XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998. január / 1. szám

XIII. KERUI 18 1998 Költségvetés és költségek A kerület lakosaival a lap decemberi száma tu­datta, hogy az önkormányzat elfogadta az 1998. évi költségvetési koncepciót. Az utca embere elsó' olvasatban nem sokat tudhat meg az elgondolás részleteiről, de bizonyára később lehet majd szembesülni, mire jut és mire kellene még pénz az angyalföldi kasszából. A polgárokat egyébként is elsősorban nem a fényes irodák gyarapodása fog­lalkoztatja. Inkább azt mérlegeli, a lejtő melyik oldalán foglal helyet. Szívesebben tapasztalná a felfelé kapaszkodást, mert bó'ven kijutott már a nadrágszíj szorításából. Az évvégi gazdasági elemzések a reálkeresetek növekedéséről, a csa­ládban élők közérzete viszont egészen másról szólnak. Kevesen mondhatják magukról, hogy a szűk esztendők átvészeléséhez még mindig futja a házi tartalékokból. A kerület lakosainak többsége egyik napról a másikra él. 1998-at is elsősorban olyan várakozással veszi számításba, mire elég az emelt nyugdíj és fizetés. Riasztó áremelésekről tájékoztatott a közeli napokban a média. Bár min­denki tudja, ez csak a kezdet. A Fővárosi Önkor­mányzat már döntött a víz- és csatornadíjak 20%- os emeléséről. A szemétszállítás ára 16%-kal lesz több mint 1997-ben. A Főtáv sem fog kimaradni a sorból ebben biztosak lehetünk. A villamosener­gia költségeit a negyedévenkénti 5-6%-os emel­kedés fogja jellemezni, így az esztendő végére meghaladja a 20%-ot. Az autótulajdonosoknak is jól meg kell gondolniuk, hogy a literenként 15 Ft- tal emelkedő benzinár mellett mikor ülnek gép­kocsijukba. A bőséges búzaterméssel sem jártunk jól, mert a pékek termékeik árának emelésével fe­nyegetnek, amit biztos be is tartanak. Minden alapvető élelmiszert gyártó és forgalmazó cég az árak emelésén töri a fejét. A Satimex sem akar le­maradni másoktól. Az elmúlt évi 580 Ft-ot tévé jelszolgáltatási díjat lakásonként 700 Ft-ra emeli. Még mondja valaki, hogy rossz üzlet a kábeltele­víziózás! Az azonban nevezhető erőszakos üzlet- politikának, ahogyan szolgáltatásaikat igyekez­nek a társasházakra ráerőltetni. Miért éppen ezek­re a házakra? Például egy 120 lakásos társasház esetében havi 84 E Ft-ot, évente már több mint 1 millió Ft-ot lehet kaszírozni. A MATÁV sem ne­vezhető visszafogottnak, egy fővonal havi előfi­zetési díja 1998-ban 1375 Ft-ba fog kerülni. Pró­báljon meg valaki beszélgetni, majd megnézheti a havi számláját. Csodálkozunk ezek után, hogy az új esztendő alig hogy elkezdődött, már a végét várjuk, hátha 1999-ben jobbat remélhetünk?! Jót is illik mondani, 65 éves kortól ingyen lehet utaz­ni. Remélhetőleg nem a fiatalok fogják mindezt megfizetni. Pesszimista e sorok írója? Igen, de csak azért, mert a tények tudatában örömünnepre nem támad kedve. Kardos Bálint Elmosódtak a korosztálybeli különbségek A Derűs Alkony Idősek Klubjába járok a XIII. kerületben. Sok kedves, emlékezetes ünnepségen vettem már részt az évek során. Ez a mostani azonban arra késztet, hogy tol­lat ragadjak, és azonnal világgá kürtöljem. Mindenkinek szeretném elmondani, hogy idén a karácsonyi ünnepségre nem az óvodás gyerekek jöttek el hozzánk, hanem ők hívtak meg bennünket vendégségbe. A Babér utcai óvoda dolgozói egy ember­ként, teljes egyetértésben készítették elő ezt a csodát. Igen, csodát, mert visszaidézték fi­atalabb éveinket, amikor a mi gyermekeink, unokáink jártak óvodába. Négy csoport gyermek fogadott bennün­ket. Mindegyik külön kis összeállítást adott elő karácsonyi dalokból, versekből. Feldíszí­tett fa, adventi koszorú, sütemény, tea várt bennünket. A kicsik szolgáltak fel, töltöttek a kancsókból, kínáltak a maguk készítette süteményekből. Megajándékoztak mindannyiunkat egy- egy festett képpel. Mi kis tarisznyákat varr­tunk számukra, megtöltve szaloncukorral. Az