XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1999. július / 8. szám
Rendhagyó karriert futott be 90. életévében elment az író, fordító, tenorista Szabó Miklós E gy tenor énekes, ha hatvanévesen még teljes értékűen színpadra vagy pódiumra lép - szenzáció. Századunknak itthon egyik legszebb hangú tenorja Szabó Miklós, tíz éve még Altum császár volt a Turandotban (korábban Kalaf „nyaktörő” főszerepét énekelte a műben). Öt éve még - mint oly sokszor gazdag pályáján - fellépett jótékonysági koncerten a Vakok Intézetében. Kerületünk hajdani rendkívül népszerű lakója (Apály utca 2/D) ekkor nyolcvanöt éves volt. Idén novemberben lett volna kilencven, de május 22-én éjjel 2- kor „a halál angyala nagy fényben” csendesen eljött Radamesért. A Megyeri úti temetőben immár a madarak énekére figyel. Az utolsó gondolata - esküdni mernék rá - Székesfehérvár lehetett, szinte minden (kevés) prózai megnyilatkozásában az volt. Szülőhelyét, ifjúsága színhelyét nagyon szerette. Ha pedig volt még egy fél perce, Händel, Hindemith, Prokofjev, Sztravinszkij, Respighi, Orff, Donizetti oratóriumok, operák, dalok sokaságának dallamai, szövegei idéződtek fel hunyó emlékezetében, amelyeknek tömegét fordította, magyarította. Élete, sokoldalú tevékenysége élő cáfolata a tenorok zenetudományi felkészültségére utaló csúfondáros emlegetéseknek. A zeneileg, zeneirodalmilag legműveltebb énekművészek egyike volt, nyelvápolónak is jelentős, komponált is, írt is. Egyebek mellett Csenki Imre „Cigányok” című, Puskin művére támaszkodó operájának szövegét, amely több művével együtt „várja feltámadását”, ahogy nyolcvanöt évesen maga fogalmazott. (Az egyiké - erre visszatérünk - egy éven belül bekövetkezik.) Rendhagyó énekes és zenei karrier volt az övé. Hosszú életének énekes időszaka viszonylag későn kezdődött. Szép tenor hangjára, muzikalitására már a székesfehérvári cisztercita gimnáziumban felfigyeltek, szinte minden városi, társadalmi rendezvényen fellépett, énekegyüttesekben szólista volt. Szerény anyagi szinten élt, szülei mindent megtettek magas intellektuális felkészítése érdekében, tanári pályára szánták. így hát érettségi után végül is ma- gyar-latin-olasz-német szakos hallgató lett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Az itt szerzett tudás fejlesztette, alapozta meg műveltségét későbbi értékes tevékenységéhez a szöveges zene (opera, operett, oratórium, dalirodalom) prozódia világában és az irodalomban általában. Az elhíresült szerepben: Des Grieux (Puccini: Manón Lescaut) M ég gimnazista korában hallgatta meg Max Herzberg, a Magyarországon működő német énektanár, aki tehetségét felismerve, anyagi szükségét megismerve ingyenes tanítványává fogadta. (Tanára további sorsát Szabó a háború után hosszú időn át kutatta - sajnos deportálásban halt meg. Tenoristánk a gyakorlatban emlékezett tanárára azzal, hogy tehetséges és szegény tanítványait maga is ingyen oktatta.) A 30-as, 40-es évek fordulóján történt, hogy a Magyar Rádió zenei osztálya egy olasz dalművekre meghirdetett műsorával pillanatnyilag megoldhatatlannak látszó tenor-zavarba került. Szabó olaszos hangszínét már korábbról ismervén neki telefonáltak: - Merné vállalni? Merte! Óriási siker - a rádió szerződtetett énekművésze lett - innen indult el addig példátlan népszerűsége. Ez utóbbi csúcsán akadt olyan nap, amelyen öt ízben volt hallható. Ólyan viszont, hogy legalább lemezről ne forgott volna valami az ő hangján - alig-alig. (Egy totális hangvesztéssel fenyegető hangszálgyulladás közben másfél év hallgatásra ítélte.) Harminckét évesen lett végül is az Operaház tagja, majd kimagasló barátja, Vaszy Viktor szegedi társulatáé harmincnyolc évesen. Sokszínű repertoárjuk valamennyi főszerepét elénekelte. Budapesti meghívásai között olyan eset is akadt, hogy - az előadás elmaradásának veszélyében, szabálytalanul - két nap leforgása alatt három szerepet énekelt. „Ne egyszerű hangok legyenek bármiféle éneklésben, hanem hangulatok” - mondta egy személyes beszélgetésünkben - és ezt minden műfajra értette. Mert felsőfokú zenei igényessége egy pillanatra sem jelentett viszolygást, finnyásságot, nem járt együtt műfajok lekezelésével. Lelkesen énekelt operettekben, szépen adott elő magyar nótát, szívesen vállalt kisebb karakterszerepeket. Könnyűzenei szerzeményei közül „A Múzeumkert előtt várlak” a század első felének kedvelt slágerei közé tartozott. D erűje, történetei, tréfái révén társaságok ked- veltje volt. Bensőséges barátai olyanok, mint Berda József, az újpesti, Romhányi József, a virtuóz nagytétényipesti költő, mint Kakuk Marci „édesapja”, Tersánszky Józsi Jenő, a nagybányai-budapesti író, festő, gitáros, fuvolás zseni. Barátja volt már hétévesen a kisfia is. Gyakran magával vitte előadásokra, kiváltképp az akkori „üzemi előadásokra”. így például az Elzett Vasárugyárban rendezett komplett Toscához. Az ifjú Miklós élvezettel nézte, hallgatta az izgalmas operát egészen addig, amíg a kivégző osztag-a harmadik felvonásban felsorakozott Cavaradossi „színlelt” megölésére. A gyerek ezt már nem nézhette tétlenül, harsány üvöltéssel rohant a színpad felé: „Nem engedem bántani az apukámat!” így aztán apuka hosszú életet éít. Ha előbb nem, halálának első évfordulója előtt tíz nappal a lelke kétségkívül ott lesz majd az Operaház 2000. május 22-i premierjén. Hiszen negyvenegy éve ő írta barátja, Vasadi Balogh Lajos zeneszerző, karmester operájának, a romantikusok után történelmibb Stuart Máriájának a szövegét. Hajdani ora- torikus bemutatóján ő énekelte Leicestert. A bemutató szerepeit már kiosztották - jó lesz vigyázni. Miklós bátyánkról már Fehérváron tudott volt, hogy abszolút hallással született. Énekeljenek hát tisztán, szépen - az első Leicester hadd nyugodjék békében a Megyeri úton. Rajk András Felmentések, köszönetek, kinevezések A képviselő-testület június 24-i ülésén javaslatot fogadott el közoktatási és közművelődési intézmények vezetőinek felmentésére és vezetői megbízására. Ezek szerint: • Székely Istvánné óvodavezető' (1. Sz. Napközi Otthonos Óvoda) közalkalmazotti jogviszonyát nyugdíjba vonulása miatt közös megegyezéssel 1999. december 30-i hatállyal megszüntette. Köszönetét fejezte ki 35 éven át végzett eredményes óvodapedagógusi munkájáért és 18 éves vezetői tevékenységéért. • Haaz Ferencné igazgató (Gárdonyi Géza Általános Iskola) közalkalmazotti jogviszonyát nyugdíjba vonulása miatt közös megegyezéssel 1999. december 30-i hatállyal megszüntette, egyben köszönetét fejezte ki 32 éven át végzett eredményes pedagógusi munkájáért és több éves vezetői tevékenységéért. • Kányási Istvánné igazgató (Szivárvány Általános Iskola) igazgatói megbízását közös megegyezéssel megszüntette, egyben köszönetét fejezte ki kiemelkedő szakmai tevékenységéért és eddigi munkája