XIII. Kerületi Hírnök, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1996. december / 12. szám

Szamosi István

az Oktatási, Kulturális és Sport Bizottság elnöke

„Egyelőre nem sikerült a kerületi lakosságot bevonni a helyi közügyekbe”

W #

| Jókor jött ez a beszámolás a

” lakosságnak, mert egyébként is éppen félidős leltár készítés közben vagyok, és a bizottságunk is most számolt be éves munkájáról a képviselő-testületnek. Mint egyéni képviselő és bizottsági elnök kigyűjtöttem kétéves „mozgásomat”, programok szerint. Magam is meglepődtem, hogy 664 önkormányzati programom, rendezvényem volt a két év alatt. Ami tehát az időráfordítást illeti, úgy gondolom, az már nemigen fokozható. A megbízatásom első félidejében végzett személyes önkormányzati munkámmal mégis csak részben vagyok elégedett. Ez nem valamiféle kötelező szerénység. Örülök annak, hogy fogadóóráimon és azokon túl is sokan megkerestek és sokaknak segíteni is tudtam gondjaik, problémáik megoldásában. Amiben elégedetlen vagyok, az a hatékonyság, az eredményesség, az egy-egy ügyre fordított energia megtérülése. Kifejezett kudarcként élem meg és tartom számon, hogy több olyan lakóház és lakóközösség van a választókerületemben, amelyikkel még nem alakult ki tartós kapcsolatom. Ezt pótolni igyekszem oly módon, hogy tavasztól minden ház udvarán beszélgetésre hívom meg a választóimat.

® Azt hiszem, hogy az az út és

** irány, amelyet a bizottság önmaga számára megszabott, s amelyet az oktatási, közművelődési, sport, ifjúsági és tájékoztatási rész- koncepciók rögzítettek, helyesnek bizonyult.

Munkánk középpontjába az ön- kormányzati alapfeladatokat ellátó nevelési, oktatási, közművelődési es sportintézmények megfelelő . színvonalú fenntartásának, működtetésének elősegítését, a feltételek javítását állítottuk. Ezt a célkitűzést eddig sikerült teljesíteni. Ezen túlmenően lehetőségeinkhez képest támogattuk a kerületi civil művelődési mozgalmakat, kezdeményezéseket, illetve a kerületi sportegyesületek lakossági szabadidő- sport jellegű és utánpótlás-nevelő tevékenységét és a természetjáró mozgalmat.

Az elmúlt időszak kiemelt feladata volt az intézményhálózat strukturális áttekintése, korszerűsítése, a racionalizálási feladatok következetes megvalósítása. Úgy ítéljük meg, hogy jelentős munkát végzett a bizottság a hivatali szakapparátussal és az intézményvezetőkkel közösen azért, hogy a korábbiaknál jóval gazdaságosabban tudja az önkormányzat működtetni az intézményhálózatát. A mai gazdasági helyzetben, amikor már az is eredménynek könyvelhető el, hogy forráshiány miatt nem kellett intézményt bezárni, jóleső érzéssel olvashattuk egy értékelésben - amelyet természetesen nem mi írtunk -, hogy nálunk kiemelkedően jó színvonalú, átgondolt az oktatási, köz- művelődési intézmények irányítása, e terület munkájának szervezése.

«t A feladatmegosztásban na- gyón tudatos és előnyös változás történt az elmúlt két évben. A képviselő-testület az első évben még kéthetenként ülésezett és nagyon megfeszített ütemben hatalmas rendszerteremtő munkát végzett. Az idén már csak három hetenként ülésezünk, jövőre pedig terveink szerint havi egy testületi ülést tartunk. Ez csak úgy vált lehetsénak is kialakult rendje van. Ehhez meg kellett ismernünk egymást, ki kellett alakulnia köztünk kölcsönös kapcsolatnak és tiszteletnek. Ugyanakkor ma is megtörténik, hogy az egyes választókerületek területét, az ott működő intézményt érintő döntések, intézkedések előkészítésében a tisztségviselők, a szakapparátus nem vonja be az illetékes területi képviselőt, vagyis előre nem tájékoztatja, s az gyakran csak késve vagy utólag értesül a területén történtekről. m Ami a lakossággal, a válasz- tóimmal való kapcsolataimat illeti, megfogalmazhatom, hogy egyelőre nem sikerült eléggé a kerületi lakosság széles rétegeinek a megszólítása és bevonása a helyi közügyekbe, vagyis a lokálpatrióta buzgalom kiszélesítése. De vannak pozitív jelenségek is, mint a kerületi

Az idén novemberben Pro Űrbe Díjjal kitüntetett Berzsenyi Dániel Gimnázium

gessé, hogy a testület fokozatosan számos hatáskört és feladatot adott át a bizottságoknak. Ez ösztönzőleg hatott a bizottsági munkára, fokozta a bizottsági tagok felelősségérzetét, a bizottsági döntések súlyát. így van ez a mi bizottságunkban is. Sok a feladat, van miről döntenünk. 52 intézmény tartozik a bizottságunkhoz. Úgy látom, hogy az első hónapok „tanulóidőszaka” óta az önkormányzati szervek, szervezetek együttműködése sokat fejlődött. Ami nem jelenti azt, hogy ma már nincsenek zökkenők, egyeztetési nehézségek. De azt feltétlenül jelenti, hogy nem működnek ellentétes érdekek a testület, a bizottságok és a hivatal dolgozói közt.

