XIII. Kerületi Hírnök, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997. augusztus / 8. szám

Mesélnek a korabeli krónikák & ft Szent István park születése 1928: elhatározás, 1933: rendezési terv Idézet Harrer Ferenc: A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1930-1940 című könyvéből: A pesti dunapartnak a Mar- tetszetős, egységes városképet githídtól fölfelé eső része, a Palatínus-házakon túl, még e század huszas éveinek a végén is a használatlan vagy csak rak­tározásra használt telkek kiet­len és sivár képét nyújtotta. A Szent-Margit-sziget fel­lendülése és az Óbuda- Hungária-úti híd időszerűvé vá­lása az előbbivel szemben és az utóbbi vonala alatt fekvő terü­letet, s elsősorban a már föl­épült házakhoz csatlakozó ré­szét nemcsak megérlelte a be­építésre, hanem fekvésénél fog­va alkalmassá tette arra, hogy itt a modern építészeti felfogás reprezentatív bérházalkotása je­lenjék meg. Rakovszky Iván dr. adó modem bérházak épüljenek. A Tanács mérnöki osztályá­nak ebben az elgondolásban ké­szített rendezési tervét 1933. évi január hó 31-én tartott ülé­sében állapította meg. A Tanács egyúttal meghatá­rozta a park körül alakított tel­kek beépítési módját a követke­zőképpen: a telkek keretesen, illetve csatlakozó udvarokkal építendők be; az épületek pár­kánymagasságának 25 m-nek kell lennie, amely magassággal földszintet és hat emeletet lehet emelni; az épületek homlokza­tát egy-egy telektömbön egysé­gesen és összhangzatosan kell kiképezni, és legalább is nemes elnök nemcsak felismerte e problémát, hanem kiváló érzék­kel és lelkesedéssel is fogott a megoldáshoz és meg is oldotta. A Tanács az ő javaslatára hozta meg 1928. évi május hó 15-én tartott ülésében azt a határoza­tot, amely szerint az Újpesti­rakpart mentén, a Csanády-utca tengelyében mintegy két hold területen, a Dunára nyíló fran­cia elrendezésű parkot létesít, és biztosítja, hogy e park körül vakolattal ellátni; a homlokza­tok részletes rajzát -;az -építést engedély kérése előtt külön kell engedélyeztetni; a Csanády- utca folytatásába kerülő épüle­ten olyan áthidalást kell kiala­kítani, amelynek ürmagassága az úttest fölött legalább 11 m és az áthidalást a Csanády-utca 8 öles teljes szélességében kell keresztül vinni, az áthidalás fö­lött az épület 25 m-nél maga­sabbra is építhető. Tudósítás a Lipótvárosi park átadásáról Idézet a Fővárosi Közlöny 1936. április 7-i számából. Az örven­detes esemény mellett érdekes felidézni a kor jellegzetes retori­káját is. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa az általa létesített V. kér., Lipótvá­rosi-parkot 1936 évi április hó 1.-én délelőtt 10 órakor adta át a székesfőváros közönségének ünnepélyes külsőségek között. A hivatalos átadási ünnepségen megjelentek: Bessenyei Zénó dr., a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke, Liber Endre h. polgár- mester, bárcziházi Bárczy István dr. miniszterelnökségi államtitkár, Algyay-Hubert Pál dr., a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnö- ke, Király Kálmán és Morvay Endre tanácsnokok, Schara Béla, Schmaderer Oszkár, Battlay Imre, Goszleth Ernő és Antalfy Géza kerületi elüljárók, Hiiltl Dezső dr. műegyetemi nyilvános rendes ta­nár, továbbá Andréka Károly, Becsey Antal, Homonnay Tivadar dr., Nagy Andor, Nagy László