XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1998. május / 5. szám
XIII. KERÜLI Köszönet és elismerés az ének-zene tagozatos iskolának A Enek-zene Tagozatos A Általános Iskola Sági Judit igazgató Budapest XIII., Dózsa György út 136. Kedves Igazgatónő! Tisztelt Tantestület! A képviselő-testület 1998. március 24-i ülésén megtárgyalta az iskola tevékenységéről szóló beszámolót. Az önkormányzati képviselők elismeréssel szóltak az Ének-zene Tagozatos Általános Iskolában folyó színvonalas, eredményes pedagógiai tevékenységről. Példaértékű, hogy a tantestület kialakította azt az egységes eljárást, melynek keretében megvalósul a hagyományos és emelt szintű oktatás, a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása, a tehetséges tanulók differenciált fejlesztése. Büszkék vagyunk arra, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója tiszteletére rendezett országházi megemlékezésen az iskola énekkara színvonalas szereplésével öregbítette a majd 100 éves iskola és kerületünk hírnevét. Elismerésre méltó eredményt érnek el a szaktárgyi, a sport és kulturális versenyeken. A képviselő-testület megállapította, hogy az Ének-zene Tagozatos Általános Iskolában szakmailag jól felkészült, gyermekközpontú tantestület dolgozik. Az iskolavezetőség hozzáértéssel szervezi és irányítja az iskola teljes életét, gazdálkodását. Az iskola pénzügyigazdasági ellenőrzésének tapasztalatairól szóló jelentés azt mutatja, hogy jó gazdái a rájuk bízott önkormányzati vagyonnak, értékeknek. A képviselő-testület köszönetét fejezi ki Önnek, az iskola vezetőségének, a tantestületnek az iskolában folyó magas színvonalú nevelő-oktató munka megvalósításáért. Gratulálunk, s további munkájukhoz sok sikert kívánunk. Budapest, 1998. április 1. Üdvözlettel: Holopné Schramek Kornélia Dr. Tóth József alpolgármester polgármester A tévécsatornákon sugárzott óriási mennyiségű külföldi film, illetve ezek magyar változata színészi munkaerő-bővülést is jelent, ez a csúnya szó azt takarja, hogy igény van szépen beszélő magyar hangokra kis és nagy szerepekben egyaránt. Ez is vezérelte a kerületben működő Láng József tanár úr (alias Angyal) jókat derül a vizsgán Hungarovox Oktatási Stúdiót, hogy más tanfolyamok mellett szinkronszínész tanfolyamot is indítson. Ennek a tanfolyamnak a vizsgája volt április 5-én, vasárnap az Újlipótvárosi Klubgalériában, ahol egyébként a műtermi gyakorlatok kivételével a tanítás zajlott. Zsúfolásig megtelt a Galéria felső kiállítóterme, a rokonok mellett szakmabeliek: rendezők, színészek, rádiósok, filmesek is jelen voltak, és természetesen a tanfolyam tanárai, többek között Dallos Szilvia és Láng József (mindketten korábban a kerület lakói voltak), Andor Péter és Mihályfalvi Mihály szinkronrendezők, Kiss Éva, a Juventus Rádióból jól ismert bemondó, Mártha Judit énekesnő és énektanár, s persze a Stúdió vezetője, Kaiser László. A bő órás műsor, ha úgy tetszik, bemutatkozás, vizsga elsősorban a hallgatók hang kvalitásait reprezentálta. A jól szerkesztett műsorban pergő mon- dókákat, a tanfolyam profiljához hűen szinkronanekdotákat, valamint részleteket Blaha Lujza naplójából és Karinthy Frigyes telefonos, humoros játékát adták elő mívesen, lendületesen, tisztán beszélve. Kitűnően választott énekbetétek színesítették az előadást, felmutatva a hallgató énektudását is. S végül hadd álljon itt azok neve, akiket remélhetőleg és méltán sokat hallunk a külföldi filmek magyar változatában: Berczeli Bernadett, Bódai Zsolt, Flórián Szonja Orsolya, Keresztes Nóra, Kili Tamás, Lambert Marianna, Marton Bernadett, Márkus Irén, Móczár Edit, Pulai Szilvia Rita, Tolnai Kata, Tóth Szilvia, Várkonyi Rita. Van valami nyoma a vizsgaláznak? Az első lakásokat jutalmul kapták a beköltözők Otven éve kezdték építeni az Élmunkás-házakat Habár a második világháborús pusztítások szerencsére nem okoztak a kerületben olyan hatalmas károkat, mint más városrészekben, a lakáshiány itt is óriási volt. A lakásépítés 1944 óta lényegében szünetelt, csak az ostrom miatt félbemaradt néhány állami építkezést fejezték be a mai Béke-Tatai úti lakótelepen közvetlenül a háború után. Teljesen új lakásokra az évtized legvégéig kellett várni. 