XIII. Kerületi Hírnök, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996. december / 12. szám
Tahi Péter a Közbiztonsági Bizottság elnöke „Bűnmegelőzési programunkban az oktatásra, a felvilágosításra helyezzük a fősúlyt” • Én az önkormányzati munká- sBP mat illetően nem tudok két évben gondolkodni, mivel ugyanazt a munkát végzem hat év óta. A köz- biztonság és a közrend az önkormányzat számára nehéz ágazat, ezért különösen üdvözlőnek tartom, hogy nem érintette a 94-es választásokkal bekövetkezett politikai változás, nem érintették az önkormányzati személycserék, mert mindenki, aki ezt a munkát végzi és képviseli, pártállásától függetlenül, egyaránt felelősségteljesnek érzi. Az én személyes bizottsági munkám azonban az elmúlt két évben átesett egy átalakuláson, mert egyre szorosabbá vált a felépülő civilszervezetekkel és civilszférával, miközben erős maradt a kapcsolatunk a kerületi rendőrséggel. A bizottsággal együtt arra a következtetésre jutottam, hogy a tudatosabb elvielemző munka több eredménnyel járhat, mintha a bizottsági tagok kirohangálnak helyszíneket vizsgálni, noha természetesen adott esetekben erre is szükség van, olyannyira, hogy az elvi-elemző munkánk is kevesebbet érne, ha nem előzné meg a többéves „terepmunka”. így ma már sok összegyűlt tapasztalatra építhetünk. * Ennél a pontnál válaszolnom * kell arra, hogy mit iS értek azon az elvi síkon, amelyet bizottságunk mindinkább munkája alapjául tekint. Lehet, hogy furcsán hangzik, hogy egy közbiztonságért felelős bizottság a bűnmegelőzési programban nem az aktuálisnak tetsző közbiztonsági kérdésekre teszi a legnagyobb hangsúlyt, hanem a fel- világosító tevékenységre, s még inkább az oktatásra. Mi, amikor felmérjük a területünk legkrimináli- sabb pontjait, nem feltétlenül a rendőri statisztikákból indulunk ki, tehát abból, hogy kerületünkben hol és milyen jellegű bűncselekmények történnek, hol hány autót lopnak cl stb., hanem igyekszünk előbbre és tágabb értelemben gondolkodni - a megelőzés irányába. Tisztában vagyunk azzal, hogy nemzedékek nőhetnek fel, amíg egyáltalán sikerülni fog ebben az országban valamilyen elfogadható közbiztonságot, közrendet elfogadni. Ehhez próbálunk minden önkormányzati segítséget megadni a hivatalos rendészeti szerveknek, a rendőrségnek, közterület-felügyeletnek, továbbá a civilszervezeteknek. De ez a mi programunk együttműködésre épül mindazokkal is, akik a bűn oldaláról lehetnek érintettek benne, a kerület legelszegényedettebb rétegeivel, s nem utolsósorban a gyerekekkel. S itt utalok a kerületben félelmetesen elharapózódó újfajta bűn- cselekményekre. Például a fiatal- és gyermekkorúak által a saját korosztályuk sérelmére elkövetett lopásokra, rablásokra. Feltételezem, hogy a törvényalkotók részéről ez kevésbé ismeretes tény lehet, hiszen ők nem engedik el az éjszakába a gyereküket kábítószerezni, nem buzdítják arra, hogy eredj fiam, lopni. De nem is szegényednek el úgy, ahogyan sokan ebben az országban. Az elmúlt években lassan „begyűrűzött” a kerületbe a kábítószerezés is a legegyszerűbb szipuzástól kezdve a legkeményebb heroinig egyre komolyabb mértékben. Ez is a bűnözés táptalaja. A bűnmegelőzési program oktatási részét persze most kellene megfizetnie az önkormányzatnak, hogy a hatása esetleg 10-15 év múlva érezhető legyen. Még nem tudom, milyen formában lesz rá pénz. Ehhez az oktató-nevelőmunkához tartozik, hogy most már lassan felnő a második nemzedék, amely előtt egyszerűen nincs példakép, hogy mit jelent dolgozni, mert a szülei munkanélküliek, holott különben dolgos emberek lennének. Nagyon szomorú, hogy az ő körükben kialakulóban van a megélhetési bűnözés. De természetesen szólnom kell a szervezett bűnözésről is, amelynek létezését Magyarországon a rendőrség a 80-as évek elején mondta ki. Nyilvánvaló, hogy a szervezett alvilág nagy pénzekből él, s azt egymástól is igyekeznek erőszakkal elvenni. A kerületben 10-12 helyet tudnék megnevezni, ahol ezek a csoportok gyülekeznek. A legjobban akkor érzik magukat, ha tudják, hogy olyan őrző-védő csapat dolgozik a szórakozóhelyen, amelyik valamennyire garantálni tudja az ő biztonságukat is. Sajnos eljutottunk odáig, hogy a szervezettség már nem csak a komoly és kőkemény bűnözési ágazatokban jelentkezik, hanem az úgynevezett - bocsánat a szóért - piti műfajokban is. Ebben a hálózatban külön tolvaj lopja el a pénztárcát, van egy másik, akihez rögtön továbbítja, egy következő kiszedi az értékeket belőle, majd van, aki arra „szakosodott”, hogy az üres tárcát a kukába dobja. A kisnyugdíjasnak mégsem piti ügy ez, aki utolsó ötszáz forintjának mondhat így búcsút. a A képviselő-testület különbö- ző szakágazati bizottságai nélkül semmit sem érne a Közbiztonsági Bizottság munkája. Ahová nyúlunk, ott 100 eset közül 95-ben jelentkezik szociális, egészségügyi, lakás, oktatási, jogi probléma. S ha az ilyen témákra érzékeny emberekből áll is a mi bizottságunk, elengedhetetlen szükségünk van a többi bizottság szakértelmére, tehát kikérjük az ő véleményüket is. Merem állítani, hogy bármelyik önkormányzati bizottság, amely nem veszi igénybe a többit, öncélúvá válik, s pusztán önmaga létét próbálja igazolni. Örülök annak, hogy bizottságunk nem vált önmagába gubózó társasággá. Külön köszönetét szeretnék mondani a kerület azon orvosainak, akik nagyon sokszor segítettek nekünk problémás esetekben. Ugyanez vonatkozik a polgár- mesteri hivatal dolgozóira, a kerületben működő cégekre, irodákra. Önkormányzatunknak együttműködési megállapodása van a rendőrséggel, amely sokféle pontot tartalmaz, csak éppen azt nem, hogy a kerület civilszervezetei miként képesek befolyásolni a rendőri munka eredményességét. Ezt a rendőrség jelenlegi struktúrája nem teszi lehetővé, amit hibának tartok. Ahhoz, hogy az önkormányzat megfelelő módon - pénzzel és eszközökkel is - támogatni tudja a rendőrséget, amire ismereteim szerint egyedül az önkormányzat volt hajlandó, rengeteg egyeztetésre, háttérbeszélgetésre volt szükség a bizottságunk részéről, hogy az igazságot kihámozhassuk a rendőrségi statisztikákból. , M A lakosság közbiztonsági ér- * dekeinek érvényesítése nehéz és hosszadalmas folyamatnak bizonyult az újlipótvárosi rendőrőrs létesítése ügyében. Ezt a rendőrőrsöt még az előző önkormányzati ciklus idején, 1993-ban kezdtük el szervezni jelentős anyagi hozzájárulással, de sajnos az ügy három évig elhúzódott, mert nagy lakossági ellenállásba ütköztünk. Többszáz emberrel kellett egyenként leülni beszélgeti, hogy a rendőrőrs az idén végre megnyílhasson. Most egy új, hatékony házirend megvalósításán dolgozunk. Ez egy bizottsági fórummal indult el, s mert a lakosok egyetértésével találkozott, egyre szélesebb támogatottságra talált. Kiderült azonban, hogy a XIII. kerület jóval elébe ment a főváros szándékának, ezért akadályt gördítettek eléje. Szerencsére, végül is a fővárosi közgyűlés határozatot hozott a még 1984-ben elrendelt és ma is érvényes házirend korszerűsítésére. Reméljük, hogy ez a mi törekvésünket is igazolja. r A kerület arculatváltozásá- nak, fejlődésének mindenki örül, de közbiztonsági szempontból a Duna Plaza és környéke eléggé veszélyeztetett hellyé vált. Átlag hetente két bombariadó van, és gyakoriak a gépkocsilopások. a Még el kell mondanom, hogy a mostani önkormányzat az első félévben eléggé érezhető bizalmatlanságot tanúsított a bizottságunk iránt, mivel úgy látták, hogy mi egy félmilitáns szervezet vagyunk. Másfél év alatt azonban elértük, hogy akkori ellenzőink a képviselő-testületen belül mellénk álltak és segítenek. Hiszen azt tapasztalják, hogy akcióink nem erőszakra épülnek, hanem a lakosokra életveszélyt jelentő erkölcsi romlás feltartóztatására, amilyen például az utcai áramelosztók fedeleinek vagy a közlekedési lámpáknak az ellopása. Önkormányzatunk többek között négy új Lada gépkocsival támogatta a kerületi rendőrséget
