XIII. Kerületi Hírnök, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996. október / 10. szám
[6 <°Ü3M°XE>t? A /(étajtós versesí(ötet A tehetség eget /(ér A műhelyben magunk közt csak Glázer Bozsónak hívtuk, pedig volt tisztességes, szép neve is. Verseket írt, így ragadt rá a Bozsó név, bár a főnökök odafent (mert a hírek mindenhova eljutnak) csak művésznek titulálták. Amikor hozzánk került, csendes, visszahúzódó, olyan magának való embert ismertünk meg benne. A nyugdíjba vonult Mándi bácsi helyére vették fel, így lett a munkatársunk. A műhely sarkában egy téglafallal leválasztott rész lett a birodalma, ami azért egy ember számára kimondottan tágas területnek számított. A munkagépen kívül egy kétajtós faszekrény (amely egyben öltöző- szekrény gyanánt is szolgált), két szék, munkaasztal és polcok alkották a berendezést. Ahogy az lenni szokott egy ilyen több éve együtt dolgozó közösségnél, szép lassan mindenki majdnem mindent tudott a másikról, annak családjáról, egyszóval nem volt semmi különös titok egymás előtt. Csak Bozsó maradt rejtély számunkra. Hozzá nem jöttek ismerősök, gyerekek, Bozsót soha senki nem kereste. Telefonon is csak nagy ritkán egy számunkra titokzatos, de kellemes női hang. Ilyenkor láthatóan megváltozott, elmerengőbb lett arckifejezése és a szokásosnál is kevesebbet beszélt. Hogy versírással foglalkozik, azt is csak véletlenül tudtuk meg. Igaz, sokszor feltűnt, ha benéztünk kuckójának nyitott ajtaján, hogy egy papírlap fölé hajolva, gépének zúgásába belefeledkezve valamit írogatott. Egyik reggel az a kollégánk, aki egy heti képeslapra rendszeresen előfizetett, izgatottan mutatta nekünk az irodalmi részt, ahol Bozsó fényképe volt látható, alatta egy szép szerelmes vers. Ezek után is bizonyos időközönként megjelentek versei különféle lapokban. Olykor a verse rólunk szólt, a műhelyről, a munkánkról. Ez mindannyiunknak tetszett. Mi tagadás, büszkék voltunk arra, hogy általa egy újságba bekerültünk. Erre úgy jöttünk rá, hogy kifigyeltük, minden kinyomtatott írását kivágta és ráragasztotta a szekrénye ajtajára. Ebben is különbözött tőlünk, mert addig, amíg a mi szekrényünk telis-tele volt pu- cérabbnál pucérabb nőkkel, addig nála csak a kivágott versek voltak találhatók. Sokat ugrattuk is emiatt, de nemigen vette ezeket a tréfákat zokon. A háta mögött jó kis szaftos történeteket találtunk ki róla meg a titokzatos női telefonhangról. Aztán az egyik nap nem jött be. Amióta csak ismertük, soha semmilyen kifogással nem maradt otthon. Amikor már több mint egy hete nem jelentkezett, elhatároztuk, hogy felkeressük és megnézzük, mi történt vele. Azt tudtuk, hogy albérlő egy idős házaspárnál, akik viszont csak annyit mondtak, hogy Bozsó összecsomagolta legszükségesebb dolgait azzal a megjegyzéssel, hogy el kell utaznia sürgősen egy bizonyos ügyben. Érthetetlenül néztünk egymásra, és elkezdtünk nyomozni. így jutott tudomásunkra, hogy Bozsó a kellemes női hang tulajdonosát ismeretlen helyre megszöktette a férjétől. Távozása után a főnökség több változtatást rendelt el. Ezek közé tartozott megviselt szekrényének leselejtezése is. Ez az utasítás nem kis vihart kavart, mivel mi ettől a bútordarabtól a ráragasztott versek miatt nem voltunk hajlandók megválni. Végül az ügy végére az tett pontot, hogy megvásároltuk a szekrényt, hogy ereklyeként megőrizzük, és büszkék lehessünk arra, hogy valószínűleg csak nekünk van olyan verseskötetünk, ami mindössze egy kétajtós szekrényből áll. Rédei Miklós Futár u. 9. Ő, aí(it nagyon várna/j A két idős ember már készülődik. Nemsokára megjön. Igen, már kilenc óra, és tizenegyre biztosan ideér, hiszen ma van a napja. Kicsit felhős az idő, senkivel sem lehet beszélgetni, a gangról mind behúzódtak a lakásukba. A