Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)
1989. december / 5. szám
KISZ Politika Nem is olyan régen olvashattuk az egyik napilapunkban azt a történetet, hogy október 23-án, a köztársaság kikiáltása napján egy budapesti gimnázium tanulóit nem engedték ki az iskola vezetői a Kossuth térre, sőt annyira nem, hogy az iskola kapuit is bezárták. A riporter érdeklődésére az igazgatónő így válaszolt, nem jött felsőbb utasítás ... mi vagyunk a gyerekekért felelősök ..., s így döntöttünk ... S mindez azért jutott eszembe, mert hallottam, hogy a XIII. kerületben az ABIT után megalakult az önállóan működő Diák Liga. Takács Lászlóval, a liga egyik alelnökéval — aki „civilben” a Róbert Károly nevelőintézet tanára — céljaikról, terveikről beszélgetve „megütötte” a fülemet, hogy fő feladatuk a középiskolai diákság érdekképviselete és érdekvédelme lenne. — Már a középiskolában is kell a tanulóknak „szakszcr- vezest”? — kérdezem. Bólint, s egy történetet mesél el. — Ma egy középiskolás be szeretne jutni az egyetemre, az utolsó év osztályzataira nagyon kell vigyáznia, mert minden jegy számít. Újításként szeretnénk bevezetni azt, ha a tanuló felel, a tanár az osztálykönyv után beírná az ellenőrzőbe is a jegyét, s aláírásával igazolná. Az lenne az új, hogy a tanuló is aláírná, s így az osztálykönyvbe nem kerülhetnének „furcsa” osztályzatok. — Ezt úgy mondja, mintha ilyen „furcsaság” már történt volna. — Igen velem, nyugodtan írja meg. dákliga érdekvédelem — Térjünk vissza a Diák Ligához, gondolom még sok tervük és elképzelésük van, hol tart a toborzás? — A kerületben lévő tizenhárom középiskola diákjaival keressük a kontaktust, s ez nem olyan könnyű, sokszor tanári falaikba ütközünk. Célunk nem a politizálás, az érdekvédelem mellett szeretnénk a pedagógus—diák viszony helyreállítását, sok helyütt eléggé elmérgesedett a helyzet, s ennék ki issza meg a levét? De egyben a tanároknak is segítenénk, hogy visszaszerezzék egyre kisébbedő tekintélyüket. S arra is gondoltunk, hogy a diákok által elismert pedagógusokat jutalmaznánk, díjaznánk. — S minderre honnan vennék a pénzt? — Az Angyalföldi Baloldali Ifjúsági Társulástól (ABIT) kaptunk ez évre százhúszezer forintot. Ebből egy háromnapos téli, s egy nyári táborozást is szervezünk a liga fiataljainak. — S a mindössze háromtagú elnökség hogyan fogja a kapcsolatot tartani a tizenhárom középiskolával? — Minden iskolából, ahol a Diák Ligának „érdekeltsége”, tagja van, egy diák az ún. ösz- szekötő kapocs. — Beszéltünk már arról is, hogy különböző kulturális rendezvényeket, s más szórakozási lehetőségeket is kívánnak szervezni, mivel igazolja egy-egy fiatal, hogy önökhöz tartozik. — A ligátagságot egy kártya bizonyítja, .amely a tagjaink számára ingyenes, Illetve kedvezményes belépőt is jelentene egy-egy programunkra. — szilágyi — KM CSAK EGY BETŰRŐL VAN SZŰ... — Mintha megmozdult volna alattam a talaj — így jellemezte saját és igen sok vele egyetértő ember lelkivilágát egy hatvan év körüli ismerősöm, néhány nappal az MSZP megalakítását kimondó kongresszus után. Úgy tűnik, meglehetősen sokan voltak az egykori MSZMP-tagok között olyanok, akik nem voltak felkészülve az ott elfogadott állásfoglalásokra és fejleményekre. Részben talán meg tudom érteni őket, ha nem is értek egyet velük. Hiszen éveken át hozzászoktak ahhoz, hogy van egy kialakult és stabilnak látszó hatalmi struktúra, amelyben minden hatalom az MSZMP vezetésének kezében összpontosul és benne viszonylag stabilnak érezhették a sarját egzisztenciájukat, helyzetüket is. A* valóságban természetesen ez a stabilitás csak látszólagos volt: másfél évtizede tart az ország mind nagyobb eladósodása, ennek hatására csőikként a bérből, fizetésből, nyugellátásból, élők életszínvonala és a tömegek körében bizalmi válság bontakozott iki a vezetéssel szemben. Ez a bizalmi válság a párton belül is tapasztalható volt, ez kényszerítette ki az 1988. májusi országos pártértekezlet összehívását és annak állásfoglalásait is. Közülük a pluralizmusra és a politikai intézmény- rendszer reformjának szükségességére vonatkozó döntések különösen nagy hatással voltak az azóta eltelt időszak társadalmi és politikai folyamataira. Az eltelt 16 hónap alatt nemcsak az vállt nyilvánvalóvá, hogy Magyarországon a pluralizmus többpártrendszer formájában ölt testet, hanem iaz is, hogy ebben ia többpártrendszerben az MSZMP csak korábbi állampárt szerepének teljes feladásával, a jogállamiságért és a demokratikus átalakulásért vívott harc élére állvia találhatja meg a helyét. Nem csoda, hogy egy ilyen folyamatban — amelynek során korábban megdönthetetlen igazságnak vélt állítások dőltek meg és azelőtt ismeretlen tények kaptak nyilvánosságot — iá fejlemények feldolgozása érzelmileg is súlyos erőpróba elé állította mindazokat az MSZiMP-tagokat és velük együtt haladó pártonkívül'ieket, akik tisztességüket megőrizve, hittel és meggyőződéssel támogatták ennek a pártnak a korábbi vezetését. A párt egykori tagjainak igen jelentős része azonban' le tudta vonni az elkerülhetetlen következtetéseiket mindabból, ami az 1988. májusi párt- értekezlet óta történt. Ez jutott kifejezésre az 1989. október 6—9. között lezajlott kongresszuson is, láhol a túlnyomó többség egyetértésével az MSZIMP jogutódjaként új párt, a Magyar Szocialista Párt megalakítását határozták el. Bár a kongresszus dokumentumai tervezet formájában már hetekkel a tanácskozás előtt nyilvánosságra kerültek, bizonyosra lehetett venni, hogy u gyökeres politikai megújulásra való törekvés és ennek új párt ímegalakításáva] vadé dokumentálása nem találkozik minden volt MSZMP-tag egyetértésével. Éppen ezért a kongresszusi határozat a. 'tagok írásbeli nyilatkozatát igényelte arról, hogy meg kívánják őrizni tagságukat az MSZP soraiban is. Ugyaniakkor nyitva hagyta annak lehetőségét is, hogy ia kongresszusi döntéseikkel azonosulni nem tudók új baloldali pártba tömörüljenek. Ez a törekvés különös módon az elsüllyedt hajó, az MSZMP nevéhez való ragaszkodásban öltött testet. Különös figyelmet érdemel ez a próbálkozás már annál is inkább, ment az MSZMP megőrzéséhez görcsösen ragaszkodóik éppen Angyalföldet szemelték ki összejöveteleik fő színhelyéül. Nyilvánvaló, hogy az új Magyar Szocialista Pártban tömörülök és az MSZMP nevéhez ragaszkodóik között nem csak egyetlen betű a különbség. Sokkal több annál. Az, hogy a baloldalon több, egymástól független politikai erő létezik, nem új jelenség a magyar politikában, a viJ lág más országaiban szinte megszokottnak számít. Azit azonban a magyar baloldal semmiképpen sem engedheti meg magának, hogy felkészületlenül nézzen" szembe a következő hónapok — előreláthatólag több fordulóban lezajló — megmérettetésével. A demokratikus szocializmus jövője nem képzelhető el erős baloldal nélkül — s a többpártrendsze- .en alapuló választásokon elérhető eredményt már ezért sem szabad félvállról venni! <h) ANGYALFÖLD 3