Angyalföld, 1982 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1982. november / 3. szám
A képviselőnő hétköznapjai A képviselőnő szinte futva érkezik. Bár nem késett el, számosán várják az 5-ös népfrontkcrzet folyosóján, a Róbert Károly körút és Váci út sarkán lévő épületben, amelyhez mostanság — a metróépítés miatt — valóságos labirintus-rendszer vezet A FOGADÓÓRÁN Sajátkezűleg nyit ajtót, s leül a kis helyiségben lévő Íróasztalhoz. Mellette foglal helyet Vatutin Miklósné, a kerületi tanács titkárságának munkatársa, az egyik fotelban a Hazafias Népfront, a másik széken az IKV képviselője. Az egész jelenetsor magától értetődő, ceremóniamentes. Aki még nem vett részt képviselői fogadóórán, sokkal ünnepélyesebbnek, látványosabbnak képzelhetné. A szorongás fel is oldódik a várakozókban. — Azért jöttem a képviselőnőhöz — szólal meg az ajtó előtt egy asszony —, mert azt beszélik* róla, tőle telhetőén mindent elintéz. ■— Miért, ml a baj? — érdeklődtem. — Elváltam, átmeneti lakást kaptam. Másodszor is férjhez mentem, hogy meg tudjunk élni. Az első házasságomból van egy kislányom. Kellene a melegebb fészek. Amikor bekéredzkedtem, hogy részt vehessek a fogadóórán, kíváncsian füleltem, hogy mit lehet tenni ebben az igen bonyolult ügyben? A képviselőnő nem szépíti a valóságot, a lehetőséget: kódszámok vannak. Majd utánanéz, hogy a kedves választó megváltozott családi állapotára való tekintettel van-e kedvezőbb lehetőség? S mivel a lakásra várakozók sora tudvalévőén nagy, türelmet kér! Így kezdődött, majd folytatódott a fogadóóra. Akadtak ingerültebb emberek. A Kis Gömb utca lakóinak képviseletében jöttek. Elmondták: évek óta várnak az intézkedésre, hogy a Reiter Ferenc utca és a Kis Gömb utca sarkán terjeszkedő piszkos, zajos „sátortábort” a hatóságok felszámolják. A képviselőnő először hallott a problémáról. Nem ígérhetett többet, mint, hogy a rendőrség, a KÖJÁL és a tanácsi szervek segítségével intézkedik. Egy tollvonás nem lesz elég, mert, hogy többet ne mondjon, rengeteg lakás kell a grund „telepeseinek” elhelyezéséhez ... S fel-felvillannak a tágabb kerület, Angyalföld, és a 39. számú országgyűlési választókerület életének részletei; — Jobb lett a kenyér, de mócsingo- sabb a felvágott... — A déli óráktól zárva tart a Népfürdő utcai közért... — Kivágták a fákat a metróépítés miatt. A környékbeliek ültették, megkönnyezik ... — Az Árpád-híd étterem mögötti utcában korlátozni kellene a parkolást, hogy—a szállító gépjárművek mozgását ne akadályozzák a várakozó autók. De akkor hol legyen az új parkolóhely? — Csapot kérnek a gyerekek az Árpád-hídfőnél lévő jégpályára ... — Megszépült a Váci út 138. számú házban lévő ZÖLDÉRT. Olyan jó az el2 látása zöldséggel, gyümölccsel, hogy immár vetekszik a belvárosi ZÖL- DÉRT-ekkel. .. Legközelebbi találkozónkra a képviselőnő megint csak futva jött. Az Irodagép- és Finommechanikai Vállalat igazgatói tanácsának ülésén — mint az igazgatói tanács tiszteletbeli tagja — vett részt. Utána még lezuhanyozott, átöltözött, mert a tanácskozásra a szerelőszalagtól szaladt fel, s a műhely 35 fokos melegében jócskán megizzadt. A GONDOK NYOMÁBAN A .három héttel ezelőtti témát, a fogadóóra eseményeit idézzük fel. — Minden szó, minden igény jegyzőkönyvbe került. A jogos kérések egy része elintéződött, más részével most foglalkoznak. — Azt javaslom, maradjunk a „végszónál”: mit szól hozzá, hogy egy ZÖL- DÉRT-bolt tatarozásához, a jobb zöldségellátáshoz a képviselő beavatkozására van szükség? — Két és fél évvel ezelőtt, a megválasztásom után én is meglepődtem ezen — hangzik a válasz. — Most az örömnek adok hangot, hogy visszajöttek és megköszönték a tanácstagok és a lakóbizottsági elnökök, akik egyébként állandó vendégeim. A 39. számú ország- gyűlési választókerületben zömmel a lakóterületi kérdések dominálnak. A Rákos-pataktól (Tahi utcától), a Róbert Károly körútig, a Népfürdő utcától a Mautner