XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1998. május / 5. szám
XIII. KÉRŐI : ■ "M Szakmai hét a gyógypedagógia jegyében Váci út 57.: a Soros Alapítvány Modellintézménye és Somogyi Sándor karmákon muzsikai Elnyerte a Magyar Soros Alapítvány Modellintézménye címet a XIII. kerületi ön- kormányzat Váci út 57. szám alatti Speciális Általános Iskola gyermek- és személyiség- központú szemléletre épülő gyógypedagógiai tevékenységéért és annak terjesztéséért. E cím birtokában rendezte meg az iskola a Soros Alapítvány és a XIII. kerületi önkormányzat támogatásával március 30-ápri- lis 3. között magas színvonalú, programpontokban igen jól megválogatott és gazdag szakmai hetét. A tanulók kézműves munkáiból készült kiállítást Szamosi István, az OKSB elnöke, az iskolatörténeti kiállítást Szilvássy Sándor nyugalmazott gyógypedagógus, az iskola első igazgatója nyitotta meg. A té- ' mák sorában első helyen állt „A gyógypedagógia helyzete a mai közoktatásban” címmel dr. Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter előadása, majd a hazai gyógypedagógia legkiválóbb tanárainak és szakértőinek húsz előadása és bemutatója következett. Kiemelt szerepjutott az előadás-sorozatban a művészeti gyógypedagógiai terápiának, amit a Váci úti iskolában a következő műhelyfoglalkozáÁ rv,„n indít tanárnő, Günter Kogler sok tettek szemléltetővé: papírmerítés, selyemfestés, papírhajtogatás, kosárfonás és okarinakészítés. A szakmai hét vendége volt a hasonló rendeltetésű ausztriai rogatsbodeni iskola küldöttsége is, amelynek vezetője, Günter Kogler és Locsmándi Alajos, a Váci úti iskola igazgatója a kötetlen hangulatú záróesten írta alá a két iskola közötti együttműködési megállapodást. Készülnek az okarinák, azaz körtemuzsikák Somogyi Sándor keramikusmester irányításával, Holopne Schramek Kornélia alpolgármester alkalmi reszvetelevel Kedvező jövőképet lát a kamara elnöke Kézművességgel Európába Amint e számunkban hírül adjuk, átadták kerületünkben a Kézműves Szakmunkásképző Iskola új épületét, ahol a diákok kézműves szakmákat tanulhatnak, és szakmunkásoklevelet szerezhetnek. Ebből az alkalomból Hefter Józseffel, a Kézműves Kamara elnökével arról beszélgettem, hogy ebben a rohanó, tömegtermelő világban, szükség van-e az olyan iskolákra, amelyek bőrdíszműves, bőr- varró, porcelánfestő, szőnyegszövő stb. - ezeket a nyugodtságot árasztó - szakmákat tanítják.- Mindenekelőtt azt szeretném tudni, hogy van-e valamilyen kapcsolat a Kézműves Kamara és a Magyar Iparszövetség Oktatási Központ Alapítványa között, amely létrehozta ezt az iskolát?- Az alapítvánnyal nincsen kapcsolatunk, a Kézműves Szakmunkásképző Iskolával viszont van egy együttműködési szerződésünk. Ennek értelmében megvitatjuk a vezetőkkel, hogy az iskolában mely tárgyakat oktassák, melyekre van a legnagyobb szükség. Ezen felül megpróbálunk kiépíteni egy olyan vállalkozói kört, amely munkát tud adni az itt végzett tanulóknak. A Kézműves Kamara egyébként törvényileg felel a szakmunkás- képzésért, felügyeljük az iskolákat és együttműködünk velük. A szakmunkásképzőben - amelyekkel szerződésünk van -jelenleg 221 szakmát oktatnak.- Mennyire van szükség az ilyen szakmunkásképző iskolákra? Ezt úgy értem, hogy a mai világban milyen szerepük lehet ezeknek a - többnyire fénykorukat már megélt - szakmáknak?- A jelentkezők aránya szerint igenis szükség van rájuk, meg kell azonban jegyeznem, hogy ezekben az iskolákban nemcsak kihalófélben lévő szakmákat tanítanak, hanem nagyon is élőket. Képeznek például virágkötőket, kozmetikusokat, fodrászokat, és azt hiszem akármennyire is gépesített világban élünk, ezeket a munkaköröket nem tudják gépek betölteni, és egy nőnek mindig szüksége lesz fodrászra, tehát a végtelenségig képezhetnek „Gedeon bácsikat”. Ezen felül az sem biztos, hogy a ma kihalófélben lévő szakmák holnapra valóban kihalnak. Itt van például a divatvilág: egy-két éve lett módi az a „gyógycipő”, amit minden második lányon látni lehet, de emellett az üzletekben megjelentek a valódi bőrből készült saruk és egyre nagyobb kereslet van a kézzel készített cipőkre, vagy a szabóknál varratott egyedi ruhákra. Tehát a szakmák egy részének a létét és élet- képességét nagymértékben a divat határozza meg.- Ön kiknek ajánlaná ezt az iskolát? Egyáltalán, meg lehet ma élni egy szakmunkás oklevéllel?