Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1990. május / 3. szám
A 19-es körzet országgyűlési képviselője: Darms Iván ,Nem vagyok «kijáró» képviselő" — Először is hadd gratuláljak önnek abból az alkalomból, hogy megelőzve ellenfelét, „győzött" a képviselő- választáson. Számított rá? —- Számomra is meglepetés volt, ekkora síikért magam sem reméltem — válaszolja a kérdésre Darvas Iván színművész. — Én ezt úgy értékelem, hogy azok az elvek, amelyeket képviselek, feltehetően hatottak a választópolgárokra. 10- 12 olyan találkozón vettem részt, a választásokat megelőzően, ahol megismerkedhettem a választópolgárokkal. Ezek a beszélgetések nyilván meggyőzték őket arról, hogy azok a liberális elvek, amelyeket az SZDSZ képvisel, szolgálják leginkább az érdekeiket. Ennek köszönhető, hogy én, az SZDSZ színeiben induló, pártonkívüli képviselő jelentős győzelmet arathattam. Amilyen jelentős különbség alakult ki országos szinten a második forduló után az MDF javára, olyan jelentős — vagy körülbelül akkora — volt a különbség a XIII. kerület 19- es választókörzetében az SZDSZ javára. — Mit gondol, országgyűlési képviselőként mit tehet majd választói érdekében? — Nem vagyok „kijáró” képviselő, ezt soha nem is ígértem. A beszélgetések során külön felhívtam a figyelmet arra, mandátumomat úgy fogom fel, hogy olyan törvényjavaslatokat fogok támogatni, amelyek a választópolgárokat megszabadítják attól, hogy paternalista viszonyban legyenek a képviselővel. Olyan törvényeket támogatok majd, amelyek megszüntetik azt a képtelen helyzetet, hogy a képviselő szorgalmától — vagy éppenséggel annak hiányától — függjön, hogy elér-e valamit vagy sem. Olyan törvények mellett voksolok majd, amelyek a kisebb egységek önrendelkezését valósítják meg. Az, hogy a polgárok szőkébb környezetében hogyan alakulnak a dolgok, ne a képviselőn múljon, hanem a saját erejükön, nem utolsósorban az anyagi erejükön. Az önigazgatás, az önrendelkezés elve összehasonlíthatatlanul magasabb rendű, fejlettebb mint a „kijáró” képviselő „intézménye”. Amikor majd megszületik az önkormányzatot biztosító törvény, a polgárok saját maguk, a saját anyagi eszközeikkel fogják kialakítani a környezetüket úgy, ahogy nékik megfelel, függetlenül attól, hogy a képviselőjük kijárta-e vagy sem. Ezért tartom talán az országgyűlési választásoknál is fontosabb eseménynek a helyhatósági választásokat, amelyeket talán még ebben az évben megtartunk. Valójában ott fog eldőlni minden. A problémákat ott kell megoldani, ahól felmerülnék, és ezeket a közösségeket olyan erőssé, gazdaságilag is virulóvá kell tenni, hogy saját maguk oldhassák meg a problémáikat. — De fogadóórákat csak fog tartani? — Ez magától értetődik. A kerület másik megválasztott — szintén SZDSZ-es — képviselőjével, Rajk László barátommal és „kollégámmal” együtt havonta rendszeresen tartunk fogadóórákat, ahol meghallgatjuk azokat a politikai jellegű javaslatokat, amelyek a képviselőre tartoznak. Meg vagyok győződve arról, hogy mindnyájunknak meg kell tanulni a magunk dolgát. Eleinte biztos, hogy a választóink sem kifejezetten ránk tartozó dolgokkal fordulnak majd hozzánk. De ahogy a képviselőnek is meg kell tanulnia, mi a dolga a Parlamentben, úgy a választópolgárok is megtanulnak majd élni a törvényadta lehetőségekkel, a szabadságukkal. Egyelőre még mindig átmeneti időszakban élünk. — Hogyan értékeli az SZDSZ vereségét a választásokon? — A két választási forduló között akadtak olyan túlzott remények, amelyek azt sugallták, hogy az SZDSZ megveri az MDF-et, és mint a legnagyobb párt átveszi a kormányalakítást. Ezek egyértelműen túlzott, irreális várakozások voltak. Ami itt létrejött, az a magyar nép döntése. Ezzel pedig semmi mást nem tehetünk, mint hogy nagy felelősségtudattal és alázattal elfogadjuk. Az a tény, hogy az MDF győztesként, az SZDSZ pedig jellegzetesen a második, ellenzéki pártként került ki a választásokból, meghatározza azt a szerepet, amelyet a magyar nemzet szán az SZDSZ-nek. Ez a legkevésbé sem lényegtelen szerep; egy demokrácia erős ellenzék nélkül nem is működhetne jól. Nekünk a magyar nemzet azt a feladatot szánta, hogy konstruktív módon ellenőrizzük a hatalmat gyakorló MDF-et. Ez korántsem azt jelenti, hogy csak passzívan provokatív, fitymáló megjegyzésekkel kísérjük a tevékenységét. Ez felelőtlen és kalandor magatartás lenne. Ellenkezőleg: az a dolgunk, hogy a legszorosabban együttműködjünk az MDF-fel, mintegy ellensúly gyanánt ellenőrizzük a politikai folyamatokat. Ez hihetetlenül felelősségteljes, rendkívül bonyolult és nagy körültekintést igénylő feladat. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenie az SZDSZ-nek, hogy bármikor készen kell állnia egy esetleges kormány- alakításra. Ez alól soha nem mentesülhet az ellenzék bármely frakciója, hát még a legnagyobb! Amennyiben elvi álláspontjaink összeegyeztethetők a kormány politikájával, az SZDSZ támogatni fogja a kormányt az előtte álló embertelen nagy feladatok megoldásában. A népszerűtlen intézkedéseknek olyan sorozata áll ugyanis a kormány előtt, amelynek felelősségét egyedül talán el sem tudná viselni. Ebben a tekintetben lojális, konstruktív partnerre lel majd az SZDSZ-ben. Amennyiben 1 azonban a kormánypolitika ■ nem egyeztethető össze az , SZDSZ elvi álláspontjával • vagy gyakorlati politikájával, í az SZDSZ nyíltan, építő mó- : dón, de erélyesen bírálni fog- : ja az MDF magatartását. Nem i hiszem, hogy az MDF mást i várna el az SZDSZ vezetőségétől. Az a feladat, amelyet a választások róttak az SZDSZ- re, azzal, hogy az ellenzék legnagyobb frakciójának szerepét osztották rá, nem is hagy más lehetőséget. Nekünk ez a dolgunk és mi ennek ma- ! radéktalanul eleget óhajtunk tenni, nem figyelve arra, hogy ez most népszerűséget vagy . népszerűtlenséget hoz-e magával; hogy egy ilyen politikai magatartás egy későbbi választáson előnyös vagy előnytelen lesz-e. Mi megengedhetjük magunknak az ellenzékben azt a luxust, hogy elvi politikát folytassunk ebben az országban. Az SZDSZ akár koalíciós partner gyanánt, akár ellenzéki partner gyanánt, mindenképpen szükséges és kihagyhatatlan, ha a magyar nemzet meg akarja oldani azokat a belpolitikai, külpolitikai, gazdasági és kulturális feladatokat, amelyek az elkövetkező három-négy évben rá várnak. Európába külön-külön egyikünk sem juthat el, csak együtt, csak közös erővel. — Végezetül hadd kérdezzem meg, főhivatású képviselő lesz, azaz egy időre hátat fordít a színpadnak? — Semmilyen bizottságban nem kívánok részt venni, ilyen értelemben igyekszem időt biztosítani a színházi munkámhoz is. Azt hiszem, a jövőben jobban meg kell tanulnom beosztani az időmet, de remélem, ezt is megtanulom majd és marad időm mind a két hivatásra. Ezt a parlamenti szereplésemet átmeneti időszaknak tekintem, az én eredeti foglalkozásom nem változik. Az, hogy én az SZDSZ színeiben képviselőként politikai pályára is léptem, egy különleges, kivételes esemény eredménye. Annak a ténynek a következménye, hogy négy és fél évtized után akkora változás, olyan hihetetlen rendszerváltás előtt áll az ország, a nemzet, hogy úgy éreztem, nincs jogom kivonni magam az SZDSZ felkérése alól. Ezért a magam szerény eszközeivel azt a pártot igyekszem támogatni a hathatósabb politizálásban, amelynek elvei, filozófiája és stílusa hozzám legközelebb áll. Tarján Vera \ Lapunk szeretett volna KJ. Rajk Lászlóval, a 20. sz. egyéni országgyűlési választókerületben megválasztott képviselővel is interjút készíteni. Sajnos, lapzártáig nem sikerült őt utolérnünk, ezért konkrét képviselői elképzeléseiről — reméljük — a következő számunkban olvashatnak majd.
