Angyalföld, 1983 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1983. január / 1. szám
Úttörőmunka az új iskolában Ok is díszítik a tantermüket Közel nyolcszáz tanuló, húsz tanterem, félszáz fős tanári testület. Ennyit adatszerűén az Országbíró utcai lakótelep második éve működő általános iskolájáéról. Kányási Istvánná igazgatónőt az új élet megkezdéséről faggatom. j\ kezdet neh ézségei — Nem könnyű az életünk még ma sem. A tanításhoz nélkülözhetetlen alapvető felszereléseink megvannak ugyan, de bizony szemléltető eszközök hiányoznak. A tizenöt napközis csoportban tizenegy képesítés nélküli pedagógus dolgozik. A sportudvar talán ez év május közepére készül el. A tavalyi létszámunk megduplázódott, s ehhez képest kevés a tanterem. Jövőre még tovább gyarapszunk, hiszen egyetlen 8. osztály ballag el, viszont helyette hat első osztály kezd. Azt hiszem, hogy a váltott műszak sem oldja majd meg a gondjainkat. Képzelje csak el: 31 tanulócsoport lesz, mindezek mellett még 21 napközis csoport is ... — Sok a pályakezdő pedagógusunk: az átlagéletkor 27- 28 év körüli. A főiskola padjaiból kikerülve meg kell tanulniuk, hogyan alkalmazzák elméleti ismereteiket a gyakorlatban. Mindezt nehezítette az ötnapos munkahét bevezetése is. — Hogyan sikerült az úttörőcsapatot megszervezniük? — Az első pillanatban, a tanítás megkezdésével egy időben hozzáláttunk a munkához — veszi át a szót Estók János csapatvezető. — Nagyon nehéz volt. Budapest szinte minden kerületéből érkeztek erre a lakótelepre gyerekek. így hát kezdetben őrsi, raj-, csapatközösségekről beszélni nem lehetett, hiszen az osztályközösségek sem alakultak ki. A gyermek tisztségviselők is csak megbízásos alapon működtek. A felnőtt úttörővezetők, vagyis a tanári kar is csak ekkor formálódott, 75—80 százalékuknak nemcsak a mozgalmi munka volt új, hanem a pálya is. Sokat segített á kerületi úttörőelnökség és a tapasztaltabb kollégák. Magam is részt vettem Csillebércen egy továbbképzésen. A kerületi, budapesti, országos rendezvényeken azonban csapatszinten mindig képviseltettük magunkat. Szóval tanulóév volt az első. Akkor viszont még volt úttörőszobánk is... 1/ szokások, hagyományok — A második évben aztán a mennyiségi munka helyett a minőségre helyeztük a hangsúlyt. Erősítettük az úttörőtanács munkáját, újraválasztottuk a megbízott vezetőket. Űj csapat lévén, igyekeztünk — több mint ötszáz úttörővel — valamiféle hagyomány- és szokásrendszert kialakítani. A színes forgószínpad a mi kulturális seregszemlénk. Tánc-, énekversenyeket, báb- és színielőadásokat rendezünk. Már hagyományként a téli vásárt, amelyen a pajtások által készített tárgyakat — könyvjelzőket, térítőkét stb. — árusítjuk. — Testvérkapcsolatot létesítettünk a BKV Hajózási Üzemegységének KlSZ-szerve- zetével. Ök számos programot szerveznek úttörőinknek, a nyitott kapu akció keretén belül segítik a 7—8. osztályosok pályaválasztását, felkészítik őket a KISZ-életre, hajózás- történeti kiállítást rendeztek. Az ő közreműködésükkel egy vízi úttörőgárdát is létrehoztunk, azt hiszem, elsőként a kerületben. Elméleti előadásokat tartanak, például közlekedési ismeretekről, úszni tanítják a gyerekeket, sportprogramokat szerveznek. Jövőre szeretnénk egy nyári vízi úttörőtábort is rendezni. — Az első évben tehát sikerült egy kisebb, de aktív magot kialakítanunk. Ök aztán segítettek abban, hogy a megszilárdult közösségekbe beillesszük az új tanulókat. Híre van a nyári velencei úttörőtáborunknak: ott a mozgalmi munkát járőrversenyekkel, vetélkedőkkel, kulturális és sportprogramokkal próbáltuk színessé, romantikussá tenni. A különböző témákban meghirdetett rajzversenyek anyagát egyébként az iskolában mindig kiállítjuk. Sajnos, úttörőszobánk csak rövid ideig volt (tanteremként használjuk azt is), így nagyon nehéz az őrsi és rajfoglalkozások helyét, idejét biztosítanunk. Közösen, közös célokért — Az idei évben a Közösen — közös célokért jelmondat jegyében dolgozunk. Sokat segítenek a szülők is, a szülői munkaközösségek. Többször végeztek szombaton, velünk együtt, társadalmi munkát, de szívesen bekapcsolódnak a rendezvények lebonyolításába is. Oroszlánrészük van az iskola lakhatóbbá, kényelmesebbé tételében. Kitakarítottuk a pincéket, megújítottuk az ajtózárakat, alacsonyabbra helyeztük a fogasokat... A lakótelepi majálist a szülők kezdeményezték, természetesen bekapcsolódtunk mi is. A kerületi úttörőház szakköri munkájában részt veszünk, de egyéb rendezvényeken is. Az új Szabó Ervin Gyermekkönyvtárral is felvettük a kapcsolatot. A Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulójára kiállítást rendeztünk, s a felső tagozatosok számára „Ki tud többet a Szovjetunióról?” címmel vetélkedőt. A Kodály- centenárium jegyében dramatizáltuk a Háry Jánost és meghirdettünk egy rajzversenyt is a zeneszerző tiszteletére. A fenyőfaünnepséget megelőzte a már hagyományosnak mondható téli vásár. /I néradó emlékére — Tavasztól beindítjuk majd a névadónk nyomában című kutatóakciónkat. A csapatunk ugyanis 2374. számmal Kruzs- lák Béla nevét viseli, az elmúlt év áprilisa óta. Szeretnénk minden fellelhető dokumentumot, adatot, információt összegyűjteni, s egy vitrinben elhelyezni. Kruzslák Béla ugyanis a kerületünkben élt, aktív munkásmozgalmi emberként. A Május 9. parkban Kruzslák-hetet tartunk majd, ahol vetélkedők, irodalmi műsorok rendezésével állítunk emléket munkásságának. S végül hadd mondjam el, hogy a vadonatúj tantestület, új gyerekanyaggal egy vadonatúj iskolában próbál új hagyományokat kialakítani. Tudjuk, hogy a mozgalmi nevelés milyen hihetetlenül sok lehetőséget rejt magában. Az órán passzív, közömbös gyerekek az őrsökben megtalálják a helyüket, produkálnak, aktivizálódnak. S ez mindennél fontosabb. Csorba Mária A hajózási rajzversenyre készülnek a pályázók /Alairn Tornác fnlvpfplpU ANGYALFÖLD 13
