Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)
1989. december / 5. szám
Igaz hittel tiszta szívvel... A lelkész úr beiktatásán ... Állok a lelkészlak előtt. Kivárom, amíg a percmutató a megbeszélt idő számjegyére ér, s nyúlok a kapucsengő felé. Ám abban a pillanatban nyílik az ajtó, s elém jön a házigazda, ifi. Kendeh György evangélikus lelkész. Az olvasó talán nem érzi fontosnak e csekélyke epizód leírását, pedig az. Nagyon az. Szinte elősummázata beszélgetésünknek. Ebben a képben benne van a másik ember tisztelete, és a bizalom másokkal szemben. Űj ember a kerületben, de nem az egyháznál — s bármily paradoxon — nem új a Hazafias Népfront soraiban. A helybeli evangélikusok meg- ízlelihették már a városi ember biztonságával, a vidéki ember puritán méltóságával mondott igehirdetéseit. öt magát arról kérdeztem, mennyire sikerült megismernie a. röpke fél esztendő alatt, s a szeptemberi beiktatás óta az angyalföldieket. — Felmérést ugyan nem végeztem, de talán nyolcszáz család jár a gyülekezetbe. Ez nagyjából kétezer ember lehet. Közelebbről — a hittanórákon, családlátogatáson, olykor-olykor terített asztalnál — talán másfélszáz emberrel alakult ki ez idáig közelebbi kapcsolatom. Az istentiszteleten, úrvacsoraosztáskor is módom van megfigyelni, kinek van több, vagy netán kevesebb szüksége az emberi törődésre, az éppen neki szánt szavakra, esetleg anyagi támogatásra. • Ügy tudom, ön már korábbi — szabad így mondani? — szolgálati helyén is bekapcsolódott a népfront munkájába. — Itt, még nem igazán volt módom, merthogy éppen szerdai napon van a bizottsági ülés, időben ütközvén a hittanórával és bibliaórával. Gyulán komolyabban — persze erre az ott eltöltött tizenöt esztendő is több alkalmat adott — foglalkoztam népfrontügyekkel. Ez részben a hívek kéréseinek, panaszainak továbbítása volt a város vezetéséhez, másrészt pedig konkrét segítség, főleg családpolitikai téren... • Bocsásson meg, hogy közbevágok, de számomra — s talán másoknak is. —, ez a szó: „családpolitika”, csupán fantom. Közelebbről mit jelentett az ön gyakorlatában? — Sajnos, olyannyira hiányzik az emberekből a szeretet, az egymás iránti megértés, hogy ezzel szorosan összefügg a magas válási arány. Mi megpróbáltuk jó szóval, lelki ráhatással, máskor gyámhatósági segítséggel, kibogozni az ösz- szekuszálódott családi viszonyokat. Nem mindig sikerrel ... Gyakran azonban elég, ha valaki meghallgatja a vitatkozó feleket, netán kiutat mutat a felnagyított problémák tengeréből... • Most, itt, Angyalföldön lát-e konikrét feladatot a saját gyülekezetében ? — Soha nem élt bennem vallási sovinizmus. Ha látok egy embert elesni, felsegítem. Tartozzon bármely felekezet- hez, vagy társadalmi réteghez. Ez a kerület eléggé heterogén lakossággal .bír, így a gondok is éppen olyanok, mint bárhol az országban. Csak meg kell találni a seaítségnyújtás módját. • Nem csak a kerületben, de az egész országban felgyorsult az élet, naponta változnak az események, ön — ha el tud vonatkoztatni a hivatásától — mint privát ember, lát valami lehetőséget a kibontakozásra, a tisztulásra? — Valóban nehéz elszakadni önmagámtól, aki lelkész vagyok. De ha felnőtt férfiként végiggondolom, nagyon reménytelennek látom az elkövetkező időket. Ám mint Jézus egyik tanítványa, mint hívő, bízom abban, hogy megtaláljuk a kivezető utat ebből a mély kátyúból. Ha nem bíznék, nem is állhatnék tiszta szívvel, igaz hittel a gyülekezetem elé, nem hirdethetném az igét őszinte bizalommal. Nekem hinnem kell, hogy lesz ereje ennek a népnek az elképzelt, mindenki számára jót hozó emberi, politikai és gazdasági változásra. # ön családos ember. Mondana néhány szót az eddigi életéről? — Papi családból származom, édesapám is lelkész. 1966-ban végeztem a teológián. Először a Déli Egyházkerület püspöki hivatalában dolgoztam, a püspök úr mellett. 1974-ben kerültem Gyulára, ahol tizenöt esztendeig éltem, dolgoztam. Ezen a nyáron jöttem Angyalföldre. A negyvenhat évem egyik felét a fővárosban, a másikat vidéken éltem. Három gyermekem közül a lányom másodéves főiskolás, a két fiú, a Fasori Gimnáziumban tanul, első, illetve harmadik osztályosok. Az édesanyjuk pénzügyi szakember, egyházunk központi hivatalának országos pénztárában vállalt munkát. # Végezetül megkérdezem, mit jelent az önök életében a karácsony? —1 Mint papnak, az egyik legkedvesebb egyházi ünnepem. Családon belül fenyőfát díszítünk, megajándékozzuk egymást, mint bárki más. Talár annyiban jellemző az én hivatásom a karácsony esténkre, hogy gyertyagyújtáskor imádkozunk, közösen énekelünk, van igehirdetés és elolvassuk a Karácsonyi Történetet. A templomunkban 24- én délután van az istentisztelet, hogy a hívek az estét már otthonukban tölthessék. Karácsony első és másodnapján délelőtt van az ünnepi szertartás és úrvacsorát osztunk. Mint mondtam, a karácsony az egyik legkedvesebb ünnepem, de a legfontosabb, a Húsvét. A bizakodás ünnepe ... Nyerges Mária Az utóbbi időben a Hazafias Népfront XIII/4. körzeti bizottsági ülésein egyre gyakrabban és türelmetlenebbül vetődik fel az a kérdés, hogy mit tegyünk lakóterületünkön a hátrányos helyzetű lakótársak — idős korúak — megsegítése érdekében. Sokféle módszerről esett szó, amelyekből néhányat sikeresen .alkalmazunk is, ilyenek a beteglátogatás, a napi bevásárlás segítése, ételhordás, különféle kérdéseikben tanácsadás, érdekvédelem terén a felmerült feszültségek megoldása vagy feloldása érdekében való közreműködés. Az említett területeken az eredmények ellenére is sok még a tennivaló: Biztató azonban, hogy ia lakótársaink közül vannak olyanok, taikiik hajlandók saját szabadidejük, erejük felhasználása révén másokon segíteni, illetve az ilyen jellegű munkákba bekapcsolódni. Ennek tudható be, hogy a településfejMásokon segíteni lesztő társadalmi munkákban az utóbbi években első, illetve második helyezést értünk el, amelyért pénzjutalomban részesültünk. Az így kaipott összegekért színes tv-t, filmvetítőgépet, videomagnót, szekrényt vásároltunk kollektív használatra. A szeptemberi körzeti bizottsági ülésen azt vitattuk meg, hogy az elmúlt évben kapott és még fel nem használ pénzt mire fordítsuk? Végül is ia kollektíva amellett döntött, hogy ne tárgyi eszközöket vásároljunk, hanem egy részét közös kirándulás költségeinek fedezésére fordítsuk. A másik, fennmaradó részből vegyünk részt a „Szedd magad” mozgalomban Pomázon, ahol is a lakótársak egy része kielégítheti a saját almaszükségletét, gondolva azokra is, akik koruk, egészségi állapotuk, anyagi helyzetük miatt nem tudnak részt venni. Az akció sikeres volt, a MÁV Távközlő és Biztosítóberendezési Építési Főnökségétől kedvező díjtétellel kaptunk egy autóbuszt, amelyen, 28 fő indult útnak. Több mint 1100 kg almát szedtünk, amelyből 461 kilót osztottunk szét-idős, kisnyugdíjasok részére, 4610 Ft értékben. E „kiránduláson” tisztségviselők és társadalmi aktívák vettek részt, akik a kapott pénzjutalom ilyen formában történő felhasználását örömmel nyugtázták, kifejezve azt az igényüket is, hogy jövőre hasonló akciókat szervezzünk, kezdve a tavasz első gyümölcsétől — folyamatosan. Örömmel és meglepetéssel fogadták az ajándékba kapott 8-10-15 kg almái mindazok, akikhez bekopogtunk vele. Akciónk jól záródott! Nemcsak kapni, adni is öröm! ANGYALFÖLD 5
