Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)
1989. december / 5. szám
H a arról kellene számot adnia Sima Gyulának, hogy pontosan miből is áll tanácstagi tevékenysége, oldalakon keresztül sorolhatná. Mert csak látszólag „behatárolható” ez a funkció. Ugyanis, amikor kimegy a körzetébe, akkor rázúdul a panaszáradat. S ha nem is orvosolhat mindent, a lakók azzal is beérik, hogy meghallgatta őket. Sokszor csak békebírónak kellek, hiszen ha valaki böm- bölteti a rádiót, vagy becsapták a közértben, vagy netán az IKV „süketnek tetteti magát”, akkor az én posztom, hogy megnyugtassam a sérelmezetteket. — Csinált már valamiféle mérleget, hogy mennyi időt fordít erre a társadalmi munkára? — A dolog rapszodikus. Van úgy, hogy napokig nem adódik semmi, azután meg hetekig nem győzök rohangálni, intézkedni, telefonálni, értekezni vagy éppen csak órákig hallgatni történeteket, panászokat. Nem számoltam még össze, de végül is erről szód ima már az életem. Igaz, majd’ negyedszázada vagyok tanácstag, de korábban, amikor még aktív voltam a hajógyárban, egy állami gondozott osztályt is patronáltunk a munkatársaimmal. Akkoriban, tíz évig eljártunk a gyerekekhez — éppen ennyi ideig én voltam minden évben a Mikulás —, s mondhatom, „Sokszor vagyok békebíró.. PORTRÉ EGY TANÁCSTAGRÓL sikerült nekik igazi, bensőséges családi meghittségű karácsonyokat rendezni... De nem csak ez, évek óta vagyok az ellátási és szolgáltatási bizottság elnöke is. . — Van olyan problémakör a területen, ami a legtöbb feladatot, gondot okozza? — Egyértelműen mondhatom, hogy az IKV, ami krimibe illő helyzeteket okoz. Ez a 11-es körzet, amiről beszélek, a Jász utca környéke. Elöregedett kerületrész, lelökött kis házaikkal... Mindennaposak a beázások, csatornadugulások, uram bocsá’ a WC-lefolyók el- tömődése stb. Namármost! Az a szerencsétlen idős ember — mert nemcsak a házak elöregedettek, a lakosság is ősidők óta ezekben a lepusztult házacskákban él, s itt is szeretnének meghalni — hiába megy panaszra, hetekig tart a baj, mert az IKV néha lassan mozdul. A másik, az ellátás! A kis, egyszemélyes bcltok sorra bezárnak, mert nem nyereséges az ügy. S hiába hirdeti meg a tanács, akár magán- használatra is, nemigen akarnak jönni a vállalkozók. Az itt lakók pedig nem szívesen mozdulnak már a mikrokömyeze- tükből. Talán nem éppen a kérdéshez tartozik, de elmondok egy esetet. Van majd’ egy utcányi öreg épület, szobakonyhák, vagy éppen egy helyiséges „lakások”, valamikori istállók. A tanács segítő szándékkal egy kicsit tágasabba telepített át egy házaspárt, hiába tiltakoztak kézzel-lábbal. Kitépték — merő jószándékból — a gyökereiket. A néni kevés időre rá meghalt. Nem bírta az új helyet, nem akart élni. A bácsi röviddel utána ment. Mondhatná az idegen, hogy ez csak képzelődés, öregek voltak és kész. Nem. Mekszoktá'k a régit, ahol az egész életüket leélték. — Már jó ideje beszélgetünk, s magáról még szó sem esett. Holott szándékom szerint portrét akartam. Hogyan él magánemberként, mivel tölti a szabad idejét, van-e hobbija? — Nemigen jut időm a magánéletre, igaz, nem is nagyon akarom. Tíz éve magamra maradtam, harmincöt évi házasság után! A feleségem — ő is tanácstag volt — munka közben hirtelen rosszul lett, s itthagyott... Ez mélyen megrendített, ennek az iszonyatát most nem ecsetelem. Az ő körzetét vettem át, hogy megismerjem azokat a bajokat, embereket, ami az ő életét kitöltötte ... Most, hatvanhét évesen is úgy érzem, mennem kell, intéznem, segítenem ... Hobbim az nincs, régen, amikor még az asszonnyal utazgattunk, akkor sokat fényképeztem. Épületeket, fákat, tájakat, az élményeinket. Akkoriban nemigen volt időm az olvasásra, csak vásároltuk a könyveket. Mostanában néha már le-lepihenek és régi nagyok életét olvasgatom. Első Péter cárról, Napóleonról, Néróról ... Mindennap elolvasom a Népszavát. Még a feleségem fizetett elő a Nők Lapjára, azt sem mondtam le ... Sétálni is szeretek, a Margitszigeten, a Városligetben ... Hébe-hóba elmegyek egy színházba, moziba. De jobb’ szeretem, ha azt érzem, nincs időm ... Nyerges Budapesten van olyan kerület, amelyben az MDF- ndk 600 tagja van, s olyan is, ahol csak 120 tagot tartanak nyilván. Kerületünk MDF-szervezete a maga 240 tagjával közepes nagyságúnak számít, de a heti taggyűléseken általában osupán 70-80 fő vesz részt. Az MDF független szellemi -mozgalomként indult el 1987-ben Lakiiteliken, s a következő évben szerveződött. Később az a ihír, hogy párttá álakul, visszafogta a csatlak oz ásókat, sokan ki ás lépitek. A ’89 loik- tiőbeinében tartott országos gyűlés laatán megerősítette az MDF „szellemi mozgalom” jellegét, azaall, hogy a választásokon jelöltet is kíván állítani. Ez a kettős arcéi most már véglegesnek tekinthető. A kerületi összejövetelek kezdetben csak az ország sOTskérdéseivél foglalkoztak, újiafofoian Viszont túlságosan előtérbe kerültek a politikai feladatok. Most szeretnénk a kettő közt a megfelelő egyensúlyt kialakítani. Az angyalföldi szervezet fiatal, ez év januárjában alakult. Ehhez képest mozgalmi naptárunk mégás elég gazdag; februárban tartottunk egy 400 fős nagygyűlést a Láng Művelődési Központban; áprilisban a sajtóban is közzétettük állásfoglalásunkat egyes rendőrök -túlkapásaival kapcsolatban; májusban „A jogállamért” címmel Vitafórum zajlott szintén a Lángban. Júniusban kirándulást szerveztünk a nagymarosi gáthoz, bérelt fcü- lönlhajóval, szeptemberiben széles körű szociológiai vizsgálatot kezdeményeztünk a véradómoagail'am akadozásának okairól. Az MDF elnöksége a XIII. kerületet bízta meg a társadalmi mozgatom koordinálásával November, a hétfő 6 órai összejövetelek új színhelye: Dráva u. 2 B, a kék metró Dózsa György úti megállójánál. Ugyanitt hétfőn és szerdán 4-tői 9-ig választási ügyelet és telefon: 149-5555 vagy 149-6600/6196 mellék. Az új helyiség lehetőséget ad a plenáris ülések mellett a létrejött 6—14 fős munkacsoportok megbeszéléseire is. Mindem találkozó nyitott, mindenkit várnak. Állásfoglalásaink közül kettő különösen fontos: — A kerületi tanács megvitatta a főváros lakáspolitikai elgondolásait, és ehhez a politikái szervek véleményét is kikérte. Az MDF tlöbbolldallas hozzászólásában úgy ítélte, hogy a lakásépítés egészének vállalkozói formába valló tolásával átesnénk a ló túlsó oldalára. A „piacosítási láznak” határt, kéül szabni: hiába beszélünk lakáspiacról, ha nincs tókásfcínállat. A vállalkozások mellett társadalmi vállalással egyszerű, olcsó lakásokat kell építeni, nem lehet a nemzetközi adósságra hivatkozni. Munkáskéz van, az építőanyagok hazaiak. Ha nem tudunk az életbe induló fiataloknak lakást biztosítani, akkor a nyitott határok melfliett a fiatalok tragikus méretű kivándorlási hullámával kell szembenéznünk, s ezzel együtt a demográfiai gondokkal. — Az időlközi tanácstagi választásokon az MDF nem kívánt jogával élni, s ezt írásban indokolta. Elvileg ellenzi, hogy egy-egy kerületen belül politikai versengés döntse el, ki lesz a lákosság képviselője. A tanácstagot a kerület sorsáért felelősséget vállalók közül, .pártállásra tekintet nélkül, lakos mivoltában kell majd 1990-iben megválasztani, amikor a jobbára kijárási funkciókat ellátó mái tanácsi rendszer helyére várákozásunk szerint a felnőttnek tekintett lakosok önkormányzata lép. Az ilyen állásfoglalások kemény viták füzében alakulnak ki. Az MDF nem törekszik monolitikus egységre, következetesen nyitott FÓRUM kíván maradni. 4 ANGYALFÖLD