elismeréseként címzetes igazgatói címet adományozott részére. • Józanná Varga Rozáliát az 5. Sz. Napközi Otthonos Óvoda vezetőjének bízta meg a második ciklusban, 2004. augusztus 31-ig. • Kőhalmi Editet aló. Sz. Napközi Otthonos Óvoda vezetőjének bízta meg harmadik ciklusban, 2004. augusztus 31-ig. • Sági Juditot az Ének-zenei és Testnevelési Általános Iskola igazgatójának bízta meg második ciklusban, 2004. augusztus 31-ig. • Varsányiné Salgó Juliannát a Pannónia Általános Iskola igazgatójának bízta meg második ciklusban, 2004. augusztus 31-ig. • Dr. Szántainé Winter Beátát a Vizafogó Általános Iskola igazgatójának bízta meg második ciklusban, 2004. augusztus 31-ig. • Dr. Vikár Andrást, a Nevelési Tanácsadó igazgatójának bízta meg határozott időre, 2004. augusztus 31-ig. • Sárii Józsefnét az 1. Sz. Napközi Otthonos Óvoda vezetőjének bízta meg határozott időre, 2000. július 31-ig. • Tóth Margitot a Gárdonyi Géza Általános Iskola igazgatójának bízta meg határozott időre, 2000. július 31-ig. • Tímárné Sárosi Katalint a Hegedűs Géza Általános Iskola igazgatójának bízta meg határozott időre, 1999. augusztus 1-jétől az intézményvezetői álláspályázat lezárásáig• Ligay Csillát az Újlipótvárosi Klub-Galéria igazgatójának bízta meg második ciklusban, határozott időre 2004. szeptember 30-ig. • Köszönetét fejezte ki Réti Ágnesnek a Nevelési Tanácsadó igazgatójaként végzett 13 éves vezetői munkájáért. 1944: tizenegy bombatámadás, több száz áldozat A délszláv háború juttatta eszembe, de a rádióhír is, mely szerint Debrecenben idén megemlékeztek a város ezerkétszáz halottjáról, akik az 1944. július 2-i bombázáskor haltak meg, restelkedéssel töltött el: a XIII. kerület sokszáz polgári halottjáról megfeledkeztünk. Pedig ezek, szegények, 55 éve „ülnek az asztalnál, megbújnak a nők mosolyában / és beleisznak majd poharunkba.” (Radnóti: Á la recherche) A Lágymányosi híd pesti hídfőjénél áll tavaly óta egy szobor-a fővárost ért bombázások hat és félezer civil áldozatának emlékére. A Hegedű utca 7. számú ház falán emléktábla méltat két mentés közben elhunyt bátor tűzoltót. Debrecen és Szeged polgári halottainak emléktáblát állított, Miskolc kopjafát. És Angyalföld? Személyes okom is van a közösségi kegyeletet sürgetni. Emlékezés a halálfélelemre. Történetesen július 2-áról, amikor kétszáz B-24-es a két nagy budapesti személypályaudvar lebombázását kapta feladatul. Az erős légvédelem azonban megzavarta őket. A szőnyegbombázás más célpontokat sújtott. Ennél a rombolási szisztémánál a kötelék valamennyi gépe egyszerre kezdi kioldani bombáit. Minden gép sorozatvetést végez: szabályozott - töredéknyi - időkülönbséggel hullanak a bombák. Akkor délelőtt ránk ezek a Margitszigettől a Szent László utcáig potyogtak. Valamennyi - 500 fontos (236 kg) rombolóbomba volt. A tapasztalat. szerint egy gép bombasorozata egymástól 12-20 méter távolságban csapódik be. Pincénk körül 30 méter sugarú körben egy ilyen sorozat rombolta le a mai Hegedűs Gyula utca 6. és 9. számú épületek utcai frontját, s vágott mély krátert a Katona József utca 19. előtt a kövezetbe. A negyedik „szivar” a Phönix házak udvarát díszítő szökőkutat vetette szét. Szerencsénkre a velünk szemben álló házat megrongáló bomba befulladt. Néhány másodperc alatt így is csaknem egy tonna robbanószer ereje és döreje rázta meg az óvóhelyet. Én bizalmat előlegeztem egy kecskelábú asztal lapjának, alábújtam, s - biztos, ami biztos - hangosan rá- kezdtem a Miatyánkra a robbanásokra következő süket csendben. Egy pillanat alatt a felnőttek kórusa folytatta az imádságot. Ezután kezdtek kopogtatni a vészkijáraton, amelynek kibontása után maltertól fehér emberek másztak át. Vasárnap volt. Ez alkalommal számos gyár is megsemmisült a kerületben: a Váci úti Kender-Juta és a Mercedes-Benz üzem a Csaba utcában. A men- tőosztagosok három napig emelték ki a holtakat a romok alól. Ezen a napon a kerület lakossága a negyedik bombatámadást élte át. Bal- szerencséjére éppen a Magyarországot ért legnagyobb légiakciót fogta ki. Budapestet 1944-ben először április 3-án bombázták. Több mint ezer civil halt meg. A veszélyeztetett kerületekből, köztük a miénkből is, április 7-től fokozatosan kitelepítették a lakosok egy részét, s megerősítették a polgári védelmet. Angyalföldet május 5-én éjjel, továbbá június 26-ra virradóra két angol támadás érte, s okozott a későbbiekhez képest mérsékelt károkat. Június 27-én az amerikaiak terítették be bombaszőnyeggel a Nyugati -Váci út - Béke utca - Szent László utca körzetét. Ekkor kapott először egy óvóhely telitalálatot: 13-an meghaltak, több mint százan megsebesültek. A légitámadások csúcspontja szeptemberre esett. Ekkor akarták a románok kiugrása után - korabeli amerikai kifejezéssel - „Magyarországot kibombázni a háborúból”. A kerület 14- re virradóan, 17-én pedig nappal kapott amerikai bombazáport. Az angyalföldiek 18-án és 19-én két-két támadást éltek át, egyet nappal, egyet éjjel. Ezeket orosz és angol gépek hajtották végre. A támadássorozatot egy újabb amerikai bevetés zárta 20-án. Az első és utolsó szeptemberi légitámadás fontos üzemekben okozott súlyos károkat. Szeptember 17-én azonban a civilek fekete napja következett el. A szőnyegbombázás a Hajdú utca és a Menyasszony utca épületeit eltörölte a föld színéről. Nem sokkal kisebb károkat szenvedett a Reitter Ferenc utca, a Béke tér, a Jász utca és a Tahi utca, valamint közvetlen környékük. Ismereteink szerint legjobban a kerület köA mi házaink közül is sok romba dőlt zépső sávja sérült, de nehéz perceket élt át néhányszor az Újpesthez közeleső utcák lakossága is, főként a célpontnak kiszemelt vasúti híd miatt közelsége miatt. A kerületnek — mai beosztása szerint legdélibb része - az Újlipótváros, továbbá Magdolnaváros belső övezete - a Nyugati szomszédsága miatt kapott olykor bombákat. A főváros elleni 37 támadásból 11 érintette érzékenyen a XIII. kerületet. Többszázan meghaltak, a civil sebesültek száma meghaladta az ezret. A bombázásoktól romba dőlt vagy lakhatatlanná vált házak száma is százakban mérhető. A bombázások mégsem értek el teljes sikert. A vasúti közlekedés és a termelés a kerületben sosem bénult meg. A lakosságot sem sikerült pánikba kergetni. Az is igaz viszont, hogy a kerület szenvedéstörténetének legtragikusabb eseményei nem a légitámadásokhoz kapcsolódnak. A legsúlyosabb polgári veszteségeket pedig természetesen a téli utcai harcok okozták. Miként a költő mondja, ő a hulló bombák árnyékában látja „a dolgozót is, ki dolgáért remeg” (Nem tudhatom.) Ez időtlenül tanulságos gondolat. Egy hagyománnyá tehető tisztelgéssel, például e névtelen áldozatokat méltató emléktábla előtt - tessék elhinni - nem őket, magunkat tiszteljük meg. Kronstein Gábor liuíl- LieveLuLiirL-LiirLi L-ésLt & scL-suláseLu óin
