Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)

1990. május / 3. szám

—■'

Egy emberarcú iskola

A még épülő Béke—Tatai úti lakótelep vadonatúj iskolája a Futár utca 18-ban található. Óriási fák szegélyezte sétálóutca visz a csupa ablak épülethez. Belül meg hatalmas üvegajtók nyílnak az udvarra, sportpályára. Minden derűs, világos, ízléses, esztétikus és célszerű.

— Ez a kerület tizenhetedik általános iskolája — kezdi meg a bemutatást Pa- lovecz Jánosné, az iskola igazgatója. — Igaz, hogy először művelődési központot terveztek ide, de aztán változott az elképzelés, s általános iskola, óvoda és bölcsőde épült helyette. Jóleső érzéssel mondhatom, hogy az elejétől fogva bekapcsolódtam a munkába, "már 1987 decemberében kikérték szakmai véleményemet a tervekkel kapcsolatban. 1988. áprilisától pedig megkezdtük a berendezést. Talán mondanom sem keil, mennyi fáradságba, utánajárásba került, amíg mindent beszereztünk a szappantól az epidiaszkópig. Esztétikus, emberarcú iskola volt a megvalósítandó álmom. Sajnos, a pénz hamar elfogyott, az iskola jó szintű berendezéséhez még van mit pótolni, fejleszteni a következő években is.

— A könnyűszerkezetes, mobilizálható épület területe 5300 négyzetméter, a sport- és játékudvaré 2150. A 16+4 tantermes iskolát négyszintes panelházak veszik körül. Az elképzelések szerint ez a lakótelep kertváros jellegű lett volna, de végül zsúfoltabbra épült-épül, hiszen az építkezés befejezése kitolódott 1991-re.

— Az első tanév kezdetén, 1988. szeptemberében 130 kis „honfoglálóval” kezdtük meg a tanítást. Szeretettel vártuk őket, minden gyerekkel, sőt a szülőkkel is beszélgettünk, hogy megismerjük életüket, emberközelbe kerüljünk egymással. Arra neveljük diákjainkat is, fogadják ők is sok- sok megértéssel, segítőkészséggel az újonnan jöttékét, hogy hamar beilleszkedhessenek. Ma már 500 növendékünk van, s hiszem, jól érzik itt magukat, szeretnek ide járni, jó itt a légkör. Teljesíteni kell, tudásban és emberségben egyaránt, de tévedni is lehet. Az iskolát speciális szellemi műhelynek tartom, ahol pedagógus és gyermek együtt dolgozik; ahol erőfeszítés, kudarc, siker, öröm van; hiszem, és vallom, hogy az iskola fnorális érzékenysége értékformáló erővé válik.

Miiközben az iskoláról, céljaikról, nevelési elveikről mesél az igazgatónő, körsétára indulunk. Az utca felöli oldalán kétszintes épület az udvari részén tágas, levegős előcsarnokká alakul, ahol az iskolai rendezvényeket, tanévnyitót -zárót szokták tartani, a második szint folyosójáról szép a lelátás. A galéria másik részén az ebédlőbe lehet letekinteni, itt a gyerekek önkiszolgáló rendszerben kapják meg az ételt és négyszemélyes asztaloknál, kulturált körülmények között étkeznek. További sétánk során egy kis nyolcszögletű térre nézhetünk le. Ez az állandó helye a péntek délutáni játszóháznak. A népi hagyományokat, szokásokat elevenítik fel, úgy az ismeretanyagot, mint a manuális tudnivalókat. Karácsonykor például betlehemes játékokat tanultak a gyerekek, s régen használatos karácsonyfadíszeket készítettek, is megtanulták az ünnepi csomagolás néhány fortélyát. Útközben bepillantunk egy tanterembe is, de itt éppen angol dolgozatot írnak .nagy buzgalommal a tanulók, így hamar továbbmegyünk, nem akarjuk zavarni munkájukat.

— Három idegen nyelvet tanulhatnak már diákjaink — tájékoztat Palovecz Jánosné — oroszt, németet és angolt. Nagyon fontosnak tartom a nyelvtudást, hiszen ez híd Európához. Ugyanakkor nagy

súlyt helyezünk az anyanyelv tanítására, kifogástalan használatára. Bekapcsolódtunk a „Szépen, emberül, magyarul” mozgalomba. Sokat teszünk a kommunikációs képesség fejlesztéséért. Ezt szolgálja a nyelvi tanulmányokon kívül a zenei nevelés, a vizuális kultúra elsajátítása, az informatikai képzés, és mindennek legfőbb eszköze, bázisa a könyvtár — mutat a bejáratára az igazgatónő.

A két tágas terem valamennyi fala a padlótól a mennyezetig könyvekkel rakott. A kellemes, otthonos környezetben olvasni, és kölcsönözni is lehet. Minden megtalálható, amire az ismeretszerzéshez, kulturálódás- hoz egy kisdiáknak szüksége lehet, a napilapoktól kezdve a kézikönyveken keresztül a szépirodalomig.

A szép iskola láttán felmerül bennem a kérdés, hogyan értékelik ezt a tanulók? Remélhetőleg hat a magatartásukra, vigyáznak a rendre, tisztaságra.

— Sajnos, nem természetes, hogy a kulturált környezet rögtön megfelelő viselkedést vált ki. De nagyon következetesen neveljük gyermekeinket arra, hogy szépítsék iskolájukat, otthonukat, vigyázzanak rá. őrizzék, szeressék a természetet is. A Nagytétényben működő Zöld Jövő Környezetvédelmi Oktatási Központ alközpontjaként az egyik úttörőcsapatunk legfőbb feladatának tartja a növények, állatok megismerését, védelmét. A műit nyári Robinson -<s á tor - táborban vdlt alkalmuk rá. Az idén az Angyalföldi Környezetvédelmi Napokra készültek számos rendezvénnyel. Három-négyhavonta egy újságot állítanak össze a gyerekek, a Zöld Futárt. Még a tanárok is írnak néha bele. Kedves, bensőséges kapcsolat alakult ki a közelünkben lévő öregek otthonával, rendszeresen járnak oda, önzetlenül segítik őket. S mindenről, ami az iskolában történik, és érinti a gyerekeket, beszélnék az iskolarádióban. Tervezzük egy önismereti klub létrehozását is pszichológus közreműködésével a serdülők számára. Minden lehetőséget megragadunk, hogy tanulóink sokoldalú, harmonikus személyiséggé fejlődhessenek.

Palovecz Jánosné azzal búcsúzik, hogy mire ez a cikk megjelenik, valószínűleg már Eötvös József Általános Iskola lesz az intézmény neve. Most dönti el a tanács. A tantestülettel, a gyerekekkel és a szülőkkel együtt határoztak így, mert névadójukkal együtt vallják: Magyarország jövőjének kulcskérdése, kultúra kérdése. Aba Judit