Angyalföld, 1984 (9. évfolyam, 1-3. szám)

1984. március / 1. szám

Bekről, amelyekre célrészje­gyeket lehet vásárolni. Nagy raktárral és további eladótérrel tervezik bővíteni a rendeltetésének 1979-ben át­adott. budakalászi Kertészeti Barkács Áruházat. A szent­endrei autóút mellett létesített jelenleg 418 négyzetméter el­adóterű áruházban szezonban nem ritka; hogy 10—11 ezer féle árut kínálnak. A hely igen alkalmas árubemutatók, vásárok megrendezésére. A fejlesztési elképzelések közt szerepel egy olyan beruházás is, amely az eredeti profil megtartása mellett az építke­zők részére különböző anyago­kat és eszközöket kínál, . Ennek a fejlesztési koncep­ciónak nem mond ellent Király Istvánná dr. elnök megállapí­tása sem, amely szerint: „Az elkövetkezendő években a je­lenlegi gazdasági helyzet ama késztet mindnyájunkat, hogy ne látványos nagy tettekre várjunk, hanem kisebb lehe­tőségek kiaknázásával, az új reális ötletek felkarolásával az alapvető emberi tényezőktől függő tartalékokéit tárjuk fel.” A két éve megválasztott el­nöknő koncepcmzusan, hozzá­értéssel hajtja és hajtatja vég­re a soron levő feladatokat. Az eredmények mellett ő és az egész vezetőség is az emberi kapcsolatokra épít. Ez a jó gazdálkodás titkának a nyitja. Regős Zsuzsa NYUGDÍJASOK FÓRUMA Az ember élete folyamán több időt kap az öregedésre, mint a felnőtté válásra! E sza­vakkal vezette be Matúz Lász­ló, a Hazafias Népfront XIII. kerületi Bizottságának elnöke azt a fórumot, amelyet feb­ruár 16-án rendeztek. A nép­front kerületi székházában szép számban összegyűlt idős embereken kívül ott volt Pet­rányi József né tanácselnökhe­lyettes, Zavaros József nép­fronttitkár, valamint Farkas Illés, a XIII. kerületi pártbi­zottság osztályvezetője is. Angyalföldön, ahol mintegy 37 000 nyugdíjas él, több éves tradíciói vannak az idős ko- rúakkal való kiemelt foglalko­zásnak. Két esztendeje a ke­rületi pártbizottság ülésének napirendjén szerepelt a kér­dés. Ennek nyomán — a fő­városban elsőként — koordi­nált intézkedési terv készült, amelynek elsődleges célkitűzé­se, hogy mind a hivatásos, mind a társadalmi munkatár­sak politikai és erkölcsi fele­lősséggel foglalkozzanak a ke­rület nyugdíjas — elsősorban kisnyugdíjas — lakosságának a helyzetével. E számos felada­tot tartalmazó anyag, amely a szociálpolitikai munkától a la­kóterületi közéletig meghatá­rozza a közigazgatási appará­Lehet így is... Az orvos javaslatára, no meg a feleségem unszolására elmentem a Gyógyászati Se­gédeszközök Gyárába lúdtalp- betétet csináltatni. Mikor beléptem a kapun, ránéztem az órámra: 3/4 11 volt. Az előcsarnok tömve a várakozó emberekkel. Leg­többjük a kényelmes székek­ben, fotelekben ült, mások fel s alá járkáltak. Na én ezt nem fogom kivár­ni — gondoltam. — Megérdek­lődöm, mikor vannak keve­sebben és akkor jövök. Körülnéztem. Látom egy aj­tón a kiírást: „Tessék befá­radni”. A számomra szokat­lan, eddig sehol nem tapasz­talt felírás meglepett. Azt már láttam: „Ne zavarjanak”, „Ne kopogjon” és más ehhez ha­sonló felszólítást — de ilyent még nem. Természetesen be­mentem. Űjabb meglepetés. A 4—5 ablaknál kellemesen invitál­nak. Benyújtom a receptet. Pillanatokon belül egy papír­ral együtt visszaadják. Közlik: fáradjon a pénztárhoz, utána menjen be a 4-es ajtón. A szo­ANGYALFÖLD bábán két pénztár is van, úgy, hogy minden várakozás nélkül „legombolnak rólam” 4 azaz négy kemény forintot és már­is mondják, tessék a 4-es szo­bába menni. A 4-es szoba előtt is több sorban ülnek ugyan a várako­zók, de az ajtón itt is a szö­veg: „Tessék befáradni”. Be­nyitok. Egy fehérköpenyes fér­fi leültet, mértéket vesz a lá­bamról. Szemben velem tábla: „Foglaljon az előcsarnokban helyet, fél órán belül név sze­rint szólítják”. Nem telik el sok idő, szólí­tanak. Becsomagolva megka­pom a betétemet. Felpróbá­lom: jó! Megnézem az órá­mat: 1/4 12. Tehát mindössze harminc percet vett igénybe az egész. Senki nem volt ideges, senkinek nem voltam terhére. Mindenki udvarias és készsé­ges volt. Így is lehet? Így is lehet! Így kellene lenni mindenütt, ahol emberekkel foglalkoznak, a tanácstól a közértig, sőt az IKV-nál is. Dr. Varga Gábor tus, valamint a párt-, a nép­front, a vöröskeresztes és a la­kóterületi aktívák konkrét ten­nivalóit — pl. öregek napközi otthonának létesítése, szociális gondozás, meleg ebéd szállítás stb. — már az eltelt időszak­ban is sok eredmény forrásá­vá vált. A terv reális és megvalósít­ható alapokon nyugszik. An­nak a -felmérésnek a talaján például, hogy 37 ezer, jobbára komfort nélküli lakásokban élő ember helyzetén nem lehetsé­ges egy csapásra változtatni, de enyhíteni igen. A tanács ugyanis olyan intézkedéseket foganatosított, amelyek na­gyobb pénzösszegek bevetése nélkül is javíthatnak az 55-60 évesnél idősebb korosztály köz­érzetén: például közbenjártak érdekükben a kerületi Ingat­lankezelő Vállalatnál; a lakás- osztályon felülvizsgálták a ré­gi kérelmeket, hogy a méltá­nyos igényeket mihamarabb kielégíthessék. A kerületi Né­pi Ellenőrzési Bizottság fel­mérte, hogy a bolti dolgozók megfelelően tapintatos bánás­módban részesítik-e azokat, akik a mi rendszerünk vívmá­nyainak alaplcő-letéteményesei, előharcosai vagy „egyszerű” dolgos kezű munkásai voltak. Angyalföld tevékeny társa­dalmi munkásainak — közöt­tük szép számban az idősebb korosztályhoz tartozóknak — oroszlánrészük volt abban, hogy a kerület 1982-ben első lett a fővárosi kerületek ver­senyében és 1983. áprilisában elnyerte a Hazafias Népfront Országos Tanácsának nemzeti zászlaját. Ehhez a kitüntetés­hez á HNF és a Fővárosi Ta­nács három és fél millió fo­rint pénzjutalmat is adott. Ebből az összegből lehetőség nyílik egy harmadik öregek napközi otthonának létesítésé­re, amelyet jövőre Budapest felszabadulásának 40. évfordu­lóján avatnak föl Angyalföl­dön. A nyugdíjas lakosság élet- körülményeinek számontartá­sa folyamatos program. A vég­rehajtásról szóló referátumo­kat meghatározott időközön­ként napirendre tűzik. A kerü­leti tanács végrehajtó bizott­sága 1983. decemberében érté­kelte, most márciusban pedig a kerületi párt-vb. ugyancsak tárgyalni fogja az ezzel kap­csolatos beszámolókat. Maguk­nak az érintetteknek a véle­ményét a rendszeresen szer­vezett nyugdíjasfórumokon ismerik meg a tervet összefo­gó szervek, amint az február 16-án is történt. Miről is esett szó ezen a fó­rumon? A felszólalók véleménye egy­becsengett abban, hogy a legtöbb és legnagyobb fájdal­mat a magányosság érzete váltja ki. Ez sajnos intézmé­nyi és társadalmi segítséggel sem orvosolható minden eset­ben. Azonban, mint dr. Hor­váth Erzsébet, az egyik negy­venötös párttag kifejezte: a közöny és nemtörődömség he­lyenként felháborító. Ágyban, olykor kórházban fekvő bete­gekről a szakszervezet vagy egynémely pártalapszervezet megfeledkezik. Igen. sokan szóltak arról, hogy a betegség, a szervezeti leromlottság miatt mozgásuk­ban korlátozott öregek önhi­bájukon kívül kirekesztődnek a közélet fórumairól, mondjuk egy olyan „csekélység” miatt, hogy nem bírnak emeletet mászni, lift pedig nincs. Má­sok is kifogásolták, hogy oly­kor tanácstalanok, ha a laká­sukban esetleg elromlik a víz­csap vagy csorog a W. C.-tar- tály. Kérésként merült föl, hogy a lakóházakban minde­nütt függesszék ki a körzet ta­nácstagjának, a különböző ügyekben intézkedésre jogo­sult szerveknek és szemé­lyeknek a nevét, a fogadóórák idejét. A család, a családok felelős­sége ugyancsak nem maradt érintetlenül. Helyenként jó ke­resetű családok kihasználják a kis keresetű nyugdíjast, más­hol a kis keresetű fiatalok vannak ráutalva a kisnyugdí­jas járandóságára. Többen hangoztatták, hogy az ún. „kö­zépnyugdíjasok”, akiknek a nyugdíjfolyósítmánya a kriti­kus 2800 forintot éppencsak, hogy meghaladja, gyakorlati­lag nem tekinthetők előnyö­sebb helyzetűeknek, mint azok, akik a 70 forintos kiegészítést legújabban megkapják. Az ebédeltetés kapcsán is sok olyan kritikus, ám hasz­nos javaslat került a népfront és a tanács tisztségviselőinek jegyzetfüzetébe, amelyet a leg­közelebbi jövőben már mint megvalósult lehetőséget érzé­kelhetnek mindazok, akiket a meleg ebédhez jutás igénye érint. Feltűnően sokan és majdnem „rendhagyó módon” példákkal illusztráltan dicsér­ték a kerületi Ingatlankezelő Vállalat kezdeményezéseit, amelyekkel az idős emberek gondjait igyekszik megoldani. A fórum elnökségében he­lyet foglalók sorra-rendre fel­jegyezték vagy helyben meg is válaszolták a felvetéseket, az észrevételeket. A fórum tehát az emberekhez való közeledés újabb jelentős lépése volt. S ezt a lépést minden bizony­nyal további hasonlók követik. P. Zs. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom