XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998. május / 5. szám

Mit mond rólunk a statisztika? A népesség és a népmozgalom alakulása a XIII. kerületben A Központi Statisztikai Hivatal Budapesti és Pest Megyei Igazgatósága tájékoztatója szerint 1997 elején a budapesti lakosság 6,5%-a, mint­egy 122 ezer ember élt a kerületben. Az 1980- as évekhez képest a lakónépesség a fővárosban 173 ezerrel, 8,4%-kal, a kerületben csaknem 6 ezerrel, 5%-kal csökkent. A nagymértékű ter­mészetes fogyás kialakulásában a halálozások magas szinten való stagnálása mellett az élveszületések számának folyamatos, összessé­gét tekintve jelentős csökkenése játszott szere­pet. Az éves átlagot tekintve a XIII. kerületben 1986 és 1990 között 1206 élveszületés és 2112 halálozás történt, a természetes fogyás 906 volt. 1991 és 1996 között ezek az adatok a követ­kezőképpen változtak: évenként átlagosan 1090- en születtek és 1999-en haltak meg. Természetes szaporodásról semmiképpen, 909-es természetes fogyásról annál inkább beszélhetünk. A XIII. kerület népessége egy év alatt, 1998. január 1-jére (3 ezerrel) 119 ezerre csökkent, de így is Budapest 4. legnépesebb kerülete. A természetes népmozgalom alakulása A főváros lakossága 1980-1989 között 43 215-tel csökkent, a természetes fogyás 98 252, a vándorlási veszteség 42 573 volt. 1990 és 1996 között ezek az arányok a következőkép­pen változtak. A lakosság népessége 130 559- el lett kevesebb, a természetes fogyás 82 526- os értéket mutat és 48 033 lett a vándorlási veszteség. A XIII. kerületbe 1996-ban 5106 új lakó érkezett, ezt azonban ellensúlyozta az a tény, hogy 5877-en választották Budapest egyéb kerületét lakhelyükül. A főváros minden kerületét figyelembe véve a XIII. kerületből költöztek el legtöbben, pontosan 771-en. A fővárosban az elmúlt 6 évben a válások száma 21%-kal, a házasságkötéseké 30%-kal lett kevesebb. Budapest és a XIII. kerület korösszetétele, 1996 Népesség 0-14 15-29 30-59 60 éves összesen éves és idősebb Budapest 1 886 215 15% XIII. kerület 1-21 813 13% A XIII. kerület korcsoportok szerinti össze­tétele a következő képet mutatja: Budapest gyermekkorú (0-14) népességének aránya az össznépesség 15%-át jelenti. Ugyanez a muta­tó a XIII. kerületben 13%. Tehát elmondhatjuk, 23% 40% 22% 22% 41% 24% hogy a XIII. kerület népessége a budapesti át­lagnál idősebb, ezt jelzik a 60 éves és idősebb korosztály adatai is, ahol 2 százalékponttal na­gyobb arányban képviseltetik magukat, mint a főváros egészében. Lakásállomány és laksűrűség Kerület 1980 1990 1996 1997 Lakásállomány Budapest 726 691 793 764 814 596 816 765 XIII. kér. 51 842 57 930 59 215 59 210 100 lakásra jutó lakos Budapest 283 254 234 231 XIII. kér. 262 226 210 206 A XIII. kerületben 1986 és 1990 között éves átlagban 643 lakás épült, átlagos számuk 1991 és 1995 között (65%-kal) 227-re csökkent. 1997-ben a Budapesten épített lakások 0,25%- a (8) épült a kerületben, a főváros összes kerü­letének lakásépítését figyelembe véve ez a rangsorban hátulról a 6. helyet jelenti. A XIII. kerületben 1996-ban elkészült laká­sok 36%-át (8-at) gazdasági szervezet, 64%-át (14-et) természetes személy (lakosság) építette. A XIII. kerületben 1996-ban az önkormányzat, központi költségvetési szerv, lakásépítő szövet­kezet és egyéb vegyes építtető nem épített la­kást. A Budapesten épített lakások átlagos alapterülete 102 in, a XIII. kerületieké 94 rri“. Megszűnt lakások a XIII. kerületben A Központi Statisztikai Hivatal Budapesti és Pest Megyei Igazgatóságának tájékoztatója szerint a fővárosban 1997-ben 794 lakás szűnt meg, 11-gyel kevesebb, mint 1996-ban. 1991- hez képest számuk 10%-kal csökkent. A XIII. kerületben tavaly 15 lakást szűntettek meg, az előző évinél 25%-kal kevesebbet, 1991-ben még 3,6-szor több lakás szűnt meg a kerület­ben, mint 1997-ben. Megszűnt lakások Megnevezés 1986-1990 1991-1995 1996-1997 évek átlaga XIII. kerület 207 77 18 Budapest 1331 747 800 A kerületben 1997-ben megszűnt lakások 73%-a (11) volt személyi, és 27%-a (4) önkor­mányzati tulajdonú. Az egy évvel korábban megszűnt lakások 60%-a volt személyi, és 40%-a önkormányzati tulajdonban. A lakások többsége (kétharmada) lakásösszevonás miatt szűnt meg, 13%-a lakásépítés, 20%-a a lakások műszaki megosztása folytán. Ugyanez a száza­lékos megoszlás a fővárosban a következőkép­pen néz ki: a Budapesten 1997-ben a lakások 16%-a lakásösszevonás, 25%-a lakásépítés, 5%-a műszaki megosztás, a lakások 54%-a pe­dig avulás, elemi csapás, településrendezés és egyéb okok miatt szűnt meg. Az elmúlt években megszűnt lakások felsze­reltsége és ellátottsága viszonylag kedvezőbb volt: Például - a kerületben megszűnt lakások 93%-ában volt főzőhelyiség,- a kerületben megszűnt lakások 93%-a ren­delkezett volt fürdő-, és mosdó helyiséggel,- a Budapesten megszűnt lakások 70%-a, a kerületben megszűnt lakások mindegyike köz­csatornával felszerelt volt. A megszűnt lakások nagysága százalékos megosztásban Megnevezés 1 szobás 2 szobás 3 szobás 4 és több szobás XIII. kerület 40,0% 46,7% 13,3% Budapest 53,1% 29,8% 11,8% 5,3% A kerületben megszűnt lakások legnagyobb hányada kétszobás volt. Platschek Gábor Amit a gyámhivatal tevékenységéről tudni kell - 3. A gyermekvédelem sokféle alapellátása A gyámhivatal tevékenysé­gének jelentős területét képezi a megelőző gyermekvédelem utáni intézkedések sorozata. Miután a gyermek-egészség­ügyi, oktatási-nevelési intézmé­nyek felderítették, kik azok a gyermekek, akik olyan mérték­ben veszélyeztetettek, hogy a területi gondozás nem vezetett eredményre, vagy attól nem várható lényeges javulás, javas­latot tesznek a gyámhivatalnak, hogy a szükséges és lehetséges intézkedéseket tegye meg. A gyermekvédelemről szóló 1997. évi XXXI. törvény sokfé­le gyermekjóléti alapellátásra biztosít lehetőséget: pl. a gyer­mekjóléti szolgálat családgon­dozást végez, kezdeményezi a különböző szerveknél a legop­timálisabb intézkedések megté­telét, megszervezi a helyettes szülői hálózatot, igénybe veheti a gyermek és családja érdeké­ben a gyermekek egésznapos ellátását biztosító bölcsődét, óvodát, iskolai és családi nap­közit, házi gyermekfelügyele­tet, a gyermekek és családok át­meneti otthonát stb. Dr. Zemplényi Ferencné Ezeknek a lehetőségeknek a megteremtéséről a képviselő- testület a májusi ülésén fog he­lyi rendeletet alkotni. Amennyiben a gyermek helyzete olyan súlyos, hogy ezekkel az intézkedésekkel nem várható tartós eredmény, a gyámhivatal a gyermeket, amennyiben lehetséges, más családnál (családba fogadás en­gedélyezésével, gyám kirende­lésével), ha mindez nem járható út, gyermekotthonban helyez­heti el vagy ideiglenesen vagy átmenetileg vagy tartósan. A gyermek ideiglenes hatá­lyú elhelyezése általában 30 napra szól. Ez az elhelyezési forma a szülők felügyeleti jogát nem érinti, de a gyámhatóság ez idő alatt pert indíthat a szü- lő(k) ellen a gyermeknek a kü­lönélő másik szülőnél vagy har­madik személynél történő elhe­lyezése iránt. Ha ez nem lehet­séges, a gyámhivatal a gyermek átmeneti nevelésbe vételét ren­delheti el, s ezzel vagy nevelő­szülőkhöz vagy gyermekott­honban helyezi el. Ebben az esetben a szülő felügyeleti joga szünetel, a gyermeknek hivatá­sos gyámja lesz, aki köteles a gyermek elhelyezéséről tervet készíteni. A gyámhivatal tartós nevelésbe veszi a gyermeket, ha a szülő(k) felügyeleti jogát megszüntették, ha a gyermek örökbeadható, a gyermeknek nincs törvényes gyámja. A gyámhivatal mindhárom elhelyezési esetben folyamato­san (évente) figyelemmel kíséri a gyermek helyzetét, kísérletet tesz arra, hogy a gyermek a csa­ládjába visszakerülhessen. A törvény szerint tehát foko­zatai vannak a gyermekek elhe­lyezésének. Sajnos, kerületünkben min­dig sok gyermeket kellett ideig­lenesen nevelőotthonba utalni, mert sok átmeneti szállón élő szülő gyermekéről kellett gon­doskodni, több esetben az anyák hagyják a kórházban cse­csemőjüket. Az utóbbi időben kamaszkorú gyermekek keres­nek meg bennünket azzal, hogy Bácskai Lajos azonnal utaljuk gyermekott­honba őket, mert szüleik bán­talmazták, elzavarták otthonról. Néhány esetben azonban kide­rült, hogy inkább a kalandvágy, a befolyásolhatóság okozta ezt az elhatározást. Ugyanakkor szívszorító volt annak a 13 éves kislánynak az esete, akit saját szülei kényszerítettek arra, hogy pénzért létesítsen sze­xuális kapcsolatot. Találtunk gyermeket olyan körülmé­nyek között is, ahol a macs­kák is jobb bánásmódban él­tek, mint ő. A gyermekotthonba utalt gyermekek vagyonának kezelé­se is a gyám feladata. Az átme­neti és tartós nevelésbe utalt gyermekek családi pótlékát, ár­vaellátását az intézeti gyám ke­zeli, gyámhatósági fenntartásos betétkönyvbe helyezi el. A szülők szegénysége, kevés nyugdíja vagy munkanélkülisé­ge miatt többen kérik, hogy ha a gyermek náluk tölti a hétvé­gét vagy a szünidőt, szabadít­sunk fel pénzt arra, hogy a gyermekük betétkönyvében lé­vő összegből tudják erre az idő­re a gyermeket eltartani. Talál­koztunk olyan családdal is, amelynek az egyetlen lehetősé­ge a gyermekek eltartására a betétkönyvükből kiadott összeg volt. Ugyanakkor előfordult olyan eset is, amikor a „szülő” gyermekének pénzét cigarettá­ra, italra költötte. A gyermekotthonokban ne­velkedő gyermekek a törvény szerint 24 éves korukig élhet­nek a gyermekotthonban, amennyiben arra igényt tarta­nak. Azok a gyermekek, akik­nek nincs hová menniük, kérhe­tik az utógondozói ellátást, ami nemcsak szállást, ellátást nyújt, hanem továbbtanulásuk esetén zsebpénzellátást is biztosít. Szerencsére mind több fiatal felnőtt igényli ezt. Az a fiatal, aki legalább 2 évig élt nevelőotthonban, kap­hat az önkormányzattól otthon­teremtési támogatást. Ez a tá­mogatási forma új lakás vásár­lásához, építéséhez, felújításá­Szabó Katalin hoz adható. Korábban volt az önkormányzatnak lehetősége arra, hogy az intézetekből kike­rült gyermekeknek felajánljon szükséglakásokat megvételre, mára azonban ezek a lehetősé­gek kimerültek, elvétve fordul elő, hogy egy fiatal lakáshoz juthat. Éppen ezért örülünk minden olyan esetnek, amikor a fiatal pl. a volt nevelőszüleitől kaphat tetőtér-beépítési lehető­séget, épületbővítéshez hozzá­járulást. Ismertetőnkben nemcsak a törvény és azt kiegészítő kor­mányrendelet [149/1997. (IX. 10.)] biztosította lehetőségekről próbáltunk a kerület lakosságá­nak segítséget adni, hanem a gondjainkat is megkíséreltük megosztani. Bővebb felvilágosítást a gyámhivatalban Szabó Kata­lin (telefon: 452-4123), dr. Zemplényi Ferencné (telefon: 270-1384/5236) és Bácskai Lajos (telefon: 452-4116) ad. Egy társasház, amely öntörvények alapján éli életét Angyalföld szívében, barát­ságos környezetben áll egy ki­lenc lakásos társasház. A laká­sok bérlői hajdanán vala­mennyien éltek jogaikkal, meg­vásárolták bérleményüket, tu­lajdonosokká váltak. Azóta né- hányan gyorsan tovább is áll­tak, a vételár többszöröséért ér­tékesítették évtizedekig kedvelt „fészküket”. Talán a privatizá­ció és a tulajdonosváltás követ­kezményeként, meg az alapító okirat rosszul értelmezése mi­att a tulajdonosok között meg­bomlott az összhang, a gyűlöl­ködés, a civakodás vált úrrá rajtuk. A közelmúltban a társasház egyik tulajdonos-lakója levél­ben kérte, tárjuk nyilvánosság elé keserű sorsukat. A helyszí­nen tájékozódtunk, szándé­kunkban állt, hallgattassák meg a másik fél is, de ettől a közös képviselő tapintatosan elzárkó­zott. A panaszlévelet író állítá­sait egy tulajdonos megerősítet­te, s nyomban kijelentette, hogy az atrocitások miatt inkább el­költözik, nem szeretne sokáig szenvedője lenni. De miről is van szó? Mi a pa­nasz és az összeférhetetlenség alapja? Számunkra világossá vált, hogy a ház nem az alapító okirat szerint működik. A kö­zös képviselő lemondott, de még a helyén van és a könyve­lővel együtt átvették a „hatal­mat”, a közgyűlés fölé helyez­ték magukat. Nincs számvizs­gáló bizottság. A közgyűlés hozzájárulása nélkül történt a közös tulajdonban átalakítás, a főgázvezetékre és az AM mikro tévékábelre térítés nélkül rá­csatlakozás, a közös költségből a közös képviselőnek jelentős összeg kölcsönadása. Egyéb valós vagy vélt ügyek is borzol­ják a kedélyeket. Lapunk nem akar és nem is tudna igazságot tenni. Tanáccsal szívesen szol­gálunk, hiszen sok jó tapaszta­lattal rendelkezünk. Legalapve­tőbbnek azt tartjuk, hogy vala­mennyien, egészében és részle­teiben ismerjék meg a társasház alapító okiratát, az új társasházi törvényt. Vegyék tudomásul az abban foglaltakat, jogokat és kötelezettségeket. Működtes­sék a társasház legmagasabb fórumát, a közgyűlést. Az dönt­sön a ház életével kapcsolatos kérdésekről. A tisztségviselők­nek is az határozza meg a fel­adatát, jogkörét, ne 1-2 ember öntörvénye érvényesüljön, kor­bácsoljon indulatokat. Tervszerű gazdálkodásuk és a pénzügyi fegyelem érdekében naprakészen vezessék a szüksé­ges okmányokat, mindenki egyetértésével tervezzék napi és távlati céljaikat. Szüntessék meg azt a bizonytalanságot, amely jelenleg a tisztségviselők tekintetében van. Lemondták vagy vállalják a feladatot? Te­hát rendezzék el maguk között helyben ügyeiket, előbbre jut­nak, ha nem másoktól várják működésük jórafordulását.. Ha mindez nem vezet megoldás­hoz, vegyék igénybe az igaz­ságszolgáltatást. Neveket, cí­meket tudatosan nem írtunk. Bizakodunk, hogy felnőttként, higgadtan tesznek pontot az ed­dig történtek végére. Belátják, nincs értelme egymás életének további keserítésére. K. B. Lakáshelyzet a XIII. kerületben A Központi Statisztikai Hivatal Budapesti és Pest Megyei Igazgatóságának tájékoztatása szerint Budapest lakásállománya 1997. január 1-jén 90 ezerrel (12%-kal) volt magasabb, mint 1980-ban és így meghaladta a 800 ezret. A ta­valyi év elején 100 lakásra 231 lakos jutott, kö­zel egyötödével kevesebb a 16 évvel ezelőtti­nél. 1980 óta a XIII. kerületi lakások számra 14%-kal gyarapodott. A XIII. kerület lakásállo­mánya 1997 elején nem érte el a 60 ezret, s egy év alatt 7-tel lett kevesebb a lakások száma. 1997-ben a kerületben 100 lakásra 206 lakos jutott. A főváros összes kerületét figyelembe véve csak az I., II., V., VI. és a XII. kerület la­kásaiban éltek átlagosan kevesebben, mint a XIII. kerületben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom