Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1990. december / 5. szám
„Álért élünk a világban, bogy Angyalföldön, e város méretű és nagy lélekszámú kerületben október 25-én, az önkormányzati képviselőtestület választásán a Szabad Demokraták Szövetségének polgármesterjelöltje elsöprő győzelmet aratott, a negyvenöt szavazóból negyvenegy Síklaky István személyére voksolt. Napjaink „jó szokása”, hogy vájká- lunk egymás múltjában. Pedig sokkal ésszerűbb, célszerűbb lenne már csak előre nézni, hiszen van mit tenni. Ügy gondolom, hogy nem hátrány, sőt szerencse is, hogy Síklaky István polgár- mester nem a kerület szülötte, nem lakott, lakik Angyalföldön. így „szűzen" érkezett ide, mindenfajta fenntartások, előítéletek és idült patriotizmus nélkül. A múlt... Síklaky István értelmiségi családban született, középiskoláit a bencés gimnáziumban végezte, de eközben édesapja kiadóvállalatánál segédszerkesztőként tevékenykedett. A negyvenes évek elején, édesapja halála után, önállóan vezette tovább a kiadóvállalatot, egészen a nyilasuralomig. A felszabadulás után tagja a Független Kisgazdapártnak és a Független Ifjúság budapesti főtitkára. Két évet végzett el az Orvostudományi Egyetemen, tanulmányait a Közgazda- sági Egyetemen folytatta, ahol 1952-ben „iparszakos közgazdász” diplomát kapott. Az ötvenes években a Pénzintézeti Központban és a Népművelési Minisztériumban dolgozott, ahol gazdasági-szervezési feladatokat oldott meg a könyvkiadás és a filmszakma területén. Az októberi események idején Síklaky kezdeményezésére alakult meg a Népművelési Minisztérium Forradalmi Bizottsága. Természetesen a büntetés nem marad el, elbocsátják, az „ítélet”: a tárca felügyeleti körében nem kaphatott munkát. Az elkövetkező években különböző vállalatoknál, vállalati szervező és számítógépes rendszerszervező feladatokat látott el, magas szinten. 1968-ban a munkahelyén nyilvánosságra hozta a Prágai Tavasszal való szolidaritását. A hetvenes évek közepén ENSZ-ösztöndíjjal Mainzban és Karls- ruhéban folytatott kutatómunkát, tanulmányokat írt. Szót emelt a bős— nagymarosi vízlépcső ügyében, petíciókat írt alá. Alapító tagja a TDDSZ-nek, a Hálózatnak és az SZDSZ-nek, bár mindenfajta párttagságtól távol maradt. Eközben folytatja tudományos munkásságát, publikál. Három kiskorú gyereket nevel, ami még nem elhanyagolható, ismeri az angol, német, francia és orosz nyelvet. A Béke téri épület ma már a polgármesteri hivatal. A polgármesteri „rezidencián” szüntelenül csöng a telefon, időpontot kérnek, a titkárnő nem győzi egyeztetni, ki, mikor, hányra jöhet a polgármester úrhoz. Hogy hány órát dolgozik naponta Síklaky István? Az elmúlt hetekben húszat, most már csekken a hajtás, csak tizenhat órában mérhető egy munkával eltöltött napja. Ügy gondolja, talán február közepén már megvalósítható lesz a nyolcórás munkanap! — Polgármester úr, mi késztette önt arra, hogy elvállalja ebben a nem könnyű időszakban ezt a nem könnyű feladatot? — Nem terveztem, hogy az önkormányzati választásokon bármilyen szerepet is vállaljak. Teljesen váratlanul ért a felkérés. Való igaz, hogy kamaszkorom óta élénk a közéleti érdeklődésem, mindig azt gondoltam, azért élünk a világban, hogy valamelyik részét jobbá, szebbé tegyük, hogy környezetünk hasznára váljunk. Az is inspirált, hogy lehetőségem nyílik arra, hogy száz-százötvenezer ember életkörülményein segítsek. Döntésemben ez is erősen dominált. — Programjában, székfoglalójában a feladatok, tennivalók közül mit emelt ki, mit hangsúlyozott? Bizalmat az önkormányzatnak... — Elképzeléseim talán általánosnak tűntek, de a rendszerváltás ellenére, elsődlegesen a közigazgatási munka zökkenőmentességét kell biztosítanunk. A kerület polgárainak érezniük kell. hogy nem hiába helyezték bizalmukat a megválasztott testületbe, őértük történik minden. Meg kell nyernünk az egész polgárság bizalmát az önkormányzat iránt, közel kell kerülnünk az állampolgárokhoz. — Mint mindenfajta változásnál, felmerül a kérdés, lesz-e „nagytakarítás”? Nem takarítunk... — Szó sincs semmiféle takarításról, amit a magyar politikai életben bizony itt-ott megvalósítottak, sőt még egyes kerületekben is megtörtént. Az én álláspontom az, hogy jó és lelkiismeretes szakemberekkel vagyok körülvéve, akik segítőkészséggel, tudásuk legjavát nyújtják-, a hozzájuk forduló kerületi polgároknak. A startnál teljes bizalommal fordulok munkatársaim felé. — „Holnaptól” tehát a polgármesteri hivatalban ügyes-bajos dolgaim intézése közben nem ütközöm áthághatatlan falakba? Bürokráciába? Elutasító, mo- dorialan, kioktató hangú hivatalnokokba? — Az előbb említett alapállásból csak akkor vagyok kizökkenthető, ha együttdolgozásunk során ettől a felfogástól, munkastílustól eltérő magatartást tapasztalok. Úgy érzem, határozottan törekednek kollégáim arra, hogy a segítségemre legyenek. A bürokrácia egyik „megalapítója” az a rendszer, amelyben az apparátus eddig dolgozott. És a nagyon szövevényes jogszabálydzsungel — amely a mai napig is érvényben van — nagyban hozzájárult az ésszerűtlen, lassú ügyintézéshez. Bízom abban, hogy kisebb szerepe van annak, hogy egyes munkatársaim merevsége, kényelme, hozzá nem értése okozta ezt. A javulást abban látom, ha felgyorsul a jogi kötöttségek feloldása. Ez egyfelől a kormány, másfelől a főváros feladata, Demszky Gábor — a főpolgármestert idézve — „kormos kézzel” fogott hozzá. Remélem, rendszerszervező múltam is segíteni fog abban, hogy a IHMMB —»wiaw—a—— Bürokrácia nélkül
