XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1999. július / 8. szám
n 1999. julius ■V Y / XIII. KERÜLETI • • Hiin«k Három perc ég és föld között r r NEM ZSENI, CSAK MÁSKÉPP NEVELKEDETT Egyedül van a magasban. Pihekönnyűnek érzi magát, ahogy a szél szárnyára veszi és röpíti. A mindent körülölelő csendben föntről figyeli az összezsugorodott világot. Az épületek skatulyák, az emberek futkosó hangyák, matchbox pályára emlékeztető autóutak keresztezik egymást. Az ébredéssel, minden egy pillanat alatt szertefoszlik. Alom volt, szép álom. Apu és Nikolett felszálláskor teljes felszerelésben Szentirmai Nikolett álma néhány héttel ezelőtt vált valóra. A tízéves kislány személyében az ország legfiatalabb ejtőernyősét avatták a gödöllői repülőtéren. A XIII. kerületi Gárdonyi Géza Általános Iskola tanulója, egy AN2-es gépből 800 méter magasból ugrott ki, majd háromperces lebegés után szerencsésen földet ért. A hír gyorsan terjedt, az igazi próbatétel számára akkor kezdődött, amikor stabilan állt a földön. A gyermeket fotósok és újságírók hada, tévétársaságok várták. A Szentirmai családot nem sikerült telefonon elérnem. Úton a Radnóti Miklós utcai otthonuk felé, úgy gondoltam időpontot kérek a beszélgetésre. Az ajtóban megjelenő fiatalos külsejű Szentirmainé Klinent Éva azonban beinvitált, annak ellenére, hogy éppen a másnapi utazáshoz csomagolt. A férje nem tartózkodott Budapesten, így anyával és lányával, hármasban beszélgettünk. A csendes, visszahúzódó kislány eleinte tőmondatokban válaszolt a kérdéseimre, aztán rábízta édesanyjára az információk átadását. Nikolett élete első éveit a repülőtéren édesapja közelében töltötte. Szentirmai Ri- chárd hét éve a MATÁV Repülős és Ejtőernyős Klubjának oktató vezetője. Nem nehéz kitalálni, hogy a kislány példaképe "apu", a profi ejtőernyős 1300 ugrással maga mögött. Amíg testvére a most 21 éves Krisztián közelébe sem ment a gépmadaraknak, Niki kisgyermekkorától rajongott mindenért, ami a repüléssel kapcsolatos.- A lányunk ötlete, elhatározása volt, hogy egyedül ugoijon, ezt erőltetni nem lehet. Vágyát apja megpróbálta teljesíteni, mi erre szántuk ezt a dolgot. Az ejtőernyőzés szerves része az életüknek, Niki ebben a világban nőtt föl. Kívülállóként, ezt sokkal nagyobb dolognak ítélik az emberek - mondja Éva.- Lányuk teljesítménye, nem mindennapi, hiszen nem csak országos szinten, hanem európai viszonylatban is egyedülálló. Arról sem hallani, hogy tizenéves gyerek egyedül ugorjon. Nikolettnek hogyan sikerült mindez?- Az ejtőernyőzést a Légügyi Repülős Igazgatóság szabályozza. Az ugrást tizenhat év alatt nem engedélyezik. A múlt évben Nikolettnek az igazgatósághoz benyújtott kérelmét elutasították, javasolva nekünk szülőknek, hogy inkább cukrászdába vigyük a gyereket.- Elvitték?- Igen, de a dobostorta nem okozott élményt neki. Az idei kérelem mérlegelésénél azonban figyelembe vették az édesapja szakmai múltját, és a lányunk tudását.- Hogyan kezdődött Nikolett pályafutása ?- Teljesítménye mögött sok munka van. Az alapoknál kezdte, mint akárki, az úgynevezett bekötött rendszerű ugrásoknál. Az ejtőernyőből egy bekötőkötél a repülőgépbe van rögzítve, az ugrás után az ernyőt ez meghúzza, elvégezve a nyílási folyamat egy részét. Aztán magára marad a levegőben. Később jön a kézi rendszerű ugrásforma. Az édesapának, mint oktatónak az a véleménye, hogy az ejtőernyőzésben a sok szép mellett vannak önhibán kívüli hibalehetőségek. Bizonyos vészhelyzetek megoldására még fejlődnie kell.- Milyen más problémák adódhatnak?- Testsúlya 34 kiló, felszerelése, amivel ugrott 30 kilót nyomott. Ez nehézséget okoz a mozgásban, mert ha a szél erős, könnyebben viszi, hozza. Férjem a szél hármas erősségéig engedélyezi az ugrást. Kis aggodalmat okozott ugyan, hogy a gödöllői erdő felé sodródott, de profi módon visszahozta magát a repülőtér közepére. Ilyen helyzetet csak az tud megoldani, aki sokat látott, mert az ejtőernyősök között él.- Hogyan fogadták az ejtőernyős klub tagjai a teljesítményét?- Nagyon örültek. Mondhatom, hogy mi egy nagycsalád vagyunk, engem a huszonéves fiatalok anyunak szólítanak, a férjemet apunak hívják. Összetartunk, mert egymásra vagyunk utalva, hiszen ez a sport sok veszélyt rejt, ha a fegyelem lazul. Szombatonként a MATÁV Repülő és Ejtőernyős Klub hatvan tagjából általában huszonötén indulunk Gödöllőre, az ejtőernyős központba, ahol vasárnap estig tartózkodunk.- Zseninek tartja a lányát?- Nem zseni, csak másképp nevelkedett, mint a gyerekek általában. Nem járt óvodába, a szabadabb közegben több mindent tapasztalt, mint kortársai. Amikor iskolaéretté vált, nevelési tanácsadóba kellett vinnem. A pszichológus kérdésére, hogy mi a kedvenc időtöltése, azt felelte: a keresztrejtvényfejtés. Akkor mondta a szakember, adjam zseniképzőbe a gyermeket.- Az anyai féltéssel hogyan áll?- Egészséges féltés van bennem, bízom a lányomban egy percig sem hittem, hogy nem nyílik az ernyő, vagy nem sikerül megoldania egy helyzetet. Egyedül a levegőben minden más - mondja végezetül Szentirmainé Éva, aki egy ideig ejtőernyőzött. Nikolett miután feltérképezett engem, úgy döntött bekapcsolódik a beszélgetésbe. Megtudom tőle, hogy nem csak a levegőben de az iskolában is megállja a helyét. Az általános iskola matematikafrancia szakos IV. A osztályának első tanulója. A gyerekek szeretik, de ő legtöbbször a felnőttek társaságát keresi, mert velük a rajzfilmeken kívül másról is lehet beszélgetni. Az iskolatársaknak nem számol be az ejtőernyőzésről. Minek mesélne, a gyerekek nem hittek neki akkor sem, amikor elmondta, hogy kísérővel ugrott 4000 méter magasból és földet ért. Vágya, korhatár alatt folytatni tovább az ugrásokat. Nem rajong a csokoládéért, de szereti a kínai és görög ételeket. Most két hétig pihen a Balatonon. Anyu úgy látja, már nem az a gyerek, aki volt. Azt mondja semmit nem változott, ugyanolyan kislány, mint azelőtt.- Igen, egyedül a magasban minden más, jó érzés lebegni - árulja el Nikolett. Azért megnyugtató volt számára, hogy az ugrás ideje alatt Malacka, a kabalája a ruhája zsebében lapult. Gajdos Erzsébet „A dicséretet nem csak én, hanem a szakma is kapta” Több mint húsz éve a Gogol utcai bölcsi vezetője Arra emlékszünk gyermekkorunkból, hogy milyen az óvónőit munkája, mit kell elvégezniük naponta, hogyan foglalkoznak a gyerekekkel, de azt kevesen, mondhatnám csak a beavatottak tudják, hogy mi a dolguk a bölcsődei gondozónőknek. sza dolgozni. A gondozónők nagy álma, hogy egyszer majd főiskolai szinten tanítják a leendő gondozónőket. Abban reménykedünk, hogy akkor az emberek részéről megváltozik a szemlélet, a fiatalok talán szívesebben jönnek majd ide Benyovszky Lászlóné már 28 éve dolgozik a kerületben. Eredeti szakmája szülésznő volt, azután elvégezte a bölcsődei szakgondozónő-képzőt és 1978 óta a Gogol utcai bölcsőde vezetőnője. Idén polgár- mesteri dicséretben részesült, amellyel a kerület fejlődése érdekében végzett kiemelkedő szakmai tevékenységét jutalmazta meg kerületünk polgár- mestere. A vezetőnővel az éppen felújítás alatt álló bölcsődében beszélgettem, ahol láttam, hogy a felújítási munkálatokba ő és munkatársnői is besegítenek.- Egy bölcsődében egy gondozónőre általában 6-8-10 gyerek jut - mondja Benyovszky Lászlóné. - Gondozónőnek lenni felelősségteljes munka. Itt nemcsak őrizzük a gyerekeket, hanem tanítjuk is őket. Bölcsibe ugye 3 éves korig járnak a gyerekek, és ez az időszak az, amikor az agyukba vésődnek a szokások, a helyes cselekvések - minden értelemben, legyen szó egy pohár víz kéréséről vagy az ismerkedésről, barátkozásról. A gondozónőknek értő és érző embereknek kell lenniük, gyerekszeretet és elhivatottság kell, hogy jellemezze őket. Gyönyörű szakma ez, de sajnos a fiatalok nem rajonganak érte, amit meg lehet érteni, hiszen alacsony a társadalmi presztízse, és mint tudjuk, a közalkalmazotti fizetés sem túl magas.- Mit gondol, miért van ez így, hiszen a gondozónők foglalkoznak először az anya legféltettebb kincsével, a gyermekével?- A bölcsődei gondozónőség női pálya, és éppen emiatt ahogy egy friss gondozónő elkezdi a szakmát, néhány évre rá megszüli a saját gyerekét, s ha van ideje és energiája tanul valamilyen másik szakmát, vagy egy következő gyermeket is vállal. így az a néhány újonc is, aki elvégzi a szakgondozónő-képzőt, három évre felfüggeszti a munkáját, vagy egyáltalán nem jön visdolgozni, a fizetés talán több lesz, és a társadalom is jobban megbecsül majd minket.- De ne szomorkodjunk, hiszen Ön dicséretben részesült...- Nagyon meghatódtam, hogy én kaptam meg ezt a dicséretet, de úgy érzem, hogy nemcsak nekem szól, hanem általában véve a bölcsődei gondozónőknek. Örülök, mert végre elismerték, hogy a bölcsődék is szerepet játszanak egy ember életében. Eddig 0- tól 3 éves korig nem tartották számon a gyerekeket, úgy gondolták, hogy a nevelés csak az óvodában kezdődik, holott - mint már említettem - mi nagyon sok mindenre megtanítjuk a gyerekeket. Igaz, hogy három éves korig általában csak egy emberhez ragaszkodnak a gyerekek, ez a személy legjobb esetben az édesanya, de amikor vissza kényszerül a munkába, a gyermekét pedig be kell adnia a bölcsődébe, ilyenkor mi lépünk a szülő helyébe, mi leszünk azok, akikben a gyerekek legjobban megbíznak.- Mint tudjuk, az óvodában három — kis, középső, és nagy — csoport van. A bölcsiben is vannak ilyen felosztások?- Igen, itt is három csoport van. Ide 0-tól 3 éves korig járnak a gyerekek, és az azonos korosztályúakat egy csoportba helyezzük. De nálunk nem annyira a csoportok a fontosak, mint a gondozónők. Amikor bekerül ide egy kisgyerek, átveszi őt egy gondozónő, és amíg el nem hagyja a bölcsődénket, addig egyedül ő felügyel rá.- Van-e olyan, munkával kapcsolatos élménye, amely maradandó az Ön számára, amelyet úgy érzi, nem felejt el soha ?- Engem mindig az tesz boldoggá, amikor egy rossz körülmények közül a bölcsődénkbe kerülő gyerek úgy távozik tőlünk, hogy rengeteget tanult és fejlődött. Nem beszélek most túlságosan nagy dolgokról. Akadt olyan böl- t csisem/aki nem tudta mire való a szalvéta, mert otthon még soha nem látott ilyet, de az óvodába kerülése után megta- \ nulta, hogy hogyan kell összehajtogatni, és hogy mire kell használni. Nekem ezek a leg- ' nagyobb élményeim. Horváth Mónika Az 1993-ban alakult „Dwa Bratanki" táncegyüttes, a krakkói népviseletbe öltözött három tagja Lengyel kisebbségi találkozó A XIII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat irodájában, a Tömöri köz 6-ban tartották első ünnepélyes találkozójukat június 9-én a lengyelek. Terkalska Aldona a kisebbségi önkormányzat elnöke és dr. Jerger András elnökhelyettes elmondták, hogy hatvannyolc lengyel családot ismernek a kerületben. A hagyományok megőrzése, a lengyel nyelv ápolása, továbbadása munkájuk egyik célja. A gyermekek játékos tanítása a legjobb módszer a szókincs gyarapodására. Az összejövetelen- jelen volt Rónay Éva a Fővárosi Lengyel Önkormányzat elnöke, Sutarski Konrad, az Országos Lengyel Önkormányzat tagja. Az egybegyűlteket a kerületi önkormányzat részéről Cser Sándor képviselő köszöntötte. Hegedűs Géza Általános Iskola A képviselő-testület június 24-i ülésén úgy döntött, hogy az ez év április 8-án a Szivárvány és Fiastyúk Általános Iskolákból integrált új iskola, a nevelőtestület, a szülői munkaközösség, a diákönkormányzat és az iskolaszék javaslata alapján 1999. augusztus 1-jétől a kerület díszpolgáráról, a közelmúltban elhunyt Hegedűs Gézáról kapja a nevét. Az új iskola régi épületben, de egyébként minden tekintetben új keretek között jött létre, e körülmény adta a lehetőséget új név felvételére. A képviselő-testület úgy ítélte meg, hogy az integrált iskolák hagyományai, színvonalas oktató, nevelő munkája méltó a mindenki által szeretett és tisztelt Hegedűs Géza író, tanár emlékeihez.
