XIII. Kerületi Hírnök, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997. május / 5. szám

XIII. KERÜLETI 14 ouüéiíja39------------; 'M- " ? Nemzetközi mércével is figyelemre méltó Szociális, mentálhigiénés vezetői tréning 24 szervezet részvételével A XIII. kerületi Önkor­mányzat Egészségügyi és Szociális Bizottságának tá­mogatásával 1997. április 9-11. között szervezetfej­lesztő vezetői tréninget ren­deztek a HÍD Családsegítő Központban. A találkozóra meghívták a kerületben szociális, mentál­higiénés és elme-egészség- ügyi területen működő, a he­lyi és fővárosi önkormányzat­hoz tartozó intézmények, a ci­vil szervezetek és az egyházak képviselőit. Nagy eredmény, hogy a politikai döntéshozók­tól kezdve egészen a szolgál­tatásokat igénybevevőkig igen széles körben képviseltették magukat a szervezetek. A kö­zös munkában végül 24 szer­vezet munkatársai vettek részt. A vezetői tréninget az an­gol „Social Care Initiatives Network” munkatársai tartot­ták: Paddy Cooney (a szerve­zet alelnöke), Terry Hunt (menedzser, szociális munkás képző) és Edward Peck (igaz­gató, Mentálhigiénés Szolgál­tatásokat Fejlesztő Központ, London). A tréning vezetői anyagi ellenszolgáltatás nél­kül vállalták a munkát, az uta­zással és szállással kapcsola­tos költségeiket a „Charity Know How” Alapítvány fe­dezte, az önkormányzat pedig a tolmácsolással kapcsolatos kiadásokat vállalta át. A rendezvény nemzetközi mércével mérve is figyelemre méltó jelentőségű volt, ezt a tréning angol vezetői is meg­erősítették. A fejlett országok­ban a reformok felülről, köz­ponti szervezéssel indultak, ritka a kerületünkhöz hasonló helyi kezdeményezés. A szo­ciális és egészségügyi szféra közti integrációs törekvések máshol is újszerú'ek, pedig a mienkhez hasonló interdisz­ciplináris útkereséseké a jövő. Az összejövetel célja a te­rületi munka hatékonyabbá, szervezettebbé tétele, illetve annak elősegítése volt. Ehhez tartozik a kerületi információs adatbázis elkészítése, vala­mint a kerületben jelenleg is működő kezdeményezésekre építve (Szociális Segítők Fó­ruma, illetve a Szociális Kerekasztal), az együttműkö­dés új lehetőségeinek átgon­dolása. Az előadók beszámoltak e terület ellátási formáinak vi­lágszerte történő átalakulásá­ról, melyek egyre inkább „fo­gyasztó” központúvá lesznek, és területileg is közelebb ke­rülnek a rászorulókhoz. Nem egy szűk réteg ellátását kíván­ják megoldani, hanem minél több helyi igényt próbálnak kielégíteni. A cél a hátrányos helyzetben lévők önálló élet­sukra közös döntés született. A résztvevőkben megfogal­mazódott a közös felelősség tudata, az, hogy - az anyagi problémákat nem alábecsülve - az emberi tényezők, az együttműködésben rejlő lehe­tőségek is előbbre vihetik a közös munkát. Az angol szakemberek igen optimisták, elképzelhe­Gondolatok a tréning hasznosságáról ■ „Fontosnak tartom, hogy legyen folytatása. Megvalósítá­sához vezetői módszereket szeretnék hallani. Úgy éreztem, hogy közös nyelvet beszélünk, és ezért még szeretnék pro­fitálni a megélt tapasztalatokból.” „Sok olyan embert ismertem meg, akik a kerületben ugyanúgy segíteni szeretnének másoknak. Együtt könnyeb­ben megy majd.” „Hasznos volt, hogy alapot teremtett ennek a fórumnak az összehívására és a kerületben működő humán szerveze­tek találkozhattak, és közelebbről megismerhették tevé­kenységeiket. Sok hasznos ötletet kaptunk munkánk to­vábbfejlesztéséhez és a kommunikációs kapcsolatok fej­lesztéséhez. Az angliai rendszer működésének ismertetése új gondolatokkal gazdagította a jövő feladatainkat.” „Annyi egyéni akció, fáradozás hasonló közös gondolko­dásra kudarcot vallott már, most reményt ébresztett bennem, hogy nem záródtak el az utak teljesen. „Semleges kívülállóként, ugyanakkor társként, biztonsá­gos környezetet teremtettek a találkozáshoz, együtt gondol­kodáshoz. Megerősítettek abban, hogy nem reménytelen a küzdelem, és minden lehetőség és felelősség a