Angyalföld, 1988 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1988. december / 3. szám
Nem szabad feladni... BESZÉLGETÉS CSÖNDES ZOLTÁN ORSZÁG GYŰLÉS* KÉPVISELŐVEL — Immáron három esztendeje, hogy mandátumot kapott Angyalföldön, az Ű jlipótvárosban. Kérdezem, ez idő alatt sikerült-e érdemi párbeszédet kialakítania választóival? — Választókörzetem sok mindenben hasonlít, és bizonyára ugyanennyiben el is tér a főváros más lakóközösségeitől... Sajátos világ, amely ugyan nem volt teljesen ismeretlen számomra, hiszen itt dolgozom, több mint tíz éve. Az elmúlt három év alatt azonban úgy érzem, sikerült mélyebben, alaposabban megismerni az itt élő embereket, s ma már jobban eligazodom súlyos és kevésbé súlyos gondjaik között. Tudom, melyek azok a problémák, amelyek sokakat, ha inem éppen mindenkit foglalkoztatnak, tekintet nélkül arra, hogy hol dolgozik, fiatal vagy nyugdíjas. Ugyanakkor, azt hiszem megismertem egyes rétegek, másoké- tó eltérő, speciális helyzetét, jellemző gondjait is. Ezt aligha érhettem volna el, ha valamiféle párbeszéd nem alakult volna ki közöttünk. Képviselőként kezdettől fogva éreztem a lakosság bizalmát. Elsősorban a fogadóóráimon tapasztaltak alapján, de nem kevésbé a hozzám írt levelekből. Számos telefont is kapok. S mivel a hozzám fordulók száma szaporodik, ez nemcsak azt mutatja, hogy sokasodnak a problémák — ezzel aligha mondanék újat —, hanem azt is, hogy bíznak a képviselőjükben. Segítséget várnak tőlem, illetve közbenjárásomtól. Ehhez elengedhetetlenül szükséges az, hogy feltétlenül igyekezzek megtenni mindent, ami lehetséges. Azt hiszem, sok, gondot okozó kérdésben már közösen gondolkozunk, s néhányat sikerült is ennek köszönhetően megoldani. Sajnos — ezt hozzá kell tennem — legalább ennyi, amiben nem tudtam, nem tudtunk eredményt elérni. Sok embert ismertem meg, személyes jó kapcsolat alakult ki közöttünk. S biztosan ez is hozzájárult, hogy általában megértést, toleranciát tapasztalok azokban az esetekben is, amikor a képviselői jog- és hatáskör kevés egy-egy ügy megoldásához. Támogatásukat mindenképpen érzem a megnyilvánulásokból, s ezt lehet akár — ahogy ön fogalmazott — érdemi párbeszédnek is nevezni. — Általában milyen problémákkal fordulnak önhöz? — A fogadóórákon — azt mondhatom — országos, körzeti és egyéni ügyekben egyaránt keresnek. Hogy mennyire, arról a vaskos képviselői napló tanúskodik... Mi a jellemző? Van olyan fiatal lakótárs, aki majd minden alkalommal megjelenik a fogadóórán, és „csak” az aktuális politikai problémákat vitatja meg velem. Jár hozzám egy nyugdíjas választópolgár, aki — egyébként szeretetreméltóan — semmit sem kér, semmit sem akar, csak beszélgetni velem. Ezek kuriózumok persze, mert legtöbben „tanácsi” problémákkal fordulnak hozzám. Ilyenkor nagy segítséget jelent az, hogy a XIII. Kerületi Tanács közvetlen összeköttetést létesített a képviselőkkel, s így az oda tartozó ügyeket azonnal — ahogy mondani szokás — rövidre zárjuk ... De sajnos nem minden ügy végződik happy enddel. Azt tapasztalom — a hozzám érkezett panaszok alapján — hogy a valóságosnál sokkal nagyobb, szélesebb hatáskört, ha tetszik, hatalmat tételeznek föl a képviselő pozíciójáról. Ehhez járul még az is, hogy az emberek — az életkörülményeik általános romlásával, nehézségeik szaporodásával egyenes arányban válnak egyre türelmetlenebbé. Jogos, (és esetleg jogtalan) ügyeikben a lehetségesnél gyorsabb, hatásosabb intézkedést sürgetnek. — Megválasztásakor a Politikai Főiskola másodéves hallgatója volt, azóta bizonyára elvégezte, s képviselői mandátuma félidején is túl van. Milyen tervei, elképzelései vannak a még hátralévő időszakra? — Valóban elvégeztem, s egy gonddal így kevesebb .. . Persze jut is, marad is. Mindenképpen megoldásra váró feladat, egyebek közt, a Lehel téri zebra ügye, a piac problémái, de a szaporodó kocsmák, alacsony színvonalú italmérő helyek is. Sajnos a „zebra” megvalósíthatatlan álomnak tűnik, de a lakosság méltán várja el tőlem, hogy szívósan kitartsak az ügy mellett, hisz’ számos nyugdíjasnak akrobatákat megszégyenítő módon kell áttornászniuk magukat a túloldalra. Valamilyen kompromisszumos megoldás biztosan létezik. Furcsa módon, az ilyen esetek a legnehezebbek, amikor már tulajdonképpen senki sem bízik a sikerben, akkor sem szabad feladni . . . Mihalicza Tamás Angyalföldi Ifjúsági Iroda IFJÚSÁGI IRODA NYÍLT A KÖZELMÚLTBAN ANGYALFÖLDÖN. Az iroda elsősorban a kerületben élő, tanuló, dolgozó fiataloknak próbál segítséget nyújtani a mindennapok gondjainak, problémáinak megoldásában. Tai- nácsadó szolgáltatásaink keretén belül lehetőségünk van pszichológust, szexuálpszicho- lógust, jogászt, közösségszervező, szenvedélybetegségekkel foglalkozó szakembert, munkavállalást, pályakezdést segítő munkaügyi jogászt igényibe venni. Az egészséges életmód kialakításában haisz- nos információt ad a kerületi egészségnevelő. Ezen túl kuturális, sport- programajánlataink vannak a szabadidő hasznos eltöltésére, színház- és koncertjegyeket árusítunk, utazási lehetőségeket kínálunk. A napi sajtótermékekből albérleteket, alkalmi és állandó munkalehetőségeket gyűjtünk ki, korrepetálási lehetőségeket kutatunk fel, cserebere-akciókat szervezünk. Nyilvántartjuk a közérdekű szolgáltatásokat nyújtó intézmények óiméit, telefonszámait, ügyfélfogadási idejüket. Szeretnénk, ha irodánk minden rászorulónak segítségére lehetne. Szolgáltatásaink díjtalanok, a diszkréció teljes. Várunk mindenkit, aki kellemes környezetre, baráti szóra vágyik. Itt nem zavarsz senkit sem! Címünk: XIII. kerület. Élmunkás tér, Csanády utcai aluljáró. Telefon: 499-367. Nyitva tartás: keddtől péntekig 12.00—18.00, szombaton 09.00—13.00 óráig. ANGYALFÖLD 5
