Angyalföld, 1981 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1981. március / 1. szám
Otthona a művelődésnek Jelenet a bűvészklub műsorából elégítését”. — Mindehhez pedig rendelkezésre áll négyezer négyzetméternyi alapterület, 138 helyiség, s kis híján 6 millió forintos évi költségvetés. Valamint 99 főhivatású, tiszteletdíjas, részfoglalkozású stb. dolgozó, népművelőkkel, tanárokkal, művészekkel, előadókkal és technikai, gazdasági szakemberekkel egyetemben. IGÉNYESEN ÉS TARTALMASÁN Nem jelentéktelen erő ez, sem anyagiakban, sem szellemiekben, jóllehet' az élet bonyolult volta nap mint nap egyre bonyolultabb feladatokat állít e közösség elé. Dicséretére váljon: eddig többnyire sikerrel vette az akadályokat. — Mi a kor követelményét úgy értelmezzük, hogy minden tekintetben minőséget nyújtsunk látogatóinknak — mondja Breiner Mária a továbbiakban. — Igényességünket jelképezi az elismerés is, mivel a Moholy-Nagy László képző- és iparművészkörünk 1989- ban Kiváló Együttes címet nyert. — Nem mintha ellentmondás mutatkoznék az igényesség, a lehetőségek, valamint a tömegekre ható kulturális nevelő munka között, de azért megkérdezem: miként valósul meg a gyakorlatban a tömegkapcsolat? — Kezdem a lakosság ismereteinek gyarapításával — veszi át a szót Okányi Ferenc művészeti vezető. — Sokféle program szolgálja mind a nevelést, mind a szórakoztatást. Különösen nagy az érdeklődés a tanfolyamok iránt. Évente több kezdő és haladó angol és német tanfolyam indul, növekvő létszámmal. Egyciklusos, 8 hónapig tartó. nyelvtanfolyamaink olcsóbbak a fővárosi átlagnál. A nyelvtudás termelést segítő ismeret lett napjainkban, egyúttal a turistautak s a népek irodalmának megismerési eszköze. — Közhasznú tanfolyamaik is vannak? — Nagy az érdeklődés asza- bás-varrási, a síkkötő tanfolyamok iránt, de sokan jönnek a tanácsadó szolgálatunkra is. Található nálunk gyermeknevelési, gyermekegészségügyi, kozmetikai, jogi, OTP-szolgál- tatási, lakáskérvényekkel kapcsolatos tanácsadás. Nos, az egyéb ismeretterjesztő előadásokon, foglalkozásokon kívül ezek is nagyon népszerűek. Programunk füzetekben, szórólapokon, újságközleményekben jut el a kerület lakosaihoz, a lakóbizottságokhoz és a lakásszövetkezetek vezetőihez. Bár szép számú látogató keres fel bennünket, ezzel soha nem lehetünk elégedettek. Ezért propagandánkban, mind az írásosban, mind a szóbeliben — hogy úgy mondjam — nagyobb nyitásra van szükség. SZÉLESEDŐ KAPCSOLATOK — Hogy képzelik el ezt? — Példaként említem itt a Gyöngyösi úti lakótelepet, ahol immár 1500 lakás népesült be. Feltett szándékunk, hogy személyesen keressük fel a szövetkezeti vezetőségeket és megbeszéljük a kapcsolattartás, az információ mikéntjét, valamint az igényeket. — Az előcsarnokban különböző angyalföldi üzemek munkásaival találkoztam, ök hogyan jutnak el ide? — Többféle módja van kapcsolatrendszerünknek. Egyrészt a programjainkat eljuttatjuk a kerület kis- és középüzemeibe, illetőleg a munkás- szállókra. Ehhez nagy segítséget jelent, hogy a kerületi párt- bizottság postaszervezetét is igénybe vehetjük. Aztán több üzemmel szerződéses megállapodásunk van az együttműködésre, pl. a Belker Szállítási Vállalattal, a Habselyemmel, a Kender-Jutával, az Elzett zár- és lakatgyárával, az Elektromos Művekkel, a Fővárosi 2-es számú Építőipari Vállalat munkásszállóival. — Mire terjed ki az együttműködés? — Egyrészt bizonyos módszertani tudnivalókra: miként dolgozzák ki és teljesítsék a brigádok a kulturális vállalásokat. Másrészt programokat biztosítunk a számukra: alkotóműhelyek. kiállítások megtekintésére, a Vendégeink c. művészeti sorozat és ankétok rendezésére: ezek művészközönség találkozók. Aztán kihelyezett ismeretterjesztő előadásokat, műsorokat „szolgáltatunk” számukra, ez utóbbiakat főként társadalmi ünnepeinken. Van olyan programunk, amely Látogatóban címet visel s a ház munkatársai találkoznak az üzemek közművelődési felelőseivel, brigádvezetőkkel, párt- és szakszervezeti tisztségviselőkkel, s a náluk folyó munkát ismertetik. Néhány adat: 1980- ban október 31-ig üzemeknek és munkásszállóknak 52 műsort, 42 ismeretterjesztő előadást és 16 kiállítást biztosítottunk. A helytörténeti klub vezetője, Jelenics József szűk kis helyiségben rendezgeti Angyalföld történetének becses emlékeit, dokumentumait. A harcos múlt tárgyi emlékeinek megbecsülése mindenesetre jobb tárolási feltételeket érdemelne. Módot kellene találni az anyag kiállítására is, ahol mindez helytörténeti ismeretté válna az angyalföldiek, főleg az ifjabb nemzedék számára. A SZÉP SZERETETÉRE NEVELNEK Pardi Sándorné, a művelődési központ vezetője azt mondja: — A vizuális kultúrára nevelés a ház profilja, s az évek óta tartó szívós munka után most kezd kiteljesedni. Nagy a jelentősége napjainkban a képzőművészeti láttatásnak, az ízlésnevelésnek, a térben, időben való eligazodásnak, a rendezett gondolkodásnak. Nem művészeket, művészkedőket, hanem művészetértőket és szépet kedvelőket nevelünk, s ez nem mellékes az élet szocialista minősége, a tartalmasabb életvitel kialakítása szempontjából. Ám a közművelődés számtalan szakmai kérdése közül csak elő-előtör a gazdasági kényszerűség sok-sok buktatója. Vagy például hogyan állt össze a ház műszaki gárdája, hogy a kazánkezelő valójában mozdonygépész és lakatos, hogy az asztalosok, festők lambériát is tudnak felrakni, hogy csak a nagyterem felújításánál 600 ezer forintot takarítottak meg — és csupán az anyag került pénzbe. Kínzó gond az évi 1 millió forintos energiaköltség, aztán, hogy olyan „bevételes” tanfolyamokat. rendezvényeket kell kitalálni, amelyek összeférnek a közművelődési tisztességgel (mert az előcsarnok saját kezelésű büféjében egyáltalában nem mérnek szeszes italt!) Mindemellett pedig arra készülnek: miként is fogadják majd be a József Attila Színház művészeit és munkásságát arra az időre, amíg ott tart a felújítás! Mégpedig a művelődési központ eredeti tevékenységének csorbulása nélkül. Igen nagy megértéssel, a kerület társadalmi, politikai szerveinek, üzemeinek hathatós támogatásával ez valószínűleg sikerül is. Gede Márton ANGYALFÖLD 13