mienk. Kö­szönöm megerősödött hitemet es reményemet. Viszontlátás­ra.” hez segítése, elsősorban a la­kókörnyezetükben. A nagy, központi intézmények ‘helyét új típusú, közösségi ellátási formák váltják fel, ami termé­szetesen a finanszírozási rend­szer átalakításával is jár. Minden országban alkal­mazható módszer természete­sen nincs, de az alapvető problémák azonosak. Külön foglalkoztak az átalakítás so­rán elkövetett hibákkal is, bíz­ván abban, hogy ezeket mi már nem fogjuk megismétel­ni. Az általános tapasztalatcse­rét követően kötetlen hangu­latban folytak a csoportos fog­lalkozások, tág teret adva a személyes találkozásoknak, ismerkedéseknek. Talán ez volt a találkozó eddigi legna­gyobb előnye, hiszen a most kialakított kapcsolatok ké­sőbb, a napi munkában egé­szen biztosan éreztetik majd hatásukat. Az oldott légkör ellenére aktív munka folyt. A jövőt il­letően konkrét feladatokat ha­tároztak meg, illetve megoldá­Utat mutatnak a segítéshez Nem egyszer fordult meg a fejemben az, hogy abba kel­lene hagyni a pszichiátriai pályát. 7 éve vagyok a pályán, de még mindig nem mondhatom azt, hogy meg lennék eléged­ve eredményeinkkel. Miért is mondom ezt? A pszichiátriai betegségek előzményében gyakran szoci­ális problémák fedezhetők fel. A kórházi ellátás után a be­teg - számunkra - gyógyultan távozik, de ettől még nem ol­dottam meg a szociális problémáit. Legjobb esetben jó taná­csokkal, esetleg egy címmel tudom segíteni az életbe való visszatérését. Ez azért történhet meg, mert a jelenlegi rend­szernek megvannak a szabályai és keretei, amelyeket csak kisebb szabálytalanságok útján lehet megkerülni. A jelenle­gi munkahelyemen nincsenek megadva azok a törvényes le­hetőségek, amelyek lehetővé tennék azt, hogy végig tudjam kísérni a beteg teljes testi-lelki és szociális gyógyulását. Mi a teendőnk? A lehetséges választ a kétnapos szervezetfejlesztő prog­ram Angliából érkezett vezetői adták meg. Képzeljük azt, hogy egy emberközpontú teamet alkotva segítünk megolda­ni páciensünk problémáit, és egy testileg, lelkileg és szociá­lisan rendezett embert adunk vissza a társadalomnak. Elkép­zelem, hogy ilyen munka után jóleső érzéssel zárom a na­pot. Van egy elégedett és gyógyult páciensünk - és nem utolsó sorban egy lényegesen kevesebbet fizető társadalom. Ezalatt a két nap alatt rájöttem, hogy sokan hasonló elkép­zeléssel javítani szeretnek a szociális, egészségügyi ellátás minőségét. Mindannyian ugyanazokkal a problémákkal ta­lálkozunk, ugyanazokba a falakba ütközünk, amelyeket mi magunk építettünk fel. A találkozó mottója az is lehetett volna: „Ismerjük meg egymást, beszéljük meg és próbáljuk közösen megoldani a gondokat.” Sokan vagyunk, csak nem tudunk egymásról. De most már igen! Pop Marcel tőnek tartják, hogy komoly munka esetén a XIII. kerületi kezdeményezésből néhány év múlva országosan is követhe­tő minta válik majd. Érzésünk szerint a meg­kezdett munka folytatódni fog és ez mindenképpen a ke­rület lakosainak javát szol­gálja majd. Örömmel várjuk az e területen dolgozó azon szervezetek képviselőit, munkatársait, akik nem tud­ták képviseltetni magukat a találkozón, de szívesen vesz­nek részt a további munká­ban. Reméljük, sikerült a tré­ningen megtanulnunk, hogy egy folyamat elkezdésének igen sok feltétele van (közös célok, lakossági szükségletek felmérése, anyagi eszközök létrehozása, jogi és szakmai háttér biztosítása, a különbö­ző szervezetek közti össz­hang megteremtése) és csak mindezek után jöhet a változ­tatás. A résztvevők a tréning vé­gén két, három hónapon belül elvégzendő vállalást helyez­tek el zárt, saját maguknak címzett borítékban. Júliusban mindegyiküknek visszakül­dik majd a borítékot. Remél­jük, amit vállaltunk, teljesíte­ni is tudjuk. Ezúton is szeretnénk meg­köszönni mindazok segítsé­gét, akik munkájukkal, akti­vitásukkal elősegítették e ta­lálkozó létrejöttét, sikerét. Dr. Lajtavári László Ecseghy Ágnes A „Lián 13” Diabetes