Sándor utcáig többségükben idős emberek laknak, olyanok, akik talán együtt öregedtek meg a házzal, amiben mindmáig laknak. Ha a megszokott otthont életveszélyessé nyilvánítják a hatóságok, a nénikék, bácsi- kák kétségbeesnek. Előfordul, hogy az utcán állítanak meg, elsírják, mi fáj. Mindig meghallgatom és megnyugtatom őket, s tán nem is gondolnák, hogy a fogadóórán kívül hallottak ugyanúgy az illetékes szervek asztalára kerülnek, mint amit hivatalos fórumon közölnek velem. Ugyanez vonatkozik a boltok ellátottságára, nyitva tartására; fájós lábbal elsántikálni a sarokig, avagy ötszáz méternyi távolságra, ez már különöséé, ezt át kell érezni! Az emberek számára mindig az a legnagyobb gond, ami akkor és abban a pilláiban bosszúság, s valahogy úgy vannak vele, hogy ha „alsóbb” fokon nem kapnak segítséget, hát mennek följebb, például a képviselőhöz. Azt hiszem, ez így jó, ezt az eltelt két és fél esztendő hozta. — A képviselőnek nincsenek akadályai? — Akadályaim nincsenek, mert ki-* váló segítőtársakat találok a kerületi tanács, a rendőrség, a KÖJÁL és más szervek munkatársaiban és főként a testületekben. Ha valami sikerül, az mindenképpen a jó együttműködés tükre. Sokat köszönhetek a tanács szervezési osztályának — személy szerint dr. Borsos Csaba osztályvezetőnek, és a fogadóóráimon mindig jelen levő Vatutin Miklósnénak —, valamint a Hazafias Népfrontnak, amelynek kerületi elnökségi tagja vagyok. Előfordul, hogy például az IKV emberhiányra, kapacitáshiányra hivatkozik. Ez sem alaptalan, de ezt a belső problémát én nem tolmácsolhatom a választóimnak. Az egyik fogadóórámra meghívtuk az IKV igazgatóját, hogy a saját fülével hallja; mi minden hangzik el egy ilyen képviselő-választó találkozón. Ezzel sokat segítettem magamnak is, a kapcsolatnak is. — Milyen érzés a parlamentben képviselni 30 ezer embert? — Ezt talán ennyire konkrétan még meg sem fogalmaztam magamban. Mit is válaszoljak? A 30 ezer között vagyok én is, aki — egészen kilátástalan helyzetben — hét évig vártam lakásra. Tudom, mi az albérlet, s mi a különbség a szanálásra ítélt területek és az új lakótelepek között. NYOLC ÉVE A SZALAGON Dózsa Pálné, a képviselőnő 11 éve dolgozik az Irodagép- is Finommechanikai Vállalatnál. A lakást a vállalattól kapta. Három évet töltött a köszörűműhelyben, nyolc esztendőt szalagon. írógépet szerel teljesítménybérben. Ha megbízatása elszólítja a szalagtól — márpedig ez az ő esetében szinte mindennapos dolog —, órabérátlagot kap. Az a két és fél év ami a megválasztása óta eltelt, s amiről igen sok szó esett beszélgetésünk közben is, sok tapasztalattal gazdagította, megismerte az embereket, tanulmányozhatta a környezetét. Méltányolja a bizalmat, hogy a jelölésnél épp reá esett a választás. — A vállalati párttitkár megkérdezte tőlem, a fiatal pártonkívülitől; nincs-e kedvem egy kis társadalmi munkához? — emlékszik. — Azt válaszoltam: volna, csakhogy — mint tudják —, most jöttem vissza gyesről, s Palika, a kisfiam beteg is lehet... Nem tekintették kizáró oknak. Dózsa Pálnét felvették a listára. És ha már ő vállalta a „kis társadalmi munkát”, a választókerület lakói meg is választották képviselőjüknek. — Hogyan látja önmagát, vagy hogyan látják mások ezen a poszton? Eltöpreng, csak találgatni lehet, mire gondol. Hogy teljesítménybéres fizikai dolgozó maradt, s csak a munkája szaporodott a mandátumával együtt? Hogy ugyanúgy öltözik, mint régen, nem cicomázkodik, miből is telne rá? Vagy arra, hogy hová tegye a kisfiát azokon a szabad szombatokon, miközben a karácsonyt követő hétköznapokat ledolgozza? Talán ez jár a fejében, talán más. — Remélem, mindenki úgy tekint rám, mint azelőtt — töri meg a csendet hosszas hallgatás után.----Idegen l ennék önmagámnak, ha mesterkélt módon többnek mutatkoznék, mint akinek érzem magam. Fogytán az idő. Dózsa Pálné siet Fel kell készülnie az országgyűlés őszi ülésszakára. . Pless Zsuzsa ANGYALFÖLD
