XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1998. január / 1. szám
XIII. KERÜLI A Déryné-díj átadásához egy másik szívmelengető esemény is kapcsolódott. Schütz Ila legkedvesebb és leggyakoribb partnere, Sztankay István, aki A házasságlevél című darabban szintén főszerepet játszik, méghozzá Schütz darabbeli férjeként - ki tudja immár hányadik alkalommal? -, díszes tanúsítványt olvasott fel és nyújtott át az ünnepeltnek, amelyben minden házasságlevélnél erősebb fogadalom formájában hitet tesz amellett, hogy éppen harminc esztendeje megkezdődött partneri kapcsolatukat most már öröknek tekinti és ahhoz minden körülmények között ragaszkodik (képünkön). Jól értesültek véleménye szerint az ilyen írásbeli el- kötelezés első a hazai színházi élet történetében. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy Schütz és Sztankay a szerelmes, a házastársi és a házasságtörői kettősök sikersorozatait élte meg, ami sokféle mendemondának szolgált alapul. A leghíresebb ilyen páros szerepük Bemard Slade Jövőre veled ugyanitt című kétszemélyes darabban volt; több százszor játszották el a Madách Kamara színpadán. Ez adta az ötletet 1989-ben az Újra veled ugyanitt című kettős életrajzi riportregény megírásához. Két idézet a kettős életrajzi könyvből „Sztatikus” nézőpontjából Margitsziget - Művészsétány - Memento *97 én (zLóitod, a föüd, ck&öxög, Q/igyázz, vigyázz, rneié tn&yőxixíi a iákon... József Cfliíiía.: Cél 6Z99&J&CC •et, fölfogfurtot söröztem, £oIcsálolóz/am álfa, se'/a lözfen — JKily drága vagy, lágy röptű lom fjóiddal, polgári áron enyhült gondjaiddal!... JIQni egeret a macs fa, a me leg Sen csal lestem, egy leválle £át£a teffen. rUgy ízlett már a levegű is regen, mint állott sör, falja se volt az ágén. DGláptem fát, fogy enyfülásre leijei, — de „Jfoc£!f- al zúgtál ás reledíeff,, ftleil'i el, csámpai íflo/dnal táglavörös arccal, töff mecllenfurgi lisiparos dollar zajongta, fogy csal S van a világon ás megvalósula leleti álom / Jó am a szmolingfan fáztál a zendszel— de linel fáztált melyilnáp a rászegf öztűl döntsál el, afelsSíffatalmal, alil nem adtai egy pici nyugalmat. ülCert án azon tiinűdtem meglepetve, márt mentem áppen a JlCargitszigetref 1934 S jött a Jövőre veled ugyanitt. A nagy közös játék „Sücivel”, amely vegytisztán kimutatta, mennyire egymáshoz illők ők ketten. Az estéről estére bravúrosan, hitelesen, játékosan végigélt huszonöt év a színpadon Bemard Slade bulvárdarabjában, az ő „négykezesüktől” kapta meg az elbűvölő arany csengését. Az indító első „Helló!! Helló!!”-tól Dorisnak ama utolsó mondatáig: „Visszajöttem, és visszajövök ezután is minden évben, amíg csak a csontjaink össze nem törnek az ölelkezéstől!”- Kis híján négyszázötvenszer „ropogtattátok csontjaitokat” az ölelkezésben - fordulok Istvánhoz. - Ennyiszer játszottátok el Doris és George eltéphetetlen, szétválaszthatatlan szerelmét a Jövőre veled ugyanittben. Ilától is kérdeztem ennek, hogy úgy mondjam, a privát ve- tületét. Itt az alkalom, hogy téged is megkérdezzelek. Hogyan emlékszel arra, amikor először találkozott a tekintetetek? Amikor először néztetek egymás szemébe. Ami aztán később tízezerszer ismétlődött meg. S fog még, ki tudja, hányszor...