Klub bemutatkozik 1996. szeptember 26- án alakult meg a „Lián 13” Diabetes Klub, amely jelenleg 65 fővel, valamint több érdeklődő részvételével - megítélé­sünk szerint - eredmé­nyesen működik a József Attila Művelődési Köz­pontban minden hónap utolsó csütörtökén, legközelebb május 29-én 13.30 órakor. Tagjaink általában idős, kisnyugdíjas cukor­betegek, valamint olyan, jelenleg diétázók, akik közel állnak ahhoz, hogy tablettás cukorbetegek le­gyenek. Ennek megelő­zésére megtanítjuk tagja­inkat a helyes diétázás feltételeire, a cukorbete­geket a betegségükkel kapcsolatos problémák helyes kezelésére, a meg­felelő életvitelre stb., csa­ládorvosunk, valamint meghívott előadók segít­ségével. Ismeretterjesztő anya­gokat szerzünk, vérnyo­mást, vércukorszintet mérünk, tesztlapokat ké­szítünk, amelyeknek he­lyes megfejtőit a szpon­zoroktól kapott különféle ajándékokkal jutalmaz­zuk. Például a Béres Alá-' pítványtól ingyen kapott 130 db cukormentes pezs­gőtablettával, a Hunga- rocandy „HAAS” Édesipa­ri Kft. pudingporával, a Rákóczi Kft. kedvezmé­nyes áron adott diétás édesipari termékeivel. Takács Lajosné elnök Dr. Tolnai Ágnes klubvezető Diétára szoruló kicsinyek óvodája Tisztelt Szülők! Ha óvodásko­rú gyermeke diétára szoruló be­tegségben szenved (liszt-, tojás-, tejérzékenység, cukorbetegség, PKU stb.), de ön ennek ellenére szeretné gyermekét óvodába já­ratni, akkor forduljon hozzánk bizalommal. A mi óvodánkban diétás csoport működik már 1983 óta. A gyermekek ellátását szak­képzett kolléganők végzik. Az óvodába történő felvételkor a Heim Pál Gyermekkórház főor­vosasszonya, a gyermek kezelő­orvosának diagnózisa alapján, egyénre szóló diétás étrendet ír elő a gyermek számára. Az élel­met a Heim Pál Gyermekkórház konyhája biztosítja az előírtaknak megfelelően, egyénenként, névre szólóan. Várjuk az érdeklődő és a rászoruló gyermekek szüleinek jelentkezését. A jelentkezéseket folyamatosan fogadjuk. Címünk: Napközi Otthonos Óvoda, 1091 Budapest, Ifjúmunkás utca 25. (a Pöttyös utcai metróállomástól 5 percre). Telefon: 280-6602. 1990 óta idén nyolcadszor Virágok, növények és gondozóik májusi versenye II ip Önkormányzatunk 1990 óta, idén nyolcadik alkalom­mal rendezi meg kerületünk lakói és kisközösségei számá­ra a fel virágozott előkertek, kiskertek, erkélyek és tetőker­tek versenyét. A résztvevők száma az elmúlt években 100 felett volt. A legszebb zöldfe­lületeket az önkormányzat művelődési és sport osztálya több mint 300 ezer forinttal jutalmazta. A verseny célja a szűkre szabott lehetőségeink között is a magyar kertkultúra és a gondosan, szépen kialakított környezet iránti igény feltá­masztása. Utóbbi jellemzője a díszítő érték és a hasznosság ötvözése, valamint néhány jól alkalmazkodó és szépen dísz­lő különlegességek mellett a tájba illő fajok használatának túlsúlya. A növénykülönlegességek­kel való jutalmazás a környe­zetük iránt igényes, alkotó- készséggel és jó ízléssel meg­áldott, szorgalmas emberek nyilvános elismerését fejezi ki. Örömmel adjuk közre a nyolcadik felhívást. Budapest Főváros XIII. Ke­rületi Önkormányzat Polgár- mesteri Hivatala versenyre hívja fel a kerület lakóit a leg­szebb virágos élőkért, kert és tetőkert kialakítására, vala­mint az erkélyek virággal való díszítésére. A legszebb előkertek közül a három első helye­zett 5000, 4000 és 3000 Ft; a családi házak legszebb kiskertjei közül a három első helye­zett 4000, 3000 és 2000 Ft; a legszebb virágos erkélyek és tetőkertek közül az első három helye­zett 3000, 2000 és 1000 Ft ér­tékű dísznövény, örökzöld ju­talomban részesül. A versenyre nevezők jelent­kezésüket 1997. május 27-ig küldjék be a XIII. Kerületi Önkormányzat Művelődési, Ifjúsági és Sport Osztályára, 1139 Budapest, Béke tér 1. III/67. Telefon: 140-8952. A verseny értékelésére 1997. június 2-án és 3-án 10-18 óra között kerül sor. Az értékelő ünnepséget a nyertes versenyzők számára 1997. június 11-én 17 órakor tartjuk. Három díjnyertes XIII. kerületi cukorbeteg gyógyintézmény Április 24-én adták át a Lilly Alapítvány 40 ezer dolláros támogatását a Magyar Diabetes Társaság által kiírt pályázat nyerteseinek. Az alapító Eli Lillyről elnevezett társaság a világ egyik vezető, kutatásorien­tált gyógyszergyártó vállalata, amely az Egyesült Államokban, Indianapolisban működik. A több mint 120 évre visszatekintő gyárat legelőször 1927-ben látogtták meg magyar orvosok az inzulin-terápia tanulmányozása céljából. 1991-ben alakult meg a Lilly Hungária Kft., az amerikai cég magyarországi leányvál­lalataként. A Lilly Alapítvány első ízben 1995-ben ajánlott fel 40 ezer dol­lár összegű támogatást a Magyar Diabetes Társaságnak elsősorban Kelet-Magyarország területén működő cukorbeteg-ellátó és - gondozó intézmények fejlesztése céljára. Az alapítvány 1996-ban újólag felajánlotta a 40 ezer dol­láros támogatást, ezúttal főképp nyugat-magyarországi intéz­mények és kórházak javára. A felajánlást 1997-ben har­madízben ismételte meg budapesti és Pest megyei cukor­beteg-alapellátó központok számára. Erre 30 pályázat érkezett. A támogatás összegét a sikeres 18 pályamű között differ­enciáltan osztották el, figyelembe véve az egyes központok méretét és az ellátott cukorbetegek számát. A XIII. kerület területén gyógyító és gondozó intézmé­nyek különösen sikeresen szere­peltek. 500 ezer forintos támogatást nyert a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Diabetológiai Szakambu­lanciája. 250 ezer forintos támogatást nyert a XIII. kerületi Diabetes Szakgondozó és a Nyíró' Gyula Kórház I. Belgyógyászati Osztály és Diabetológiai Ambulancia. Az összeget a cukorbeteg­ellátás fejlesztésére kell fordítani. A díjkiosztás ünnepélyességét emelte, hogy azon részt vett Randal T. Tobias, az Eli Lilly and Company elnök-vezérigazgatója is. Ez évben ötödik születésnapját ünnepli Elefáni, a környezetvédők közismert figurája. Jól ismert a té­véből, kiadványokból (Elefáni- kifestő és mesejáték), rádiós vetél­kedő, közkedvelt matricáiról és ki­tűzőiről. A Környezetvédelmi és Területfej­lesztési Minisztérium öt évvel ezelőtt tűzte ki célul Elefáni és barátai közreműködésével a 4- 12 éves korosztály környezeti szemléletformá­lását. Elefáni alkotója és a műsorban elhangzó ze­neszámok szerzője Karla, azaz Lendvai Klára, aki a zene és a tánc eszközeivel (vetélkedőkkel tarkítva) közvetíti azokat a gondolatokat „Ami min­ket érint!” a gyerekek szemszögé­ből. Elefáni első bemutatkozása 1992-ben az Arany János Színház­ban történt. Azóta több budapesti színházban (Bábszínház, Mikrosz­JGimasz-parti az élővilágért! Cjfefani és Saraíai az tíj uifagdrí kóp Színpad, Kongresszusi Központ, Fővárosi Nagycirkusz, Budapesti Kamaraszínház egy éves szerződéssel, valamint budapesti és vidé­ki művelődési központok színháztermeiben) szerepel „Elefáni és barátai az élővilágért!” cí­mű műsorával. Szabadtéri programokon kívül faültetési, hulladékgyűjtési, kerékpár-prog­0 0 I 1 § i. Tjenés-jatéüos szüíinapiprogram £amaszo£naJt és felnőtte!ne£facsemete-osztassa!1997. május 9-éh 9 és 11 óraÁor a fózsef üliiila SzinHazSan. 0 0 ramjaival sok új barátot talált. “Fa­ültetés a betonon!” címmel az újlipótvárosi óvodák, iskolások egészsége és közlekedésbiztonsága érdekében demonstrált a gyerekek­kel, pedagógusokkal együtt. Víz- és energiatakarékossági programjai elsősorban az óvodákban értek el eredményeket. 1997-ben elkészült harmadik programjuk a legújabb aktuális környezeti és egyéb kérdé­sekkel foglalkozik. Á műsorban szereplő Elefáni Stúdió kamaszai a közvetítői ezeknek a gondolatoknak, a felnőttek felé is. A szemléletformáláson túlmenően fontosnak tartják (a felnőttekkel közösen) a példamutatást. Elefáni új barátai: Marcipáni és Kacifáni bábok teszik még színesebbé, csa- ládiasabbá a természet díszleteiben pompázó előadást. I 1 1 1 .1 í 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom