Angyalföld, 1988 (13. évfolyam, 1-3. szám)

1988. december / 3. szám

A HAZAHAS NÉPFRONT XIII. KERÜLETI BIZOTTSÁGA ÉS A XIII. KERÜLETI TANÁCS LAPJA Napjainkban, a súlyos gazdasági nehézsé­gek, társadalmi feszültségek mindenkit arra kényszerítenek, hogy felülvizsgálják eddigi te­vékenységüket, s elemezve a kialakult körül­ményeket, átgondolják a megújulás lehetősé­geit, keressék a kibontakozáshoz vezető utat, Bizonyára a legszélesebb társadalmi rétegek összefogó mozgalomnak, a Hazafias Nép­frontnak is el kell végeznie a számvetést, és a megváltozott igényekhez igazítania további munkáját. Hogy hogyan látják a mozgalom helyzetét Angyalföldön, erről Zavaros Józse­fet, a Hazafias Népfront XIII. Kerületi Bi­zottságának titkárát kérdeztük. — A mi tevékenységünket is jelentő­sen érintik a belpolitikai élet változásai. Érzékeljük az állampolgárok problémáit, több területen igen feszült a helyzet. Az emberek anyagi helyzete romlott, közér­zetük rosszabb, sokan bizonytalannak ér­zik a jövőjüket. Egyre többen hangot is adnak elégedetlenségüknek, s megfogal­mazzák elképzelésüket. Meggyőződésünk, a kerület párt-, állami, társadalmi szer­vezeteihez hasonlóan elengedhetetlenül szükséges, hogy átgondoljuk, mi is a népfrontmozgalom szerepét, meghatároz­zuk további feladatait, s megoldásukhoz megtaláljuk a legmegfelelőbb módszere­ket. Alapállásunk az, hogy nem akarjuk megtagadni múltunkat, azokat az ered­ményeket, amelyek ebben a kerületben sok-sok ember becsületes munkája ré­vén valósultak meg. Az elmúlt időszak­ban végzett tevékenységünket azonban felelősséggel elemezni kell, s ha szükséges, a kellő korrekciót is végre kell hajtani. A múlt értékelése azonban nem önma­gáért való, hanem a jövőért. Az orszá­gos pártértekezlet egy folyamat megha­tározó állomásaként a mozgalomra is erősen hatott. Megjegyzem azonban, a kerületi népfrontbizottság az önvizsgála­tot a múlt évben megkezdte. A pártér­tekezlet további ösztönzést adott az ilyen irányú kezdeményezéseknek. — Milyen eredményre jutottak? — A HNF Kerületi Bizottsága 1988. április 7-én elemezte az elmúlt küldött- értekezlet óta végzett munka tapasztala­tait, s megfogalmazta 1990-ig a politikai irányvonalat. Tárgyilagos, pontos képet alakított ki a testület mindazokról a kér­désekről, amelyeket a közeljövőben meg kell oldanunk és azokról is, amelyeket nem nekünk kell kerületi szinten ren­deznünk. További feladataink kialakítá­sánál meggyőződésem, senkit sem hagy­tunk bizonytalanságban, hogy milyen alapokon, milyen platform alapján akar­juk jövőben munkánkat végezni. A kerü­leti népfrontmozgalom keretei között dolgozó több száz társadalmi munkás elkötelezetten támogatja a szocialista társadalom fejlődését, nemcsak szavak­ban, hanem tettekben is. Határozott, vi­lágos az igényünk a tisztább viszonyok­ra, a tisztább közéletre. Meggyőződésünk, hogy ennek alapja csakis a nyíltság, a realitásokon nyugvó, őszinte kétoldalú párbeszéd lehet. — Mi a véleménye, felmérve a jelent, meg tud felelni a mozgalom az új követelmények­nek? — Azon munkálkodunk és nagyon bí­zom benne, hogy ami rajtunk múlik, azt becsületesen, lehetőségeinknek megfele­lően el is tudjuk végezni. Ennek érdeké­ben vizsgáljuk felül munkamódszerein­ket, munkaformáinkat is. Határozóit szándékunk, hogy a kerületi népfront­mozgalom a jövőben még inkább az ér­dekérvényesítés színtere legyen. Olyan közszellem kialakításához kívánunk tel­jes támogatásunkkal hozzájárulni, ame­lyet a még önállóbb, felelősségteljesebb véleményalkotás, a növekvő kezdemé­nyezőkészség, a kritikus, őszinte, a meg­újulásra törekvő gondolkodás jellemez. További létünk kérdése, hogy fellépünk-e kellő megalapozottsággal a tehetetlenség, a halogatás, a pazarlás ellen, határozot­tan meg tudjuik-e fogalmazni javasla­tainkat. Természetes formának tekintjük kereteink között továbbra is a vitákat. A népfrontmozgalom múltja során min­dig biztosította a lehetőséget a különböző nézetek kifejtésére, hiszen soraink között jelen vannak más és más világnézetű, életkorú, foglalkozású állampolgárok, kö­zösségek képviselői is. Meggyőződésem, nyílt véleménycserére, vitákra a jövőben is szükség van, elsősorban akkor, ha valós gondok megoldásáról folytatunk párbeszédet, s ha a megoldás keresését tekinti minden résztvevő közös platform­jának. Ennek nélkülözhetetlen alapja egymás tisztelete és a kölcsönös bizalom. A kölcsönös bizalomra épülő együttmű­ködés terén azonban van még mit tenni. El kell tudnunk fogadni, hogy a nyílt, őszinte válaszban a nem is benne van, s hogy sokszor nem csupán az egyén érde­keit lehet és kell figyelembe venni, ha­nem a közösség érdekeit is. Jövőnk szempontjából haladéktalanul szükséges­nek tartjuk a profiltisztítás elvégzését. Országos szinten mielőbb — talán elő­rehozott kongresszus keretében — tisztáz­ni kell a Hazafias Népfront jövőbeni he­lyét, szerepét, a társadalomban. Nem le­het a jövőben mindent felvállalni, mert igaz az a mondás, „aki sokat markol, ke­veset fog”. Meg kell szabadulni azoktól az ügyektől, amelyek megoldása arra hi­vatott állami szervek, vállalatok, intézmé­nyek feladata. A népfrontmozgalom el­sősorban a társadalmi kontroll szélesíté­sében bővítheti mozgásterét. Ezt a szere­pet ma a társadalomban mások is meg­fogalmazzák maguknak. Véleményem szerint, erre joguk elsősorban azoknak van, akik a feladatok végrehajtásából is cselekvő részt vállalnak. A kerületi nép­frontmozgalom, úgy vélem, ennek szel­lemében, közjogi feladatait ellátva szer­vezte az elmúlt hónapokban például az egyesülési, gyülekezési és választójogi törvénytervezetek társadalmi vitáit. Az állampolgárok észrevételeit, javaslatait pontosan jegyzőkönyvbe rögzítettük, és a viták összegzésével együtt megküldtük a jogalkotóknak. Tisztában vagyunk azzal, hogy a „nagy politika” kérdései nem egy kerületben dőlnek el, de hisszük, hogy a műhelymunkához szükséges az Angyal­földön élő, dolgozó emberek véleménye is. — Ezt a, gondolom, nem kis feladatot há­nyán oldják meg a kerületben? — A hatvanöt fős kerületi népfront- bizottság iránymutatásával, harminc kör­zeti bizottságban közel hatszáz társadal­mi munkás tevékenykedik. Ezt a mun­kát mindössze két függetlenített vezető igyekszik összefogni, három munkatárs segítségével. Munkánk szerteágazó, s az előbbiekben már említett közjogi felada­tok mellett foglalkozunk várospolitikai kérdésekkel, a fogyasztói érdekvédelem­mel, környezetvédelemmel, szociálpoliti­kával, az oktató-nevelő munkával, hely- történeti tevékenységgel. Igyekszünk tenni az anyanyelv védelméért, az olva­sási kultúra javításáért is. Ezek csak ki­ragadott példák, de jelzik azt, hogy a mozgalom keretei között mindenki szá­mára van felkészültségének, érdeklődé­sének megfelelő konkrét cselekvési lehe­tőség. — Tiszteletre méltóan széles a tevékenységi körük, reális a helyzetmegítélésük, elismerés­re méltó nyílt, őszinte szándékuk az állam­polgárok megnyeréséért. Gondolja, hogy ók is élnek a felkínált lehetőségekkel? — Meggyőződésem, hogy igen, ha nem is belátható rövid időn belül. A jövőben jobban előtérbe fog kerülni a lakóterü­leti politikai munka. Az állampolgári ér­dekek elsősorban itt jeleníthetők meg. Ehhez egyenrangúvá kell tenni a munka­helyen, illetve a lakóterületen végzett társadalmi munkát. A területi politikai munka ma még közel sem kap akkora megbecsülést, nyilvánosságot, mint ami­lyet megérdemelne, mint amilyen nagy erőfeszítést követel. Ma sorra alakulnak a különböző szervezetek, egyesületek, alternatív csoportok, az állampolgárok­nak el kell dönteniük, hogy melyiket vá­lasztják. Én bízom benne, hogy az em­berek többsége azon mozgalmakat fogja támogatni, amelyek részben már bizonyí­tottak, illetve világos célokért mozgósí­tanak. Nekünk is sokat kell még tennünk azért, hogy az állampolgárokat megnyer­jük. Vállaljuk ezt a megmérettetést, egyenlő feltételek között, a lakosság ér­dekében ! Aba Judit XIII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1988. DECEMBER

Next

/
Oldalképek
Tartalom