Azt hiszem, mi nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, mert egy igen jól begyakorolt, felkészült „együttes”, a Művelődési, Ifjúsági és Sport Osztály áll a bizottságunk tevékenysége mögött. Egyébként mára a polgármesteri hivatal és a képviselők közti munkakapcsolatHelytörténeti Klub újjászerveződése, új civil szervezetek létrejötte és más jó kezdeményezések. Mégis úgy gondolom, hogy a kerületen belüli társadalmi párbeszédet erősíteni kell. Úgy látom, a lakosság nem igazán igazolja vissza azt, hogy látja és értékeli, hogy az a 36 képviselő, akiket az ügyei intézésével, a helyi közakarat megvalósításával megbízott, jól vagy esetleg rosszul végzi a dolgát.

Azt tapasztalom, hogy a lakosság nem igazán ismeri a kerületi döntéshozók objektív lehetőségeit, mozgásterét, korlátáit, azt, hogy vannak olyan problémák, amelyek a rendelkezésre álló önkormányzati eszközökkel alig kezelhetők. Ennek következtében számos irreális elvárás, igény jelentkezik a részükről az önkormányzati munkával kapcsolatban (pl. a közbiztonság szabályozása terén). Ezekben a kérdésekben pedig az eszközök és a döntés többnyire nem a mi kezünkben van. Ugyanakkor az eredményeket is

jobban kellene tudatosítanunk, abba is be kellene avatni az embereket, hogy hol jutottunk előre, miben javítottuk az önkormányzat szolgáltató jellegét. Vegyük csak azt, hogy mennyire kulturáltabb az ügyfél- szolgálat és lényegesen csökkent a hivatali arrogancia. Úgy tapasztalom, hogy nyitottabbak, türelmesebbek az ügyintézők az ügyfelekkel, még ha vannak is olyan osztályok, ahol roppant nagy teher hárul az előadókra. S ha valaki mégis úgy érzi, hogy nem megfelelően viszonyultak az ügyéhez, annak mindig készek segíteni a képviselők, és rendszerint sikerül együtt megoldást találni.

R Valóban büszkék vagyunk rá, hogy a kerületünk dinamikusan fejlődik, az építkezésekkel jelentős tőke áramlik be. Én azt mondanám, hogy ez nem csak áldás, nem is csak átok. Ennél ez a folyamat, ez a fejlődés összetettebb. Olyan is-is. A kerület arculatváltozásának, dinamikus fejlődésének a hatása túlsúlyát tekintve a kerületre kedvező. Azonban azt sem feledhetjük, hogy mindez egy nagyfokú ipari hanyatlás romjain épül fel. Munkáscsaládok, sőt egész munkásdinasztiák bomlottak fel, váltak belőlük sokan munkanélkülivé. De talán ennek a visszaesésnek a nyomán kezd már mutatkozni, valami kibontakozás, mozgolódás, fejlődés. A saját választókerületemben, amelyik eddig kiesett a fejlesztés irányából, ma már itt is megjelentek új üzletek, irodaházak. De ennek is vannak terhei, veszélyei. A mi kis csendes, külvárosi nyugalmunkat egy sokkal nyüzsgőbb és zajosabb élet váltja fel.

£ A kerület része a fővárosnak, az országnak, így természetesen az eredmények és gondok is hasonlók. A kerületi önkormányzat eszköztára, befolyása igen korlátozott ahhoz, hogy az országos tendenciákat kivédeje, de ezeknek a tendenciáknak a helyi hatásait eddig még kezelni tudtuk. És ez azért, úgy hiszem, manapság eléggé nagy eredmény. Kezelni tudtuk a gazdasági nehézségeket a kerület közéleti, erkölcsi állapotát. A mi önkormányzatunknál nincsenek botrányok, személyeskedések, túlpolitizáltság, gyűlölködés - helyette van egy kiegyensúlyozott, alkotó légkör. Nem adósodtunk el, semmit el nem herdáltunk, intézményeink közül egy sem került válságba. Mindez bizakodással tölt el, és ösztönzést ad a „második félidő” feladatainak teljesítéséhez.

>