ünnepség fénypontja csak ezután követke­zett: a gyermekek új társasjátékokat, ajándé­kokat kaptak, s meghívtak bennünket a sző­nyegen lovacskázni, asztalokhoz építőkoc­kázni, főzőcskézni stb. Pillanatok alatt elmo­sódtak a korosztálybeli különbségek. Mind­annyian gyermekként éltük meg ezt a napot. Köszönet az óvoda és a mi klubunk dolgo­zóinak, hogy megszervezték ezt, s megaján­dékoztak vele bennünket a szeretet ünnepén! Egy boldog nyugdíjas Az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ Gyertyafény Keringő Klubja de­cember 28-án nagysikerű rendezvénnyel zárta az 1997. évet. A Művelődési Központ színházterme tel­jesen megtelt a több száz szórakozni vágyó emberrel. A műsorban felléptek: Madarász Katalin magyarnóta-énekes, Ihos József hu­morista, az ismert Kató néni, Csuka Mónika tánoriBlénekes és növendékeinek csoportja, Erdélyi Marika, Hesz Magdika, Kárpáti At­tila, Szkrenyó József énekesek és László Mária versmondó. A műsorvezetést Keleti Pál, a zongorakíséretet Hargitai Márta látta el. A rendezésben és a köszönetek nyilvání­tásában Csukáné dr. Jónás Ilona és munka­társai, Bereczki Ica és Ádám Mihályné Éva működtek közre. Külön köszönetét mondtak Fenyves Koméinak, a Művelődési Központ igazgatójának, segítő munkatársainak, és ajándékokat adtak át részükre. Akik a műsor után kedvet kaptak a táncra, részt vehettek az első emeleti teremben a PEVIDI duó zenés estjén. Sárközi Sándor a Gyertyafény Keringő Klub támogatója Döntés az. Arpád-híd melletti terület kérdésében A lakossági vélemény elfogadása nem a gyengeség jele A képviselő-testület de­cemberi ülésén meghallgatta és megvitatta Dorogi Gabriel­la alpolgármester beszámoló­ját a Róbert Károly kör- út-Népfürdő utca-Esztergo- mi út által határolt, az Árpád- híd északi oldalán fekvő terü­let fejlesztési terveit tárgyaló, 1997 október 21-én tartott szenvedélyes hangú lakossági fórumról, valamint a terület hasznosításáról tett vételi ajánlatról. Tudvalevő, hogy 1991 óta húzódó ügyről van szó, amelynek egyes részleteiről lapunk is beszámolt. A lakos­sági tiltakozások hatására a tervek több ízben módosultak. De a mérleg egyik serpenyőjé­ben mindvégig az önkor­mányzati ingatlan értékesíté­séből és az építményadóból származó bevételek maradtak, mint a kerületi önkormányzati intézmények fenntartásához és a szociális ellátások finan­szírozásához szükséges forrá­sok, a másik serpenyőben pe­dig az ott élők véleménye, akik tiltakoztak minden beru­házás ellen, mert az építkezés szerintük a zaj, a por és a lég- szennyezés növekedését jelen­ti, emellett a házuk előtt kiépí­tett parkhoz is ragaszkodnak. Végül is a beszámoló arra az eredményre jutott a terület hasznosításával több éve fog­lalkozó Dorogi Gabriella ál­láspontja szerint is, hogy az értékesítés napirendről való levétele, nem az önkormány­zat gyengeségének jele, ha­nem a lakossági vélemény fi­gyelembe vételét jelenti. A képviselők vitája közben az ülésen megjelent lakosok egyik szószólója is kifejthette nézetét. A képviselő-testület, mint tulajdonos, szavazásával vég­eredményben úgy döntött, hogy a vitatott terület haszno­sításához nem járul hozzá. Vitát kavart ugyanezen ülés egyik-másik napirendi pontja is. A Gyöngyösi-Ma­darász Viktor-Berettyó-To- mori utca által határolt terü­let részletes rendezési tervén belül az önkormányzat a te­rületen lévő jelenlegi konté­ner-rendelő helyett körzeti orvosi rendelőt kíván építtet­ni. Ez a környező lakosság helyeslésével is találkozik, viszont élénken ellenzik, hogy a környékükön mélyga­rázs épüljön, habár ez a terv a parkolási rendelet előírásai­nak megfelel. A vita során ugyan világossá vált, hogy a RRT-ben meghatározott mélygarázs megépíttetése nem áll az önkormányzat szándékában, ezt csak mint esetleges távlati lehetőséget tüntetik fel, de még ez is el­lenállásba ütközik. A döntést elnapolták. A körzet önkor­mányzati képviselője, Raja- csics László hamarosan la­kossági fórumot kíván tartani az álláspontok kölcsönös jobb megértetése céljából. Kovács Andrásné névjegye 19 éve tanít a Berzeviczyben, fél éve az igazgatója A téli szünidőben találkoz­tunk a Tüzér utcai Berzeviczy Gizella Általános Iskolában Ko­vács Andrásné igazgatónővel. Otthonias öltözékben foga­dott, a takarítónőkkel együtt tevékenykedett, szépítgették az iskolát. Irodájában tettem fel a szokványos kérdést:- Mikor döntött úgy, hogy tanári pályára lép?