dr., vitéz Pesthy-Müller József Leó, Petrovácz Gyula, Peyer Károly, Schoditsch Lajos és Sümegi Vilmos székesfővárosi bizottsági tagok, Pap Ferenc, a Vízművek vezérigaz­gatója, Morbitzer Dezső székesfővárosi kertészeti igazgató, Rade Károly nyugalmazott székesfővárosi kertészeti igazgató és sokan mások. Az ünnepélyes átadást a kivonult cserkészcsapat Hiszekegye ve­zette be, majd Bessenyey Zénó, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke lépett a szónoki emelvényre és a következő beszédet mondot­ta: Méltóságos Alpolgármester Úr! Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fővárosunk sokszor dicsért szépségének bizonyára legjel­lemzőbb vonása, hogy a termé­szet alkotása nemes összhangba olvad össze az ember városépí­tő munkájával. Ott, ahol az al­föld síkságának és a dunántúli dombvidéknek közös határa a Duna hatalmas árjában fürdik, országunk népe az emberi élet­től duzzadó nagyváros és ön­magában is elragadó természeti szépség ölelkezésének legéke­sebb szimbólumát alkotta meg. A Duna folyam két partja a Gellérthegytől a Margitszigetig oly látványosság, amelyre mél­tó büszkeséggel tekinthet a nemzet minden tagja és a fővá­ros minden polgára. A Fővárosi Közmunkák Ta­nácsának egy fél évszázadot jó­val meghaladó munkásságában a legkimagaslóbb szerepet ját­szotta mindig a Duna két part­jának díszítése. Nemzetünk életerejének egyik legfőbb bi­zonyítéka, hogy fővárosunk, dacára a nemzetünkre zúdult nagy szerencsétlenségnek, fej­lődésében meg nem állott, és a rendkívüli gazdasági legyengü- lés ellenére is törhetetlen szí­vóssággal munkálkodik az elő­deink által megkezdett mű to­vábbfejlesztésén. A város fejlő­dése az utolsó évtizedben a leg­Most, hogy megkezdődik a Szent István park rekonst­rukciója, a XIII. kerület Önkormányzata megszerezte a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemé­nyéből a park létrejöttének dokumentumait. Úgy gon­doljuk, velünk együtt olvasóink is érdekesnek és tanul­ságosnak fogják találni, ha részleteket közlünk belőlük. egészségesebb irányba terelő­dött, s a legmodernebb lakó­épületek a Duna északi folyása mentén rohamos módon szapo­rodtak. Míg a Margitszigetre nyugatról a hegyvidék zöld lej­tőiről kedves villák mosolyog­nak, a pesti oldalon tízezreket befogadó épülettömbök terül­nek el. Ez a legújabb hatalmas városrész azonban sajnálatos módon nélkülözte a minden la­kótelepnek közegészség és dí­szítés szempontjából legfonto­sabb feltételét, a mindenki üdü­lésére és pihenésére szolgáló, kertészetileg kiképzett teret. Nagynevű hivatali elődöm­nek, dr. Rakovszky Ivánnak el­ső teendője volt e hiányon segí­teni. 1928-ban, elnöki székének elfoglalása idején, e helyen dísztelen fapalánkokkal meg­osztott, csupán faraktározásra, ácstelepekre használt, poros, tisztátlan pusztaság terült el, mely bántó ellentétben állott a Duna smaragdszínű gyöngyé­vel, a Margitszigettel. Dr. Rakovszky Iván agyában szüle­tett meg a gondolat, hogy a pes­ti Dunapartnak ez a része is méltó pendantja legyen a szem­közti áldásthozó gyógyfürdők környékének s méltó folytatása és befejezése legyen a pesti Dunapart remekbekészült vo­nalának. A gondolatot nyomon követte a megvalósítás munká­ja. A szűkös anyagi eszközök ményezte azt, hogy rövid időn belül anyagi áldozatok nélkül rendelkezésre állott ez az impo­záns méretű terület. De hálával és elismeréssel kell adóznom azoknak a telektulajdonosok­nak is, akik teljes megértéssel fogadták a Fővárosi Közmun­kák Tanácsának tervét s jelen­tős anyagi áldozatokkal járultak hozzá a tér megvalósításához. A park tényleges kiépítésénél és kertészeti kiképzésénél a Fő­városi Közmunkák Tanácsának tisztviselői kara a legnagyobb buzgalommal működött köz­re. A kék eget és zöldelő hegy­oldalt visszatükröző víztükör és smaragdszőnyegek borítják im­már e pár év előtti por- és sár­tengert s paloták gyöngysora zárja be ezt a parkot, amely új szépséget, új örömet, új büsz­keséget nyújt a főváros lakossá­gának. De öröm nekünk is és büszkeségünk, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa e nehéz idők ellenére is újabb alkotással gyarapíthatta szeretett főváro­sunk szépségét és gazdagságát. Az előttünk elterülő nagy­szabású tér újabb bizonyítéka annak, hogy a Fővárosi Köz­munkák fejlesztésére, szépíté­sére irányul s bizton reméljük, hogy ily alkotások meggyőzik a közvéleményt a tanács közér­dekű tevékenységének hasznos­ságáról és szükségességéről. A ellenére azonnal megindult a főváros immár kész legszebb terének megépítése. A terület megszerzése is igen nehéz fel­adat elé állította a Fővárosi Közmunkák Tanácsát s nagy­részben a Tanács volt kiváló al- elnökének, dr. Czabalay Kál­mánnak szívós kitartása ered­Fővárosi Közmunkák Tanácsa nevében meleg szeretettel adom át ezt a díszes parkot a székes- főváros közönségének, kíván­va, hogy azt a főváros lakossá­ga oly szeretettel és gondosság­gal ápolja és fejlessze tovább, mint amily szeretettel és gon­dossággal mi azt megalkottuk. Ez a park a francia királyi-kertek stílusában épült Ezután Liber Endre h. polgármester lépett a szónoki emelvényre és a következő beszéddel vette át az újonnan létesített parkot a székes- főváros közönségének gondozásába: Méltóságos Elnök Úr! Mé­lyen tisztelt Hölgyeim és Úraim! A Fővárosi Közmunkák Ta­nácsa a legutóbbi években épí­tette meg ezt a Lipótvárosi Par­kot, megépítette pedig abból a célból, hogy egyrészt a főváros közönségének kényelmét és üdülését szolgálja, másrészt pe­dig azért, hogy azzal főváro­sunk szépítését és különösen a Lipótváros fejlesztését előmoz­dítsa. Ez a park, amely a francia királyi kertek stílusában épült, körülbelül 6 1/2 ezer négyzetöl kiterjedésű, az ingatlanok érté­ke kb. 1,300.000 pengő, a par­kozás költsége pedig 287.000 pengő, a felajánlott park értéke tehát meglehetősen nagy, az 1,600.000 pengőt is meghalad­ja­Az Elnök Úr Öméltósága a Fővárosi Közmunkák Tanácsa nevében íme most átadta a fő­városnak ezt a rendkívül érté­kes parkot és én a székesfővá­ros nevében átveszem azt és az átvétellel egyidejűleg a székes- főváros közönségének őszinte, hálás köszönetét tolmácsolom a Fővárosi Közmunkák Tanácsá­nak, elsősorban dr. Bessenyey Zénó elnök úr Öméltóságának, valamint a Közmunkák Tanácsa minden egyes tagjának, akik ebben a munkában résztvettek, az új park létesítése kapcsán teljesített kiváló munkáért és azért a nagy anyagi áldozatért, amelynek révén a Fővárosi Közmunkák Tanácsa ennek a parknak a létesítésével és át­adásával a székesfőváros szépí­tését és fejlesztését nagy mér­tékben elősegítette. De őszinte és mély hálával kell megemlékeznem a Köz­munkák Tanácsának volt elnö­kéről, dr. Rakovszky Iván őnagyméltóságáról is, aki két­ségtelenül elévülhetetlen érde­meket szerzett magának ennek a parknak létesítése körül. Az ő nagy alkotóereje, nemes ízlése kezdeményezte a park létesíté­sét, éveken át nagy anyagi áldo­zatokkal segítette elő a park fo­kozatos fejlesztését és minden törekvésével azon volt, hogy ez a park a maga rendeltetésének minden időben megfeleljen. Ugyancsak hálával kell meg­emlékeznem a Fővárosi Köz­munkák Tanácsának volt érde­mes alelnökéről, dr. Czabalay Kálmánról is, aki ennek a nagy nyék szórakoztatására is. Ezek­re a zöld területekre, fákra, nö­vényekre és virágokra nemcsak azért van szükség egy nagyvá­ros életében, hogy külső képét emeljék, szépítsék, hanem fő­ként azért, mert minden ember­ben önkéntelenül is megvan a szabad természet utáni vágy, a természeti szépségek iránt való érdeklődés; de szükség van azokra azért is, mert egy nagy­város kőrengetegei között a közegészségügyi szempontok is parancsolóan írják elő parkok és közkertek létesítését. A ren­desen fenntartott és gondozott parkokat, közkerteket, sétahe­lyeket a nagyváros lakossága sokra értékeli, és örömmel álla­píthatjuk meg, hogy minél in­kább szaporodnak a főváros ut­cáin és terein a testet-lelket fel­üdítő növény- és virágdíszek, a közönség körében annál na­gyobb mértékben nő a termé­tértiletnek a megszerzésében mű­ködött közre szívós kitartással. A főváros lakossága ma már szinte nélkülözhetetlennek tart­ja azt, hogy a hatóság a főváros belső és külső részeiben is zöld szigetekről, parkokról, közker­tekről, sétahelyekről gondos­kodjék, amelyek hivatva van­nak arra, hogy a mindennapi élet zaklatott munkájában sok­szor meggyötört budapesti pol­gárnak és gyermekeinek pihe­nést, üdülést nyújtsanak, de hi­vatva vannak nagyok és kicsi­szet szépségei iránt való érdek­lődés és szeretet. Biztosíthatom Méltóságodat, hogy a székesfőváros a Köz­munkák Tanácsának kikötése értelmében ezt a parkot is min­denkor a legnagyobb szeretettel fogja fenntartani, és annak to­vábbfejlesztéséről a rendelke­zésre álló anyagi eszközökhöz mérten a nagytekintetű Köz­munkák Tanácsával egyetértés­ben fog gondoskodni. Az átadási ünnepség a Him­nusz eléneklésével ért véget. 1937: Éljen a Szent István-város! A Nemzeti Újság 1937. július 25-i képes mellékletében fotóösszeállítást láthattak az akkori olvasók „Meghalt a Lipót­város. Éljen a Szent István-város!” címmel és a következő rövid képszövegekkel: Rohamosan épül és szépül az V. kerület, amelyet Szent Ist- ván-városnak neveztek el. A Li- pót-körút Szent István-körút, a Lipótvárosi park pedig Szent István-park nevet kapott. Oszlopos bejáratai vannak a Szent István-parknak. Szabadtéri „uszoda” a Szent István-parkban. Valósággal gombamódra nő­nek ki a Szent István-városban a hatemeletes, sűrűn virággal díszített bérpaloták. Szent István-város újból hajó­kikötőt kapott a Margithídfőnél. Elkészült a Margithíd köze­pén az új szigeti lejáró. Villamos végállomás és üvegből készült „közlekedési torony” a pesti Margithídfőnél. Középre helyezik a villa­mossíneket a Szent István-kör- úton. A fenti fotók a 30-as évekből valók a parkról, az alanti lapzártakor készült: a mára nagyranőtt fák lombjai eltakarják a régi panorámát >

Next

/
Oldalképek
Tartalom