XIII. Kerületi Hírnök, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996. december / 12. szám
Alaxai Lászlóné a Költségvetési Bizottság elnöke „Én teljes mértékben szorgalmazom, hogy fordítsunk többet a lakóházak felújítására” | Amikor én a Költségvetési ® Bizottság vezetését feladatul kaptam, az első célom az volt, hogy szabályozott és rendezett kereteket teremtsünk a költségvetés készíté.- sének. Legyen a költségvetés szerkezete átlátható, világos, követhető, s feleljen meg a jogszabályoknak. Külsős bizottsági tag voltam már a előző önkormányzati ciklusban is, s azt érzékeltem, hogy a hivatali apparátust eléggé lebecsülték, ezért célul tűztem ki, alkalmat adok az apparátusnak is, nem arra, hogy felnőjön a feladatokhoz, hanem arra, hogy bizonyítsa be, képes a ráháruló tennivalókat jól ellátni. Felkészülési időnk nem volt, azonnal be kellett lépnünk „dircktbe”, és ez viszonylag jól sikerült. Ezzel meg is alapoztuk a bizottság tekintélyét, amely természetesen kollektiven dolgozik, s én csak a testületi üléseken testesítem meg a személyemben. Általában a költségvetésen, az átfogó egyensúlyi kérdéseken kívül csak ritkán foglalkozunk konkrét ügyekkel, értem ezen azt, hogyan lehet a bevételi oldalt fokozni, például helyi adórendelettel és annak megfelelő tételeivel, vagy milyenek legyenek a működtetés és a fejlesztés arányai. Konkrét, egyedi esetek ritkábban kerülnek a bizottság elé. Mit kellene a bizottság és a magam munkájában fejleszteni? Jobb helyismeretre kellene szert tenni. Nekem ebből kevesebb van, mint a bizottság többi tagjainak Ezért például amikor a tanév elején a társbizottság bejárást eszközölt az iskolákban, csatlakoztam hozzájuk, hogy a számok mellett a vizuális tapasztalataim is segítsenek a munkámban. g ä A költségvetés kollek- “* *• tív munka. Végső összefoglalása sok apró részletben elvégzett munkának. Hogy mire mi kell, nem mi találjuk ki, nem is a pénzügyi osztály, hanem az oktatással, a szociális és egészségügyi, a műszaki stb. témákkal foglalkozó szakosztályok. Ők tudják megmondani, hol mire mennyi pénzt kéne fordítani. De én ezt szeretném sokkal alaposabb kimunkálásra alapozni, ehhez persze még többet kellene dolgoztatni az apparátust, annak mindegyik szakosztályát. Mert a mi bizottságunk tevékenysége szintetizáló munka, s ez attól lesz jobb - amire törekszem —, ha jobbak, alaposabbak a részletek. Van nekünk is egy koncepciónk, amely most megy a testület elé. Megmondom férfiasán, nem vagyok nagyon boldog ettől a koncepciótól, mert nem érzem, hogy elég döntési lehetőséget adtunk vele a képviselő-testületnek. Ez azért van, mert rengeteg a bizonytalansági tényező. A törekvésem az, hogy a következő koncepciót már olyanná tegyük, hogy alternatívát, sőt variációkat, de mindenképpen több választási lehetőséget kínálhassunk fel a testületnek. Állandó vitám a Tulajdonosi Bizottság elnökével van, aki rámnéz szúrós tekintettel és azt mondja: j| A lakossági igények iránt nyitottak és fogékonyak vagyunk, de ezek kielégítését és szolgálatát az országos szabályozás nem segíti elő, hiszen az nem veszi számba, hogy az önkormányzatok közül melyiknek meddig tart a vagyona, s mennyire képes teljesíteni a törvényileg rá testált, vagy a nem törvényileg, de hagyományilag rá maradt kötelezettségeket. A bölcsődék fenntartása például nem törvényileg megszabott feladatuk az önBefejezcs előtt áll a kerület kialakuló központjában