Hír 13, 1993 (2. évfolyam, 10-12. szám)
12. szám
Anyasirató Az azért mégiscsak hősies teljesítmény az angyalföldi gyerekes anyáktól, hogy ebben a szmo- gos, nyálkás, nyúlós, köhögtető időben vállalják a bevásárlást. Hogy miért? Mert az összecsukható kis kocsikkal olyan mutatványokra kényszerülnek, akárha a Fővárosi Nagycirkuszban lépnének fel. Kerületünk mellékutcáiban egymást érik a parkoló autók, s hogy még többen zsúfolódhassanak össze, akarva-akaradanul a két első kerékkel felállnak a gyalogjárdára. Nem azért teszik, mert ez a hobbijuk. Az ok kézenfekvő: jobban hiányoznak a parkolók és a mélygarázsok, mint a friss levegő. Na már most. Elindul az anyuka a kisbabával. Lecipeli a kocsit gyerekestől, mondjuk a harmadikról - s ez még csak a kezdet. A valódi megpróbáltatás akkor kezdődik, amikor a házak fala mentén megpróbál közlekedni. Lehet, hogy tíz-húsz métert képes megtenni, ám utána szinte törvényszerűen ott tornyosodik előtte az akadály, valamelyik gépkocsi képében. Egyes úrvezetők ugyanis úgy állanak fel, hogy autójuk eleje és a bérház között húsz-harminc centiméter a távolság. Ha egy kicsit ügyelnének, akkor a gyerekkocsit toló mamák nem kényszerülnének átmászni rajtuk, nem lenne szükségszerű az sem, hogy a veszélyes úttestet válasszák. Az anyák már nem szitkozódnak. Nem rúgnak az autó kerekébe, nem vonják felelősségre az úrvezetőt. Beletörődtek sorsukba. Azt mondják: ez van, szeretni ugyan nem kell a helyzetet, ám mit, tehetünk? Én 'a helyükben erélyesebb lennék. Például „Gyerekkocsit toló Anyák” néven pártot alapítanék. A kötelezően járó állami támogatásból pedig prémiumot fizetnék a rendőröknek: vitessék el azokat az autókat is, amelyek barikádokat képeznek a járdákon. Egyéb ötletet is szívesen vár például önökől, kedves olvasóink, az anyákat sirató szerkesztő. Vilma néni, a luxusfogyasztó Az idős asszony jóval túl van már a hetvenen. Egy szép napon elhatározta, hogy nem fog tovább szénnel és fával fűteni. Bár kisnyugdíjas, de arra gondolt, hogy inkább egy darab virslivel beéri vacsorára, és sorba áll hajnalban a, Húsnagyker diszkontüzletében. Úgy döntött, nem kínlódik tovább favágással és széncipelés- sel. Annyi pénze nem volt, hogy bevezettesse a gázt, aztán egy szép napon szakember tanácsára átalakította cserépkályháját villanyárammal működőre. Az idős asszony több évig spórolt kis pénzecskéjéből, megcsinálta a fűtés korszerűsítését. Szuper lett minden. A nagyszobában ontotta a meleget az elektromos cserépkályha, konyhájába pedig egy használt hőtárolós kis kályhácskát vásárolt. Annyi pénze nem volt, hogy éjszakai áramot vegyen. Arra gondolt, hogy a fűtés árát a következő években kis nyugdíjából spórolja majd össze. Tudta, hogy mennyire lenne szüksége, de szerencsére nem nagy étkű, télikabátot, szőnyeget, drága NYUGATI MOSÓPORT pedig már úgysem akar vásárolni. A spórolás egyre nehezebben ment. A nappali árammal való fűtés is egyre drágább, mint gondolta, de a kényelmet meg kell fizetni! - biztatgatta magát, s a nyári hónapokban rakott félre pénzt a téli villanyszámlára. Bizakodott, majd csak összejön harmincezer, és akkor már