- A Bors filmforgatásán történt. Egyszer csak megjelent előttem egy jó alakú, aranyos kis fruska, s magára vonta a szemem. Magam is fiatal voltam, vagányabb, felelőtlenebb a mai magamnál; igyekeztem az életet olyannak élni, hogy el ne menjek semmi mellett, ami kellemesnek ígérkezik. Ejnye már, no - mondtam magamnak -, itt ez a tűzről pattant, ügyes, helyes kis színésznő... Nem tudom, talán nem volt elég helyénvaló az első pillantásom. Én az övétől mindenesetre megpörkölődtem. Meg- éreztem belőle a szerelem lehetőségét. Ila nem zárkózott el a baráti kapcsolattól. De semmi több. Nem volt olyan beállítottságú, vagy nem volt rá lelkileg éppen felkészülve? Egy biztos, nem ment bele egy mélyebb viszonyba. Rosszul esett a visszautasítás. Mit tehettem? Azt mondtam erre: pardon! Ezzel lezárult a nem is létezett liezon.- S elkezdődött valami más.- Igen. Összekerültünk filmen, színpadon. Kollegina lett, munkatárs, női partner. De azért más, mint a többi.- Miben más?- Istenien lehet dolgozni vele. Jó,,természettől megáldott, igazi, hosszú távú^partner. Olyan, aki a vállán viszi tovább a másikat, ha az valami miatt „leül”, ha akadozik, bizonytalankodik a játékban. De akkor is, ha jó formában van. Él benne valami belső bájjal párosult humor. De nincsenek allűrjei. Általában nyugalmat áraszt magából. Persze, a nagy nyugodtság sem jó. Ilyenkor kapok tőle egy szem- villanást a színpadon, s mindjárt cikázóbban kezd járni az agyam. Ha Ilát sérelem éri, nem remeg bele a színház. Kerüli a támadási felületeket. Ugyanakkor van benne karakter, határozottság, még nagyfokú önfejűség is. Igényes ember nem lehet meg anélkül. Úgyhogy újra .megszerettem Ilát... Másképp. Örülök, hogy akkor nem történt köztünk semmi. Félő, hogy mederbe terelődött volna az egész... Most így jól van. Lehet zavartalanul dolgozni vele. Veszélytelenül. Mindenfajta érzelmi komplikáció nélkül. „Süd” nézőpontjából- Nem langyos randevúkra jöttünk össze Sztankay Pistával a Jövőre veled ugyanitt előadásain. A közönség ezt megérezte.-így aztán nem is csoda, hogy sokan összeboronálták a két színészt. Voltak, akik biztosra vették, hogy házastársak. Mások „csak” a szerelmesi viszonyig jutottak el. De ennek is elismerték az abszolút jogosultságát. Két ilyen egymáshoz illő, a színészi pályán összeforrt ember, nyilvánvalóan, a színpadon kívül is éli a színpadon oly hitelesen kidolgozott és megjelenített szerelmi életét. Hogy aztán legálisan-e vagy illegálisan, miként a nagy sikerű darabban, nem édes mindegy? Privát kapcsolatukat nem pletykaszinten tárgyalták. Komolyan hitték. Van oka megcáfolni ezt a közhiedelmet?- Van. egyszerűen azért, mert nem igaz. Szégyellnivaló? Papírforma szerint be kellett volna jönnie, amit a közvélemény feltételez. De sohasem jött be. Pedig az első „kihívás” már a Bors forgatásán megtörtént. Úgy, ahogyan ezt már elmondtam. Nem fogadtam el az „ágit”. Megsejtettem-e akkor vagy sem, hogy mi ennél többre vagyunk teremtve egymásnak? Nem tudom. Egy biztos: „csípett a Sztankus”, és én meglógtam előle. Lett volna alkalom később is; nem menten bele. Mi sohasem tudtunk egymásnak könnyű kaland lenni, a nagyobb bonyodalmaktól pedig ösztönösen menekültünk. Persze csak a magam nevében beszélhetek...- Őrizkedem attól, hogy a téma olyan pontjáig merészkedjem, amivel már megbánthatom. A Jövőre veled ugyanittben a művészi erőn kívül szexuális vonzás is érvényesült a játékban. Végtére is egy férfit házasságon kívül huszonöt évre magához láncolni, ha évente csak egy-egy találkozásra is, szép női teljesítmény...- Tudnia kell, én sohasem szorgalmaztam, hogy szexbombaként tartsanak számon. Nehezen is menne, annyira ismerem a külső-belső adottságaimat. De ha a színészi feladatom az, hogy valamilyen módon csábító legyek, akkor köteles vagyok jól összeszednem magam. not -íoxi. .- Ha helyesen közelítem meg a kérdést, akkor ez egy jó színésznőnél intellektuális feladat is lehet. A smink, a frizura, a rafinált öltözék ilyenkor másodrendű, sokkal lényegesebb a szexualitás belső eszközeinek akcióba lendítése. A játék, a nézés, a gesztus, a mozgás, a játékmodor, s még számos más összetevő, a finomabb vagy erősebb erotikus hatást a szexbombaszámba menő megjelenésnél is jobban szolgálhatja. Ezt az ön Doris- alakítása kiválóan támasztja alá. Van ennek egy előnye is: magánéletileg nem kell használnia. A csáberőt a színpad számára tarthatja fenn. Schütz és Sztankay fent a színpadon nagyszerű házasságtörők, idelent a prózai életszférában tisztességtudó házasok. Jó kombináció, nem? Ha nem jött össze a könnyű kaland, összejöhetett volna a házasság. Amikor mind a ketten elváltak voltak... foglalkozni kezdtem. Különösen szépprózája tetszett, verseivel nehezebben barátkoztam meg. Egy év múlva eljött hozzánk Lengyel Balázs. Meghívtuk a Kálmány Lajos Kollégiumba is. Kollégistáink Weöres Sándor gyerekverseiből adtak elő, népdalokat énekeltek, Sinka István Anyám balladát táncol című versét jelenítették meg, eljátszották a Kocsonya Mihály házassága című tréfát és egy jelenetet Shakespeare Julius Caesarjából. Népi táncokat is jártak. Rábai Miklós békéscsabai tanár, a kitűnő népi táncos akkoriban épp a doktori disszertációját írta, és a kollégiumunkban kapott szállást. Ő ezt azzal hálálta meg, hogy táncolni tanította kollégistáinkat. Lengyel Balázs meghatottan köszönte meg Somogyi Tóth Sándornak és nekem a vendéglátást, s csak annyit kérdezett, hogy miben segíthet. Miniszteri osztálytanácsos volt akkoriban. Szinte egyszerre mondtuk: - Könyvet kérünk. Lehetőleg minél többet! - Meglesz! - felelte és elbúcsúzott. Alig telt egy hét, nagy csomagot hozott a posta. Kibontottuk: legalább száz könyv volt benne. Kollégistáink, de mi is rögtön olvasni kezdtük. így került kezembe Kassák Lajos Egy ember élete című önéletrajzi regényének új kiadása. Újra elolvastam és most értettem meg igazán. Verseivel is kezdtem már megbarátkozni, mert időközben jobban megismerkedtem a különböző modernista és avartgárd irányzatokkal, s a művészi formáról való elképzeléseim is átalakulóban voltak. 1947-ben jelent meg Kassák Lajos Hatvan év című gyűjteménye, ezt egyre szívesebben olvasgattam. Csakhogy a folyamatot nálam is, akárcsak nemzedékem számos más tagjánál, megszakították a Kassákról és életművéről kialakuló elmarasztaló vélemények. Mellőzteté- se, bevallom, rám is távolítóan hatott. Csak egyszer láttam őt az írószövetségben a visszaszorított- ság és visszavonultság nehéz éveiben. Egy vitán szólalt fel, úgy éreztem, hogy konstruktív szellemben. Mégis olyan indulatokat kavart, a vádaskodásnak és a gyúlölségnek olyan riasztó hullámait verte fel, hogy még az emléke is félelmetes ennek a találkozásnak. Pedig Kassák bátran, nyugodtan, szilárd elszántsággal V válaszolt támadóinak, úgy, ahogy annak idején Szegeden beszélni hallottam. Csakhogy itt nem sikerült nyugalmat teremtenie, ezért végül megbiccentette a fejét a hallgatóság felé, és büszke tartással kiment a teremből. Utólag tudtam meg, milyen nehéz helyzetben volt akkoriban. Élete anyagi alapját feleségének a tanárnői fizetése teremtette meg. írói jövedelme hét éven át nem haladta meg a havi háromszáznyolcvan forintot. 1956-ban térhetett vissza az irodalmi életbe. Hamarosan megismerkedtem vele személyesen. Erre az adott alkalmat, hogy rám bízták 1952 óta írt versei vaskos kötetének megszerkesztését. A kötethez szép és érdekes, egyszerűségében is kifejező rajzokat készített. Akadt azonban a kéziratban néhány olyan vers, melyek megjelentetését a kiadó akkor nem vállalhatta. Ahogy visszaemlékezem: elfojtott indulatai törtek fel bennük azok ellen, akiket felelőssé tett sorsának alakulásáért. Úgy gondoltuk: megkérjük a költőt, tekintsen el a hét vers közlésétől. Legalábbis ebben a kötetben. (Költemények rajzok, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1958.)- Nem lesz könnyű dolgod! - figyelmeztetett Illés Endre, közvetlen főnököm a Szépirodalmi Könyvkiadóban. - Készülj fel rá, hogy harcolnod kell, és még így sem biztos, hogy eredményt érsz el. , Felhívtam Kassákot telefonon. Meglepődtem, milyen kedvesen hívott meg mindjárt másnapra. Otthonában is udvariasan, de már félreérthetetlen bizalmatlansággal fogadott. Ez annyira feszélyezett, hogy körül sem igen mertem nézni. Pedig egy futó pillantás is elég volt ahhoz, hogy megállapítsam, milyen érdekes képek láthatók a falon. Leültetett, és csak nézett rám. Ezt az arcot valóban a harc és a szenvedés formálta - töprengtem. Vártam, hogy szól majd hozzám, s én is hozzákezdhetek a mondandómhoz. Kassák azonban nem szólt. Teltek-múltak a percek, de ő csak hallgatott. Figyelt. Engem figyelt. Komoran, ridegen és átható pillantásokkal méregetett-vizsgálgatott. Végül arra kényszerültem, hogy hozzákezdjek a kiadó véleményének ismertetéséhez, és kívánságának indoklásához. Félbeszakított: - Mindezt tudomásul veszem. Önök így gondolják. Én meg másképp. Kü♦ lönben miért írtam volna meg ezt a hét verset! Kiadói problémáik pedig különösképpen nem érdekelnek. Ez az önök gondja és nem az enyém. Kiadják-e a kötetemet vagy sem, ebben a formában vagy másképp, erről szintén önöknek kell határozniuk. Én mindenesetre ragaszkodom a versekhez. Majd eldöntőm, hogy kérésükre kihagyom-e. Mielőtt azonban erről egyáltalán gondolkodni kezdek, legyen szíves, fejtse ki nekem az ön saját véleményét. Minden részletre kíváncsi vagyok. És megkezdődött a viaskodás. Sorról sorra, gondolatról gondolatra ment végig velem a verseken. Bármit mondtam, rögtön megcáfolta, újabb érvre egy másikkal válaszolt... Olyan volt ez, mint egy igazi ütközet. Először sportra - viadalra - gondoltam, de aztán látnom kellett, hogy vérre, idegre megy a küzdelem. Itt kardok villognak, fogak koccannak, öklök ütköznek. Már csörgött a verejték a hátamon. Félelmetes erő, elszántság sugárzott belőle, a kihívás ifjúi merészsége, az igazságkeresés szenvedélye, a mindhalálig vállalt akarat csodálatos szépsége. De nekem épp ezek szították fel harci kedvemet. Hát nem fektetsz két vállra Kassák Lajosig- gondoltam. - Ha harc, hát legyen harc, a végkimerülésig. Ő viszont épp azt a pillanatot várta, amikor már nem tudok kíméletes lenni vele. Ő sem kímélt engem. így folyt ez a majd két órán át tartó viaskodás, melyet később hazafelé menet „hétpróbának” neveztem el magamban. Úgy látszott, hogy minden erőfeszítésem eredménytelen marad. Olyan falba ütköztem, amelyet nem tudok áttörni. Már feladni készültem az egészet, amikor megszólalt:- Látom, kemény fickó vagy. Vannak elveid. Tudsz makacs és akaratos lenni. Konok is. Na, jól van... - mondta, és elmosolyodott. Olyan szelíden nézett rám és akkora szeretettel, amit nem tudok elfelejteni.- Tégy úgy, ahogy jónak látod - fűzte hozzá. - Hagyd ki azokat a darabokat, amelyeket menthetetlennek tartasz. S ha később újabb kéziratom kerül a kezedbe, elég, ha telefonálsz. Bízom véleményedben. A rajzokból azonban még neked sem engedek el, egyetlenegyet sem... Illés Lajos á