a nagy építkezés Stop, megállítani a vagyonfelélést! Az ő szemszögéből ez teljesen jogos és igaz, de persze könnyű ezt így felülről kijelenteni. Szoktam is mondani, cserélni kellene a bizottságok élén az elnököket. Az említett elnök a bevételt adó területen van. Ha egy fogyasztó területen lévő bizottság élére tennék, szembe találkozna a sok jogos lakossági igénnyel, s látná, mi mindenre nincs pénz. Akkor talán másként vélekedne. Sajnos a rendelkezésre álló folyóbevételek - tehát amelyek nem egyszeriek, hanem megismétlődnek - nem fedezik az önkormányzati intézményhálózat költségeit, kiadásait. kormányzatoknak, de ki merné azt mondani, hogy húzzuk ki a költség- vetési tételeink közül? A bölcsőde a lakosság oldaláról szerzett jog, ezt visszavenni képtelenség. Most nem sorolom, hogy még hányféle ellátási és működtetési tevékenységet kell elvégezni az önkormányzatoknak. Az még csak elmenne, hogy beruházásokra - mert azok is kellenek - fordítunk vagyonjellegű bevételeket, de sajnos még most is fennáll, hogy a vagyonjellegű bevételekből vagyunk kénytelenek pótolni a kerület folyamatos működéséhez és a lakosok ellátásához szükséges fedezetet. Azért tartanám nagyon fontosnak, hogy hozzáértő szervezők által vizsgáljuk - ma használatos szóval: világítsuk át -: ténylegesen mennyi gyereket kell beiskolázni, mennyi óvodai férőhelyet kell biztosítani, és így tovább. Azért, hogy a valóságos lakossági igényeket összhangba hozhassuk a kapacitásokkal, s hogy azonos pénzből valamivel többet tudjuk kihozni. S Az, hogy kerületünk fejlődik, rendezettebb lesz, a romos épületek helyén elegáns objektumok emelkednek, azt én pozitívumnak tartom. Árnyoldalait kevésbé érzékelem. Hogy új munkahelyek létesülnek-e azok számára, akik itt laknak a kerületben, nem tudom, egy ekkora városban ezt nehéz kimutatni. De hát az a tény, hogy rendezettebb és szebb lesz ez a városrész, valamelyest kiküszöböli a lumpen életmód tereit. Magánpaloták nem épülnek, ami irritálhatná a szegényeket. Az irodák és kereskedelmi központok, amelyek sorra felépülnek, szerintem nem irritálok. Ez nyilván fellendülést hoz a kerületnek - talán még nekünk is adóba. De azt ne felejtsük el, hogy a lakóházak is a kerület képéhez tartoznak. És rengeteg az elmaradt lakás- felújítás. Én teljes mértékben szorgalmazom, hogy fordítsunk többet a lakóházak felújítására, s ebben a tekintetben teljesen egy véleményen vagyok a polgármester úrral. Már jó ideje mondogatom én is, hogy akár miénk a lakástulajdon, akár elidegenítettük, ez a súlyos probléma a fejünk felett lebeg. Eddig azért harcoltam, hogy legalább annyit fordítsunk a lakóházak felújítására, amennyi bejön a lakások értékesítéséből, igen ám, de az értékesíthető lakások lassan elfogynak, és ami eddig természetes forrásul szolgálhatott volna, már az sincs. A Nálunk a politikai élet kissé hisztérikus, úgyhogy néha én már úgy vagyok vele, hogy betelefonálok valahová, nem érdekel, ne akarjanak engem minden nap valamilyen nagy leleplezéssel traktálni. Tessék elhinni, unja ezt már az ember, még akkor is, ha történetesen önkormányzati képviselő. De én azt hiszem, hogy az emberek általában unják; nyugalomra, békére, biztonságra vágynak, s nemigen szeretik a sokkoló eseményeket. Szerencsére azt tapasztalom, hogy a mi önkormányzatunknál ez a túlpolitizált és hisztérikus légkör nem jelenik meg, ezért üde színfolt vagyunk ebben a mai nyugtalan társadalomban.