olcsóbb lesz a fűtés, nem kell görcsösen spórolnia. Ekkor tudta meg a televízióból, hogy nappali árammal fűteni luxus, ilyen Éurópában nincsen stb. Az idős asszony pironkodva ült a tévé előtt. Kicsit szégyellte, hogy ő luxusfogyasztó. Aztán néhány pillanat múlva a szégyenérzetét rémület váltotta fel. Meghallotta, hogy nemcsak a villanyáram díját emelik, hanem, mint luxusfogyasztó, ezentúl tíz százalék áfát is köteles lesz fizetni. Aztán szorzott magában. Csak ült szomorúan és elmerengett, s nem gondolt szebb jövőre. Nyílt lóvéi SEGÍTSENEK A RÁSZORULTAKON! Tisztelt Főszerkesztő Úr! divel az Önök lapja az gyeden olyan lap, amely nztosan eljut minden kérnéd lakoshoz, ezért az Ön egítségét szeretnénk kérni :gy előzetes felméréshez, imely, úgy gondoljuk, min- lenki számára közügy. Többen vagyunk olyan izülők, akiknek a mozgássé- ült gyermekének elheíyezé- ;fe nem megoldott. Gyermekeink az általános iskolát valamelyik speciális mozgás- iérültélT "iskolájában végzik, 11. végezték el. Az általános skola elvégzése után azonban teljes lalátástalanság veszi körül mind a szülőket, uind a gyermekeket. A gyermekek többségének lem adatik meg a továbbtanulási lehetőség, hiszen sérülésükből kifolyólag (bár teljesen ép értelmű gyermekekről van szó) tanulmányaikat legfeljebb magán úton folytathatnák. A napközbeni felügyeletük nincs megoldva, hiszen egyeden percre sem hagyhatók magukra. A kerületben, sőt fővárosi szinten is, nagyon sok öregek napközi otthona üzemel kiválóan. A XIII. kerületben kb. egy éve adták át az ÉNÓ-t (értelmi fogyatékosok napközi otthonát), ami szintén nagy segítség a rászorulóknak. Abban reménykedünk, hogy talán a mi problémánkra is lehet megoldást találni. Talán akad egy óvoda, bölcsőde, ami nem teljes kihasználtsággal üzemel, és ott minimális átalakítással tervünk megvalósítható lenne. A Mozgássérültek Budapesti Egyesületétől - egy felmérés alapján - azt a tájékoztatást kapuk, hogy kb. 20-30 fős igény azonnal lenne, de a felmérések még tartanak. Tudjuk, hogy nagyon nehéz, talán kerületi szinten nem is megoldható ez a probléma, de talán a főváros vagy más társkerületek bevonásával létrehozható elképzelésünk. Jelenleg a fővárosban egyeden ilyen jellegű intézmény üzemel a Nemzetközi Alapítvány támogatásával, Budafokon, ami elsősorban külföldi gyermekek, fiatalok foglalkoztatására jött létre. Társadalmunk joggal, egészséges emberek problémáinak megoldására rendezkedett be, de él ebben az országban pár ezer, az átlagtól eltérő gondokkal küzdő ember. Néha rájuk is gondolni kellene. Amennyiben néhány sorban lapjukon keresztül hírt adnának elképzelésünkről, talán fel tudnánk mérni a kerületi igényeket. Vajon hány fiatal sorstárs szorul a négy fal közé magányossá válva és ha lenne egy ilyen napközi otthon, hányán vennék igénybe azt. Jelentkezni lehet: a Mozgáskorlátozottak Budapesti Egyesületében Szabó Gábornál, Bp. XIII., Hegedűs Gy. u. Csanády u. sarok, vagy levélben Földesi Gá- borné Bp. XIII., Pannónia u. 114. fisz. 4. Megértésüket, közbenjárásukat köszönjük, tisztelettel: Földesi Gábomé és társai ÖNKORMÁNYZATI LAP 3 Kommentár nélkül
