Angyalföld, 1988 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1988. december / 3. szám
\ A polgári demokratikus forradalom Angyalföldön 1988. október 28-án új időszaki kiállítás megnyitására került sor az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményben. Az összegyűlt vendégek előtt Zavaros József, a Hazafias Népfront XIII. Kerületi Bizottságának titkára mondott megnyitót, amelyben méltatta a polgári demokratikus forradalom történelmi jelentőségét és ismertette a kiemelkedő múltbeli esemény nemzeti-helyi sajátosságait. A polgári demokratikus forradalom általános és angyalföldi emlékeit felelevenítő kiskiállítás — dr. Dömötör Ákos muzeológus rendezésében, Lehel Miklósné és Pa- seczki Zsolt közreműködésével — három részben taglalja a történelemformáló eseményeket : megemlékezik a forradalom győzelméről, és közben angyalföldi emberközelségbe hozza a nemzeti történelem jelentős mozzanatait. A társadalmi haladás szocialista forradalom felé ívelését mutatja a második rész korabeli újságok, nyomtatott felhívások segítségével. Az utolsó fejezetet történelmileg a két munkáspárt egyesülése zárja. Az angyalföldi emlékeket ébresztő, történelmi jellegű kamanakiállítás — amely 1989. február végéig tekinthető meg — kerületi vonatkozásai miatt is megérdemli az angyalföldi lakók figyelmét. >-■ 111 % 11H li m / r ^ y \ IIIII u U ti Neon mítoszrombolás, de valóság, hogy van még ember a fővárosban, áki utcanévként szereplő hősöket egyszerűen a keresztnevükön emleget. Olyan valakiket, akik hittek abban, hogy az a bizonyos történelmi 133 nap nem csupán egy rövidke korszak lesz a századelőn, hanem progresz- szív valóság az eljövendő évtizedekben is. Szívós Ferenc, a kerület lakója 1894-iben született. Már egészen fiatalon, 1912-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba, a vasasszakszervezet tagja lett ebben az évben, tizennyolc esztendősen. S ez nem csupán egy névre szóló tagkönyvet jelentett számára, de elkötelezettséget is munkatársaival, sorstársaival szemben. Így nem véletlen, hogy a Tanácsköztársaság hónapjaiban sokszor szólt a proletárdiktatúra érdekében, aktív részese volt az eseményeknek, népőr volt a Népőrségben, a lakásbizottság csoportvezetője, a bútorelosztók főnöke. S nemcsak az ellenséggel kellett szembeszállnia azokban a napokban, olykor meg kellett küzdenie a prole- tárasszonyofckal is. Ez így egy kicsit riasztóan hangozhat, de a hirtelen jött helyzet, a lehetőség, hogy a semmijük sincs munkásfeleségek végre jó bútorokhoz juthatnak, megzavarta a kedélyeket. S bizony volt rá példa, hogy a hirtelen jött jusson ihajlbakaptak az asszonyok, s a férfiaknak kellett rendet teremteni. Szívós Ferencet 1919-es tevékenységéért 1920-ban másfél év börtönre ítélték, s amikor kiszabadult, hat hónapra, egy zalaegerszegi internálótáborba került. S hogy ott éhezték, azt anekdoták sorával nyomatékosítj a. A húszas évék végül is kisodorták Szívós Ferencet is külföldre, Franciaországba. Tizenhat évig dolgozott francia földön, 1940-ben tért haza. Jellemző belső tartására, hogy fontosnak érezte akkor is, ne maradjon el a szakszervezeti tagdíjjal, s képes volt postára adni a pénzt, és a tagkönyvét Párizsba, a központba, hogy rendben legyenek az ügyei. Mesél Szívós Ferenc a régi időkről, ül a fotelban, térdén puha, meleg pléddel, kezében a nagyítóval, hogy ha valami írást kell mutatnia, megnézhesse, jót ad-e ki a kezéből. Ahogy a franciaországi évekre emlékezik, elmeséli, hogy egyszer — mint később meglátom egy korabeli újságból, 1927-ben — felrobbant egy vegyi gyár részlege, s ő nem törődve testi épségével, elvtársait mentve jó néhány embert kihozott a gázból, tűz- ből, a romok alól. Előveszi az 1988. szeptemberi keltezésű francia levelet, amelynek mellékleteként nemrégiben megküldték neki a korabeli újságot, amely leközölte, hogy több társával együtt őt is kitüntette Gaston Doumerque, az akkori francia köztársasági elnök. Ügy mesél a régi időkről Szívós Ferenc, mintha tegnap történt volna. Kedves, rokonszenves idős úr, csak éppen, amikről mesél — no, meg ahogyan emlegeti társait —, nem engedi az „úr” titulust. Szívós Ferenc: elvtárs. G maga is így emleget mindenkit, akivel összehozta az élete, a munkája. Nem túl régen vonult vissza az aktív tevékenységtől, a társadalmi munkákból. Nyolcvan esztendős koráig volt munkásőr, 1960- ban ment nyugdíjba a Láng Gépgyárból, de még hosszú évökig bejárt a gyárba, ahol a nyugdíjasbizottság örökös tagjává választották. „Mindhalálig!” — mondja erről. Tulajdonképpen egy-két éve csak, hogy nem megy be a gyárba, hogy november 7-én nem megy el a Béke térre a hajdani bajtársákkal, elvtársakkal ünnepelni, emlékezni a régi időkre. Mutat egy könyvet, amelynek borítóján az immáron világhírűvé lett Bíró Mihály-, plakát fotója szerepel, az a bizonyos „Fegyverbe!” feliratú munkásfigura. A könyvben csupa olyan arc, név, akikről tereket, utcákat neveztek el. Szívós Ferenc magától értetődő természetességgel emlegeti őket, csák úgy, hogy a Béla, a Tibi, a János... Mert kor- társak, sorstársak, elvtársak voltak. Nyerges Mária 2 ANGYALFÖLD
