nagyon Idősek Napján A MEGBECSÜLÉS ÉS SZERETET IS A GONDOZÁS RÉSZE Július 8-án az elmúlt évek hagyományát folytatva, harmad­szor rendezték meg a XIII. kerületben a Nagyon Idősek Napját, az idén helyszínül a Jász utca 130. szám alatti Gon­dozási Központ udvarát választva. Az eseményre ez évben 90. és 95. életévüket betöltők közül 39 ünnepelt kapott meg­hívást, de a szervezők várták a még idősebbeket, köztük a kerület hat, száz év feletti lakosát is. Az érkezőket az intézmény bejáratánál az önkormányzat részéről ketten fogadták. Őket kérdeztem az eseményről.- A nagyon idősek évi egy­szeri pénzjuttatását nem se­gélynek szánjuk, hanem in­kább elismerésnek, ezért ven­dégként hívjuk meg őket, hogy a kerületben működő nyolc idősek klubja tagjaival együtt ünnepeljünk. A hétköz­napokban sem felejtjük el a nagyon idős embereket, tart­juk a kapcsolatot velük, ha igénylik a segítséget, rendsze­resen látogatjuk őket. A talál­kozóra összesen 140 nyugdí­jast várunk - informál Udrea Magdolna, a Szociális osztály vezetője, a rendezvény házi­asszonya.- A kerület harmincezer nyugdíjasából sajnálatos mó­don sok az egyedülálló. Bí­zom abban, hogy az egész­ségügyi ellátások, és a szociá­lis körülmények egyre jobbak lesznek, így több százéve­sünk lesz. A Nagyon Idősek Napjának ünneplésével szép hagyomány teremtődött - mondja Karácsonyi Zoltán, a XIII. Kerületi Önkormányzat Szociális Bizottságának elnö­ke. Néhány lépcső vezet a gon­dozóház feldíszített udvarára. Az árnyat adó fák alatt a nyug­díjasok, klubok szerint cso­portosulva, elfoglalták a, he­lyüket. A fedett pavilonrész az ünnepeltek helye. Ez a csütör­tök kivételes nappá lépett elő a közel évszázadot megélt em­berek számára. Kilépni a meg­szokott hétköznapi életből, ké­szülődni a nem mindennapi programra, az élmény mellett sokuknak kihívást jelentett. Az egyedülállók néhány órára elfelejtették a négy fal közötti magányt és beszélgetőtársakra találtak. A legtöbben már ki­alakult baráti körrel rendel­keznek, hiszen az idősek klub­jának magányt oldó szerepe van. Az évek során baráti tár­saságok alakulnak. Az egyik asztalnál ülő Visegrádi utcai idősek klubjának hölgy tagjai kilenc éve szórakoztatják egy­mást. Az évszámok miatt néha vita van, nehéz eldönteni, ki emlékszik jobban, de minden másban egyetértenek. Kantin Erzsébet, a legfiatalabb klub­tag mutatja be a „csapatot”: Prebelics Antalné Kató, Cicás József né Ilonka, Mónosi Pé­té rné Klári, Vimi Jánosné Irénke. Pozsonyiné Kati férjével, Zoltánnal negyedik éve a Zsi­nór utcai idősek klubjának tagjai. A fiatal nyugdíjasok­nak számító házaspár elége­dett az olcsón igénybe vehető szolgáltatásokkal és a színes programokkal. Bekk Ede az ünnepeltek kö­zött ül. Az 1904 februárjában született Ede bácsi több mint negyven éve lakik a Bulcsú utcai lakásában. Felesége ha­lála után maradt magára, két házasságából gyermeke nem született. Eltöpreng, amikor a hosszú élet titkáról faggatom. Tizenkét éves korától dolgo­zott, volt nehézgépszállító- munkás, foglalkozott vagon­kirakással, de hordott élelmi­szert az iskolákba is. A remek beszélgetőtársnak nem adatott meg a továbbtanulás. A gon­dozónőktől tudom meg, hogy az aktív, önérzetes Ede bácsi 95. születésnapja alkalmából palacsintát sütött, amit maga elé kötött fehér kötényben tá­lalt fel nekik. Nem csoda, hogy az öregúr igen kedvelt a gondozási központ dolgozói­nak körében. Bárányné Vertbényi Blanka igazi csodának számít. A Pan­nónia utcában lakó 95 éves jó humorú, irigylésre méltó me- móriájú hölgy segítség nélkül közlekedik. A rendezvényre a szomszédságában lakó 90 éves Kató nénivel érkezett. Félóra beszélgetés után árulta el, nem szereti a hétvégéket, amikor egyedül marad. Ilyen­kor már a hét elején érkező gondozónőre, a „beszélgető- társra” gondol. A találkozót Udrea Mag­dolna nyitotta meg, majd dr. Tóth József polgármester kö­szöntötte az egybegyűlteket. A polgármester elmondta, hogy harmadszor vesz részt a rendezvényen. 1997-ben 150 fő részesült életkora miatt kü­lön elismerésben, 1998-ban 136 fő, ebben az esztendőben 97 olyan kerületi lakos van, aki a 90., 95. vagy 100. élet­évét tölti be. Érdekességként említette a kerület legidősebb állampolgárát, a Visegrádi ut­cában lakó 104 éves hölgyet. Az idén is várták a 102 éves Szenti Györgyné Mici nénit, aki jelen volt a tavalyi Gyer­mek téri rendezvényen. Most egészségi állapota nem tette lehetővé a részvételt. A XIII. kerületben az idősek száma magas, ezért az önkormányzat képviselő-testülete fontosnak tartja problémáik figyelem­mel kísérését és megoldását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az idősek körében is A Visegrád utcai Idősek Klub­jának hölgycsapata A polgármester köszönti a 95 éves Bekk Edét azok szorulnak a gondozási központok ellátására, akik egyedül vannak. Testületi döntéskor figyelembe veszik ezeket a szempontokat és le­hetőség szerint az elkövetke­zőkben is fejleszteni fogják az ellátórendszert. A polgármes­ter, tájékoztatta a jelenlévőket az elmúlt félévben történt munkálatokról is: bővítették a Gömb utcai, felújították a Kassák Lajos utcai klubot, és napirenden van az Újpalotai úti klub bővítése is. Elmond­ta, hogy örömmel vesz részt a közösségteremtő erejű ren­dezvényen, majd Borszéki Gyula alpolgármesterrel egy szál piros rózsa kíséretében átadták a borítékokat az ünne­peiteknek. A rendezvényre tízen jöttek el a meghívott 39 ünnepekből. A pénzt mind a 97 nagyon idős kerületi lakosnak eljuttat­ták, a 100 éven felüli állam­polgárok ajándékkosarat kap­tak. A rendezvényen a Frim Jakab Napközi Otthon fiatal­jai is jelen voltak. A résztvevők nótacsokrot hallhattak Békési Pocsi Lajos énekes és Mészáros Tivadar, a BM vezető prímásának elő­adásában. Az előadóknak si­került a résztvevőket bevonni­uk a közreműködésbe, a rá­adás „Fizetek főúr” című nó­tát sokan dalolták. Mile Vero­nika nótaénekes mellett szép számmal önként jelentkezők is bekapcsolódtak a műsorba. Produkciójukat ajándékcso­maggal jutalmazta a polgár- mester. A szociális osztály ál­tal szervezett vetélkedőről senki nem ment haza üres kézzel. Harmadjára fordult a III. Számú Gondozási Központ autója, amikor Bácsi Lászlóné Éva, a központ vezetője az utolsó vendégeket kísérte a járműhöz. Sikeresnek nyug­tázta a napot, majd gondolat­ban elindult a másnapi felada­tok elé. Közel ötszáz ember ebédjét szállítják haza, klub­juk 87 fővel működik. Ez csak egy a nyolc gondo­zási központ közül. (gajdos) Öttusa világbajnokság MAGYAR FIESTA A MARGITSZIGETEN A Németh László Gimnázium örökbe fogadta névadójának életműsorozatát JELEN VOLT AZ ÍRÓ LÁNYA, JUDIT IS A XIII. kerületi Németh Lász­ló Gimnázium július 15-én a Fővárosi Szabó Ervin Könyv­tár Központi Könyvtárában eredeti kiadású Németh Lász­ló könyveket fogadott örökbe, ezzel is jelét adva a névadó­hoz való ragaszkodásának. Németh László az irodalom­nak fontos közösséget össze­tartó szerepet szánt, vallotta, hogy az írónak, ha író akar lenni, be kell ülnie a néptanító katedrájába és okítania, taní­tania kell. Az orvosi egyete­met végzett Németh László életének legtermékenyebb al­kotói időszaka volt, amikor évekig óraadó tanárságot vál­lalt. A gimnázium pedagógu­sai, mint ahogyan az elmúlt években, most is fontosnak tartják, hogy a diákok megis­merjék az intézmény névadó­jának műveit. Németh László életműsoro­zatát a Dagály utcai könyvtár állományából ajánlotta az ol­vasók figyelmébe dr.Lami Pál, az iskola igazgatója. Az örökbefogadott könyvek jegy­zékén szerepelt művek: Bűn (1936), Készülődés, A tanú előtt I—II., A másik mester (1941), Gyász, Az értelmiség hivatása (1944), Lányaim (1947), Történelmi drámák 1, 2 (1956). A könyvek örökbefogadása az író lányának, dr. Németh Juditnak a jelenlétében tör­tént, aki a család nevében kéz­iratokat adományozott a Fő­városi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának. Az eseményen jelen voltak: dr. Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könytár főigaz­gatója, Fehér Miklós, a Köz­ponti Könytár igagatója, Vö- rösné Jánosi Katalin, a Dagály utcai könyvtár vezetője, Sza- bóné Richlich Ilona, az Észak-pesti régió igazgatója, Pusztai Lászlóné, a Németh László Gimnázium igazgató- helyettese és Váczi Zoltán, a gimnázium végzős diákja. Képünkön a könyvek örök- befogadási ceremóniájának aláírói: dr. Fodor Péter, dr. Né­meth Judit, Pusztai Lászlóné, Váczi Zoltán és dr. Lami Pál. Minden várakozást felülmúlt a 39. férfi és a 19. női öttusa világbajnokság. Az első na­pok esős időjárása sem tudta megzavarni a margitszigeti fantasztikus hangulatot, a sok színvonalas kulturális rendez­vényt és a versenyzők gigászi küzdelmét. A hét nap alatt tízezrek látogattak ki a verse­nyek színhelyére, hogy szem­tanúi legyenek a 42 országból érkezett 61 nő és 111 férfi öt versenyszámban kifejtett győzniakarásának. Igaz, a hölgycsapatunk balszerencsé­sen versenyzett, a többi siker- a négy aranyérem - azonban feledteti gyenge lovaglásukat és futásukat. De menjünk kronológiai sor­rendben. A világbajnokság a nők váltóversenyével kezdődött. A Simóka Bea - Parties Katalin- Vörös Zsuzsa összetételű csapat három szám után még élen állt, a lovaglásban sok verőhibát vétettek, a futás sem jött össze számukra és csak a hatodikok lettek. A következő nap a férfiak váltóversenyében 16 csapat küzdött meg egymással és a magyar legénység: Balogh Gábor - Hanzély Ákos - Sár­falvi Péter meg sem állt a do­bogó legfelső fokáig. Nagy Balogh Gábor háromszoros világbajnok magabiztossággal utasították maguk mögé az egész nem­zetközi mezőnyt. A negyedik napon a nők ha­gyományos versenyének selej­tezőivel folytatódott a küzde­lem. Hárman, Parties Katalin, Simóka Nóra és Vörös Zsu­zsanna teljesítették a döntőbe jutáshoz szükséges követelmé­nyeket. A végén Vörös Zsu­zsanna fölényes győzelemmel szerzett világbajnoki címet. Parties és Simóka Nóra a fizi­kai számokban fáradtan mo­zogtak, az előbbi a lováról is leesett, így a csapat az ötödik helyen fejezte be a világbajno­ki szereplést. Vörös Zsuzsa - a 22 éves székesfehérvári lány ­a magyar öttusázás első női vi­lágbajnoka, és győzelmével kiharcolta a jövő évi olimpián való indulás jogát is. A világbajnokság befejező napjára esett a férfiak hagyo­mányos egyéni és csapatver­senye. A selejtezőkből mind a négy magyar öttusázó - Balogh Gábor, Hanzély Ákos, Sárfalvi Péter és az egyéniben induló Madaras Ádám - biz­tosan jutott a 111 versenyző közül a harminckettes finálé­ba. Ez a teljesítmény egyedül­álló volt az egész mezőnyben. A selejtezőket követően két napot pihenhettek a verseny­zők, hogy öt versenyszámban ismét megmérkőzzenek, el­döntsék, 1999-ben a férfiak közül egyénileg és csapatban ki a legjobb öttusázó. Fej-fej melletti küzdelemben a végén a magyar versenyzők örülhet­tek legjobban. Csapatunk és egyéniben Balogh Gábor is aranyérmes lett. Balogh telje­sítményét növeli, hogy egy hónappal korábban az Euró- pa-bajnokságon is aranyérmes volt. Valósnak látszik az a szakvélemény, miszerint ő le­het a jövő nagy öttusázója. Klubja, a Bp. Honvéd, tehát személyében angyalföldi ver­senyzőt tisztelhetünk. Kardos Bálint

Next

/
Oldalképek
Tartalom