néni megszólal: Papa, menj már át az Istvánhoz, szóljál neki! S a Papa át is megy. Hosszan csönget, kicsit leporolja a cipőjét, és várakozásteljesen áll az ajtóban. Borostás arcú, nagydarab férfi nyit ajtót. Még pizsamában van. Szerbusz, Istvánkám mondja az öreg. Csak azért jöttem, mert tudod, ma van ugye tizenhetedike, és tizenegykor... Tudom, Gábor bácsi, tudom, már tegnapelőtt tetszett szólni, minden rendben hadarja István, s gyorsan becsukja az ajtót. Azután a Papa felmegy Szécsiékhez, Misihez, meg Petriékhez, majd nemes feladatát bevégezve hazatér. Azután kiállanak a gangra. Néha egymásra néznek, a Mama szól egy-két szót, azután hallgatnak. Mit tudnak mondani egymásnak ötven év után? Azután melléjük áll Gi- zus néni is, akinek az élettörténetét az egész ház ismeri. A drága jó Béláról bármely házbéli tökéletes személyleírást tud adni, habár sohasem látták. Nagy sokára törik meg a csendet. A Papa az óráját nézegeti, a Mama az István ablakán át próbál bekukucskálni, hátha megtudja, mit reggelizik, Gizus néni pedig a drága jó Bélára gondol. Végre a Papa megszólal: Megkérdezem én az Istvánt, hogy biztosan nem megy-e el otthonról mondja, majd elcsoszog. De István nem szándékozik elmenni otthonról. Mint kiderül, Szécsiék sem. Meg a Misi sem. Petriék pláne. A Papa visszacsoszog s megszólal: Hol lehet? Bezzeg az én drágajóbé- lám sosem késett mondja Gizus néni, s csendben elmélázik. Azután nyílik a kapu, s az ódon bérház udvarára belép 0. Régi ismerősként üdvöz- lik, elmondják neki, ki nincs itt, majd visszabújnak a saját kis lakásukba. Ülnek. Ülnek és várják, hogy csöngessen. Ülnek. Végre csönget. Kinyitják az ajtót. Ő barátságosan mosolyog és csak annyit mond: Nos, lássuk, mit mutat a villanyóra? Felírja és elmegy. O, akit nagyon várnak. „Titkos” jelige Leó bácsi nyúlszívű nyugdíjas. Csak a bozontos, rőt sörénye emlékeztet oroszlánra. Gyönyörűen énekel otthon a konyhában. Saját dalai mindig felhangolják. Jól kiáriázza magát ez felér egy fél üveg pezsgő hatásával. Elégedett. Igaz, a szomszédoknak nem tetszik a hangja. Ez nem számít. Itt senkinek nincs zenei műveltsége. Meg hátha csak irigylik Leó bácsi kivételes tehetségét. Mert az van neki. A kántor úr is megmondta ötven éve, amikor ministrálni járt. Azóta dédelgeti a vágyát. Érvényesülni akar az Operaházban. Eddig nem volt lehetősége, dolgozni kellett. Most ment nyugdíjba. Független ember. Mások magányosnak látják. Nahát, nem kell törődni a rosszkedvű jólelkekkel. O biztos magában. Számít a szerencséjére. Igaza van. Az ingyenes reklámújságban böngészi az álláshirdetést. Itt van. Fehéren fekete. A Magyar Állami Operaház nyugdíjasokat keres esti elfoglaltsággal. Megvan. Fortuna egyengeti a karrierjét. A váratlan örömtől felmegy Leó vérnyomása. Gyorsan a tablettákat. Előkészíti a sötét öltönyt. Előveszi az esküvői cipőjét. Harminchat éve csak hatszor volt rajta, mindig szorított. Következik a hosszas lábápolás. Pedikűr, manikűr. Mert fontos az első jó benyomás. Éjszaka ábrándozik. Hajnal felé nyomja el az álom. Majdnem elalszik. Almát eszik reggelire, ettől szép a férfihang. Ragyogó napfényben ballag az Ánd- rássy úton. A Hajós utcai művészbejáratnál toporog. Micsoda érzés. Duzzad a lelke. Mielőtt belép, körülnéz. Rá se hederít senki. A portás útbaigazítja. Nem a direktor úr várja a jelentkezőket. A munkaügyis hölgyhöz kell menni. Páholy nyitó jegy szedőket vesznek fel. Követelmény a jó megjelenés és kulturált modor. Nyelvtudás előnyben. Leó bácsi felvételt nyer. Hetenként hat előadás. Éjfél, mire lefekvés előtt még végig- áriázza az aznap este hallott operát. A szomszédok lassan beleőrülnek. De ez mit sem számít. Az igazi tehetség nem ismerhet időhatárokat. Halászi Mária Kassák Lajos utca 48. Jaj a mintagyereíjne/J r Szép meleg tavasz végi délután volt. A kisiskolások tele voltak az utolsó, döntő felelések izgalmával. Másrészt a szép, nyárias napsütés bizser- gette nagy focizásokról és fürdőzésekről álmodozó kedélyüket. Engem ebben az év végi bizonyítvány előtti időszakban annyira nyugtalanított kisfiam esedékes matek felelése (az én időmben számtannak hívták ezt a tantárgyat), hogy eléje mentem az iskolához. Elhangzott a csengetés és kezdett egymás hegyén-hátán kiözönleni a sok rakoncátlan kamasz. Némelyek mindjárt ott, az iskola kapujában vad verekedésbe kezdtek, csak úgy repültek a táskák, suhogtak a vonalzók. Mielőtt még feltehettem volna csemetémnek a kérdést a felelését illetően, amely kettőnk közül számomra volt fontosabb, teljesen magára vonta figyelmemet egy kis csoport. A kör közepén szemüveges, kissé félszeg fiúcska magyarázott keszeg taglejtésekkel a pajtásának: Nincs igazad mondta , ha csúnyákat mondasz a tanárodra. Ha megró, azzal csak a javadat akarja. Magadnak tanulsz, senki másnak. Egész életedben hasznát fogod venni, amire itt az iskolában annyi türelemmel és jóindulattal oktattak. Könnyek között bánhatod meg viszont azt, amit elmulasztottál. A másik kisfiú döbbent arccal hallgatta, majd felkiáltott: Te marha! és teljes erőből hozzávágta a táskáját. Ezzel a többiek is mind nekiestek a mintagyereknek. Kisfiam szelíd lelkű gyerek. Tisztes távolból figyelte a vad jelenetet, majd megszólalt: Igazuk van a fiúknak, hogy ellátják a baját. Hogy is beszélhet össze ennyi szamárságot, aki maga is gyerek?! Marsik Lili Tátra u. 23/B Olimpikonok köszöntése A XIII. kerületi Önkormányzat ünnepségen köszöntötte azokat az Atlantában versenyzett sportolókat, valamint a velük utazott edzőket, vezetőket, akik a magyar színek mellett szűkebb pátriájukat, kerületünket is képviselték odakint. Dr. Tóth József polgármester őket köszöntő beszédében hangsúlyozta: büszkék lehetünk, hogy a kerületi illetőségű olimpikonok a magyar olimpiai csapat Atlantában elért összesített pontjainak közel egynegyedét, 34.12 pontot szereztek. A polgármester pénzjutalmat és díszserleget adott át az olimpián 1 6. helyezést elért sportolóknak. Képünkön Kovács Istvánnak, az ökölvívás harmatsúlyú olimpiai bajnokának nyújtja át az Önkormányzat elismerését kifejező serleget és pénzt. Jövőre veletek ugyanitt! így köszöntek el egymástól augusztus közepén a polgári védelmi szaktábor résztvevői gyerekek, ifi vezetők és nevelők. A velencei önkormányzati ifjúsági üdülőben eltöltött tíz nap tele élménnyel hamar elszaladt. A foglalkozások nem tűntek oktatásnak, a tűzoltóságtól bérelt motoros fecskendővel való vízsugara- zás mindenki kedvence volt és osztatlan sikert aratott az agárdi vizirendészettel közösen motoros kishajóval bemutatott vízből mentés is. A kevésbé ideális idő ellenére egy kis „vízbedobásért” mind a 44 kis táborlakó versengett egymással. Nagy volt az izgalom a sportversenyeken, a szépség- versenyen győzött a szebbik, a ki-mit tudón a jobbik. És bizony többen most játszanak először történelmi városunkban, Székesfehérvárott. Az első ízben, de hagyományteremtő céllal megrendezett táborban a kerületi általános iskolások vettek részt az önköltségi ár egyharmadáért az Önkormányzat, a Polgári Védelmi Parancsnokság és az „Önerőből a Polgárok Védelméért” Alapítvány anyagi támogatásával. Nem titkolt szándék volt, hogy azok a gyerekek is részesülhessenek a nyaralásban, akiknek ezt a családi költségvetés egyébként nem tenne lehetővé. De az évről évre szeptemberben megrendezett polgári védelmi ifjúsági versenynek és a tábornak is elsődleges célja, hogy a kerületi gyerekek ízelítőt kapjanak a polgári védelmi alapismeretekből, játékosan megismerjék azokat a tennivalókat melyekre talán még szükségük lehet életük során. Megszoknak egy másfajta fegyelmet, a közös cél elérése fontossá válik számukra és az együvé tartozás jó érzésével térhet haza, aki ezt igényli és fontosnak tartja. Széphalmi Ildikó Képünkön a polgári védelmi táborozok Székesfehérvárott (Gondolom, így kell írni a fő- szerkesztőt, hiszen ha a vezetőt, a vezetőséget manapság már csak vezetés-nek írják, mondják, akkor nyilvánvaló, hogy a szerkesztő: szerkesztés, a rendező: rendezés, a rádióbemonáó: bemondás, stb...) Szóval, tisztelt főszerkesztés úr, a XIII. kerületi Hírnök sem mentes a manapság divatozó, nyelvi hibáktól. Csak néhányat említek: Lehetőséget biztosít holott a lehetőséget legföljebb nyújtani, megteremteni lehet. Mert a lehetőség még nem bizony osság. A vezetés bonyolította... holott a vezetőség /ebonyolította... így igaz holott egyáltalán nem úgy igaz... Sok helyütt hiányzik a rámutató „a” betű, ezáltal félreérthetők a mondatok. Az épület nagy múlttal rendelkezik ezek szerint az épület egy önálló akaratú élőlény? Nem egyszerűbb: nagy múltú épület? Nem folytatom, mert a Hírnök még mindig sokkal, de sokkal olvashatóbb, mint sok más sajtótermék, nem is beszélve a tévéről és a rádióról. Most voltaképpen a „Van még mit feltárni a múltból” c. cikkhez szólok hozzá. Angyalföld nevéről valamikor, valahol azt olvastam, hogy errefelé az átlagosnál is több volt az „angyalcsináló”, azaz az olyan nő, aki pénzért vállalta a nemkívánatos újszülött eltüntetését. Angyalföld egyébként eredetileg nem a Szt. István (=Li- pót) krt.-nál kezdődött, hiszen ez a terület az V. ker.-hez, a Lipótvároshoz tartozott (úgy is hívták, sőt ma is így emlegetik: Újlipótváros). Akkor csatolták ezt a részt Angyalföldhöz, amikor a 30-as években Budapestet az addig 10 kerület helyett 14 kerületre osztották fel. Angyalföld sokkal kíjebb kezdődött és Újpest szab. kir. városig tartott. Későn fejlődő terület volt ez, gyárakkal, raktárakkal, ócska kunyhókkal, rosszhírű házakkal. Lehetséges, hogy Angyalföld Engl Istvánról kapta a nevét, azonTisztelt Főszerkesztés Úr! ban nem világos, hogyan kapcsolódik ez így a Hatvani kapuhoz, ami a mai Ástoria mellett állott, a Kossuth Lajos u. (volt Hatvani utca) torkolatában!? Pest északi kapuja a Váci kapu volt, ami azonban Angyalföldtől szintén eléggé távol feküdt, a Váci u. és Vörösmarty tér találkozásánál. Nem vagyok szakértő, csak leírtam, amit hallottam, vagy amire nem tudok magyarázatot adni. Ha már írok, leírok néhány érdekességet, ami a kerületünkre vonatkozik. A Hegedűs Gyula u. és Victor Hugo u. sarkán van egy üres telek. Néhány éve lebontottak itt egy földszintes épületet, ami furcsán, átlósan feküdt a telek közepén. A múlt század első felében készült térképekről kiderül, hogy valamikor ezen a vidéken, a földeken át, több út is haladt a későbbi Ferdinánd híd irányába. Ezek utolsó maradványa volt az említett, lebontott ház. A térkép alapján úgy sejtem, ebben annak idején kocsma működhetett. Sajnálatos, hogy az új, ún. Kárpát u.-i lakótelep építésekor, teljesen indokolatlanul, lebontották a Pozsonyi út páratlan oldalán állott, emeletes, oromfalas, villaszerű, szép, régi épületet. Megérdemelte volna a védelmet, márcsak azért is, mert szerepelt a műemlékek jegyzékében. Lebontották az Elektromos Művek épületeit is, csak a cikkben is említett, monumentális kapuzat maradt meg. Elpusztítottak egy érdekes, régi kerek épületet is. Megemlítem, hogy a Kárpát u.-i lakótelep számozása egészen elképesztő. A Pozsonyi úton, a 67. szám után, a Kárpát u. 14. következik. De Kárpát u. olvasható a keresztutcákban is. Erről és a nyelvi anomáliákról elkövettem már néhány cikket. Ha szükséges, küldhetek ezekből másolatot. Tisztelettel köszönti: Bogárdi Mihály * !%