- Hogy meg tud-e élni egy kézműves, az csakis tőle függ. Azon múlik a sikere, hogy a saját maga termelt árut mennyire képes eladni. Egyébként téved az, aki azt hiszi, hogy a kézművesség kihalt, mert az évszázadunk folyamán volt egy sor olyan felfedezés, amely átvette, megkönnyítette az emberek dolgát. A gépek nem minden esetben helyettesíthetik az embert. Hogy itthon meg lehet-e élni a kézművességből, azt nem tudom, de azt tudom, hogy sok olyan diákot vittek külföldre - leginkább Ausztriába és Németországba - dolgozni, akik a mi iskoláinkból kerültek ki. Egyébként most mindenhol azt lehet hallani, hogy Magyarország „száguld” Európába. Ha majd valóban odaérünk, a magyar nagyiparral nem sokat tudunk majd kezdeni, ott a kézművességünket kell majd csillogtatnunk, és akkor főleg ezekre a szakmunkásokra számíthatunk. 1998. május SZAKMUNKÁSOKLEVÉL - alap a megélhetéshez Kézműves iskola a Hajdú utcában- Milyen idős gyerekek tanulnak itt?- Tizennégy éves kortól fölfelé. A tanulók 3-4 vagy 5 osztályt végeznek el. A 9. és a 10. osztályban a Nemzeti Alaptanterv szerint az alapműveltségi vizsgára készítjük fel őket, valamint szakmai alapozótárgyakat tanulhatnak a választott szakiránynak megfelelően. A 16 és 22 év közötti tanulók pedig kézműves, illetve kereskedő szakmákat sajátítanak el. Ezen kívül indultak felnőtt képzések is, ezek számát lehetőleg még bővíteni szeretnénk.- Elég-e manapság egy szakmunkás oklevél? El tudnak-e helyezkedni ezzel az iskolát végzett diákok?- Elhelyezkedni mindenképpen sikerül nekik, vannak azonban olyan tanulóink - leginkább a porcelánfestők között akik az iskola elvégeztével tovább tanulnak a Képzőművészeti vagy az Iparművészeti Főiskolán. Igen sok tanulónk a szakmai oklevél megszerzése után a generációkon át örökölt családi vállalkozásba kapcsolódik be, és „viszi tovább a boltot”. Rajtuk kívül vannak enyhén értelmi fogyatékos diákjaink is, nekik és azoknak a tanulóknak, akik az iskola befejeztével dolgozni szeretnének, megpróbálunk állást szerezni általában nagyüzemi varrodákban vagy kisiparosoknál, a legjobb porcelánfestőinket pedig felveszik a Hollóházi, vagy a Herendi Porcelángyárba.- Említette, hogy az iskolában vannak enyhén értelmi fogyatékos tanulók. Befogadták- e őket egészséges társaik?- Erre a kérdésre nehéz válaszolni, mert - láthatja -, az egészséges diákok nem csúfolják beteg társaikat, ugyanakkor nem lehet elmondani azt, hogy teljes mértékben befogadták őket, vagy egyenlő partnerként tekintenek rájuk. Az iskola diáksága nem egy nagy egység, hanem kisebb társaságokra, csoportokra oszlanak, de melyik iskolában van ez másképp? Ezekben a csoportokban a diákok jól érzik magukat és nem igazán foglalkoznak a többiekkel.- A tantermek ablakain rácsok vannak, a folyosón mozgásérzékelők, a kaput csak távirányítással, a tanári szobából lehet kinyitni. Miért van szükség ilyen nagyfokú védelemre?- Ezt a kérdést már a diákjaink is feltették nekünk, és zokon vették, hogy annyira nem bíztunk meg bennük, hogy az iskolájukból börtönt csináltunk. Már nekik is elmondtam, hogy a rács nem őket gátolja, hanem a tantermeket és a felszereléseket védi. Eléggé értékes dolgok vannak a termekben, s mi tagadás, féltjük az értékeinket. Ezalatt a pár hét alatt, mióta beköltöztünk ebbe az épületbe, történt olyan betörési kísérlet, ami megalapozta félelmünket.- Mit csinálnak azokkal a tárgyakkal, amit a diákok készítenek?- Természetesen eladjuk őket, erre azért van szükség, Művészi igényű munkát tanulnak a porcelánfestő műhelyben Az iskola vitrinjeiben lathatok a porcelánfestő diakok munkai A varrodai tanműhelyben mert az alapanyag árát nekünk is ki kell fizetni, és mivel az iskola tandíjmentes, csak ezekből a tárgyakból tudjuk előteremteni a szükséges pénzt.- Milyen terveik vannak a jövőre?- Egyelőre keressük még a helyünket ebben az épületben. Szeretnénk megnyitni egy új tantermet, ahol kerámiaműhelyt rendeznénk be. A terem már megvan hozzá, két hatalmas agyagégető kemencénk is van, már csak a berendezés többi része hiányzik. (horváth) Horváth Mónika Áprilisban megnyitotta kapuit a Kézműves Szakmunkásképző Iskola új épülete a Hajdú utca 21-ben a Magyar Iparszövetség Oktatási Központja részeként az 1996/97-es tanévben megnyílt Közgazdasági és Idegenforgalmi Szakközépiskola épületével szemben. Az újonnan átadott intézetben az igazgatónővel, Holczinger Istvánnéval beszélgettem. Ottjártamkor a tanórákon bepillanthattam egy-egy szakmai gyakorlatba is.
