Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)

1989. december / 5. szám

Több önkezdeményezésre van szükség A régi angyalföldiek csak „Fiastyúk” lakótelepként isme­rik azt a munkásnegyedet, ahol a HNF XIII/28-as körzeti bi­zottsága tevékenykedik. Foltá- nyi Béla öt esztendeje a titká­ruk, vele beszélgettünk a kongresszus előtti időszak munkájáról, s a jövő tenniva­lóiról. — Mielőtt a köz dolgaira térnénk, kérem szóljon pár szót önmagáról. Mióta végez népfrontmunkát és miért vál­lalta ezt a társadalmi megbí­zatást? — Én csak hat esztendeje kapcsolódtam be a mozgalom tevékenységébe, ugyanis akkor szálltam le véglegesen a kocsi­ról. 1984-ben a Hungaroca- miontól mentem nyugdíjba idő előtt az egészségi állapotom miatt. Míg dolgoztam, az év nagy részét külföldön töltöt­tem, tehát nem maradt arra időm, hogy a közvetlen lakó­területem dolgaival foglalkoz­zam. Jártam a világot, sok mindent tapasztaltam. Láttam mérhetetlen gazdagságot, elké­pesztő nyomort, tisztes polgári rendet és tisztaságot. Pályá­mat 1983-ban egy súlyos bal­eset szakította félbe. Lábado­zásom idején kerestek fel a népfronttól, hogy vállalnék-e munkát? Igent mondtam, mi­vel már untam a tétlenséget és úgy éreztem, hogy a felgyü­lemlett tapasztalataimat hasz­nosíthatom a körzetben. Egy évig mint bizottsági tag dol­goztam, majd ezt követően, a közösség titkárává választott, melyet ebben az esztendőben újabb öt évre megerősítettek. — Milyen munkabizottsá­gaik vannak? — Elsőként említeném a két legeredményesebben működő, a szociális- és .környezetvédel­mi munkabizottságunkat, majd őket követi a városvédelmi munkabizottságunk és a Fo­gyasztók Tanácsának társadal­mi ellenőrei. — Elsőnek mondta a szociá­lis munkabizottság tevékeny­ségét. Vajon miért? — Azt hiszem, hogy nem­csak a körzetünkben, hanem az egész kerületben nagy gond a lakosság elöregedése és a vele járó szociális problémák. Ak­tivistáink szoros kapcsolatot tartanak fenn a lakóbizottsági elnökökkel, a házmesterekkel, hogy a rászoruló idős vagy el­esett embereket felkutassák, jelezzék nekünk. Sajnos ezek között egyre több a fiatal rok­kant és a fogyatékos ember. Nekik is segítünk a segélyek és egyéb gondozási problémák megoldásában. — Környezetvédelmi mun­kabizottságuk hogyan tudta aktivizálni a lakosságot? — Körzetünkben a házak kő­zett tágas parkok vannak. Ezek rendben tartására a tanácsnak eddig sem volt sok pénze, azonban mióta a kerület visz- szakapta a Margitszigetet, a helyzet még jobban romlott. A házak előtt a lakók apró kis min iker léket alakítottak ki, ahol egész nyáron virítanak a virágok. A parkok takarítását mi szervezzük minden tavasz- szal és ősszel. Volt olyan le- vélgereblyézési akciónk, ami­kor 115 ember gyűlt össze a társadalmi munkára. Ebben a Kertészeti Vállalat jó partne­rünk, mivel a szerszámokat ők adják kölcsön a munkálatok­hoz. Virágosítási, parkosítási tevékenységünkért több ízben kaptunk már szerény jutalmat. — Mire költötték az össze­get? — Mivel a pénzt kollektív munkáért kaptuk, úgy gondol­tuk, hogy a leghelyesebb, ha együtt költjük el. A munkában részt vevőket tavaly kétnapos autóbuszos kirándulásra vittük a Dunántúlra. Sajnos az árak emelkedése miatt az idén már ezt nem engedhetjük meg ma­gunknak, ezért úgy tervezzük, hogy Angyalföldön, valame­lyik művelődési háziban jövünk össze egy vacsorával összekö­tött esti beszélgetésre. —— Milyen változást vár a körzetben a népfront kongresz- szusa után? — Optimista' vagyok. Ügy gondolom, hogy a Hazafias Népfront, mint a pártonkívü- liek szervezete — jelentős tö­meggel a háta mögött —, na­gyobb szerepet és önállóságot kap a lakókörnyezet alakításá­ban. Gondolom segíteni fog­nak azok az MSZP-tagok és más pártok tagjai is, akik a munkahelyek helyett most a lakóterületen dolgoznak majd tovább. Bízóim benne, hogy ez­által a bizottságunk is meg­fiatalodik az élkövetkezendő időben. Remélem,' hogy a vál­lalkozási kedv • növekedésével az elsorvadt lakossági szolgál­tatások is újraélednek. Jelen­leg nincs a körzetünkben pa­tyolat, cipőjavító, fodrász, megszűntek a kisszövetkezetek, leépült a régi jó Tömöri úti piac. — Mit vár a lakosságtól? — A gazdasági és politikai élet pezsdülésével talán ki tud­juk mozdítani a nagy többsé­get a passzivitásból, több ön­kezdeményezéssel hatékonyab­ban tudjuk megoldani a helyi gondokat. Köhidi Erika Kereszténydemokrata Néppárt kerületünkben Ez év tavaszán újraalakult az egyko­ri Demokrata Néppárt (Banankovics- párt) jogutódjaként a Keresztényde­mokrata Néppárt. Az utolsó, viszonylag még szabadnak minősíthető 1947-es vá­lasztásokon a párt közel egymillió sza­vazatot kapott és 62 képviselőjével a Parlament legnagyobb ellenzéki pártja lett, 1949. évi erőszakos megszünteté­séig. Az újrakezdés gondolata a Márton Áron társaságban csírázott ki, amit dr. Keresztes Sándor, dr. Matheovits Fe­renc és Ugrin József — utóbhi a XIII. kerület lakosa —, volt országgyűlési képviselők, országos szervezkedéssé bontakoztattak ki, személyükkel egyút­tal biztosítva a vezetés legitimitását. Kerületünkben a párt szervezése 1989 nyarán indult meg. Szeptember 12-i, a Láng Művelődési Központban tartott tagtoborzó nagygyűlésünk óta létszá­munk la kerületben elérte a működés­hez szükséges megfelelő szintet. Pártunk a keresztény világnézet alap­ján áll, amely szerint Isten az embert szabad és egyenlő jogú, halhatatlan lelkű lénynek teremtette, aki cseleke­deteiről és a kezébe adott hatalomról nemcsak földi törvények előtt, hanem a Teremtőnek is felelős számadással tartozik. Tagadjuk az állami mindenha­tóság tianát, azt, hogy az államnak joga volna bárminő párt, osztály, vagy faj érdekeire hivatkozva, illetve azok elle­nében igazságtalan törvényeket hozni és az embert az állam tulajdonaként kezelni. Az állam nem vonhatja ki ma­gát a- természetjog uralma alól. Célunk a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom szétválasztása, egy kor­szerű, demokratikus jogállam megte­remtése, amelyben a hatalmat a nép által választott parlament és a helyi önkormányzatok gyakorolják. Politikai­társadalmi viták, ellentétek erőszakos, fegyveres „megoldását” elutasítjuk. A keresztény világnézetet valljuk, de nem vagyunk sem egyházi, sem féléké zeti párt. Ugyanakkor egyik alapvető célunk, hogy az egyházak számára op­timális feltételeket biztosítsunk áldá­sos tevékenységük .kifejtéséhez a neve­lés, az oktatás és a kulturális élet min­den területén, mivel a miagyar társa­dalom csak így lábalhat ki abból a mély erkölcsi válságból, amelybe az el- rpúlt évtizedek hibás politikája' juttat­ta. A közjó által korlátozott magántulaj­don híved vagyunk. Ezért a gazdaság­ban egyidejűleg, egymás mellett és egy­mással versengve jelen kell lennie a magán-, a csoport- és az állami tulaj­donnak, egészséges egyensúlyt teremt­ve a különböző tulajdonformáik között. A ’társadalmi igazságosság nevében el­utasítunk minden, olyan megoldást, amely a további, súlyos gazdasági-eg- zisatendális megpróbáltatások terheit kizárólag a kisemberekre akarja hárí­taná, mentesítve a különböző szintű, volt és jelenlegi döntéshozókat hibás elképzeléseik következményeitől. A magyar külpolitikának minden le­hetségest meg .kell .tennie a határain­kon ’túl élő magyarság sorsának jobbí­tására, segítő megtartására. A realitá­sok .külpolitikáját követjük, egyrészt fe­gyelembe véve földrajzi helyzetünket és elutasítva minden elhamarkodott és egyoldalú lépést, másrészt- állandóan emlékezve történelmű,nkre, kultúránk­ra és szellemiségünkre, amelyek a .ke­resztény Európához kötnek. Dr. Rózsavölgyi János 2 ANGYALFÖLD

Next

/
Oldalképek
Tartalom