- Eredetileg gyermekorvos szerettem volna lenni. Később iskolásokat szeretni is kell. Meg kell olykor simogatni a buksijukat, törődni kell velük.- Úgy hallottam, hogy az iskolában sok újítás az ön ne­véhez fűződik.- Az újítások többnyire kö­zös ötletből fakadnak. Feltét­lenül meg kell említenem ta­nár kollégám, Kun József ne­vét, aki nagyon jó szervező és sok közös elképzelésünk megvalósításában működött már közre. Van egy gyönyörű iskolazászlónk, amelyre na­gyon büszkék vagyunk, tan­árok, diákok egyaránt. Októ­ber 23-án történt az ünnepé­lyes zászlóavatás. Azóta ki­sebbik lobogónkat már a tévé­kamerák előtt is meglengették a gyerekek egy játékos vetél­kedőn. Jó kezdeményezésnek idejöttem az általános iskolá­ba tanítani.- Úgy hallottam, hogy szá­mítástechnikát is tanít. Itt ok­tatta először ezt a tantárgyat?- Itt. Ugyanis 14 évvel ez­előtt kezdődött egy számítás- technikai program a kerület­ben. Akkor még Dolgos Er­zsébet volt az iskolaigazgató, s mint ilyen a példaképem. Egyik alkalommal azzal foga­dott, hogy műszaki ember lé­vén, rám bízza a számítás- technika oktatását. Át kellett képeznem magam, de öröm­mel vállaltam, és a mai napig oktatom ezt a tantárgyat. Elő­ször Commodore gépeink voltak, majd fokozatosan le­cseréltük modernebbekre a készletünket. A negyedikese­ket kezdjük tanítani, akik a Iskolazászló-avatás- Valaki miatt - műszaki ta­nár szakon végeztem Dunaúj­városban, majd a Műszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát szereztem. Egy cse­peli szakközépiskolában kezdtem el tanítani. A vá­gyam annyiban teljesült, hogy gyerekekkel foglalkozhattam.- Mióta tanít ebben az isko­lában ?- 19 éve tanítom itt a fizikát, technikát, számítástechnikát. Ebben az évben megpályáztam az igazgatói állást. Áugusztus elsejével ki is neveztek, azóta már kevesebb óraszámban ta­nítok a beosztásommal járó egyéb teendőim miatt. Tehát csak igazgatóként számítok új­nak ebben az iskolában.- Milyen különbséget jelen­tett az ön számára középisko­la után az általánosban taní­tani?- Elsősorban az, hogy a kö­zépiskolában „csak” le kell adni az anyagot. Az általános Zászlóbontás. Középen Kovács Andrásné tartom - és főleg ösztönzőnek - a már nagyon népszerű Bezseta-akciót. A szó a „Berzeviczy-zseton” rövidíté­se. A Bezseta tehát egy megbí­zási utalvány, amelyen a diá­kok zsetonokat gyűjthetnek. Zseton a jó cselekedetekért jár. Lényeges megemlíteni’ hogy csak jutalmazunk vele, s nem büntetünk. Az év végén azután értékes ajándékokért lehet licitálni a zsetonok birto­kában. Okvetlenül említést ér­demel még a Tüzér Kupa, de erről már írtak a Hírnökben.- Önnek vannak gyerme­kei?- Van egy fiam és egy lá­nyom. Annak idején ők is „közrejátszottak” abban, hogy nyolcadikból kikerülve már ismerik a szövegszerkesztés, táblázatszerkesztés alapjait. Hangsúlyozom, hogy az alap­jait. Meggyőződésem szerint ugyanis az általános iskolának nem az a feladata, hogy profi számítógépes szakembereket képezzenek ki. Elsősorban a magyar nyelvet, irodalmat, a történelmet, a matematikát kell jól megtanítanunk, mert erre épít minden középiskola. Természetesen az idegen nyel­vű alapoktatást is, de a hang­súly nálam nem ezen van. Ezért is örülök a nemzeti alap­tantervnek, mert az meghatá­rozza a fontossági sorrendet. K. I. Gyorsjelentés a drogfrontról Lapunk már több alkalommal foglalkozott a kábítószer problémájával. Most is két olyan in­tézményt kerestünk fel kerületünkben, ahol bu­dapesti és vidéki fiatalok - és idősebbek - drog­gal kapcsolatos gondjain igyekeznek segíteni. Először a Csanády utcai aluljáróban találha­tó Angyalföldi Ifjúsági, Információs és Tanács­adó Irodához fordultunk.- Hozzánk többnyire olyan érdeklődők néz­nek be - mondja Szabó Gábor, az iroda mentál- higiénikusa, - akik nem minden esetben dro­gosok, csak meg akarják tudni, hogy melyik kábítószer hogyan hat a szervezetükre, melyik mennyire káros. Sokan telefonon keresnek meg minket. Nekik általában azt ajánljuk, hogy jöj­jenek el személyesen, és így együtt próbáljunk segíteni rajtuk. A segítséget kérők között olyan szülők is akadnak, akik valamilyen változást vesznek részre gyermekükön, és kábítószerre gyanakodnak. Ebben az esetben nagyon fontos a szülő viselkedése. Nem szabad, hogy „lero­hanja” a gyereket, de a fiatalok egyedül nem tudják megoldani problémájukat. A legjobb az lenne, ha megbeszélnék, hogy mit tegyenek, és eljönnének hozzánk, mert mi akkor tudunk iga­zán segíteni, ha a rászoruló is akarja. Ilyenkor az is elég lehet, ha elmondjuk a drog hatásait és ennek következményeit. Akad persze olyan eset is, amikor ez már nem elég. Kapcsolatban állunk drogambulanciákkal és rehabilitációs központokkal. Előfordul az is, hogy a drogbe­teg nem akar kórházban feküdni, inkább vala­hol vidéken szeretne meggyógyulni. Ez is le­hetséges, sőt a csoportos terápia is egyre elter­jedtebb. A segítséget kérők általában név nél­kül jelentkeznek, egyrészt ennek az anonimi­tásnak köszönhető, hogy elég jó irodánk felke­resésének az aránya. Nagyon fontosnak tartjuk a drogozás megelőzését. Elsősorban a XIII. kerületben, de Budapest egész területén is felkeresünk általános és középiskolákat, ahol osztályfőnöki órák keretében beszélgetünk a kábítószerről, és ilyenkor is rengeteg kérdést tesznek fel a fiatalok. Amit pedig nem mernek megkérdezni osztálytársaik előtt, arról itt, az irodában személyesen vagy telefonon érdek­lődnek. Fontosak a drogfüggők hozzátartozói is, az ő számukra páros héten kedd esténként nyitva áll az Önkontroll Klub (Vízöntő Pinceklub - Váci út 50.) A másik hely a kerületben, ahol ilyen bete­gekkel foglalkoznak - és ahol már jártunk és ír­tunk is róluk - a Nyíró Gyula Kórház Jász ut­cai drogambulanciája. Ezúttal munkatársuk, Baross Katalin mondta el tapasztalatait.- Először is meg kell különböztetni a drog­függőket és azokat, akik még nem váltak a ká­bítószer rabjaivá. Minket általában a 16 és 35 év közöttiek keresnek meg. A szenvedélybete­gek között jóval nagyobb a fiúk aránya, nagy­jából kétszer annyi fiú keres meg minket, mint ahány lány. Persze nem biztos, hogy ez a való­ságot tükrözi, lehet, hogy a lányok szégyenlő­seinek vagy nehezebben ismerik el, hogy éle­tüket és kedvüket nagy mértékben a drog befo­lyásolja. Kezeltjeink között jelen vannak a diszkós tablettások és kemény drogosok is. Azokat, akik még nem drogfüggők, a családi környezetükben próbáljuk gyógyítani. Ebben nagyon fontos a szülő szerepe. Az is fontos, hogy a fiatalok, akik még a családjukban élnek, meg tudják beszélni problémáikat szüleikkel. Sokszor a szülő és gyereke közti jó kapcsolat hiánya, máskor pedig a túlzott beleszólás a gyerek életébe vezet az első tablettához, majd a következőkhöz, és végül a kemény drogokhoz. A drogfüggő betegeinket már rendszeresen és hosszabb távon kezeljük, sőt nem egy esetben kórházi ellátást is javasolunk nekik. Hatásos módszer a csoportterápia is és ezt a betegek ál­talában jobban elfogadják mint gyógyítási és gyógyulási módot. Mindkét intézmény várja a gyógyulni vá­gyókat. És persze kérdéseikkel is nyugodtan fordulhatnak hozzájuk. Horváth Mónika 4 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom