Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1990. december / 5. szám
KT> környezetünk hasznára legyünk... 99 jövő év második felére ez a fajta változás is érzékelhető lesz majd a munkánkban. — Milyen feladatok, tervek' foglalkoztatják mostanában leginkább? Céljai a közeli jövőre? Segítség a szociológia... — Helyismereti hiányosságaim és egyéb okok is arra késztetnek, hogy szociológiai felmérést készíttessek a kerületről. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy egykor egy kis szakmai csoport élén magam is végeztem ilyenfajta munkát. A végeredmény ismerete segíteni fogja a helyi társadalom fejlesztését, problémáink megoldását. Ezt a kis szakmai kört bízom meg, hogy a kipróbált metodika szerint itt is végezzen szociológiai, alapozó, felmérőmunkát. — A kerületben felmerülő különböző nehézségek a lakosság heterogénitá- sából is adódnak? Polarizált övezet... — Nemcsak hogy heterogén, ez már polarizált övezet, hiszen Üjlipót- város és Angyalföld, ez szinte két társadalmi végpont. Ezért is fontos, hogy hiteles képet alkothassunk a demográfiai viszonyokról, az iskolázottságról, az élet- és munkakörülményekről, az egészségügyi és intézményi ellátottságról. — És a távolabbi jövő? A közvagyon — Ügy gondolom, hogy a kerületnek igen nagy rejtett városfejlesztési energiái vannak, amelyet tőkeként is hasznosítani akarunk. Nem kell urbanisztikai szakembernek lenni ahhoz, hogy kiderüljön, öt-tíz év múlva ez a külső körút (Róbert Károly) átveszi azt a szerepet, amelyet a jelenlegi Nagykörút lát el. Sok az üres, vagy alig kihasznált terület, elavult földszintes épületek sora kínálja azt a nagy lehetőséget, hogy nemzetközi tőke bevonásával befektetőket vonjunk be nagyszabású városfejlesztő terveinkbe. A cél: bevásárlóközpont, bankok, szállodák építése. A kerületi főépítésszel beszélgetve örömmel tapasztaltam, hogy már írott elképzelések is vannak az ilyen irányú munkákra. — Ez igen, de sok minden más mellett ehhez pénz, pénz és még egyszer pénz kell! Autonómia - petíció — Alapvető feltétele ennek, hogy végre tisztázódjon a tulajdonosi helyzet. A kerület területén lévő közvagyon az önkormányzat rendelkezése alá kerüljön, önkormányzati tulajdon legyen, ez anyagilag megalapozná a kerület autonómiáját. Ezért is kezdeményeztem a polgármesterek I. országos értekezletén azt az akciót, hogy az önkormányzatok területén levő ingatlanvagyon ne a kormányé legyen. Nem várt, kirobbanó sikert aratott felvetésem, s az első körben már százhetven polgármester aláírásával is csatlakozott hozzám. En úgy gondoltam, ez leginkább a városi önkormányzatokat érdekli, de a falusi polgármesterek kérésére kiegészítettük a petíciót azzal, hogy a közerdők, legelők is kerüljenek az önkormányzat tulajdonába. Az Országgyűlés elnökének — Szabad Györgynek — átadtam irományunkat azzal, hogy szeretnénk, ha rövid időn belül megnyugtató választ kapnánk. De' készek vagyunk arra is, hogy polgáraink körében aláírást gyűjtsünk. A napokban hallottam, hogy az illetékes parlamenti bizottság elé kerül kérésünk. — A polgármesteri hivatal létrejöttét sokan várták, hiszen a tanácsok már hónapok óta arra hivatkoznak, ki tudja mi lesz, az ügyintézés, a döntés egyre késett különböző, a lakosságot erősen érintő kérdésekben, így például a bérlakások megvásárlásánál. Milyen álláspontot képvisel ön? Szociális lakások... — A döntésben az önkormányzatnak nem nagy a játéktere, ha a tulajdonra vonatkozó harcunk sikeresen végződik, még akkor is lesznek bizonyos korlátáink. Ez sajnos — nem igazán szeretem hangoztatni — az elmúlt negyven év elhibázott lakáspolitikájának folytatása, olyan örökség, ami alapvető problémát jelent. Terveink között szerepel az, hogy bizonyos százalékban szociális lakásállományt létesítünk, ahol olyan embereket, családokat helyeznénk el. akik nem tudják megfizetni, kifizetni még a lakbért sem. Abból kiindulva, hogy eltörölték a halálbüntetést, akkor az éh- és fagyhaláltól is meg kell óvni a földi halandókat. Segíteni kell a kerületben az állami bérlakásokban élőket, hogy meg tudják vásárolni, tulajdonukba kerüljön az a lakás, ahol eddig éltek. A szerényebb anyagi körülmények között élőknek kedvezményes pénzügyi feltételekkel segítünk majd. — A kerületben elég sok az ún. állami tulajdonú, de luxuslakásnak számító ingatlan. Ezt a fajta eladást miképpen gondolják? — A luxuslakások kis hányadát a jelenlegi bérlő megvásárolhatja, persze azzal a kis különbséggel, hogy az ár a mindenkori szabadpiaci forgalomnak megfelelő. Ha ezt nem bírja, akkor felajánlunk egy szerényebb bérű lakást. A luxuslakást pedig az önkormányzat értékesíti a piaci hasznosítás szabályai szerint. Ezek még nagyon távoli tervek. Több idő kell ahhoz, hogy alaposan megtervezzük, felmérjük s alkalmazzuk a modellt. Megvárjuk a megfelelő felső szintű rendeleteket is, s csak azután teszünk átgondolt lépéseket. Szilágyi Ágnes ★ (A cikkben említett petícióra már válaszolt is Szabad György, az Országgyűlés elnöke. Levelében arról tájékoztatta Síklaky István polgármester urat, hogy két bizottság is állást foglalt előterjesztésükkel kapcsolatban. Az Országgyűlés önkormányzati, Közigazgatási és Rendőrségi Bizottsága november 14.-i ülésén a következő állásfoglalást hozta: „A bizottság jogosnak és fontosnak tartja, hogy az önkormányzati vagyon és tulajdon kérdése minél előbb rendezésre kerüljön. Felkéri a Belügyminisztériumot, hogy a bizottságot két héten belül tájékoztassa a törvény-előkészítés állapotáról. Nem a petíciókon keresztüli tárgyalást tartja elfogadhatónak, hanem az önkormányzatok országos érdekszövetségének a mielőbbi megalakítását ás a törvényelőkészításbe történő bevonását.') ^,T:: Sxéke'7 10 órakorasxW"' vas' árnaP
