Angyalföld, 1988 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1988. december / 3. szám
A CSÁSZÁR MESSZE VAN Jelenünk a történelem tükrében Ráby Mátyás a főhőse Gáspár Margit új darabjának, amelyet szeptemberben mutatott be a József Attila Színház, a Gyulai Várszínházzal közös nyári elő- premiert követően. Az a Ráby Mátyás, aki a kétszáz évvel ezelőtti Magyarország különös-romantikus alakja volt, s aki köré a népi fantázia mítoszt teremtett. Az utókor pedig megpróbálta deheroizálni a királyi kancellistát, vitatván érdemeit. Az írónőt azonban a legenda izgatta, s az az aktualitás, amely a XVIII. századi történetet közel hozza napjainkhoz. II. József császár reformtörekvései, azok továbbélése a történelem tükrében mutatják: az új gondolkodás milyen nehezen tör magának utat, hányszor ütközik neki a társadalmilag elmaradott, helyi érdekeket szolgáló korrupt bürokrácia ellenállásának. Gáspár Margit nem Ráby Mátyás hiteles történetét szándékozott a nézők elé tárni, hanem a legendát, amely az emberek képzeletében rajzolódott ki. Nem Jókai regényét dramatizálta, főhősének annyi köze van Jókaiéhoz, hogy „közelebb áll a Jókai- álmodta Ráby Mátyáshoz, mert az közelebb van a népfantázia szülöttéhez”. Ráby ja, komolyan véve császára utasítását, miszerint teremtsen rendet szülőhazájában, azaz Szentendrén, másokért, sok tízezrekért teszi kockára életét és az igazság kedvéért semmiféle szenvedéstől sem riad vissza. Magánéletét is az eszmének rendeli alá, s az ügy érdekében még szerelmét is föláldozza. Egyébként az írónő szerint ez Ráby itragikai vétsége: az egyetlen érte aggódó, őt félt- ve-szerető ember, Krisztina elutasítása. A példázat értékű történet csöppet sem mentes az „áthallásoktól”, noha Gáspár Margit hangsúlyozza: műve nem történelmi parabola, ö a múltat mindig csak tanulmányként tekinti és ábrázolja, mert tapasztalata szerint a történelmi körülmények állandóan változnak, de az emberi reagálások bizonyos határokon belül mindig azonosak. Éppen ezért ebben a darabjában is együttesen szembesülünk történelmünkkel és jelenünkkel. Méghozzá rendkívül érdekes, pergő, dinamikus interpretálásban. Iglódi István rendezése filmszerűen eleveníti fel az eseményeket, fölhasználva egy mögöttes árnyszínpad eszközeit is. Ráby Mátyás kalandos életét egy szokatlan narrátor foglalja keretbe, az írói fantázia szülötte: Figurás, a „felelősen gondolkodó és cselekvő írástudó szimbolikus figurája. Az örök magyar író, a magyar költő megtestesítője, aki mindig beleszól a közéletbe és ezért olykor nem szeretik.” Szakácsi Sándor Figurását lehetetlen nem szeretni, annyira sármos, okos alakítás. Egyik pillanatban kópés, a másikban már nemesen fennkölt. És hozzá: kitűnően énekel! Rátóti Zoltán Rábyja az eszme füzében lobogó ember lelkesedését viszi végig a darabon: ideális hőstípus. Mellette Andorai Péter bölcs reformpolitikus császára a korát megelőző gondolkodó traRédei Miklós: A BÉKÉÉRT Ha kell harangokat verek félre, Picasso galambokat szórok az égre. Az elejtett olajágat rögtön felveszem, Már mögöttem jön két gyermekem. Bánsági Ildikó és Szakácsi Sándor gédiáját villantja fel. A legszebb drámaívet Bánsági Ildiiké alakítása rajzolja meg; Krisztinája ezerszínű, minden ízében asszony: egyszerre odaadó és büszke, ellágyuló és erős, harcias és védtelen. Azt hiszem, napjainkban, amikor a tévé, a video annyiféle kalandos történetet, fantázia- és valóságszülte agyrémet kínál, mégsem haszontalan az olyan színházi este, mint A császár messze van. Különösen az ifjabb korosztálynak lehet izgalmas, amelyik nem szereti, ha még a színházban is „direktben” oktatják. Itt most úgy tájékozódhat, hogy a kellemes szórakozás közben szinte észre sem veszi: történelemszemlélete formálódik. Márpedig Gáspár Margit szerint erre nagyon is szükség van korunk felgyorsult eseményeinek követéséhez. Nem véletlenül választotta drámája zárszavául Saint-Just mondását: „Reményem horgonyát a jövőbe vetem, és szívemhez ölelem az utókort, amely nem felelős a jelen bűneiért.” Tarján Vera FELHÍVÁS A Fővárosi Levéltár Budapest felszabadulásának 45. és a tanácsok megalakulásának 40. évfordulója alkalmából Fővárosi Közéleti Névmutató kiadását tervezi. Ebben szeretnénk közreadni mindazon személyek életrajzi adatait, akik 1950 és 1958 között Budapest közéletének tevékeny résztvevői voltak. Így a készülő kiadványunkban szerepeltetni kívánjuk a kerületi népfrontbizottságok elnökeinek, alelnökeinek, titkárainak, továbbá a Fővárosi Tanács választott tagjainak, valamint a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai tagjainak fontosabbJexikális adatait. Gyűjtőmunkánk során sokukkal kapcsolatot teremtettünk már, de vannak még, akiket a felkutatásukhoz szükséges adatok hiánya miatt nem sikerült megtalálnunk. Ezért ezúton is kérjük mindazokat, akik 1950 és 1958 között a fenti testületek tagjai voltak, közöljék velünk elmüket. Ugyancsak kérjük a hozzátartozók és a segítséget nyújtani tudók jelentkezését is. Budapest Főváros Levéltára Budapest V., Városház u. 9—11.------- Pf. 7., 1350 4 A NGYALFÖLD