1948 májusában a kormány 60 millió forintot szavazott meg lakásépítési célokra, azzal a feltétellel, hogy az építkezéseket az év végéig be kell fejezni. Ez a program már az általános lakásnyomort megoldó nagy munka első lépésének volt tekinthető, ezért különösen jól meg kellett gondolni, hogy az új lakásokat milyen szempontok szerint tervezzék meg. Legfontosabb követelmény a minél több és egyben a lehető legkorszerűbb otthonok létrehozása volt. Tervezési normák még egy ideig nem voltak, a tervezők ebben a rövidke átmeneti periódusban változatlanul saját belátásuk szerint dolgozhattak. A negyvenes évek második felének épületei így még nem szocreál stílusúak, külső megjelenésükben inkább a háború előtti szemléletmódnak, az úgynevezett Bau- hausnak folytatóiként tekinthetők. Ezeknek az iránymutató próbálkozásoknak szép példáit képviseli a Lehel téren álló négy modern lakóház is. Az első ötéves terv keretében emelt első típusházak a gondos tervezés eredményeként gazdaságos szerkezeteikkel és szolid, de barátságos képükkel tűnnek ki csepeli és más angyalföldi, például a szintén ekkor felépített Béke úti társaik közül, amelyek már inkább a nagyléptékű lakótelepek képét előlegezték meg. Az Élmunkás-házak építését 1948-ban kezdték meg, és alig két év alatt el is készültek. Mint érdekességet, érdemes megemlíteni, hogy az akkor teljesen üres telken nem sokkal korábban még Pest egyik legrégebbi temetőjének, a Váci temetőnek maradványait lehetett fellelni. Elsőként a Lehel térhez legközelebb eső 2/a és 2/b épületet adták át, amelyekbe már a következő év elején be is lehetett költözni. A mögöttük álló két másikat csak ezután kezdték el építeni, és a befejezésük határidejét 1949. október 1-jére jelölték ki. A munkálatok Schall József és Piszer István tervei alapján folytak. Kettőjük közül az egyébként később Ybl-díjjal is kitüntetett építész, Schall-József már 1946-ban megbízást kapott a fővárostól lakások tervezésére az akkori Terézvárosba (a mai XIII. kerület északi részébe), de igazi áttörést éppen ezek a Lehel piac mellé tervezett művei hoztak számára. Míg három épület kívül-belül teljesen megegyezik egymással, a tér felől számolva az utolsó, amely időben is a legkésőbb készült el, jócskán elüt a többitől. Már számozásában sem a Lehel térhez, hanem a Bulcsú utcához tartozik. Bár a többihez hasonlóan a két lépcsőházban itt is összesen 36 lakást alakítottak ki, elrendezésük másfajta, és benne néhány műteremlakás is helyet kapott. Általánosan elmondható, hogy az eredeti célkitűzésekhez hűen mind a közel 150, másfél-kétszobás lakást jó alaprajzzal és gondos, valamennyi otthonnak napsütést adó tájolással sikerült megvalósítani. A házmestereknek szánt földszinti lakások a bejárati kapu mellett egy aprócska kémlelőlyukkal lettek felszerelve, ahonnan teljesen észrevétlenül lehetett vizsgálgatni az ismeretlen látogatókat. A lapos tetőre pedig, amíg az kövezve volt, napozni és fürödni jártak fel az emberek. Nem is szólva arról a kellemes parkról, amelynek fáit még a hajdani lakók ültették, és amelyről minden bizonnyal álmukban sem gondolták, hogy egyszer majd nemhogy oázisa, de egyenesen az átka lesz az itt élők mindennapjainak. Ezt a parkot és a benne lévő játszóteret ugyanis pont azok nem használják, akiknek eredetileg szánták, mert helyettük a piaci árusoknak és kétes egzisztenciájú elemeknek szolgál illem- és találkahelyként. Melegebb időben még az ablakot sem ajánlatos kinyitni, és főleg nem kinézni azon... Ámint azt a házaknak és hosszú ideig magának a térnek az elnevezése is jelezte, a szocializmus útjára lépett ország elsők között megépült otthonaiba nem akárkik kaphattak lakáskulcsot: munkájukban érdemeket szerzett, megbízható és lehetőleg párttag nagyüzemi élmunkások vagy állami hivatalok dolgozói költözhettek be az összkomfortos lakásokba. De mindezeken túl elsődleges szerep a szerencsének jutott, mivel a lakások kiutalását jórészt sorsolással döntötték el az esélyesek között. Legnagyobb hányadban kétkezi munkásokat juttattak ily módon fedélhez, közöttük is főként azokat a családos embereket, akiknek addig vidékről kellett bejárniuk nap mint nap a gyárba dolgozni. Mellettük azért néhány vezető beosztású „élmunkást” is megjutalmaztak itt lakással, és nem mindig a legtisztességesebb módon. Egy ma is itt élő egykori szakoktató - aki soha nem volt párttag, mégis felterjesztették egy jutalomlakásra - úgy emlékszik, hogy az eredetileg számukra kiutalt kétszobás otthonban bizony megelőzte őket egy „fejes kommunista”, s emiatt négytagú családja kénytelen volt beérni a szomszédos kisebb lakással. A beköltözők munkahelyeit illetően meglehetősen vegyes volt a kép: elég jelentős volt azoknak a száma, akik a Ganz- Mávagnál dolgoztak (a 2/b épületben például valaha csak ők éltek), de kerültek ide tisztviselők a postától, a Kábelgyártól, de még az Építésügyi Minisztériumból is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok lakó csak a telep legelsőnek megépült házát, a 2/a-t hívta Élmunkás-háznak, a többire más elnevezés ragadt rá (ganzmávagos ház, műteremház stb.). Ellenben csak „egyszer volt Pesten ingyenlakásosztás”, már legalábbis ami ezeket a házakat illeti. Mivel a bérlemények a tanács kezelésébe kerültek, jutalomlakásokban itt később már senki sem részesült. Olyan lett azt követően ez a tömb is, mint akármelyik másik. 1976-77-ben mind a négy épületet felújították, de az eredeti Wertheim-liftek korszerűsítése elmaradt, emiatt egy apró kényelmetlenséggel manapság is együtt kell élni ezekben az ötemeletes házakban. Ezek a „speciális” felvonók ugyanis a szó szoros értelmében általában csak felfelé szokták szállítani utasaikat, egyszerűen azért, mert lentről nem hívhatók fel az emeletekre. Sajnos jó néhány idős lakó pont a kényszerű lépcsőzések miatt nem képes már kimozdulni otthonról, a liftek cseréjére pedig egyelőre ezekben a házakban sincs remény, nemhogy az ismét időszerű tatarozásra. Nagyobb összeget egyedül a lapos tető beépítésével tudnának szerezni, amire viszont a házak védettségéből kifolyólag nem kaphatnak engedélyt. Ä harmincadik évfordulón, 1979-ben riport készült négy elsőgenerációs lakóval az egyik napilapban: kiderült, hogy az eredeti lakók száma már akkor is elég kevés volt, ma pedig szinte már csak hírmondóban találhatunk belőlük házanként egyet-egyet. A forgalmas piac közvetlen szomszédságában a mai lakók úgy érzik, hogy nincs igazi gazdája ennek a hatalmas területnek. Az önkormányzat évek óta ígérgeti az áldatlan állapotok megszüntetését, az elavult piac átépítését. Minderre most ismét van ígéret, kíváncsian várják a végeredményt. Farkas Szabolcs w3.datanet.hu/~sprintbp/hirnok/ Interneten a XIII. kerületi Hírnök L apunk aktuális száma három hónap óta az Interneten is „kapcsolható”. Szeretnénk megtudni, hogy esetleg milyen „plusz” közlésekkel és szolgáltatásokkal állhatnánk a világhálón kedves olvasóink - és mások - rendelkezésére. Kérjük, írják meg szerkesztőségünk címére: 1137 Budapest, Újpesti rakpart 7. fszt. 2. Emellett értesítjük kedves olvasóinkat, hogy a Hírnök májusi internetes kiadásában „spéci” rejtvényfeladványt találhatnak, amelynek megfejtői között könyvjutalmakat sorsolunk ki. Beküldési határidő a szerkesztőség címére május 20-ig. Pillantás az Élmunkás-házakra a Lehel tér felől A szomszédos „leépült” játszótér inkább piac mint lakossági terület . C?Jj?1fa VOM 8:SÉÍ12 Ss3K VlX8gA a Lhn H'igHlértÁh&n
